Megint hibrid!

Az AMD és az Intel versenyében most az utóbbi térfelén pattog a labda: a Zen 4 bemutatásával az AMD ragadta magához a kezdeményezést, ám a kékek oldaláról az elmúlt időszakban elég sok eredmény szivárgott ki ahhoz, hogy sejteni lehessen, a Raptor Lake kódnevű új platformmal készek felvenni a kesztyűt, és újfent biztosítani elsőbbségüket az asztali processzorok piacán. Ezt tesztünkben egy Core i7-13700K-nak, illetve a sorozat csúcsmodelljének, a Core i9-13900K-nak kell bizonyítania, amihez az új CPU-khoz érkező lapkakészletek csúcsára, a Z790-re épülő ROG lap biztosítja az alapot.

A Raptor Lake-S kódnevű lapka sok szempontból másolja az elődnek tekinthető Alder Lake-S-t, amiről korábban írtunk részletesebben. A konkrétumokat tekintve az új fejlesztés továbbra is LGA1700-as foglalatba illeszthető, az Intel 7 nevű 10 nm-es gyártástechnológia sem változott, illetve megmaradt a hibrid kiépítés, de azért a cég emelt a téten. Ez abból adódik, hogy a 257 mm²-esre hízott lapkában már nem 16, hanem 24 darab mag dolgozik, ezek közül a nagyobb teljesítményű, P-magnak nevezett, továbbfejlesztett, Raptor Cove kódnevű opciók száma nem változott, azaz marad 8, viszont a kisebb tempóra képes, E-magként jelzett Gracemont magokból duplaannyi van, vagyis 16. Ezzel együtt a feldolgozási szálak száma 32-re nőtt.

A Raptor Lake-S (forrás: Intel) [+]

A hibrid vonal miatt kritikus tényező az Alder Lake-S-sel bemutatott Thread Director, ami részben a szoftveres hátteret adja. Itt a korábbi generációban nem volt minden problémamentes, de a Santa Clara-i óriáscég frissítette a rendszert, amit a Microsoft a Windows 11 22H2 frissítésben szállít. Bár a processzor működéséhez nem szükséges, a legjobb teljesítményt és hatékonyságot csak a legújabb Windows verzióval lehet elérni, emiatt az Intel kiemelten ajánlja, hogy bárki, aki Raptor Lake-et vásárol, mindenképpen telepítse a szükséges Windows 11 frissítéseket, különben nem kapja meg a hardverben rejlő összes tartalékot.

Az előbbi esetben konkrétan arra kell gondolni, hogy ha egy régebbi Windows alatt működik az új Intel processzor, akkor maga az operációs rendszer sűrűbben hozhat olyan hibás döntést, hogy egy nagy teljesítményt igénylő szálat egy kisebb tempóra képes magra helyez, ez pedig egyáltalán nem optimális. Persze ez előfordulhat a legújabb Windows 11 kiadással is, de jóval ritkábban történik meg.

A magokon túllépve a Raptor Lake memóriavezérlője DDR5, LPDDR5, DDR4 és LPDDR4X szabványokat támogat, de asztali szinten csak a kétcsatornás DDR4 és DDR5 érhető el, előbbi maximum 3200, míg utóbbi 5600 MHz-es effektív órajelű modulokkal, de a DDR5 esetében csatornánként csak egy modult lehet használni, két modul mellett már 4400 MHz a tuning nélküli maximum. Az Intel hivatalosan már csak DDR5-öt ajánl az alaplapgyártóknak, de némelyik partner ezzel szembement, így pár DDR4-es megoldás is készült. Az integrált PCI Express 5.0-s vezérlőben nincs változás, továbbra is 16 sávot kínál a processzor, pont annyit, amennyire egy VGA-nak szüksége lehet. További négy sáv szabadon felhasználható, viszont ezek 4.0-s szabványúak, ami persze a legtöbb NVMe SSD számára megfelelő. A vezérlőhíd maximum nyolcsávos DMI 4.0-s interfészen keresztül kapcsolódhat.

Az integrált grafikus vezérlőhöz nem nyúlt a cég, így erre vonatkozóan csak a leírtakat tudnánk megismételni, de azt azért fontos megjegyezni, hogy végre frissült a kijelzőmotor, amely mostantól natívan támogatja a HDMI 2.1-et, ennek kihasználásához ugyanakkor megfelelő alaplapra van szükség.

(forrás: Intel) [+]

Az új processzorokhoz szintén új, 700-as vezérlőhídcsalád is készült, amelyből a Z790-es vezérlőhíd érhető el, ami a Z690-es elődhöz képest több PCI Express 4.0-s sávot kínál, konkrétan 20-at 12 helyett. Ezzel egyetemben a 3.0-s specifikációknak megfelelő csatornák száma 16-ról 8-ra csökkent. Természetesen megmarad az opcionálisan alkalmazható, Maple Ridge kódnevű Thunderbolt 4 vezérlő, ami immáron gyári szinten is hitelesítenek az USB4 szabványhoz.

Megemlítendő még, hogy az Intel az Optane eszközök támogatását a 700-as sorozaton belül hivatalosan is kivezeti, tehát hardveresen hiába alkalmas a rendszer ezek kezelésére, szoftveresen le van tiltva a használhatóság. Akinek tehát van ilyen adattárolója, mindenképpen ragaszkodjon a korábbi generációs alaplapokhoz, amit könnyen meg lehet tenni, mert a BIOS frissítésével mindegyik elfogadja a Raptor Lake-S processzorokat.

Kicsi és nagy mag újratöltve

A Raptor Lake-S általánosabb ismertetése után érdemes kicsit elmélyedni a magjaiban is, ugyanis itt is történtek változások. Ehhez ajánljuk korábbi cikkünk átnézését, ugyanis itt nagyon sok dolgot leírtunk az előző dizájnról, és a továbbiakban leginkább arra szorítkozunk, hogy az új fejlesztésben mi az, ami változott.

Az úgynevezett E-mag gyorsan lerendezhető, mivel az alapokat továbbra is a Gracemont kódnevű dizájn adja, de nagyon picit azért hozzányúlt az Intel. Többek között hatékonyabb lett az előbetöltés, illetve a maximum négy mag között megosztott L2 gyorsítótár kapacitása 2-ről 4 MB-ra nőtt.

(forrás: Intel) [+]

Valamivel több figyelmet érdemel a Raptor Cove-os P-mag, ami szintén hasonlít a Golden Cove kódnevű elődre, de új dinamikus előbetöltési algoritmust kapott, ami növeli a hatékonyságát. Ennél viszont sokkal többet számít, hogy 1,25-ről 2 MB-ra nőtt a magonkénti L2 gyorsítótár. Van egy érdekes tényező is a rendszerrel kapcsolatban, ugyanis a Raptor Cove-nak továbbra is a része egy fizikailag 512 bites vektormotor, ami pusztán hardveres szinten támogatja az AVX-512-t, de ezt az utasításkészletet az Intel ezúttal úgy letiltotta, hogy vissza se lehet kapcsolni. A Raptor Lake-S esetében tehát már nem lehet trükközni az E-magok letiltásával, a szóban forgó funkció mélyebben került kiműtésre, így hiába van ott a hardverben, használni valószínűleg senki sem tudja majd.

(forrás: Intel) [+]

Mindez azért nagyon érdekes, mert az Intel ragaszkodik ahhoz, hogy az E- és a P-magok az utasításkészlet tekintetében egységesek legyenek, így a szélesebb körben használt lehetőségek terén lekorlátozták magukat az AVX-re, az AVX2-re, az FMA3-ra és a VNNI-re. Ezt azért teheti meg a Santa Clara-i óriáscég, mert az AVX-512-t nem sok alkalmazás tudja kamatoztatni, legalábbis nem sok olyan, ami érdekelheti az asztali piac felhasználóit, ráadásul ez nem is valószínű, hogy a közeljövőben megváltozik, ugyanis hardveresen nemhogy nem terjed, hanem egyenesen visszaszorul a teljesítménycentrikus feldolgozást biztosító utasításkészlet.

A processzormagok összekapcsolása szempontjából az P-magok és E-magok továbbra is egy nagyjából 1 TB/s-os adatátviteli teljesítményű compute fabricra kapcsolódnak, amely közvetlenül a magok és magcsoportok L3 gyorsítótárait köti össze. Ezek kapacitása a teljes kiépítés esetén maximum 36 MB, és mindegyik P-magnak saját L3 szelete van, míg az E-magok négyes magcsoportokban osztoznak egy L3 szeleten. A nagy változás az Alder Lake-S-hez képest a szeletek kapacitásának átkonfigurálása: mostantól minden P-maghoz 2,5 helyett 3 MB tartozik, míg az E-magok négyes csoportjaihoz 5 helyett 3 MB. Ezt a változást azért lépte meg az Intel, mert az elődnél nem működött optimálisan a kialakított gyorsítótár-struktúra, így módosítottak az L2 és az L3 konfiguráción, amitől némi teljesítményelőnyt várnak.

Megmaradt viszont az Alder Lake-S-ből az L3 gyorsítótár nem inkluzív működése, vagyis ez a hardverelem a Raptor Lake esetében sem tartalmazza az L2 gyorsítótárakban megtalálható információkat. Ez egy kényszerű döntés, mivel inkluzív L3 gyorsítótárral extrém nehezen működtethető az alkalmazott hibrid dizájn, így vállalni kell a magok közötti kommunikációs késleltetés növekedését, de kismértékben ezen is optimalizált a vállalat.

Végül az Intel az egyik legnagyobb figyelmet az órajelek növelésére fordította, így mind a P-, mind az E-magon 600 MHz-et tudtak erősíteni az elődhöz képest a maximálisan beállítható értékeken – ennek viszont ára van, ami a fogyasztásban jelenik meg.

ROG Strix Z790-E Gaming WiFi alaplap

A két új processzor mellett tesztünk fontos szereplője az ASUS ROG Strix Z790-E Gaming WiFi alaplap. Ahogy azt ROG márka is mutatja, nem egy belépőszintű modellről beszélünk, bár tény, hogy a Republic of Gamers családban az E széria a fapadosabb felszereltséget jelöli. Ez a fapadosság azonban inkább a különleges, de a teljesítményt tovább már nem növelő extrák hiányára vonatkozik (nincs például külön OLED kijelző, mérési pontok, vízhűtésre előkészített VRM), a sebesség szempontjából fontos szolgáltatások mind rendelkezésre állnak.

[+]

A masszív, de az ATX szabványnak megfelelő méretezésű lap LGA1700 foglalattal redelkezik (ilyenformán a 12. generációs CPU-kat is támogatja), és egy köré épített, 18+1 fázisú, Renesas alapú VRM-re épül (ISL99390 MOSFET-ek és RAA229131 vezérlő). Valamennyi fázist 90 amperes terhelésre méreteztek, így sok esélye nincs annak, hogy túlterheljük a rendszert, még ha a 253 wattos maximális TDP-vel rendelkező Core i9-13900K-val is szereljük fel. A tápellátás hűtéséről méretes (bár a mai viszonyok között, és különösen a ROG Crosshair X670E Hero fényében már átlagosnak tűnő) bordázat gondoskodik, melyre a hátoldali csatlakozósor fölött egy RGB fényekben pompázó ROG logó is került. Ez a logó „pusztán” egy ablak, tehát nem kijelzőről van szó.

[+]

Visszatérve még kicsit a VRM hűtésére, az ASUS az alaplaplaphoz tartozó extrák között két kis ventilátortartót is mellékelt, az egyik egy plusz ventilátort képes a hűtőbordák felé irányítani, például arra az esetre gondolva, ha a CPU-ra kompakt vízhűtés kerül, a másik pedig a RAM modulok felé irányíthat friss levegőt.

[+]

A memóriamodulok DDR5 szabványúak lehetnek, a támogatott egységek listája pedig ezen az oldalon található.

[+]

„Dél” felé haladva az alaplapon, a CPU-foglalat alatt találjuk az első M.2 sínt, mely PCIe 5.0 x4 interfészt kínál. Ez közvetlenül a CPU-hoz kapcsolódik, és elég komoly hűtést kapott, alulról és felülről is hővezető lapka, fent pedig egy hőcsöves megoldással is feltuningolt bordázat fogja közre. Ezzel a foglalattal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy használatával az elsődleges, egyébként x16-os PCIe foglalatot x8-asá "redukáljuk", a Raptor Lake processzor ugyanis csak 20 PCIe 5.0 csatornát kínál.

Ezen felül még további négy M.2 foglalatot vehetünk igénybe, melyek közül az első a processzorhoz, a többi a Z790 chipkészlethez kapcsolódik. Ezek mindegyike PCIe 4.0 x4 szabványú (az utolsó SATA meghajtóval is működik). A tárolók számát még további négy SATA port segítségével növelhetjük. PCIe foglalatból egy erősített és gombbal oldható PCIe 5.0 x16 slot, két PCIe 4.0 x4 (fizikailag x16-os) slot és egy PCIe 3.0 x1 slot áll rendelkezésre.

[+]

A hátsó kivezetések kínálata is igen gazdag: egy HDMI 2.1, egy DisplayPort 1.4, egy USB 3.2 Gen 2x2, hét USB 3.2 Gen2 és négy USB 3.2 Gen1 kivezetés, 2.5GbE LAN, optikai és analóg többcsatornás hang is helyet kapott itt. A részletesebb specifikációk egyébként az alaplap gyártó oldalán találhatók.

További képek az UEFI-ről a képre kattintva [+]

Az alaplap kapcsán még kiemelnénk – bár valószínűleg senki sem lepődik meg rajta –, hogy az UEFI tekintetében a megszokott ROG felületet kapjuk. Sok újdonság nincs, a tuninglehetőségek palettája szinte kimeríthetetlen, hiszen magonként szabályozhatjuk a beépített processzor tudását. Aki ezzel nem szeretne vacakolni, annak ott az AI Tuner, mely a hűtés tudását is figyelembe véve igyekszik megtalálni az ideális beállításokat. Nálunk ez nagyon jól működött, az más kérdés, hogy a tesztelt Core i7-13700K-nál csak pár százalék hasznot hozott.

Tesztkörnyezet és versenytársak

Tesztkörnyezetünk alapja tehát az előző oldalon bemutatott ROG Strix Z790-E Gaming WiFi lap, melyet a Zen 4 tesztekben is használt G.Skill Trident Z5 Neo 2 x 16 GB-os szettjével egészítettünk ki. Ezt az alaplap minden további nélkül felismerte, és be is állította az EXPO profilban megadott DDR5-6000-es specifikációkkal. Kompakt vízűtésként az elmúlt években bevált Fractal Design Celsius S36-ot szerepeltettük Windows 11-en futó rendszerünkben.

[+]

Versenytársak

Tesztünkben az alábbi processzorok állnak versenyben:

Alkalmazástesztek I.

Tesztprogramjainkat a legfrissebb Windows verzión és a legfrissebb illesztőprogramok telepítése után futtattuk. Az alaplapon sem állítottunk be külön tuningot. A diagramok pedig magukért beszélnek, a Raptor Lake (mind a Core i7, mind pedig a Core i9-es verzióban) igazán impozáns teljesítményt nyújt. A Core i9-13900K a legtöbb mérésben utcahosszal előzi a mezőnyt, míg a Core i7-13700K a Ryzen 9 7900X helyét fenyegeti. Ez alól egyedül a 7-Zip tesztje kivétel, amely láthatóan jobban fekszik a Raphaelnek, hiszen még a 7600X is gyorsabb benne a 13900K-nál.

Alkalmazástesztek II.

A rendereléssel foglalkozó alkalmazásoknál folytatódik a Raptor Lake diadalmenete, a programok túlnyomó részében a Core i7 az, ami a Ryzen 9 7900X-et fenyegeti, a Core i9 azonban messze maga mögött hagyja az AMD üdvöskéjét.

Az általános rendszerteljesítményt mérő PCMark 10 alatt sem változik igazán a helyzet, ám itt a különbségek már jóval kisebbek – a modern processzorok gyakorlatilag fej-fej mellett haladnak a versenyben. A multimédiás alkalmazásokat futtató UL Procyonban is azt látjuk, hogy a 2022-es CPU-k nagyon hasonló pontszámokat érnek el, ám míg a videószerkesztésben (Adobe Premiere Pro) komolyabbnak tűnik a Raptor Lake előnye, addig a fotószerkesztésnél (Adobe Lightroom és Photoshop) már nem ennyire egyértelmű a helyzet.

Játékok

A játékok alatt szerzett tapasztalataink alapján úgy tűnik, hogy ismét az Intel a király, ha erről a szegmensről van szó, a Core i9-13900K gyakorlatilag minden programban az élen végzett. Ennél is szebb azonban a Core i7-13700K eredménye, ami jóval kedvezőbb ára ellenére is ott lohol közvetlenül a 13900K nyomában. Nem akarjuk elvenni a témát az utolsó oldalról, de nyilvánvaló, hogy játékhoz jobban járunk a 13700K-val, főleg úgy, hogy az így megspórolt több, mint 100 000 forintot a videokártyára fordíthatjuk.

Fogyasztás

Az alábbi diagramok mindent elmondanak, amit a Raptor Lake fogyasztásáról tudni érdemes: az Intel bizony nem takarékoskodik az energiával, a 13900K rövid ideig 250 watt feletti fogyasztást is produkált az AIDA64 tesztjében!

Mindez azt jelenti, hogy az új Intel processzorok teljesítmény/fogyasztás aránya nem igazán jó, a Zen 4 még normál, tehát nem Eco beállítások mellett is jobb ebben.

Értékelés

Nagyon sok minden van, amiben a Raptor Lake jól sikerült, és nagyon kevés olyan, amit kritizálhatnánk. Az utóbbiak szinte csak a fogyasztásra korlátozódnak, ez ugyanis tényleg elég magas, ráadásul ennek járulékos következménye, hogy – a Zen 4-hez hasonlóan – egy új számítógép építéséhez szinte kötelező egy nagy teljesítményű hűtő is, aminek árát érdemes belekalkulálni a fejlesztés árába.

Ugyan egyelőre nem sok mindenkit érint, de a mindössze 16 darab PCIe 5.0 csatorna azt jelenti, hogy ha kihasználjuk az alaplapon kínált PCIe 5.0 x4 interfészt kínáló M.2 foglalatot, akkor a videokártya már csak x8-as csatlakozót kap.

Ezek tehát a hátrányok – az előnyök listája azonban jelentősen bővebb. A legfontosabb a teljesítmény, aminek kapcsán különösen a Core i7-13700K-t emelnénk ki, ugyanis árához képest valóban kiváló, a legtöbb tesztben nem sokkal marad el a jóval drágább Core i9-13900K-tól, így egyértelműen jobb vétel nála. Az AMD ajánlatával összevetve már nem ennyire egyértelmű a helyzet, ami a Zen 4-ek árazásának köszönhető: a 13700K jelenleg 220-230 000 forintba, a Ryzen 7 7700X 190 000 forintba, a 7900X pedig 260 000 forintba kerül (a 13900K pedig 370 000 forintba). Tehát pusztán az ár/teljesítmény arányt tekintve nem feltétlenül az Intel processzorai állnak jobban, ám a platform egészét nézve mégis ígéretesek, hiszen a gyártótól szokatlan módon ezúttal nem feltétlenül kell mindent cserélni: a Raptor Lake működik a 600-as lapkakészletekre épülő alaplapokkal is és támogatja a DDR4 memóriát is, összeségében tehát könnyebb a fejlesztés, mint a Raphael esetében.

[+]

Végezetül ejtsünk pár szót az ROG Strix Z790-E Gaming Wi-Fi alaplapról is, mely stabil és megbízható partnernek bizonyult a tesztelés során, és könnyedén biztosította az extrém magas fogyasztású Core i9-13900K számára is az energiát. Ez a lap gazdag felszereltségű, nagyon sok csatlakozót kínál (bár pont a Thunderbolt 4 és az USB 4.0 hiányzik), és minden szempontból „modern”: 2,5 Gbps-os LAN és Wi-Fi 6E szabványú adapter található rajta, összesen öt darab M.2 foglalattal rendelkezik és alaposan telepakolták hűtéssel is. Ára persze meglehetősen borsos – 250-260 000 forint – de elég nagy a tudása ahhoz, hogy ezt némileg kompenzálja.

Intel Core i7-13700K processzor	Intel Core i9-13900K processzor	ASUS ROG Strix Z790-E Gaming WiFi alaplap

Wombath és Abu85

Az Intel Core i9-13900K és Core i7-13700K processzorokat, illetve a ROG Strix Z790-E Gaming WiFi alaplapot az ASUS bocsátotta rendelkezésünkre.