Intel 875P Canterwood
875P Bonanza: induljon a banzáj!
Az Intel 820-as chipset nem sok felhasználó szívébe lopta be magát -- érthető módon, tegyük hozzá. A Pentium III nem igazán tudott profitálni a megemelt sávszélességből, ellenben az RDRAM memóriák árai a leglelkesebb vásárlókat is eltántorították anno. A helyzetet tovább rontotta a Rambus kifejezetten agresszív üzletpolitikája, és az ennek köszönhető lincencelési huzavonák a memóriagyártókkal. Az Intel 850-es chipkészlet elterjedésével jelentősen megváltozott a kép, hiszen a négyszeres adatátviteli technikát használó Pentium 4-es rendszerbusz már igényelte az RDRAM által biztosított memória-sávszélességet, azaz a teljes platform lényegesen kiegyensúlyozottabb lett. Hasonló ugrást figyelhetünk meg a hetekben debütált - és a tesztünk alanyát is képező - Intel 875P chipset esetében, hiszen a 800 MHz-es FSB, a kétcsatornás DDR400 RAM-vezérlő és a dedikált link a gigabites LAN, illetve a serial ATA vezérlőkhöz, mind a teljes platformot gyorsítják, ügyesen tágítva a szűk keresztmetszeteket.
Az Intel 850/850E egyébként egészen mostanáig mint a legerősebb consumer desktop chipset szerepelt az Intel dokumentumaiban, igaz, a korábbi grandiózus RDRAM-tervek után amolyan utolsó védőbástyaként tartotta már csak magát. Ettől függetlenül tény, hogy a kétcsatornás RDRAM által kínált sávszélességre sokáig nem volt más alternatíva. Most van. Sőt, már a Granite Bay (Intel E7205) is teljes értékű előfutárnak tekinthető, ám rövid termékciklusa miatt igazi piaci elfogatottságot az a megoldás sem nyert.
Mikor jó egy chipset? Ha például nem olyan, mint a VIA Pro266-os megoldása volt, ami egy 133 MHz-es (SDR) rendszerbuszhoz társított egy 266 MHz-es (DDR) memóriavezérlőt. De, ugyanígy az AMD-750 sem volt egy kiegyensúlyozott chipkészlet, hiszen a 266 MHz-es (DDR, EV6) rendszerbusz mellé ott - a változatosság kedvéért - egy 100 MHz-es (SDR) RAM-vezérlőt csatoltak. Ha a két rossz közül választanunk kéne, az utóbbira voksolnánk, hiszen a rendszerbusz azért nem csak a memóriával kommunikál, azaz még mindig kiegyensúlyozottabb chipsetet tudhatunk így magunkénak.
Szerencsére azonban nem kell választanunk egy ideje. Már az Intel 850 chipset is 3.2 GB/sec adatátvitelt kínált mind az FSB (400 MHz-es QDR FSB), mind a memória oldalán (kétcsatornás PC800-as RDRAM), ám a most debütált Intel 875P Canterwood minden eddigi megoldást lelép. Lássuk tehát a Canterwood főbb vonásait:
Hirdetés
Intel 875P Canterwood
Canterbe ver mindent..
- 800 MHz-es FSB: egész pontosan egy 200 MHz-es órajelen működő, négyszeres adatátviteli technikát (QDR - Quad Data Rate) használó buszról van szó. A maximális sávszélesség így 6.4 GB/sec-re nőtt, ami pont duplája az amúgy sem gyenge első Pentium 4-es busznak.
- Dual DDR400: végleg szakítva a Rambus-os múlttal, a kétcsatornás, ECC-s, DDR400 memóriavezérlő szintén akár 6.4 GB/sec átvitelre képes, ami pont passzol a megemelt órajelű rendszerbuszhoz (FSB-hez).
- 8x-os AGP: nem kell bemutatni, a SiS és a VIA után az Intel is leváltotta végre az "öregedő" 4x-es interfészt.
- Gigabites LAN, dedikált csatornán: az egyik legnagyobb problémája az eddigi gigabites hálózati vezérlőknek az volt, hogy a 32 bites, 33 MHz-es (tehát standard) PCI busz 133 MB/sec sávszélességét önmagukban kimerítették (full-duplex, kétirányú kommunikáció esetében kétszeresen is), magyarán a PCI busz túl szűk volt ahhoz, hogy igazán ki tudjuk használni azokat. Így, akár a déli hídba, akár külön PCI kártyára került a hálózati chip, maximum 100 mbps adatátvitelig kapott elégséges sávszélességet. Az Intel a saját fejlesztésű HUB Link 2.0 kapcsolatát felhasználva, egy ún. CSA (Communications Streaming Architecture) buszon keresztül köti össze a GbE (Gigabit Ethernet) és az MCH (North Bridge) chipeket. A hálózati vezérlő tehát az északi hídhoz (MCH-hoz) "költözött".
- Serial ATA (RAID): az ICH5/ICH5R déli hídnak köszönhetően a soros ATA vezérlő végre a chipsetbe került, a 150 MB/sec adatátvitel így itt is a PCI busztól függetlenül van biztosítva. Helyes. A RAID 0 (striping) funkció már a hab a tortán (az ICH5R esetében), bár az igazat megvallva sokkal szívesebben láttunk volna RAID 1 támogatást. A RAID 0 a fokozott kockázat miatt ugyanis nem tartozik kedvenceink közé (ilyen módban ugye bármelyik HDD meghibásodása adatvesztést eredményez, tehát a kockázat kétszeres, amit a teljesítmény-növekedés hivatott ellensúlyozni, de az is inkább csak az írásoknál számottevő).
- 8db USB 2.0 port: szintén az alternatív chipgyártók örömére az Intel ezt is a déli hídba integrálta.
A fenti lista után annyit mindenképpen el kell ismerni, hogy az az állítás, miszerint az Intel rendre le van maradva a technológiai fejlesztésekben (a chipkészletek terén), és inkább a lassabb, konzervatívabb, de stabilabb utat választja, most legkevésbé sem igaz. Tény, hogy a DDR333 támogatás tekintetében lassabban lépett az Intel, viszont - papíron - a Canterwood messze a legerősebb és feature-gazdagabb chipset, ami Pentium 4-es processzorokhoz kapható (de egy nForce2-es összevetésből is könnyen győztesen kerülhetne ki).
Az egy teljesen más kérdés ugyanakkor, hogy ár/teljesítmény mutatókban is remekelni fog-e az új csoda. Kivizsgáljuk.
Válogatott chipsetek
PAT-trick
A fenti listát kiegészíti még a Performance Acceleration Technology, rövidebb nevén PAT, ami nem más, mint némi extra szilícium az északi hídban, mely a memóriaeléréseket hivatott gyorsítani. A sebességkülönbség konkrétan két ciklus elérésenként, ám ezt az extrát meg is kell fizetnünk. Történt ugyanis, hogy az Intel most először olyasmit művelt a chipsetekkel (konkrétan a Canterwood MCH-val), ami eddig csak a processzoroknál és a videokártyáknál volt "divat". Ez pedig nem más, mint a PAT gyártásával együtt járó ún "speed binning", melynek lényege, hogy MINDEN Canterwood és Springdale (i865 -- megjelenés májusban) lapkában jelen van a funkció, a chipek tehát tökéletesen megegyeznek! Mint tudjuk, a Springdale (i865) a Canterwood (i875) olcsóbb változata, az egyedüli különbség pont a PAT működőképes mivolta lesz. Amelyik chipset stabilan és hibátlanul kezeli ezt a "gyorsító csatornát", az Canterwood címkét kap, amelyik nem, az megmarad Springdale-nek és a feature-t kikapcsolják.
A PAT "csatorna"
Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy már most lelki szemeink előtt lebeghessen a "lehet-e engedélyezni a PAT funkciót a Springdale chipsetekben?" kérdés, mely minden bizonnyal fórumaink egyik kedvenc témája lesz májusban. Hangsúlyozottan csak az egyik, mert az Intel mellett mi is készülünk egy nagyon komoly bejelentéssel...
Bár a Canterwood 533 MHz-es FSB-vel is használható, ha aktív PAT-ra vágyunk, akkor a 200 MHz-es FSB-t kell választanunk. Amihez persze a megfelelő processzor is kell, mint például tesztünk másik alanya, a Pentium 4 3.0C GHz.
Tesztkonfigurációnk
- Intel D875PBZ alaplap, Intel 875P Canterwood chipsettel
- Intel Pentium 4 3.0C GHz processzor
- 2db 256 MB DDR400 Kingmax memória
- 2db Seagate Barracuda SATA V merevlemez
- Leadtek, Inno3D és PNY GeForce FX 5800 és 5800 Ultra videokártya
- NEC 1701 17" TFT monitor
Bár jelen tesztünkhöz egy sem kellett volna, mégis, nem tudtunk dönteni a laborban tanyázó GeForce FX kártyák között, így végül - amolyan stressz-teszt gyanánt - mindegyiket végigpróbáltuk az Intel alaplapjában. Sőt, mindegyiket 500/1000 MHz-es órajelen, legyen a zsuga eredetileg sima FX 5800, vagy 5800 Ultra. A lap állta a sarat, a kártyák is... több-kevesebb sikerrel. Bosszantó volt viszont, hogy sehogy sem sikerült megkerülnünk az alaplapi serial ATA vezérlőt. Mivel komplett tesztrendszerünk az eddig is használt (parallel) ATA vincseszterünkön tanyázott, egy merész húzással eltávolítottuk a SATA V-ös diszkeket, ám így a rendszer nem állt fel. Már-már beletörődtünk, hogy két héten belül 147-edszerre is Windows-t fogunk installálni, amikor egy isteni szikra kapcsán úgy próbáltuk meg bootoltatni a Bonanza deszkát, hogy a régi HDD-nk mellett azért a két serial ATA-s egységet is fent hagytuk. Voilá, ezúttal minden ment. A dolog summája egyébként csekély, a mi tesztlapunkon a parellal ATA csatorna valamiért csak a serial ATA-ssal együtt volt hajlandó működni, de ez biztosan csak a korai és egyedi példánynak tudható be.
Klikk!
Az Intel D875PBZ alaplap
Az Intel rendkívül büszke a D875PBZ-t tervező mérnökeire, hiszen - a sok-sok új feature ellenére is - az alaplap csupán négyrétegű, azaz olcsóbb előállítani. Relatíve, mert a Canterwood deszkák első hulláma szigorúan 180 dolláros, vagy magasabb áron érkezik. A négy réteg egyébként olyan furfangos tervezési manőverek eredménye, mint például az egyes RAM csatornák legszélső rétegekre való helyezése.
Klikk!
A nyolc potenciális USB 2.0/1.1 portból hatot az alaplap hátulján találunk, bőkezű volt tehát az Intel. A maradék kettőről sem kell azonban lemondanunk, erről a lapra integrált plusz header gondoskodik.
A "hátsó" és az Intel GbE chip
A CSA architektúrának köszönhetően az Intel gigabites ethernetje teljes kihasználtság mellett is elégséges erőforrást hagy a rendszernek az egyéb teendőkhöz. Manapság, és - sajnos - főleg Magyarországon némileg parasztvakításnak tűnhet az egész gigabites "pr", hiszen sokszor a 100 mbites hálózati elemek sincsenek rendesen megizzasztva. Mégis, külföldi kutatások szerint egész hamar megtörténhet az érdemi átállás, így a hasznos gigabites hardverek propagálása üdvözölendő törekvés.
Az Intel lapjának egyik fő jellemzője, hogy hatalmas méretű komponensek találhatók rajta. Az egyik ilyen kirívó alkatrész az északi hídon, azaz a 875P MCH-n található borda, mellyel a akár 2-3 évvel ezelőtti processzorokat is hűthettük volna. Szükség is van rá persze, hiszen az MCH közel ezer lábon állva helyezkedik el az alaplapon (azaz komplex chipről van szó).
A chipset két "hídja": MCH és az ICH
A D875PBZ BIOS-a letisztult darab, mely minden szükséges beállítást tartalmaz, és néhány kényelmes extrával is fel van szerelve. Az Intel sosem támogatta (igazán) a tuningoló társadalmat, és ez nincs másként most sem. Pedig processzorunk adott volna alkalmat rá, hiszen "Engineering Sample" feliratot viselt, és ennek megfelelően szorzózár nélkül készült. Nem gond, lesz (van) még egy pár P4-es deszka laborunkban, az extrém FSB-tuningot reklámozó cégek legnagyobb örömére (vagy épp bánatára, ha kiderül az igazság).
Tesztek, konklúzió
A formális tesztek mellett végeztünk pár "fejszámítást" is a Quake3 és az Unreal Tournament 2003 motorok segítségével. A cél az volt, hogy el tudjuk helyezni a Canterwood lapokat a másik nagy rivális, a SiS 655 mellett. A két chipset persze nem egy kategória, ez az árakban is látszik. Mégis, sejthető, hogy sokunknak e két alternatíva közül "kell" majd választania. A Granite Bay ugyanis a Canterwood árnyékában némileg okafogyottá válik, hiszen hasonlóan drága, ám teljesítményben és főleg szolgáltatásokban messze elmarad attól.
A Canterwood konfigurációval egy 580 MHz-es FSB-re, valamint 386 MHz-es RAM-ra állított SiS 655-ös kombó szállt ringbe. Mindez annyit tesz, hogy FSB oldalon a 875P mintegy 38, míg a memória oldalán 3 százalékkal volt erősebb a SiS-nél. Talán nem meglepő, hogy minden tesztben a Canterwood diadalmaskodott. Konkrétan ez 423 versus 339 fps volt Quake3, 288 versus 257 fps UT2003 és 2442/2421 kontra 2122/1958 SiSoft Sandra alatt.
SiSoft Sandra memória teszt
3DMark 2003, 640x480
Az Intel Canterwood referencia lapja egy GeForce FX 5800 Ultra kíséretében 5852 pontot teljesített a 3DMark 2003 benchmarkban. Szép.
AIDA32 információs ablakok
Remek kezelhetősége miatt tesztünkben szerepet kapott a magyar fejlesztésű AIDA32 program is. A memória eredmények koherensek a Sandra alatt látottakkal, ám az AIDA32 számos kiegészítő információval is szolgált.
AIDA32 memória tesztek
Konklúzió
Ezek után tanulságokkal kellene szolgálnunk, és eleget is teszünk ennek a kérésnek. Az Intel 875P Canterwood, és a köré épített referencia platformról egyrészről nagyon könnyű ítéletet mondani. A leggazdagabb, és egyben a legerősebb Intel chipsettel volt dolgunk, kétség nem fér hozzá, hogy a 875P olyan, amilyennek lennie kell -- kvázi tökéletes. Gigabites Ethernet külön csatornán, chipsetbe integrált serial ATA RAID, 8x-os AGP, 8db USB 2.0, 800 MHz-es FSB, dual DDR400... mind-mind egy vezető platform jegyei.
Amivel kapcsolatban már óvatosabban nyilatkozunk, az az ár/érték mutatója a 875P-s lapoknak. Egyrészt, pár héten belül debütál az Intel 865 Springdale család, alacsonyabb árral, ám szinte egyező tulajdonságokkal. Másrészt, a szintén dual DDR333(/400) memóriavezérlővel rendelkező SiS 655-ös alaplapok jobb helyeken már 20-25000 Ft-os nettó áron megfoghatók. Ami azért nem semmi, lássuk be. A 800 MHz-es FSB-ről lecsúszunk, de számos teszt bizonyítja, hogy csak ezért az egy feature-ért még nem feltétlen éri meg váltani. A döntés, mint mindig, az olvasó (vásárló) kezében van, mindkét megoldás mellett lehet érvelni, azt azonban ki merjük jelenteni, hogy per pillanat az ár/érték versenyt a SiS 655 nyeri, tehát 1:1 az állás.
(Parci & keopsz)
Az Intel D875PBZ alaplapot, valamint a 3.0C GHz-s processzort, a Kingmax memóriákat és a Seagate serial ATA merevlemezeket az Mmd Hungary juttatta szerkesztőségünkbe. Leadtek GeForce FX 5800 Ultra kártyánk a Ramiris, a PNY FX 5800 Ultra a Pixel, míg az Inno3D GeForce FX 5800 az Expert jóvoltából jutott hozzánk. Köszönjük!
