Igloo 2411, Igloo 2420
A két hűtő testvér, igazából csak a ventilátorban különböznek, amolyan kétpetéjű ikrek. A 2411 nevéből már lehet következtetni "múltjára": a sikeres 2410 folytatása. A 2420 pedig a 2411 enyhén felturbózott változata. A csomagolás követi a GlacialTech hagyományait, vagyis színes, látványos és ami a legfontosabb számunkra: informatív. Az oldalán felszerelési útmutató, a hátulján pedig minden részletre kiterjedő leírás. Megtalálható itt a bora mérete, súlya, a venti mérete, fordulatszáma, légszállítása és zajszintje. Továbbá itt olvashatjuk azt is, hogy meddig ajánlja a cég a coolert. A 2411 esetében a felső limit az Athlon XP 2800+, míg a "bratyó" az Athlon XP 3000+ -ig képes boldogulni, elméletileg... hogy ez a gyakorlatban mennyire igaz, majd a teszt mutatja.
Hűtő távolról
A 2411 mérete 63 x 73 x 45 mm, a 2420 pedig 63 x 73 x 55 mm helyet foglal, az 1 centis eltérés a ventilátor vastagságából adódik, a borda megegyezik. Mikor először vettük kézbe őket (főleg az Igloo 2411-et), erősen meglepődtünk, hiszen ilyen méretű coolereket nagyjából 1 éve tapogattunk, azóta kicsit "megnőttek" a típusok. Bizony, e két hűtő eléggé alacsonynak mondható. Persze ebből még nem kell messzemenő következtetéseket levonni, elvégre a jól begyakorolt közhely is megállapítja, hogy a bors és annak képességei között fordított arányosságról beszélhetünk. Annyi viszont már teszt nélkül is biztos, hogy az új generáció két low-end tagjáról van szó: az Igloo 2411 nettó 1600 forintba, az Igloo 2420 pedig nettó 1800 forintba kerül a kiskereknél. Ez eléggé kedvező árnak tekinthető, ráadásul 5 év garancia jár mindegyik típusra.
Ventilátor
Amint azt a bevezetőben említettük, a GlacialTech 7 centis ventikkel dolgozik. A 2411-en a már megszokott látvány fogad, a 70 x 70 x 15 mm-es venti látványa jellemző GT tulajdonság. E típus 2800 fordulat/perc sebességgel kavarja a levegőt, ami 20.4 CFM légszállítást tesz lehetővé, mindez pedig a gyártó szerint 26 dBA zajszintet eredményez, vagyis a jó öreg 2410-től örökölte a légmozgató egységet. A 2420 már újít, a venti vastagsága 25 mm, tehát masszívabb látvány, ám nem sokban különbözik a 2411 ventijétől. Ugyanúgy 2800-at pörög, a gyártó szerint ez is 26 dBA zajszintet produkál, a légszállítása pedig majdnem 20%-kal több, vagyis 24.3 CFM (köbláb/perc).
Hogy ez mennyit javít a hűtésen, a tesztből kiderül, azt azonban már most elárulhatjuk, hogy a gyártó adataival szemben nekünk hangosabbnak tűnt a 2420, bár az is igaz, hogy a gyári specifikációval szemben 3000 rpm sebességet produkált. A GlacialTech hűtőket már régóta az Everflow látja el ventilátorral, az új generáción található példányok pedig nekünk igényesebbnek tűntek, bár lehet, hogy csak az újdonság varázsa tréfált meg minket. Annyi biztos, hogy megbízható ventikről van szó, és ezt a tapasztalat mondatja velünk.
Borda
Az alacsony borda valószínűleg nem lesz design-király, bár egy nagyon diszkrét hullámot ők is raktak bele. Az viszont mindenképpen előnyös jelenség, hogy a korábbi típusokhoz képest sűrűbb a bordázat, vagyis nagyobb hőleadó felület áll rendelkezésre. A ventilátorokat továbbra is csavarozással rögzítik a bordához. Először nem volt teljesen világos, hogy mire szolgál a borda két szélén található "agancs", ám egy kis méricskélés után azonnal kitisztult a kép: akár 8 centis ventilátor is rögzíthető a bordára! Bár ez nem hivatalos feature, mégis működik, megfelelő csavarral és némi barkácsolással felhelyezhető egy nagyobb típus, ez pedig kombinációkra ad lehetőséget: a két olcsó bordát könnyen turbózhatjuk egy venticserével.
Talp
"Végre" elérkeztünk az első kifogásolható részhez. A talp megmunkálása továbbra is közepes, ezen a téren a GlacialTech nem túl sok fejlődést mutathat fel, bár azért az előző szériához képest apró javulás tapasztalható. Karcos és polírozatlan, ez pedig bántja az ínyencek szemét. Régi szokásukhoz híven továbbra is előre felhelyezett, szilikon alapú hőátadópasztát találunk a borda alján, mely elegendő egy "sapkás" Tualatin számára is. Ez ugyan kedves tulajdonság, de a GT még mindig nem gondoskodott paszta-utánpótlásról, így ha valamilyen oknál fogva le kell szedni a hűtőt, akkor a következő visszahelyezéshez már be kell szerezni egy adag pasztát, ez pedig kellemetlen procedúra. Nem értjük, hogy miért nem követik a többi gyártó példáját, ahol a dobozban lapul némi muníció.
Rögzítés
A rögzítés szintén a hagyományos GlacialTech megoldás, amely elég sokáig jónak tűnt, ám az új típusok esetében nem vagyunk megelégedve vele. Igaz, hogy két fület fog meg a kapocs, ráadásul kézzel lehet felhelyezni, ám ez a módszer csak addig volt nyerő, míg viszonylag kis bordákat készítettek. A mostani típusoknál már erősen akadályozza a műveletet a venti, kényelmesen akkor lehet leszedni a coolert, ha előtte lecsavarozzuk a ventit. A kapocs erősen és biztonságosan tartja a hűtőt, ezzel nincs gond, de a fel- és leszerelés egyre kényelmetlenebb a GlacialTechéknél.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
