Asus Axe Square AMAzing

Nagyjából egy hónapja hat közepesen drága processzorhűtőt teszteltünk. Most feljebb lépünk egy szinttel, és bemutatunk két Thermaltake, két Asus, valamint két, a sorból kissé kilógó hűtőt. A Cooler Master Hyper N520 azért kakukktojás mert „csak” 9000 forintba kerül, a gyári Intel processzorhűtő pedig egyáltalán nem az a kategória, mint a többiek, sem árban, sem teljesítményben.

Még a csúcshűtők között sem mindennapi jószág az Asus Axe Square AMAzing. Doboza egyedi, nagyon igényes, benne pedig egy látványos, narancssárga burkolatú fenevad bújik meg.

Műanyag borítása igazán hatalmassá teszi az Axe Square-t, bár 120 mm-es ventilátorával és sötétre fényezett bordájával anélkül is komoly látványt nyújtana.

A hatalmas fejbe oldalról kettő, illetve három, tehát összesen öt hőcső vezeti a meleget. A szokásossal ellentétben itt a csöveket is sötétre fényezték, ez az árnyalat jól illik a felső narancshoz. Bármennyire feszegettük, a borítást nem tudtuk eltávolítani, így csak oldalról szemlélhettük meg a nagy légszállításhoz illő, sűrűn elhelyezett lamellákat. Tehát ez a hűtő felépítésében nagyon hasonlít a múltkor szépen teljesítő Gigabyte G-Power Próhoz.

Ugyancsak sötét a processzorral érintkező felület, melynek kidolgozásával nem sokat törődtek. Két oldalán meneteket alakítottak ki a többféle felfogatórendszernek, így a későbbiekben a kiegészítő készletekkel egyszerűen LGA1366 vagy más processzoraljzatokhoz igazítható lesz.

Elegáns dobozt kapott az LGA775-ös és univerzális, AMD-s rögzítőkészlet, melyekhez jár egy adag hővezető paszta, szerelési útmutató és egy kis Axe Square matrica. Ezeket a komponenseket is sötétre fényezték, hogy passzoljanak a többihez.

LGA775 foglalatos alaplapra végtelenül egyszerű volt felszerelni a nagyfejű Asust. Négy csavarral először rögzítettük a gyorsoldós talpakat, amilyenek az Intel OEM hűtőn is vannak, majd a magas hőcsövek alatt pár határozott mozdulattal bepattintottuk őket. Persze közben egy kis paszta is került a négymagos processzor kupakjára.

Borítása miatt vállban elég széles az Axe Square, de szerencsére nem lógott ki az alaplap vonalából, így a táp alatt esetleg keresztbefutó merevítő nem zavarja majd. Ugyan az alaplap irányába szellőzik, mégis 130 mm magas, szóval laposabb házakba nem fér be.

Főbb paraméterek:

Asus Triton 88

Igaz, hogy szélességben az Asus Triton 88 kisebb az Axe Square-nél, mégis sokkal nagyobbnak látszik. Ezt hatalmas bordapárjának köszönheti, amit szendvicsszerűen kettévágtak, és közéjük tették a 120 mm-es ventilátort.

Oldalról nézve jól látszik, hogy a hat U alakú hőcsövet nagyon okosan osztották el, egyenlő távolságra állnak a ventilátor légáramlatában, csak a középső, motorral kitakart rész maradt üresen. Más hűtőkben a hőcsövek gyakran takarják egymást.

Némi csavarozással eltávolítható a felső fekete takarólemez a ventilátorral együtt. Sajnos ilyen keret nélküli, egyedi rögzítőset elég nehéz lesz találni, ha esetleg ki szeretnénk cserélni. Még jó, hogy a borda két végére is felszerelhetünk egy-egy hagyományos, keretes 120 milliméterest.

Alul közepes polírozást találtunk és ugyanazokat a csavarmeneteket, mint az Axe Square-nél.

Nemcsak az extra ventilátorokat rögzítő drótszálakat, hanem LGA1366 foglalathoz való tartóelemeket is találtunk a szerelőkészletben, és volt ott még egy szokatlan kis villáskulcs.

Ezzel a segédeszközzel később alaposan megismerkedtünk. Ugyanis hosszasan tekergettük Asus alaplapunk méretes, processzorfoglalatot körülölelő bordái fölött pár milliméterrel. A jó sűrű menetes csavart volt, hogy csak negyed fordulatra tudtuk befogni. Aki kitalálta ezt a „nagyszerű” megoldást, azt jó lenne azzal „díjazni”, hogy ilyen hűtőket szereljen fel-le naphosszat, legalább pár hétig. Utána biztosan az Axe Square-hez hasonló bepattintós dolgokat tervezne csak.

Amikor végre készen volt, elég impozánsan mutatott a Triton 88. Hatalmas ventilátorát szépen eltakarták az óriási lamellák, így felületes szemlélő akár passzív bordának is nézheti.

A kíváncsiság kedvéért rátettünk még két 120 mm-es ventilátort, ekkor már brutális formát öltött. Mögé, a ház hátlapjára már nem fért további légkavaró. Annak ellenére, hogy a 88-as hatalmasnak tűnik, vállban dicséretesen karcsú, szóval nem fog beleakadni a környező alkatrészekbe. Csak az a szerencsétlen rögzítő ne lenne.

Főbb paraméterek:

Cooler Master Hyper N520

Érdekes jószág a Cooler Master Hyper sorozatának újabb tagja, az N520. Szélességben akkora bordája van, mint a 120 mm-es ventilátorral szerelt vetélytársaknak, de erre inkább két 92 mm-es lapátkereket tettek, mindkét oldalra egyet-egyet. A levegő jobb elvezetése végett oldalra egy fémkabátot is kapott.

Szemből úgy néz ki az N520, mintha egyik oldalra billenne, és ugyanez a helyzet hátulról. Ugyanis a két ventilátort vízszintesen eltolták egymáshoz képest, azért, hogy motorjuk takarásában is legyen légáramlat. A két ventilátor egy elosztóval közös tápot kap, így biztosítják, hogy azonos fordulatszámon pörögjenek, mert olyankor a leghatékonyabbak.

Hogy ne legyen a két ventilátor zajos, keretük egy részét eltávolították. Ezzel és a zajszint logaritmikus összeadódásával a két szellőztető azonos fordulatszámon nem hangosabb egy átlagos modellnél.

Alul a szokásos, közepesnél valamivel jobban kidolgozott Cooler Master talapzatot találtuk, amihez három U alakú és két feles hőcső csatlakozik.

Azt a meglehetősen összetett rögzítőrendszert találtuk az N520 dobozában, amit a gyártó a komolyabb hűtőihez ad már évek óta. Jó egytucatnyi csavart kell hozzá betekerni, amiből jut a hátlapra is.

Először jönnek az üres talpnyúlványok, melyekből volt AMD-s, LGA775-ös és LGA1366-os is a dobozban. Ezekbe ellentétes menettel kell becsavarni az alaplapon átnyúló csavarokat, melyek végére jön négy méretes anya, amiket a mellékelt segédeszközzel tudunk betekerni az alaplap túloldalán.

Felszerelve az N520 nem látszik olyan nagy darabnak, pedig súlyban majdnem eléri a 700 grammot.

Eltolt ventilátorai miatt közelít az alaplap széléhez, alacsony hőcsövei miatt pedig összeakadhat az északi hídra vagy FET-ekre szerelt, extrémen magas hűtőbordákkal.

Főbb paraméterek:

Thermaltake BigTyp14Pro

Mintha egy repülő csészealj landolt volna egy vaskereskedésen, úgy néz ki a Thermaltake röviden csak BigTyp14Prónak nevezett processzorhűtője. A Big Typhoon 14 Pro nevében a szám a 14 centiméteres ventilátorra utal. Ráadásul ezt méretes védőrácsokkal és műanyag kerettel hangsúlyozták ki még jobban. További érdekesség, hogy a ventilátornak egy kis fordulatszám-szabályzója van, amivel percenként 1000 és 1600 közötti tempó állítható be.

Alatta sem hétköznapi megoldások lapulnak. Hat jó hosszú és alaposan meghajlítgatott hőcső teríti a meleget a magasra emelt, sűrűn elhelyezett lamellákra. Sajnos a ventilátor most sem akart leválni a bordáról, bármennyire feszegettük.

Polírozásban alaposan kitett magáért a Thermaltake. Olyan tükörsima felületet kaptunk, ami minden részletet visszaadott. Érdekes, hogy itt is négy csavarmenet várta a rögzítéseket, akárcsak az Asusoknál vagy a Cooler Masternél.

Felfogatóból kétfélét kaptunk, egyet az AMD foglalataihoz, egyet pedig LGA775-höz. Kis tasakban pasztát mellékeltek, és csomagoltak egy matricát is.

Újfent a lábak feltekerésével kezdtünk, amiknek itt elég rövid a csavarja, és a fémlapok felfogatása sem volt olyan precíz, mint a másik két márkánál. Így többször meg kellett lazítani, majd újra behúzni a négy csavart, hogy a lyukakhoz illeszkedjenek az alaplap hátoldalán rögzítendő csavarok.

Végül a repülő csészealj a felszippantott vaskereskedést átköltöztette az alaplapra, itt is meglehetősen impozáns látványt keltve.

Ugyan a borda szélessége meghaladja a 150 millimétert, maximális mérete elég alacsonyan van ahhoz, hogy ne ütközzön bele a táp alatti merevítőbe. Magas lábainak köszönhetően pedig az alaplap processzorfoglalat körüli alkatrészei is biztonságban vannak, ráadásul bőven kapnak a ventilátor szellőjéből.

Főbb paraméterek:

Thermaltake MaxOrb EX

Múltkor kipróbáltunk egy kör alakú, Orb hűtőt is a Thermaltake kínálatából, de laposságán kívül más paraméterével nem nagyon voltunk megelégedve. Hiányoltuk belőle a hőcsöveket, amikből bőségesen akad a MaxOrbban. Ráadásul a tesztelt EX verzió lamellái rézből vannak.

Alulról jól látszik, hogy a hat kiinduló hőcső két irányra bomlik, majd három koncentrikus kört ír le a rézlemezek között.

Eléggé látványos, ahogyan a hőcsövek először összeszűkülnek, majd elágaznak. Ezen a részen hiányoznak a lamellák, és a másik oldalon is van némi kihagyás. Ide egy szabályozó potméter került, amivel a 120 mm-es, keret nélküli ventilátor fordulatszáma állítható percenként 1300-2000 fordulat között. Érdemes még egy pillantást vetni a méretes, hajlított fémdarabra a lamellák alatt. Ez a rögzítőrendszer kulcsfontosságú eleme.

Alul ismét tökéletes tükörnek örvendhettünk.

Egészen érdekes volt az LGA775-ös rögzítőrendszer. Itt nem fémlemezekre, hanem egy méretes, műanyag keretre kellett felfeszíteni a négy gyorsoldós talpat. Ez a művelet ugyan egyszerű volt, de a vártnál nagyobb erőfeszítést igényelt.

Még nagyobb gondot okozott a keret behelyezése. Elsőre azt hittük, be sem fog férni Asus alaplapunkra a hatalmas bordák közé, de végül csak beerőltettük. Az az érzésünk, hogy akadhat olyan alaplap, aminél a feszültségszabályozó rendszer útját állja majd. Persze biztosan átgondolták ezt a kérdést a Thermaltake mérnökei (úgy, mint az Asusnál a villáskulcsosat), még az is lehet, hogy pár alaplapra felpróbálták a kreálmányukat.

Elég ijesztő volt a szerelés utolsó mozzanata, az alsó fémpánt rögzítése a keret felnyúló csavarjára. Az volt az érzésünk, hogy pár csavarással simán el tudjuk törni a műanyagelemet, de azért a végsőkig nem mentünk el. Felszerelve a hűtő már pompásan mutatott az alaplapon.

Mivel a 120 mm átmérőjű lapátkereket a bordába süllyesztették, a MaxOrb EX csupán 95,2 mm magas, szóval a teljes magasságú bővítőkártyákat éppen hogy csak fogadó lapos házakba pont jó lesz.

Főbb paraméterek:

Tesztek – nagy teljesítménnyel

Ismét jól bejáratott, tuningolt, négymagos Core 2 Extreme QX6700 processzorunkat tettük a hűtők alá. Múltkori tesztünkben több olvasónak feltűnt, hogy a felhasznált Asus alaplap elég komolyan meg van hajolva. Bár van a dologban némi igazság – a deszka már nem teljesen egyenes –, de a jelenség nagyobb részéért az északi híd alatti keresztpánt felelős. Ezen némileg a processzor felé billen a lap, megemelve távolabbi élét. Erősíti még a hatást fényképezőgépünk enyhe torzítása is.

• Intel Core 2 Extreme QX6700@ 3,00 GHz, 1,45 V
• Asus P5E3 Deluxe Wi-Fi AP alaplap
• 2 x 1024 Mb Samsung DDR3-8500 RAM
• Radeon HD 3850 grafikus kártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 W tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 mm-es ventilátorral

Hosszú évekig olyan grafikonokat használtunk hűtési tesztjeinkben, melyek a teljes melegítés, majd kihűlés folyamatát ábrázolták. Ez alatt az idő alatt arra a megállapításra jutottunk, hogy az azonos típusú (például léghűtő vagy vízhűtő) termékek kialakításuktól függetlenül nagyon hasonló görbét rajzolnak, így visszaváltottunk a rangsort jobban szemléltető csúcsértékes ábrázolásra, amit 20 perces hevítés után mértünk. A grafikonokon áttetszővel korábbi tesztjeink eredményei láthatók, melyeket ugyanezzel a rendszerrel mértünk, és közvetlenül összevethetők mai versenyzőink értékeivel. Fontos kiemelni, hogy a hűtőknél 1-2 fokos eltérés lényegében elhanyagolható, és különböző alaplapok ugyanazzal a hardverrel akár BIOS verziónként is más-más eredményeket hozhatnak.

Mielőtt nekikezdenénk az eredmények elemzésének, adósak vagyunk még a hatodik versenyzővel. Kipróbáltunk egy, a gyári Intel hűtőhöz nagyon hasonló, de kicsit méretesebb ventilátorral szerelt Cooler Master modellt, csak hogy szemléltessük, a durván túlfeszített processzorunk milyen komoly hűtési feladat elé állítja a tesztalanyokat, és miért vannak viszonylag magas értékek a grafikonokon.

Első körben a processzorhűtők csúcsteljesítményére voltunk kíváncsiak. Arra, hogy mit kap az a vásárló, aki megveszi a terméket, beteszi egy jól szellőző házba, és csúcsra járatja. Ehhez minden hűtőt maximális fordulatán hajtottunk, a ház elejébe és hátuljába pedig egy-egy ventilátort tettünk. A Triton 88-at kipróbáltuk további két 120 mm-es ventilátorral is.

Mint a fenti táblázat mutatja, a mai mezőny valamivel komolyabb a korábbinál. Csak a Gigabyte G-Power Pro tudott az élbolyban maradni emlékezetesen hangos, 3300-at pörgő ventilátorával. Nem volt sokkal csöndesebb az Asus Triton 88 sem, igaz, ennek „csak” 2000-et pörgött a ventilátora, ami keret nélküli lévén nem is süvített annyira. Hangja így csak simán hangos volt, de nem elviselhetetlen. Hűtési teljesítménye viszont brutális, de a másik két 120 mm-es ventilátor felszerelése alig hozott javulást.

Mögötte is Asus hűtő végzett, az említett Gigabyte-ra nagyon hasonlító Axe Square AMAzing. Működés közben még látványosabb volt, mint álló helyzetben, mert ekkor ventilátora narancs színnel világított. Kár, hogy csak percenként 1300-at pörgött, nagyobb fordulaton még jobban hűthetne. Emiatt viszont a többiekhez képest halk maradt. Hűtésben egy kicsivel maradt le mögötte a Cooler Master Hyper N520. Sajnos hangja elég csúnya volt. Nem a szél, hanem a két motor rondán búgó-morgó zaját kellett hallgatnunk. Kíváncsiságból egy ventilátorral is kipróbáltunk, ekkor hangja alig javult, hűtési teljesítménye 3 fokkal csökkent.

A többiekhez képest csalódást okoztak a Thermaltake hűtői. A MaxOrb EX a Cooler Master szintjét hozta, de olyan hangon, ami a Triton 88-éhoz volt mérhető. A BigTyp14Pro hatalmas ventilátora komoly morgást rendezett percenként 1500-as csúcsfordulatszámán, ami nem is ventilátoréra, hanem egy erősebb motoréra emlékeztetett. Kár, hogy ehhez nem társult annyira erős hűtés. Először azt gondoltuk, a nehézkes felszerelés közben szúrtunk el valamit, de újraszerelve a hűtőt ismét hasonló eredményt kaptunk.

Mire jutott a gyári hűtőhöz közeli Cooler Master? Lényegében semmire. Már akkor 70 fok fölött volt alatta a processzor, amikor még visszavett szorzóval vegetált. Nem telt el egy perc maximális terhelésen, máris elérték a processzormagok a 100 fokot, és a beépített védelem, visszarakta őket alacsony órajelre. Hőmérsékletük viszont már így is csak 1-2 fokot csökkent.

Másodjára igyekeztünk nagyjából azonos, elviselhető hangerőre beszabályozni a hűtőket. Ez annyit tett, hogy a 120 mm-es ventilátorokat percenként 1500-as, a 92 millimétereseket 1800-as fordulatszámra vettük vissza egy kézi szabályzóval – már ha lehetett.

Továbbra is a Triton 88 vitte a prímet hűtésben, és keret nélküli ventilátorára hangban sem lehetett panaszunk. Mivel az Axe Square 120 milliméterese legfeljebb percenként 1300-at volt hajlandó pörögni, most is előző eredményével szerepel a grafikonban, így átvette a második helyet, hangban pedig a továbbra is a mezőny élén maradt.

Hűtési teljesítményben feljebb kapaszkodott a Hyper N520, de továbbra is megmaradt az a ronda morgás, ami túltett a BigTyp14Pro hangján is. Kár, hogy a csészealjhűtő teljesítményben nem remekelt. Igaz, most sikerült egy fokkal megelőznie márkatársát, a MaxOrb EX-et, ami 1500-as fordulaton is zajos maradt. Elsősorban motorja morgása, és nem a szélzaj hallatszott nála.

Tesztek – halkan

Harmadjára a komoly hűtés helyett a halk üzemet helyeztük előtérbe. Ilyen helyzetben – a korábbiakkal ellentétben – a ritkább lamellájú bordák kerülnek előnybe a sűrűkkel szemben, melyek halkabb, ezért lassabb és kisebb légszállítású ventilátorokkal már nem olyan hatékonyak. Következő tesztkörünkben a 120 mm-es ventilátorokat percenként 1200-as, a kisebbeket 1500-as fordulatra lassítottuk.

Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a mostani súlyosabb, több fémet tartalmazó hűtőink kis légszállításnál jobbak, mint a korábbi, kisebb, könnyebb modellek. Első helyét ugyan hűtésben elveszítette az Asus Triton 88, de hangban az élre tört. Csupán egy fokkal tudta megelőzni márkatársa, az Axe Square. Vele hűtésben azonos szinten volt a Cooler Master N520, de hangban messze lemaradt mögötte, továbbra is megmaradt a csúnya berregés.

Utánuk durván öt fokos lemaradással jöttek a Thermaltake versenyzői, most éppen a MaxOrb EX hűtött picivel jobban, mert a BigTyp14Pro 140 mm-es óriását egészen percenként 1000-es fordulatra lassítottuk. Ugyanis erős motorja miatt csak itt halkul a MaxOrb EX szintjére, de a két Thermaltake így is túlharsogta az Asusokat.

Végezetül fogtuk magunkat, és kikapcsoltuk a ház szellőztetését is. Ekkor már csak a processzorhűtő ventilátorára és a tápra hagytuk a szellőztetést. Ilyen esetben a gyengülő légáramlat miatt annyira megnőhet a belső hőmérséklet, hogy a táp felmelegszik, ezzel együtt felgyorsul és hangosodik a ventilátora, tehát pont a várttal ellentétes hatást érünk el. Szellőzés nélküli házban fokozottan figyelni kell a merevlemezek hűtésére, ugyanis azok legfeljebb 50-55 fokot bírnak.

Két ventilátora miatt a Cooler Master Hyper N520 most már az első helyre kapaszkodott fel, legalább is ami a hűtést illeti. Hangban a két Asus sokkal jobb volt nála, a halk rendszert építők számára a Triton 88 lenne most a győztes. Az előző körhöz képest a Thermaltake MaxOrb alatt melegedett a legkevesebbet a processzor. A BigTyp14Pro most már minden tekintetben mezőnyünk végére szorult.

Értékelés

Mai versenyzőink között két olyan hűtőt is találtunk, ami elvileg nem is létezik. Az Asus Triton 88 és Axe Square AMAzing megmutatta, hogy lehet úgy is hűtőt csinálni, hogy az nagy légszállításhoz és csöndes üzemhez egyaránt jó legyen. A dolog kulcsa a fél kiló fölötti tömeg, a 120 milliméteres ventilátor és a lamellákban jól elosztott hőcsövek. Az egyedi, díszdobozos Axe Square AMAzing 19 000 forintos árát még a csúcson is egy kissé meredeknek találjuk, de éppen megjelenése miatt tetszett ez a modell. Mivel a Triton 88 lényegesen olcsóbb, 13 000 forintot kóstál, csúcsra járatva valamivel jobb, minimumon pedig csendesebb, ezért ajánlott minősítést érdemel. Különösen jónak azért nem tartjuk, mert nagyon szerencsétlen a felfogatója, és középső ventilátorát nehéz lesz cserélni.

Alapvetően jó kis hűtő a Cooler Master Hyper N520 is. Méretes, sok hőcsöve, két ventilátora és emellé egészen jó, 9000 forintos ára van. Egyetlen komoly bajunk morgós ventilátoraival volt, ezek miatt nem teljesített jól a csendes körökben. Szerencsére a gyári lapátkerekek könnyen cserélhetők, és ára ezután a művelet után sem lesz vészesen magas. Tehát ventilátorcserével ajánlott.

Tesztünk negatív meglepetését a Thermaltake BigTyp14Pro okozta. Hatalmas ventilátorától és bordájától sokkal többet vártunk, hiszen felépítését tekintve az Axe Square szintjén illene teljesítenie. Talán kevéssé jól sikerült felfogatója okolható a gyengélkedésért. Mert felfogatóban nem valami erős a Thermaltake. Ezt bebizonyította a MaxOrb EX-szel is, aminek kerete eléggé passzentosan fért csak be a helyére. Magassága viszont nem éri el a tíz centimétert, és letekerve elég halk, szóval lapos házakba ajánlott, ha komoly processzort kell hűteni.

Asus Triton 88 Cooler Master Hyper N520 (ventilátorcserével) Thermaltake MaxOrb (lapos házban tuninghoz)	Asus Axe Square AMAzing

rudi

Az Asus hűtőket a Computer Emporium Kft., a Cooler Master n520-at az Expert Computer Kft., a Thermaltake hűtőket a Modding Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.