Képminőség II.
A FujiFilm X100 képminőségét feltáró cikkrészletünk második részében képmintákat nézünk meg és megvizsgáljuk a RAW-JPEG viszonyát, hogy érdemes-e a nyersképekkel bajlódni, vagy eleve „tökéletes” a masina képalkotó algoritmusa. Íme, a képminták (EXIF adatok épek):
Az egy hét alatt, amit nálunk töltött az X100, gyakorlatilag csak egy-két olyan képet sikerült lőnünk, ahol kicsit alulexponált a gép. Amint azonban a képmintákon is látszik, a készülék nagyon szép színvilággal bír, fénymérése pontos és konzekvens. Zajra nincs panasz magas ISO érték mellett sem, így igazából bajban voltunk, mit csináljunk a RAW fájlokkal (mivel nem volt min javítani). Két példát azért mutatunk, hogy legyen alapja állításunknak:
A Fotex székházán „több” munkánk volt, itt egy picit belenyúltunk a fehéregyensúlyba és szűrtünk a zajon is (100% kroma, 30% luminancia). Gyakorlatilag sem felbontóképességben, sem színben, se más téren nem nyerünk azzal, ha a nyers fájlokkal bíbelődünk. Nyilván, ha nagyon elrontjuk az expozíciós értékeket, akkor életmentő a RAW fájl megléte, de alapvetően nagyon szép JPEG-eket ad az X100 motorja. A FujiFilm valahol az Olympus és a Leica színvilágát és képjellegét ötvözi, szerkesztőinknek pedig nagyon tetszett ez az egyveleg.
Bátran mondható, hogy az X100 képminősége nagyon jó. Színvilágába bele lehet habarodni, bár ez nyilván egyéni ízlés kérdése. Ami azonban teljesen objektív, hogy a zajszint nagyon alacsony, s annak ellenére, hogy nem kapcsolható ki teljesen a zajszűrés, nem kell attól félni, hogy elmaszatolja, tönkreteszi a részleteket. Az optika nagyon szépen teljesít, felbontóképessége példás, csupán makró módban, közeli témáknál válik lággyá a kép F2 és F2.8 rekeszértékeken.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
