Képminőség I.

Elérkeztünk cikkünk kedvenc pontjához, a képminőséghez. Első lépésben a kötelező köröket kell letudnunk, bármennyire is ismertek már a masina ezen tulajdonságai. Nem is baj, ha azért gyorsan végigvesszük a zajosodást, mert amit tapasztaltunk, az lenyűgöző volt, s mégiscsak más saját szemmel látni, megtapasztalni valamit, mint azt az n+1-ik tesztből elolvasni. Sajnos a zajszűrést nem lehet teljesen kikapcsolni, de szerencsére több lépcsőben lehet mérsékelni. Mi a legalacsonyabb szintet választottuk tesztünkhöz.

Egészen megdöbbentő eredményeket kaptunk vizsgálataink során! Nemhogy színzaj, de még a monokromatikus zsizsik sem nagyon látható egészen ISO 3200-ig (beleértve). Ráadásul semmiféle pixelkenés, maszatolás nem tapasztalható még ISO 6400 mellett sem, ami pedig nagy szó még APS-C méretű szenzorok esetén is! Az egyes érzékenységi szintek nem befolyásolták a helyes fehéregyensúlyt, sem az expozíció pontosságát, ami szintén dicséretes – nem egy tükörreflexes gép állítja el az optimális értékeket ISO szintenként.

A FujiFilm igen büszke az X100 optikájára, ami érthető is, hiszen nem kis erőfeszítést fektettek fejlesztésébe. És valóban, tényleg nagyon jó lett a lencserendszer. Fenti kép a torzítást mutatja, ami a kép sarkaiban jelentkezik leginkább.

Színi hibák csak legtágabb blendeértékeken (F2 és F2.8) jelentkeznek minimális mértékben, a becsillanásokra viszont annál érzékenyebb az optika, ezért érdemes odafigyelni, ha erős fényforrás mellett fotózunk – persze, ha művészkedni akarunk, semmi akadálya, nagyon szép flare hatást lehet kihozni a gépből.

Egy fényerős optikánál nagyon fontos, hogy milyen a háttérelmosás (bokeh). Az X100 érdekessége, hogy csak F8-as rekeszértéken és alatta (tehát szűkebb rekesznyílás mellett) lehet a leggyorsabb a záridő. F2 mellett 1/1000 mp, F2.8 mellett 1/1300 mp, F4-en 1/2000 mp, F5.6-on 1/2500 mp az engedélyezett leggyorsabb érték. Ez azért van így, mert a zár jellegéből adódóan az nem lenne képes időben a teljes fényutat megnyitni. Hogy a gyártó ezt kompenzálja, beépített egy 3 FÉ értékű ND szűrőt, tehát nem kell teljesen lemondanunk a nyitott blende és napos idő kombóról. Érdekes módon teljesen manuális módban működött az 1/4000 mp-es záridő a legtágabb rekeszérték mellett is (lásd fenti kép), s optikai hibát sem nagyon venni észre a fotón. Talán a bokeh „idegesebb” kicsit. Visszatérve az ND szűrőhöz: készítettünk egy kis animációt működéséről:

A fényképezőgép legtágabb rekeszen élességet állít, fényt mér, beállítja a kiválasztott rekeszértéket, majd lezárja az ND szűrőt és exponál. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy ez a szűrő mennyire befolyásolja a képminőséget, hiszen minden plusz lencsetag, légréteg stb., ami a fény útjába áll, az rontja is a képminőséget.

Szabad szemmel látható minőségromlás nem volt tapasztalható, műszerrel kimérve bizonyára lenne eltérés, de amit szemmel nem látni, az az embert nem zavarja. A nyitott rekeszes képi részlet nem azért életlen, mert melléfókuszált a gép, hanem azért, mert ennyire „lágy” nyitott blende mellett az optika. De – és ez egy fontos de – ez csak makró állásban, tehát 10 és 80 cm között tapasztalható. Ha F2-vel fotózunk normál élességállítási tartományban, akkor ez a jelenség nem tapasztalható. Pár példa arra, hogy azért nem olyan vészes ez:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!