Külvilág, ergonómia II.

Utolsó bekezdésünkben az élességállító rendszer módválasztó kapcsolójáról esett szó. Ezt a fonalat követve mindenképp meg kell említenünk a manuális élességállítás ördögét is. Az optika rendelkezik élességállító gyűrűvel, azonban ez nem mechanikusan van összekapcsolva a lencsetagokkal, hanem elektronikus, úgynevezett „focus by wire (elektronikus élességállítás)” módon. Előnye ennek a rendszernek a hagyományossal szemben, hogy progresszív módon működhet, tehát minél kisebb tárgytávolságot választunk, annál finomabban, lassabban állítható az élesség, de hátránya, hogy például makrózásra alkalmas távolságokból eljutni a végtelenbe akár egy percig is eltarthat. Hiába próbáljuk a gyűrűt gyorsabban tekerni, a beépített elektronika csak egy adott sebességhatárig hajlandó követni tekergetésünket. Másik hátránya, hogy csak vagy-vagy elven működik, tehát nincs az AF-be beleszólásunk, hiába tekergetjük az élességállító gyűrűt.

A HDMI és az USB aljzatok a fényképezőgép jobb oldalán, egy kis műanyag ajtócska (ami borításával nagyszerűen követi a váztest esztétikai világát) mögött kaptak fedezéket.

A gép alján fém állványmenet található, amely azonban nincs az optika középvonala alatt. Az akku és a memóriakártya egy nagy, biztosan záródó fedél alá kerül.

Legfelül a vakusaru, a záridőt állító tárcsa, a kioldó és az azt ölelő bekapcsoló, az expozíció-korrekció tárcsája és az Fn gomb található, amely alapesetben az ISO értékhez van rendelve. Érdekesség, hogy a kioldóban mechanikus távkapcsolónak lett kialakítva menet, ami a fényképező retró hangulatát tovább növeli.

Bevezetőnkben az Olympus E-P1-hez hasonlítottuk a FujiFilm X100-at, ezért álljon itt pár összehasonlító kép is, hogy a méretek és az egyéb különbségek jobban elképzelhetőek legyenek (a fotókat egy egyszerű, teljesen automata kompakttal készítettük, ezért olyan a minőségük, amilyen):

Fenti képeken látható, hogy a FujiFilm X100 csupán magasságában nagyobb az Olympus E-P1-nél, a vastagsága, szélessége gyakorlatilag megegyezik a két gépnek. Az X100 nagyon szép masina, jó a fogása, a tárcsák használata élvezetes. Ugyanakkor bosszantó az említett kapcsolók hibája, ami egy kicsit körültekintőbb tervezéssel kiküszöbölhető lett volna. A manuális élességállítás olyan, amilyen, ez vagy tetszik valakinek, vagy nem. Mi nem szerettünk vele dolgozni. A kereső fantasztikus élményt nyújt, az EVF felbontása jó, használati értéke majdnem megegyezik az Olympus VF-2-ével.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!