Külső

Különleges számítógépházakból eddig sem szenvedtünk hiányt, az Enermax és a Computer Emporium Kft. jóvoltából most is kaptunk egyet. A Phoenix Neo ház ívei már első pillantásra megragadják a tekintetet. A két fő motívum, amit ránézéskor észrevehetünk, a fura előlapja, és a talán még furább oldala. A homlokzaton lévő két íves fémnyúlvány szokatlan díszítés egy számítógépházon, úgy néznek ki, mintha valamiféle szárnyak lennének, talán épp a névadó főnix ihlette őket. Ezek a mi esetünkben feketék voltak, de a Phoenix Neo másik verziójának ezüstszínűek a "szárnyai". Többféle változata van tehát az Enermaxnak, van miből válogatni. Oldallapból eleve négyféle rendelhető, bár nem biztos, hogy hazánkban ezek mindegyike elérhető lesz. A ház borítása elektrogalvanizált, hidegen hengerelt, 0,6 mm vastag acéllapokból készült, amelyekre matt fekete festés került.

Érdekes látványt nyújt az Phoenix Neo. Valószínűleg a ház oldallapjába épített hatalmas szélkerék körüli díszítés is szárnyat akar szimbolizálni, de minket inkább egy ammonitesz vázára emlékeztetett. Egyébként valószínűleg mindenkiben más benyomást fog kelteni. Mindenesetre elég egyedi kinézete van, főleg, ha a világítást is felkapcsoljuk. A LED-ek fénye típustól függően lehet kék vagy – mint a tesztalanyunk esetében – piros, ami talán jobban is illik az elégő, majd hamvaiból újjászülető, mitikus madárhoz. A hatalmas ventilátor körül láthatunk néhány kezelőszervet. A legfelsővel a fordulatszámot szabályozhatjuk 600 és 900 rpm között. A zaj ekkor 15 és 33 dB(A) között változik, a légszállítás pedig 88 és 150 cfm közötti. Ezek a specifikációban megadott adatok, viszont szerintünk a másfélszer akkora fordulat nem okozhat ekkora növekedést hangerőben és légszállításban, de majd a tesztünkben kiderül az igazság. A középen lévő háromállású kapcsoló két szélső állapotában a forgás irányát határozza meg, tehát fújhatja befelé a levegőt vagy kifelé is szívhatja. A legalsó nyomógombbal a világítást kapcsolhatjuk ki és be.

A hátsó részen a szokásos elrendezést láthatjuk. A táp legfelülre kerül, alá pedig egy univerzális ventilátorhely, ahova maximum 120 mm-es hűtőt szerelhetünk. Legalul a folyadékhűtés csöveinek is vágtak két lyukat.

Felülre kerültek a csatlakozók, egy kicsit kiemelve a ház tetejének síkjából. Középen, a bekapcsológomb felett találjuk az eSATA portot, amit két oldalról egy-egy pár 2.0-s USB aljzat vesz körül. Elég nagy távolság van köztük, hogy egyszerre több, nagyobb eszközt is használni tudjunk. Balra került még a reset gomb – ami egyébként nem túl gyakori látvány a mai házakon – és a merevlemezhasználatot jelző lámpa. Végül jobb oldalon a hangkimenetek és -bemenetek lapulnak.

Alul négy nagy gumitalp akadályozza meg a ház csúszását és tartja stabilan azt, illetve ezek a rezgéseket is csillapítják.

Az 5,25"-os bővítőhelyek vakdugói közül kettő lehajtható, amiket az optikai meghajtók elé tehetünk. Így, eltakarva őket megőrizhetjük a ház egységes külső megjelenését.

A ház főbb paraméterei:

Belső

A házhoz nagyjából a szokásos kiegészítőket csomagolták. Egy papírdobozban sok kis zacskó van, amelyekben csavarokat, ferritgyűrűt, műanyag kötözőket, két tépőzáras szövet kábelkötözőt, winchestersíneket és használati utasítást találunk.

Az előlapot egy könnyed mozdulattal le tudjuk szedni a ház homlokzatáról. Alul a ventilátorhelyet kellően vastag és sűrű szivacs borította a beszűrődő por ellen. Ha szükséges, egy pillanat alatt kiszedhetjük, és alapos tisztítás után visszarakhatjuk.

A hátsó, kézzel is kitekerhető csavarok eltávolítása után levehejük a ház oldallapját, és elénk tárul az Enermax belseje.

A merevlemezek számára alul három fiók áll a rendelkezésünkre. Ezekbe a házhoz csomagolt kis sínek segítségével csúsztathatjuk bele a winchestereket. A beszerelt háttértárak jól illettek a fiókokba, nem rezonáltak be.

A bővítőkártyák és a meghajtók rögzítése is teljesen csavar- és szerszámmentesen végezhető el. Mindkettő nagyon hasonlít a tipikus Cooler Master-os megoldásokhoz. Előbbinél a lefogatót kattanásig kell ráhajtanunk a kártya fémnyúlványára, ami így elég stabil rögzítést ad. Az 5,25"-os meghajtófiókoknál csak az egyik oldalon vannak lezárók, ám ez is bőven elég, a beszerelt eszközök nem szöknek meg egykönnyen.

Beköltözéskor nem volt semmivel problémánk, minden rendesen a helyére illett. A szerszámmentesség jól működött, az így szerelhető egységek rögzítésével gyorsan megvoltunk. A képen látható megoldáshoz képest a kábeleket kicsit szebben is el lehet rendezni, de túl sok szabadságunk azért nincs. A hozzá adott műanyag és tépőzáras kábelkötegelőkkel is nagyobb rendet varázsolhatunk az alaplap körül. A hosszabb videókártyák és a nagy processzorhűtők is kényelmesen elférnek belül.

Tesztelés

Az Enermax Phoenix Neóhoz a szokásos Casetek CK1020 házunkat használtuk összehasonlítási alapul, benne az extrém négymagos processzor és Radeon HD 3850 köré épülő rendszerrel.

• Intel Core 2 Extreme QX9650 processzor
• Cooler Master Hyper TX2 processzorhűtő
• Asus P5E3 DeLuxe alaplap
• 2 x 1024 MB Samsung DDR3 memória
• Radeon HD 3850 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Silent Pro 600 wattos tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 milliméteres ventilátorral

Processzorhűtős tesztjeinkhez hasonlóan szakítottunk régi szokásunkkal, hogy a hőmérsékleteket időbeli grafikonon ábrázoljuk, mely a felfutást és a lecsengést is tartalmazza. Ugyanis ez szinte egyforma volt az azonos rendszerű – például léghűtős – megoldásoknál. Helyette sokkal átláthatóbb ábrázolást használunk. Ebben a processzormagok nyugalmi és húsz percnyi terhelés után mért maximális hőmérséklete látható háromféle beállítással. Az első menetben a processzorhűtőt percenkénti 1800-as csúcsfordulatán hajtottuk. Mindkét házban maximális sebességgel jártak a ventilátorok. Az Enermax esetében ez percenként 900-at jelentett. A Casetekben – a kisebb lapátkerekek miatt – a fordulatszám percenként 2000, illetve 1400 volt. A méréseket 24 fokos hőmérsékleten végeztük.

Az Enermax nyugalmi hőmérséklete néhány fokkal alacsonyabb volt, mint a Caseteké (43°C-ra állt be), a terheléses teszt végére viszont öt fokkal megelőzte. Az oldalsó ventilátor befelé fújt. Hangja a maximális 900-as fordulatán is elég halk volt, nem igazán lehetett észrevenni, a megadott 33 dB(A) értéket valóban nem érte el.

A második méréskor a processzor ventilátorát 1500 fordulat per percre lassítottuk, a házventilátorokat pedig az előző sebességükön hagytuk. Túl nagy hőmérsékletkülönbséget nem okozott ez, alig egy-egy fokkal lett csak melegebb a két házban.

Az utolsó mérésnél a ház ventilátorait lekapcsoltuk, míg a CPU-hűtőket hagytuk az előző sebességükön. A két fémdoboz hőmérséklete arányosan nőtt, körülbelül három fokkal, a 4°C-os különbség megmaradt.

A merevlemez hőmérsékletét is figyelemmel kísértük a tesztelések alatt. A gép bemelegedése után 30 fokos nyugalmi hőmérsékletet vett fel, ami a két bekapcsolt házventilátoros mérés után 33°C-ig emelkedett, míg a harmadik esetben, kikapcsolt ventilátor mellett 36 fokig melegedett.

Értékelés

Értékelés

Meg voltunk elégedve az Enermax házával. Kellően tágasnak találtuk, tesztkonfigurációnk kényelmesen elfért benne. Szinte teljes egészében csavarmentesen szerelhető volt, csak a jobb oldali panel levételéhez kellett célszerszám után nyúlnunk. Az alaplap tápcsatlakozóját el tudtuk vezetni hátul is, bár kicsit feszült a kábel, millimétereken múlt, hogy elért a csatlakozóig. A többi vezetéket – például ha nem moduláris kábelezésű a táp – maximum lekötözéssel tudjuk némileg rendben tartani, vagy a feleslegeseket valamelyik optikai meghajtó fölé rakhatjuk be.

Maga a szerelés egyébként gyorsan ment. Ha már az 5,25"-os meghajtóhelyek szóba kerültek, megemlítenénk, hogy a fiókok nagyon szorosak voltak, pár karc került is a DVD-írónk oldalára. Igaz, hogy az ehhez hasonló sérülések ilyen eszközöknél úgysem számítanak, nem mérvadóak. A rögzítőszerkezetet harmadszorra sikerült rendesen rázárnunk, egyszerűen nem lehetett látni a meghajtó oldalán lévő lyukakat. A merevlemezeket tartó műanyag sínek is jól szorultak a tartószerkezetbe. Végső helyükön fixen álltak, nem észleltünk a tesztek alatt semmiféle rezonanciát.

Jó ötlet a Phoenix Neo oldalán lévő hatalmas szélkerék. Alacsony fordulatszáma miatt kellően halk volt, hatalmas átmérője miatt azonban így is nagy mennyiségű levegőt tudott szállítani. Sebessége egy potméter segítségével 600 és 900 rpm között volt állítható. Egy kapcsoló segítségével forgási irányát is megválaszthattuk, sőt gombnyomásra a ventilátort megvilágító piros LED-ek is életre keltek. Plusz pontot érdemel a felső csatlakozópanel eSATA portja és négy USB-je. Ezek távolsága kellően nagy volt, több eszköz is elfért rajtuk egyszerre, nem volt szűk a hely.

Az Enermax Phoenix Neo egy év garanciával nagyjából 21 500 forintba kerül, ez az ár szerintünk kicsit magas. A nagy mellé esetleg még előre-hátulra is belefért volna egy-egy ventilátor, de így is tetszett a ház.

Enermax Phoenix Neo

ndavid