Cooler Master JET 7 (ACB-V83)

Kevés nagyobb név van a hűtőszakmában, mint a Cooler Master, hűtői általában az erős középkategóriát vagy a felsőkategória alját képviselik. A cég leginkább a többet ésszel, mint erővel koncepciót követi termékeivel, és ami a legfontosabb: valami újat mindig fel tudnak mutatni.

Nincs ez másképpen a JET 7 esetében sem, amely leginkább egy repülőgép hajtóművéhez hasonlítható – nem véletlen tehát a névválasztás.

A JET 7 egy igényesen becsomagolt, átlátszó és designos dobozban kapott helyet, melyből elsőre talán kissé nehézkes kiszabadítani a terméket. A hűtő mellé kapunk egy termékismertetőt, egy kis szilikonpasztát és egy fordulatszám-szabályzót is, mellyel a specifikációkban foglaltakkal ellentétben 1600 és 3600 rpm között állíthatjuk a ventilátor fordulatszámát. Ezt a szabályzót egyébként beilleszthetjük a házunkba is, konkrétan vagy egy floppyhelyre (szürke alumínium előlapi panel egy tekerővel), vagy a ház hátuljába egy PCI-os kártya helyére. A fordulatszám-szabályzót közvetlenül a tápra kell csatlakoztatni, majd a kis 3 pines csatlakozót kell az alaplapra rákötni, így leolvashatjuk a beállított fordulatszámot.

A hűtőventilátor szemből tehát olyan látványt nyújt, mint egy repülőgép hajtóműve, felette (benne) közvetlenül egy villogó kis piros led van, amely néhány másodpercenként felvillan (a hátulján is van egy fehéren villogó led). A burkolat anyaga alumínium, ezért is csillogó. Mielőtt rohannánk megvenni a JET 7-et, vizsgáljuk meg, hogy a táptól és más korlátozó tényezőktől elfér-e egyáltalán az egész hűtés a házban. A hűtőborda talpa 3-4 milliméteres vastagságú réz, amelybe beleforrasztották az alumíniumlamellákat. A lefogatórendszer a mára már szokásossá vált háromlyukas módszert követi, így az alaplapról véletlenül letört pöcök még nem veszélyezteti a processzort.

Az alaplapra csatlakoztatást egy kis lenyomható fülecske segíti, ám ennek ellenére is kissé nehézkes a hűtő felrakása, ugyanis a ventilátor burkolatának hála a fülecskéhez az ujjunkkal alig férünk hozzá. A ventilátor tehát nem a klasszikus értelemben vett vízszintes módon forog, hanem a "hajtómű" belsejében egy 8 cm hosszúságú henger helyezkedik el, ennek a szélén vannak a kissé elgörbített lapátok, és ezek mozgatják a levegőt a hűtőborda irányába.

A talpon gyárilag egy nagy fehér matrica található, amelyet mindenképpen távolítsunk el, mielőtt használatba vesszük a hűtést. A hűtőborda talpa még jóindulattal sem nevezhető szépen felpolírozottnak, ráadásul karcos is, viszont teljesen sima.

A gyártó a specifikációk között 21 és 41 dB-es zajszintet említ: mi 1 méterre vonatkoztatva legalacsonyabb fordulaton (~1600 rpm) 12,2 dB-t mértünk, míg legmagasabb fordulaton (~3600 rpm) 40,3 dB-t. A ventilátornak alacsony fordulaton enyhe kerregő hangja van, ami még éppen hogy nem zavaró, ez persze szubjektív véleményünk, ha a számítógépházban van egy hangos merevlemez és/vagy 4 ventilátor, akkor ezt a hangot már nem fogjuk meghallani...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!