Bevezető

Korábban a PROHARDVER! és a COOLNESS csapata számos hűtőteszttel örvendeztette meg a mindennap visszatérő olvasókat, ám ezek az utóbbi időben csak az Intel platform felé kacsintgató vevőréteget célozták meg (Elit P4-es hűtők tesztje és Olcsó P4-es hűtők tesztje), pedig nem szabadna elfeledkeznünk az "AMD-sek" táboráról sem, hiszen legalább annyian vannak (ha nem többen), mint az Intel-processzorral rendelkezők.

Utolsó, AMD-processzorra passzintható hűtőkkel foglalkozó írásunk 2003. augusztus 22-én született (Hét új Glacialtech hűtő tesztje), tehát van mit bepótolni, hiszen az a teszt ráadásul csak egy gyártó termékeivel foglalkozott.

"Sajnos" most sem több száz hűtőt bemutató írást teszünk közzé, ám megpróbálkozunk egy, a korábbiakhoz hasonló összehasonlítást felszolgálni, és elindítani egy új vonalat, melynek áldásos hatásaként a jövőben megjelenő hűtőtesztek eredményei minden szempontot figyelembe véve összehasonlíthatóak lesznek az eddig tesztelt hűtőkkel. Emellett kiküszöböltük az eddigi talán legnagyobb hiányosságunkat: a zajszint mérésének problematikáját. Előző tesztjeinkben sajnos nem szolgáltunk decibelekkel, csak szubjektív benyomásainkat tudtuk megosztani az olvasókkal, ám ennek szerencsére vége.

Legyen elég ennyi bevezetőül, jelen tesztünkben öt Socket A-s hűtőt mutatunk be, melyek közül négy eddig semmilyen formában nem jelent meg a PH! oldalán, egyet pedig ismerünk egy korábbi tesztből (Thermaltake Volcano 9 Coolmod), ám összehasonlítási alapnak tökéletesen megfelel.

Cooler Master JET 7 (ACB-V83)

Kevés nagyobb név van a hűtőszakmában, mint a Cooler Master, hűtői általában az erős középkategóriát vagy a felsőkategória alját képviselik. A cég leginkább a többet ésszel, mint erővel koncepciót követi termékeivel, és ami a legfontosabb: valami újat mindig fel tudnak mutatni.

Nincs ez másképpen a JET 7 esetében sem, amely leginkább egy repülőgép hajtóművéhez hasonlítható – nem véletlen tehát a névválasztás.

A JET 7 egy igényesen becsomagolt, átlátszó és designos dobozban kapott helyet, melyből elsőre talán kissé nehézkes kiszabadítani a terméket. A hűtő mellé kapunk egy termékismertetőt, egy kis szilikonpasztát és egy fordulatszám-szabályzót is, mellyel a specifikációkban foglaltakkal ellentétben 1600 és 3600 rpm között állíthatjuk a ventilátor fordulatszámát. Ezt a szabályzót egyébként beilleszthetjük a házunkba is, konkrétan vagy egy floppyhelyre (szürke alumínium előlapi panel egy tekerővel), vagy a ház hátuljába egy PCI-os kártya helyére. A fordulatszám-szabályzót közvetlenül a tápra kell csatlakoztatni, majd a kis 3 pines csatlakozót kell az alaplapra rákötni, így leolvashatjuk a beállított fordulatszámot.

A hűtőventilátor szemből tehát olyan látványt nyújt, mint egy repülőgép hajtóműve, felette (benne) közvetlenül egy villogó kis piros led van, amely néhány másodpercenként felvillan (a hátulján is van egy fehéren villogó led). A burkolat anyaga alumínium, ezért is csillogó. Mielőtt rohannánk megvenni a JET 7-et, vizsgáljuk meg, hogy a táptól és más korlátozó tényezőktől elfér-e egyáltalán az egész hűtés a házban. A hűtőborda talpa 3-4 milliméteres vastagságú réz, amelybe beleforrasztották az alumíniumlamellákat. A lefogatórendszer a mára már szokásossá vált háromlyukas módszert követi, így az alaplapról véletlenül letört pöcök még nem veszélyezteti a processzort.

Az alaplapra csatlakoztatást egy kis lenyomható fülecske segíti, ám ennek ellenére is kissé nehézkes a hűtő felrakása, ugyanis a ventilátor burkolatának hála a fülecskéhez az ujjunkkal alig férünk hozzá. A ventilátor tehát nem a klasszikus értelemben vett vízszintes módon forog, hanem a "hajtómű" belsejében egy 8 cm hosszúságú henger helyezkedik el, ennek a szélén vannak a kissé elgörbített lapátok, és ezek mozgatják a levegőt a hűtőborda irányába.

A talpon gyárilag egy nagy fehér matrica található, amelyet mindenképpen távolítsunk el, mielőtt használatba vesszük a hűtést. A hűtőborda talpa még jóindulattal sem nevezhető szépen felpolírozottnak, ráadásul karcos is, viszont teljesen sima.

A gyártó a specifikációk között 21 és 41 dB-es zajszintet említ: mi 1 méterre vonatkoztatva legalacsonyabb fordulaton (~1600 rpm) 12,2 dB-t mértünk, míg legmagasabb fordulaton (~3600 rpm) 40,3 dB-t. A ventilátornak alacsony fordulaton enyhe kerregő hangja van, ami még éppen hogy nem zavaró, ez persze szubjektív véleményünk, ha a számítógépházban van egy hangos merevlemez és/vagy 4 ventilátor, akkor ezt a hangot már nem fogjuk meghallani...

Coolink Armor2-7VS

Nem tartjuk valószínűnek, hogy akik olvassák a PH! hűtőtesztjeit, azok ne ismernék a Coolink márkanevet. A bemutatóra kapott Armor hűtőcsaládba tartozó 7VS egy igazán súlyos egyéniség.

A Coolink Armor2-7VS (innentől A27VS) az AMD-s Coolink-hűtők csúcskategóriáját képviseli, hiszen fél kilónyi rézbordájával máshova nem is lehetne sorolni a cég eddigi alumegoldásai között. A hűtő egy nagyon egyszerű átlátszó műanyag dobozban kapott helyet, mellette a fordulatszám-szabályzó és egy kis zacskónyi szilikonpaszta. A nálunk járt A27VS gyakorlatilag a legcsupaszabb verzió, ugyanis a hűtő mellé kérhetünk (persze pénzért) opcionálisan egy vagy két hőérzékelős LCD-kijelzőt is, illetve előlapi panelt is, amellyel a ház elejére kivezethetjük a fordulatszám-szabályzót. További lehetőségként a gyári VS1 ventilátor helyett kérhetünk VS2B, VS2L és VS2P jelzésű ventilátort is, melyek a beállítható fordulatszám intervallumában különböznek egymástól. A tesztelésre kapott ventilátor fordulatszámát 1700 és 4800 rpm között tudtuk állítgatni, ami elviekben lehetővé teszi, hogy akár csöndes vagy akár nagy hűtőteljesítményű hűtőként használjuk Armorunkat.

A fordulatszám-szabályzót a Cooler Masterhez hasonlóan a tápra kell csatlakoztatnunk, majd egy 3 pines kiscsatlakozót az alaplapra dugva tudjuk a fordulatszámot monitorozni és beállítani.

A 8x8 cm-es ventilátor alatt egy majd' félkilós réz hűtőborda található, melyre sajnos csak 8 cm-es ventilátort tehetünk. A bordázat a más nagy és rézbordázatú hűtőkhöz hasonlóan kommersz, semmi különleges heatpipe vagy középső plusz rézmagot nem találunk, egyszerűen egymás mellett elhelyezkedő lamellákat láthatunk. Középen a lefogatókar sajnos pont a legjobban melegedő területet takarja el a hűtőventilátor által áramoltatott levegő elől.

A lefogatórendszer szintén háromlyukas rögzítésű. A lefogatást egy picike pöcök hivatott segíteni, amelyet egy széles, lapos végű csavarhúzóval kell lenyomni. Nagyon vigyázni kell, hogy még véletlenül se csússzon félre a csavarhúzó, mert azt az alaplap bánhatja. A hűtőborda talpa nagyon keskeny, tehát a rengeteg, sűrűn egymás mellett elhelyezkedő lamellának van munkája bőven. A sűrű lemezelhelyezés lehet pozitív és negatív tulajdonság is, minden attól függ, hogy a ventilátort milyen fordulatszámon járatjuk.

A talpról készített kép már használat után készült, ezért látható a processzormag és a négy, kör alakú gumiszivacsocska helye. A talp eredetileg szépen fel van polírozva, viszont karcos és recés, tehát nem a legjobb hőátadás jegyében született.

Az Armor2-VS ventilátora a gyártó szerint 19 és 44 dB közötti zajt csap, ráadásul "A ventilátor percenkénti fordulatszáma 1500 (nagyon halk) és 4600 (nagy teljesítmény) között állítható" – áll a honlapon. Méréseink szerint legalacsonyabb fordulatszámon (~1700 rpm) a Coolink-ventilátor 28,3 dB, míg legmagasabb fordulatszámon (4800 rpm) 46,5 dB zajszintet ér el 1 méteres távolságról. Ez volt a (nem túlságosan) jó hír, a rossz pedig az, hogy alacsony fordulatszámon a venti tisztán hallható, erősen kerregő motorhangot ad ki, amely a házba beépítve a rezonancia hatására még hangosabbnak hallatszik, mint amilyen valójában. A "nagyon halk" tehát csak illúzió, a "nagy teljesítmény" ígérete azért még betartható.

Coolink NPH2

A következőkben megismerkedhetünk egy újabb Coolink-hűtéssel, ami szerencsére már nem a mindennapi kategóriába tartozik. Az NPH2 még csak alig pár hete létezik, tehát egy új fejlesztésről van szó.

Az NPH2-t engineering sample volta miatt egy egyszerű kartondobozban kaptuk kézhez, jár hozzá egy felszerelési útmutató és egy kis szilikonpaszta. Mivel egy teljesen új fejlesztésről van szó, ezért most vizslassuk meg egy kicsit közelebbről is a hűtést.

A rendkívül furcsa felépítésű hűtés kinézete ellenére semmi különösebb forradalmi újdonságot nem vonultat fel. A középen található rézcső (rézrúd) villámsebességgel veszi át a processzor által termelt hőt, majd ezt továbbadja a szemmel láthatóan tökéletesen beleolvasztott (?) alumíniumlapocskák felé, végül a kis ventilátor lefújja a lamellákról a meleget. A hűtés elvileg a folyadékkeringetés módszerével működik (a felvett hőt a réztömbön belül a folyadék áramoltatja szét a lamellák felé), tehát ez egy heatpipe-os hűtőrendszer.

Előtte -> utána

Az összes tesztelt hűtő közül ennek a lefogatása volt a legegyszerűbb, ugyanis a lenyomható fülecske elég nagy ahhoz, hogy az ujjunkat ne sértsük meg, illetve a hűtőborda a lefogató oldalán nem gátol meg egy picit sem a kis fülecske lenyomásában.

A hűtésnek persze vannak hátulütői is, például az, hogy nagyon magas, és ahogyan a Cooler Master hűtésének esetében is leírtuk, vétel előtt vizsgáljuk meg, hogy a házba befér-e, nincs-e útban a táp vagy akármilyen más alkatrész. Emellett a tesztre használt Gigabyte 7NNXP alaplapon a DPS modult már nem tudtuk használni, ugyanis nem fért el a Coolink hűtésétől. Fontos kiemelni még, hogy az oldalirányú légáramlásnak köszönhetően ha az alaplapunkon nincs elforgatva a socket, akkor a ventilátor pont a chipsetről szívja le a meleget és az ellenkező irányba, a táp felé továbbítja azt (nagy pluszpont).

Az NPH2 talpa ha nem is tökéletesen megmunkált, azért láthatjuk magunkat benne, tehát nagyon szépen felpolírozott, bár a képen látható, hogy kissé karcos – a tökéletes hőátadásra itt sem figyelt a Coolink tervezőbrigádja. Probléma még, hogy a réztalp felülete nem teljesen sík, mintha kissé dimbes-dombos lenne. Elkell oda a szilikonpaszta...

A gyártó szerint a Coolink NPH2-n szolgálatot teljesítő 7x7-es ventilátor ~3000-es fordulatszámon ~29 dB zajt bocsát ki. Méréseink szerint ez a szám 30,7 dB 1 méteres távolságról, tehát a gyártó által megadott érték korrekt. Ez a ventilátor semmilyen mellékhangot nem ad ki, nem kerreg, nem recseg, egyszerűen csak fúj, és egy jól bezárt házban is éppen hogy hallani lehet (persze ez függ attól is, hogy mi van még a házban).

Gigabyte GH-PCU21-VG

A Coolink NPH2 után ismét egy ínyencfalat kerül terítékre, a Gigabyte műhelyéből kikerült hűtés igazi műremek, legalábbis a specifikációk alapján. Mivel a Gigabyte eddig hűtéssel nemigen foglalkozott (rengeteg mással viszont igen), ezért kíváncsiak vagyunk, hogy egy számukra ismeretlen út elején mit voltak képesek alkotni.

A rögzítőkarok (P4, Athlon XP és Athlon 64), illetve a rögzítés módja Socket A alaplapokon

Bizony szép kis feature-lista, lássuk hát, mi lapul a számok mögött. Első említésre méltó tulajdonság talán, hogy ezt a hűtőt használhatjuk akár AMD Athlon XP vagy Athlon 64-es alaplapokon, sőt még Intel Pentium 4-es alaplapokra is könnyedén rögzíthető, tehát igencsak sokoldalú. Athlon XP-s alaplap esetében a rögzítés módja nagyon egyszerű: kiválasztjuk a baloldali képen látható rögzítőkarok közül a középsőt (speciel az a Socket A-s rögzítőkar), és ezt behelyezzük a hűtő közepére, a heatpipe csövek közé. Nehéz eltéveszteni az irányt, ugyanis egy kis akasztó jelzi a hűtőborda talpán, hogy az az oldal a processzorfoglalat befelé néző része, tehát arra az oldalra kerül a rögzítőkar lenyomópántos oldala. A Pentium 4-es és Athlon 64-es alaplapokra történő rögzítés módszerét majd az aktuális cikkekben mutatjuk be.

Mielőtt azonban végleg elkalandoznánk, ejtsünk szót a csomagolásról, amely a táblázat felett látható is. A hűtés az összes kellékkel együtt egy igényesen átlátszó műanyag dobozban kapott helyet, a cooler mellé kapunk egy felhasználói kézikönyvet, a lefogatópántokat, egy fordulatszám-szabályzót és egy kis tubus szilikonpasztát.

A fordulatszám-szabályzót a Cooler Master-ventilátornál már ecsetelt módon beépíthetjük egy floppy helyére is, avagy a ház hátoldalán egy PCI-helyre. További érdekessége még, hogy a Gigabyte szerint ezzel a potméterrel (mert végül is az) tökéletesen pontosan beállíthatjuk a ventilátor fordulatszámát, emiatt az alumíniumpanelen jelölve is vannak az egyes értékek (2000, 2500, 3000, stb. rpm). Természetesen ezt ki is kipróbáltuk, és meglepődve tapasztaltuk, hogy a gyártó nem mond igazat. Amíg a 2000 rpm-es beállítás esetében ténylegesen 2000 rpm a ventilátor fordulatszáma, addig a többi esetben 500-800 rpm-es elétéréseket tapasztaltunk pozitív irányba, tehát a 4000 rpm-es állásnál már 4800 rpm-en forgott a ventilátor. Ejnye...

A ventilátor kialakítása és elvi működése nagyon hasonló a Cooler Masteren bemutatotthoz, igaz, itt nem egy különálló "kis kuckóban" található a ventilátor, hanem a heatpipe-os csövekhez kapcsolódó alumíniumlamellák között. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra, ugyanis helyet takarítunk meg, illetve a keringetett levegő közvetlenül éri a lamellákat, így közvetve is hűlnek, tehát használat közben a hűtőborda felületének minden pontja közel azonos hőmérsékletű (ellentétben a Cooler Master megoldásával, ahol a hűtőborda alja – a processzorral érintkező felület – sokkal magasabb hőmérsékletet ér el, mint a borda többi része).

Sajnos ez a megoldás sem tökéletes, ugyanis a hűtőborda nem közvetlenül érinti a processzorral érintkező felületet, hanem szám szerint négy heatpipe cső vezeti el a hőt, így nagyon romlik a hűtés hatásfoka, legalábbis elméletben, aztán persze majd meglátjuk, hogy elmélkedésünk igaznak bizonyul-e. A hűtőborda talpáról már használat után készült a kép, mindenesetre az látható, hogy nincs tökéletesen felpolírozva, viszont nagyon szép sima (a karcokat már mi idéztük elő).

A bal oldali képen látható, hogy a ventilátor egy 4 pines floppycsatlakozóról szívja magába az energiát, illetve látható a fordulatszám-szabályzó csatlakozója és a termoszenzor/ventilátor kapcsolata is (ha nem használjuk a fordulatszám-szabályzót, akkor a hűtőborda hőmérsékletétől függően változik a ventilátor fordulatszáma – önkontroll).

Végül pedig hogy a látványvilág se legyen utolsó, íme a hűtés bekapcsolt állapotban.

Lássuk a hangerőt. A gyártó szerint ez a ventilátor legalacsonyabb fordulatszámon (~2000 rpm) 19,2 dB zajt idéz elő, mi pedig 1 méteres távolságról 20,5 dB-t mértünk, illetve legmagasabb fordulatszámon (ami a gyártó szerint 4000 rpm, nálunk viszont 4800 rpm volt) 37,2 dB hangos, mi 1 méterről 45,3 dB-t mértünk, persze ez az érték mindenképpen a magasabb fordulatszám hatására is magasabb a gyárilag megadott értéknél. Alacsony fordulaton a ventilátornak nincs semmilyen mellékhangja, nem kerreg, nem berreg, szinte hangtalan. Legmagasabb fordulatszámon már más a helyzet, persze ez sejthető is, hiszen 45 decibel az 45 decibel, süvít is rendesen.

Thermaltake Volcano 9 Coolmod

Utolsó bemutatásra váró processzorhűtőnk a Thermaltake szülötte, egy korábbi tesztünkben (11 felső kategóriás hűtő tesztje) már találkozhattunk az előddel. Alapjaiban véve a Volcano 9 azóta sem változott semmit, azonban az összevethetőség végett muszáj volt megmérettetnie magát.

Mivel korábban már bemutattuk ezt a hűtőt, ezért külön nem térnénk ki ismét minden jellemzőjére. Lássuk nagyvonalakban!

A Volcano 9 Coolmod az eredeti Volcano 9-től annyiban tér el, hogy a ventilátoron megtalálható egy átlátszó műanyag panel, amelyen kék és vörös ledeket helyezett el a gyártó.

Aktív és passzív mód

Ha ezeket a ledeket rákapcsoljuk akár az alaplap HDD-LED kimenetére, akkor a merevlemez működését a ventilátoron található ledek villogása jelzi, valahogy így.

A Volcano 9 lefogatása nem könnyíti meg a mindennapjainkat, a processzorfoglalathoz rögzítés ugyanúgy történik, mint a Coolink A27VS esetében. A Thermaltake-en a kis pöcök némileg nagyobb, tehát felfogatáskor kisebb az esélye, hogy az alaplapot a csavarhúzóval végigszántjuk.

A Volcano 9 Coolmod talpa sem különbözik semmiben a sima Volcano 9-étől, az alumíniumtalp processzor felöli részén egy nagy rézmag található, a megmunkáláson a Thermaltake-nek van még mit fejlesztenie...

Végül pedig essen szó a Volcano hangjáról, amelyről viszont nem volt szó a 11 hűtőt bemutató írásunkban. A nevéből sejthetően ne számítsunk túl sok jóra, igaz ami igaz, a Thermaltake a Volcano 9-et fordulatszám-szabályzóval hozza forgalomba, tehát elvileg nincs okunk a panaszra, ám mi egy kicsit kukacoskodnánk ismét. A gyártó által meghatározott minimum fordulatszámon a ventilátor 1300 rpm-en forog, ám mi egészen 1200 rpm környékéig vissza tudtunk venni a sebességből, így pedig elvileg (ismét csak a gyártó szerint) 17 dB zajt csap a ventilátor, mi pedig 1 méter távolságról 16,5 dB-t mértünk, tehát a gyártó nem csalt (kivéve, ha ők 10 cm-es távolságra értik a 17 dB-t). Viszont van egy kis probléma, ugyanis ez a venti is a Coolink A27VS-hez hasonlóan gyenge motorhangot bocsát ki magából, ami zavaróan hat, ráadásul a számítógépház rezonanciája miatt hangosabbnak érezzük, mint ha egyszerűen csak egy szivacsra letennénk. A legmagasabb fordulatszámon (~4800 rpm) a tesztünkben szereplő hűtők közül ez volt a leghangosabb, 47,7 dB-es fülsiketítő zajt csapott 1 méteres távolságról.

Zajszintek

Mielőtt a rátérnénk a hőmérsékletekre, összegezzük a tesztünkben szereplő 5 hűtő hangkeltő képességét. A méréseket egy nagyon egyszerű zajszintmérő eszközzel végeztük el, minden hűtő esetében a ventilátor középpontjától pontosan 16 mm-es távolságra lemértük a zajszintet, majd ebből az értékből számoltunk vissza, és kaptuk meg az aktuális ventilátor 1 méterre vonatkoztatott zajszintjét.

Ne felejtsük el, hogy a grafikonban szereplő értékek esetében 10 dB-es zajszintkülönbség kétszeres hangérzetet eredményez, tehát ha a grafikon szerint az egyik hűtő 10 dB-lel hangosabb a másiknál, az azt jelenti, hogy kétszer hangosabbnak halljuk!

Most pedig lássuk az eredményeket összesítve!

Feltűnhet, hogy a grafikonban szerepel a Zalman CNPS7000A-Alcu is amolyan referenciaként. A Zalman hűtőjéről tudjuk, hogy alacsony fordulatszámra beállítva hangtalan, ez esetünkben 16,6 dB-t jelent, míg maximális fordulatszámon – esetünkben 26,4 dB – ugyan már jóval hangosabb, de még bőven a tűréshatáron belül van. A Coolink A27VS hűtése 28,3 dB-es zajszintje ellenére kiesik a halk hűtő kategóriából, hiszen nagyon hangos kerregő hangot bocsájt ki, míg a másik Coolink egyszerű ventilátorzajával ugyan némileg hangosabb, mint a Zalman magas fordulaton, ez a hang nem túl zavaró még nekünk, vájt fülű PH!-soknak sem. Amíg a többi hűtőventilátor alacsony fordulatszámon ugyan halk (leszámítva a CM és a TT motorhangját), addig maximális fordulatszámon logikusan rendkívül hangos mind.

Összegezve tehát igazán halk és mindenféle zavaró hang nélküli számítógépet a Cooler Master, a Gigabyte és a Zalman hűtővel tudunk összehozni, míg a Coolink NPH2 az ízlések és pofonok kategóriába tartozik, egy földön heverő házban őt sem halljuk meg.

Hőmérsékletek

Következzenek a tesztek. A tesztkonfiguráció a következő volt:

Tesztkonfiguráció:

• Processzor: AMD Athlon XP 2600+ (szorzólockmentes Thoroughbred)

• Alaplap: Gigabyte 7NNXP BIOS rev. 15

• Videokártya: Gecube ATI Radeon 9800 Pro

• Memória: 2 x 256 MB PC3500 Corsair XMS CMX256A-3500C2 - CL 2-2-2-5

• Merevlemez: Seagate Barracuda ATA IV 60 GB

OS és szoftverek:

• Windows XP Professional Service Pack 1

• DirectX 9.0b SE

• NVIDIA Unified Driver 3.13

• Speedfan 4.11

• Windows Media Encoder 9

A processzort első körben – hála a szorzólock-mentességének – 15 x 133 MHz-en, 1,65 voltos magfeszültséggel járattuk, ez pont megfelel egy AMD Athlon XP 2400+ órajeleinek, így 69 W-os hőt idéztünk elő. Második körben a procit kicsit megrángattuk, és 11,5 x 200 MHz-ig meg sem álltunk, persze ehhez kellett 1,9 V magfeszültség is, így 98 W hőt hozott össze a processzorunk. Ennél magasabbra léghűtéssel már nem ajánlott menni. A tesztelést egy asztalon végeztük el, az alkatrészeket nem szereltük be házba. A grafikonokon minden esetben a DeltaT, azaz a processzor maghőmérséklete és a környezeti hőmérséklet különbsége szerepel (a tesztelés ideje alatt 19-21 fokos volt a hőmérséklet a szobában).

Azért esett a választásunk a Gigabyte 7NNXP-re, mert ez az alaplap elvileg a processzormag belső hőmérsékletét méri, ami sokkal mérvadóbb, mint például a processzor alja vagy a felülete. Akadt egy kis problémánk is, ugyanis a terheletlen és a 100%-ig terhelt hőmérsékletek között mindösszesen 1 fok különbséget jelzett az alaplap, ennek következménye, hogy a grafikonokon csak a terhelt állapotot tüntetjük fel.

A processzor beizzításáért a Windows Media Encoder 9 a felelős, mellyel egy szép nagy MPG fájt konvertáltunk át a WMV formátumra.

Lássuk a grafikonokat!

Első igazán nagy meglepetésünk, hogy a Coolink-hűtők vívják meg az első helyért forgó küzdelmet, ám ami ennél is meglepőbb, hogy az NPH2 a 3000-en forgó ventilátorával jobbnak bizonyul a 4800-at forgó A27VS-nél. A középmezőnyt a többi nagyon gyorsan forgó ventilátor alkotja, amelyek ugyan majdnem olyan jól hűtenek, mint a Coolink NPH2, ám ne felejtsük el, hogy mennyivel hangosabbak (lásd előző oldal). A sor végét a Gigabyte és a Thermaltake hűtője végzi, persze legalacsonyabb fordulatszámon. Ezek a hűtők alacsony fordulatszámon egy ilyen hőmennyiséget kibocsátó processzorral még használhatóak lesznek nyáron is, igaz, senki nem szereti 80-90 fokosan látni processzorát.

A tuningolt eredmények ismét meglepőnek bizonyulnak. A Coolink-hűtők már kibérelték maguknak az első két helyet, és ami talán már nem is annyira meglepő: az NPH2 végez az élen! Hogy ez miért is olyan nagy esemény? 3000-es fordulatszámon veri a sokkalta hangosabb hűtőket. Az alacsony fordulatszámra beállított hűtőkkel mi nem kockáztatnánk meg processzorunkat tuningolni, még ha az újabb alaplapok a melegedés következtében le is kapcsolnak. A Thermaltake hűtője alacsony fordulatszámon már nem bírta a kiképzést, az alaplap a processzor túlmelegedésének következtében kikapcsolta a gépet.

Konklúzió

Öt teljesen különböző stílusú Socket 462-es hűtőt vizsgáltunk meg, és az eredmény kissé meglepett minket. Vegyük sorra, hogy melyik hűtő hogyan is teljesített!

A Cooler Master JET 7 egy nagyon igényesen kivitelezett, úgymond szép Socket A hűtés, amely a hűtőtesztek alkalmával maximális fordulatszámon a harmadik helyet foglalta el, míg az alacsony fordulatszámon járatott hűtők között a Coolink A27VS mögött végzett mindkét esetben, ám mivel közel ~1200 rpm-re állítva szinte hangtalan, ezért azok számára tudjuk ajánlani, akik nagyon halk gépet szeretnének összerakni. A hűtés ráadásul igényesen is csomagolt (két helyre kivezethető fordulatszám-szabályzó, design), egyetlen probléma a ~8700 Ft-os ár, melyért a 3 év garancia nyújt némi kárpótlást.

A Coolink Armor2-7VS puritán csomagolásával nem különösebben kápráztatott el minket, a fordulatszám-szabályzó látványa is az "épp most összedobott potméter" feelinget idézi. A hűtőbordán található ventilátor egyenesen katasztrófa, hiszen amíg magas fordulaton – logikusan – nagyon hangos, addig alacsony fordulatszámon olyan szintű zörgő, kerregő hangot ad ki, melyet hosszabb távon nehéz elviselni, kivétel ez alól egy olyan gép, amelyet egy szerverszobában helyeztünk el. Vigaszként megemlíthető, hogy ebben a mezőnyben ez a hűtés a második legolcsóbb (~6000 Ft), illetve az 5 év garancia. A bordázat kidolgozása ennél többre érdemes, ha a ventilátort kicseréljük rajta egy másik, fordulatszám-szabályzós és hangtalan 8x8-asra, akkor akár jó vétel is lehet, ám úgy már nem ~6000 Ft-ba kerül.

A Coolink NPH2 a cikk meglepetése, hiszen mindkét tesztben az első helyen végzett, elverte a sokkal magasabb fordulatszámon járó nevesebb hűtéseket, ráadásul a lemért 30,7 dB-es zajszintet sem neveznénk elviselhetetlennek. Ez a hűtő a nagyon ajánlott kategóriába esne, ha gyárilag járna hozzá fordulatszám-szabályzó (2000-es fordulatszám mellett ez a ventilátor és hűtőbordapáros tényleg hangtalan, és valószínűleg még kellőképpen hatásos maradna), illetve ha nem lenne ilyen drága, igaz ~8000 Ft-ért nem valószínű, hogy ennél jobbat kapunk (talán a Zalman CNPS7000A-Alcu). További piros pont az 5 év garancia.

A Gigabyte PCU21-VG vegyes benyomást gyakorolt ránk, ugyanis alacsony fordulaton nagyon gyengén hűt, míg magas fordulaton ugyan jól hűt (nem olyan jól, mint a Cooler Master), ám így a hangja a harmadik leghangosabb. Ezt visszafordítva viszont alacsony fordulatszámon ugyan nem hűt olyan "hű de nagyon jól", viszont tényleg teljesen hangtalan, mindenféle kerregés nélkül, így egy tökéletesen hangtalan számítógépet a Gigabyte hűtése nélkül nem sok más gyártó termékével tudunk elképzelni. Ezt viszont sajnos meg is kell fizetni, ugyanis ez a hűtés nem kevesebb, mint bruttó ~9300 forintba kerül, ennyiért pedig már új processzort is vehetnénk akár. A termékre 3 év garanciát vállal a gyártó.

A Thermaltake Volcano 9 egy évvel ezelőtt még a felső kategóriába tartozott, azonban ma – ahogyan ez a tesztből is kiderül – már csak a középkategóriába sorolható be. Az igaz, hogy még mindig képes akár egy komolyabb tuningprocesszorral is megbirkózni, de nem mindegy, hogy ezt milyen áron. 47,7 dB – ez bizony nagyon hangos. Alacsony fordulaton elvileg ugyan halk, de gyakorlatilag ott az a kerregő hang, amely miatt a számítógép mellett este nem tudunk aludni (akár letöltés közben)...

fLeSs

A Coolink hűtőket a Kelly-Tech, a Gigabyte coolerét a CO-Run, a Thermaltake és a Cooler Master megoldásait pedig az Expert biztosította számunkra. Köszönjük!