Bekapcsolva
A kapcsolat nem indult jól, hiszen a HDMI portba való betuszkolás után a tévé nem ismerte fel, és mivel külső kontroll-lámpát nem helyeztek el az eszközön, így igazából elsőre azt sem lehetett pontosan tudni, hogy egyáltalán sikerült-e bele életet lehelni. A kábelek módszeres ki-be dugdosását követően egyszer csak a belsejéből felvillant valami kék fény, amit később sikerült is állandósítani, hiszen kiderült, hogy a problémát a kontakthibás vezeték okozta. Tehát ha valakinek ilyen jellegű nehézségei támadnának az első használat során, annak érdemes egy szúrós pillantást vetnie a tápkábelre is.
A kétmagos ARMv7 Cortex-A9 processzorral és Mali-400 MP grafikus vezérlővel ellátott, Android 4.1 operációs rendszert használó eszközbe 1 GB RAM és másfél GB flash háttértár került, ami többek között az alkalmazások elraktározására szolgál. Amennyiben ez nem lenne elegendő, akkor ez egy memóriakártya vagy USB-n keresztül csatlakoztatott külső tárolóegység bevetésével tovább bővíthető. A rendszer egyébként kellően gyors, egy átlagos, smart tv szolgáltatással felvértezett televíziót vagy asztali Blu-ray eszközt simán lever.
Menürendszer, távvezérlő, XBMC
A korábbi androidos eszközökhöz hasonlóan a grafikus kezelőfelület itt is látványos, de azoknál jobban használható. A főképernyőről közvetlenül elérhetőek többek között a beállítások, az alkalmazások nagy halmaza, az XBMC, az e-mail kliens, a médialejátszó és a böngésző, hogy csak a legfontosabbakat említsük, vagyis a legtöbbet használt funkciók azonnal elindíthatóak, semmit sem kell sokáig keresgélni.
A rendszerbeállítások az operációs rendszertől megszokott felületen módosíthatóak, itt adható meg például a nyelv (magyarul nem tud), a képernyő felbontása (a Full HD-t támogatja), menedzselhető a hálózat, és lekérhetőek az egyes alkalmazásokkal kapcsolatos részletes adatok is. Egyre több okostévérendszer szerves része ma már az integrált kislexikon, amelyben a különféle szolgáltatásokról, ezek megfelelő használatáról és a helyes beállításokról olvasgathat a felhasználó, azonban ez innen kimaradt
A GUI amellett, hogy látványos, a logikusan felépített struktúrának köszönhetően átlátható, azaz a navigálás valószínűleg senkinek sem okoz majd különösebb problémát. A tévék esetében az érintésalapú vezérlést ugye el kell felejteni, ennek ellenére a kezelés a távirányítóval is egészen sebes, legalábbis az alapfunkciók esetében. A nyíl gomb segítségével előcsalható egy egérkurzor is, amit a nyilakkal lehet irányítgatni, de ez iszonyú lassú, és nem váltja ki a hagyományos egeret. A legjobb egy hagyományos egeret csatlakoztatni az USB porton keresztül, hiszen a klaviatúra mellett ennek használatát is támogatja a H5.
Itt kell megemlíteni a XBMC-t (Xbox Media Center) is, amelyet az alapkiszerelés részeként telepítettek fel az eszközre. Ez egy olyan nyílt forráskódú szoftver, amelyet direkt ilyen smart boxokra vagy HTPC-kre optimalizáltak, azaz igen könnyen vezérelhető akár egy távirányító segítségével is.
Mivel azoban ezt nem speciálisan erre az eszközre szabták, ezért egyes rendszerparaméterek innen nem módosíthatóak, viszont az alkalmzások és médiaállományok közvetlenül elindíthatóak, és a fájlkezelés sem hiányzik. Az XBMC-nek értelemszerűen azok fognak a legjobban örülni, akik korábban már más eszközökön találkoztak vele, így nincs szükségük arra, hogy megtanuljanak egy új rendszert, hiszen a megszokott környezetben tevékenykedhetnek. Az XBMC elvileg támogatja a legeterjedtebb hálózati protokollok kezelését, ennek ellenére ezt az eszközt nem lehetett rávenni arra, hogy lássa a többi hálózati eszközt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
