Mi lett volna, ha…
Bár természetesen lehetőség van online csatározásokra, ezen túl megküzdhetünk haverjainkkal egyetlen gépnél üldögélve is – ezt már csak azért is ki kell hangsúlyozni, mert a Bandai Namco legutóbbi anime-ihletésű arénaharcos játéka, a Jujutsu Kaisen: Cursed Clash nem rendelkezett ezzel az alapvető funkcióval. De más tekintetben is látszik, hogy a Sparking! Zero minden párhuzam ellenére is eltérő ligában játszik: a menürendszer valahogy egyszerre lett szuperlátványos és kellően fürge és töméntelen mennyiségű cuccot lehet benne megnyitni a kosztümöktől a speciális csatákon át a szimpla galéria-elemekig. Egyedül az oktatómód borzalmasan gyenge, pusztán abból senki nem fogja megtanulni az irányítást vagy akár csak azt, hogy milyen lehetőségek rejlenek a harcokban.
[+]
Aki az online mérkőzések előtt (helyett?) inkább a gép elleni csatákban próbálná ki magát, azt is kényezteti a játék: nem csak egy roppant igényes sztormódot kapunk egy rakás karakterrel, de még speciális szabályok szerint zajló meccseket is szabadon összeállíthatunk. A sztorimód természetesen Gokuval indul, és nagyjából a Z eseményeit dolgozza fel, méghozzá – megintcsak! – sokkal igényesebben, mint ahogy azt a Jujutsu Kaisen tette a maga történetével. Bár azt nem állítom, hogy a sorozatot egyáltalán nem ismerők tudnák követni az események alakulását vagy a karakterek reakcióit, minden csatát egy szinkronizált animáció vezet fel és zár le, legalább nagy vonalakban felvázolva, hogy éppen ki ellen és miért is verekszünk annyira. A jelenetek minősége igen változó, vannak előre rögzített videók, a játék motorjával készült jelenetek, sőt, még alig animált dioráma-szerűségek is, de a bőven 15 óra felé nyúló sztorinak azért ez ad egy narratív alapot. Az igazi, keményvonalas rajongók számára a legfőbb bónusz mindenképpen az, hogy a történetmesélés során néha kapunk döntési lehetőséget is: az egyik választás az anime jól ismert sztoriját viszi tovább, a másik viszont egy alternatív lehetőséget villant fel két-három csatába és azok átvezető jeleneteibe sűrítve.
[+]
A Sparking! Zero számára a legfőbb dicséretem talán az lehet, hogy annak ellenére is élveztem vad gombnyomkodásban tobzódó, nem egyszer szuperlátványos csatáit, hogy nem igazán rajongok a sorozatért. A fantasztikus fény-árnyék hatásoknak, és az ezeket maximálisan kihasználó harci manővereknek köszönhetően a játék elképesztően néz ki a legintenzívebb pillanataiban, az pedig példaértékű, hogy mennyi tartalmat gyömöszöltek a menübe. Igen, az irányítás jóval egyszerűbb, mint a komplexen kombózós verekedős játékokban, de ez a legtöbbek számára szerintem nem hátrány lesz, hanem inkább a Sparking! Zero legjobb döntése. Így bárki, de tényleg bárki le tud elé ülni, és ha már ott van, hát jó ideig fel sem fog állni – és még inkább, ha az illető tényleg rajong is a mangáért vagy az animéért.
A Dragon Ball: Sparking! Zero PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg. A játék lemezes verzióban is elérhető.
A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította.
Összefoglalás
Verekedős játék, de nem a komoly és komplex fajtából, hanem a vidáman kiabálós, ide-oda suhanós, vadul gombnyomkodós fajtából. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne kiismerni és taktikusan, értő módon játszani vele, hanem azt, hogy jóval könnyebb elérni ezt a szintet, és a tanulás is sokkal stresszmentesebb lesz. Sok játékmód, megannyi gyűjtögetnivaló és közel rekordszámú karakter teszi még teljesebbé a képet.
A Dragon Ball: Sparking! Zero legfőbb pozitívumai:
- A látványvilág és a szinkron csodálatos;
- oké, a 182 karakter valójában kevesebb, de így is irtó sokan vannak;
- az egyszerű kezelhetőség befogadhatóbbá teszi az átlagnál;
- „mi lett volna, ha” jelenetek szórakoztatják a rajongókat.
A Dragon Ball: Sparking! Zero legnagyobb hiányosságai:
- Aki a kombózós verekedős játékokhoz van szokva, annak túl egyszerű lesz;
- van néhány irritáló nehézségi tüske a sztorimódban.
Bényi László
