Hirdetés
Flawless
A szokásos négy évnyi pihenő után visszatért a Mortal Kombat sorozat, amely a több, mint 30 éves múltja ellenére még mindig a csúcson van. A széria legújabb etapja nem csak folytatása a 9-10-11-ből álló trilógiának, de egy afféle reboot is egyben. Az előző rész végén Liu Kang megistenült Kronika legyőztével, majd újralkotta az univerzumot, teljesen más életutakat szabva meg ezáltal a franchise ismert karaktereinek. A 6-7 órásra rúgó történeti szál itt veszi fel a fonalat, és míg a régi rajongók meglepő és váratlan fordulatokkal, karakterinterakciókkal szembesülhetnek, addig az újoncok számára ez lehet a legjobb pont a sorozatba való csatlakozáshoz – már csak a számos játékmeneti finomhangolás miatt is.
Az elhivatott MK játékosok számára talán egy fokkal kevésbé, avatatlanok számára azonban már inkább meglepő lehet, hogy a Mortal Kombat 1 sztori módja milyen szédítően ütősre sikeredett. Annyira maximumon pörög narratív fronton az alkotás, hogy az idei filmes termés 90%-át játszi könnyedséggel képes volna lesöpörni – persze ezt fel lehet fogni egyben a haldokló Hollywood kritikájának is. Valahogy az egész alkotásban megelevenedik a ‘80-as évek filmáradatának szellemisége, hiszen teret kap a Jackie Chan-féle fizikai koméda, a Schwarzenegger-Stallone páros műveire hajazó, tökös akcióorgia, vagy éppen a két mondat után a szívünkbe magukat belopni képes, emlékezetes karakterek, mely megint csak az említett éra filmjeinek sajátja volt. Az MK1 szemtelenül gyakran váltogat a különböző stílusok között – olykor kikacsintva a hős útját bemutató fantasy, a horror, vagy az Indiana Jones-szerű kalandozások felé is – és mégis képes mindezt úgy tenni, hogy az soha ne érződjön ellentmondásosnak és kizökkentőnek. A némileg talán zanzásított utolsó 10-20%-ot leszámítva a sztori egyszerűen tökéletes, és olyan szinten képes megszerettetni velünk a karakterek javát, hogy már csak emiatt képesek leszünk hosszútávon elköteleződni mellettük a többjátékos csatározásokban.
[+]
Bár a Mortal Kombat 1 a néhány hónapja megjelent Street Fighter 6-hoz hasonlóan igyekszik a korábbi epizódok már bejáratott játékelemeit a tökélyre csiszolni, a fejlesztők ezúttal sem tétlenkedtek, és emellett számos új mechanikával is megörvendeztettek minket. A kisebb újítások közé tartozik a gyors dash és a felfelé blokkolás lehetősége, ám a jelentős változást egyértelműen a jóval összetettebb légi kombók és a kameo harcosok behozatala fogja jelenteni – utóbbiak között olyan karakterek sorakoznak fel, melyek önállóan nem irányíthatóak se egy, se többjátékos módban. Itt pedig fontos megjegyezni, hogy ennél közelebb most se jutunk a 2011-es 9. rész óta visszasírt tag team módhoz – nem baj, talán majd négy év múlva. Az újfajta mechanikákon túl azért az összecsapásokat külsőségek terén is sikerült kicsit megfűszerezni. Egyrészt nem csak az összes harci animáció lett lecserélve – Liu Kang legendás biciklirúgása, vagy éppen Raiden horizontális repülése fergetegesen mutat – hanem karakterspecifikus animációkat kapunk a gúnyolódáshoz is, ha éppen online meccsekben szeretnénk még jobban felbőszíteni az ellenfeleinket.
[+]
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
