Tömegnyomor

182! 182 eltérő játszható karakter!! Száznyolcvankettő!!! A Dragon Ball Z: Budokai Tenkaichi 3 szinte évszázadnak tűnő 17 esztendő után elkészült egyenesági folytatása tényleg mindent kifacsart az animékból, amit csak lehet. A felvonultatott harcosok sora még akkor is impresszív, ha tudjuk, hogy az őrült számot úgy érték el, mint a Gran Turismo 4 a maga emlékezetes autótömegét – éppcsak Nissan Skyline-variációk helyett itt 19 Goku, 14 Vegeta és 11 Gohan található a névsorban. (És e számokban a fúziós és gonosz verziók még nincsenek is benne!) Aki a Sparking! Zeróban nem találja meg a maga kedvenc harcosát, annak igen speciális ízlése lehet, mindenki más viszont már rögtön a karakterkínálattal elkényeztetve érezheti magát. És a játék még el sem kezdődött!

Tényleg nem lehet vitatni, hogy az új játék a Japánban mindig is Sparking! néven ismert, de angolul Budokai Tenkaichi címmel megjelent széria része: itt vannak a rajzfilmesen ábrázolt, mindig valami hatalmas (és rombolható) arénában zajló 1v1 meccsek, a repülve-suhanva zajló ütésváltások és távolból megeresztett kí-lövedékek, no és persze a száznyi karakter mindegyikéhez egy-egy elsöprően látványos egyedi támadás. A recept tehát igen hasonló, de a PlayStation 2 és a PlayStation 5 közti különbségeknek köszönhetően mindez ma némiképp látványosabb formában kerül a játékos elé.

[+]

Mivel pont a verekedős játékok második nagy aranykorának kellős közepén vagyunk, feltehetően nem nagyon kell magyarázgatni a műfaj alapjait. Annál inkább a Sparking! Zero működését, hiszen az, a korábbi Tenkaichi-epizódokhoz hasonlóan meglehetősen távol áll a Street Fighterben és Mortal Kombatban és Guilty Gearben megszokottaktól. Talán még a fejlesztők is egyetértenének azzal, hogy a Sparking! Zero egy kicsit kevésbé precíz, kevésbé frame-specifikus játék lett, mint említett riválisai – ám ennek köszönhetően sokkal szélesebb kör számára teszi lehetővé, hogy igen látványos csatákat vívjon. Ezért elsősorban a szimplifikált kezelés a felelős: van egy gombunk a közelharci támadásokhoz, egy másik a távolsági lövedékekhez, és ami az alapvető agresszív lehetőségeket illeti, ezzel be is fejeztem a felsorolást. Igaz, roppant fontos gomb jobb ravasz, ami nyugalmi állapotban a kí töltését végzi, a harci gombokkal kombinálva pedig erősíti az alaptámadásokat, és megfelelően világítós-égőhajú állapotban lehetővé teszi a karakterspecifikus szupertámadások ellövését is. Ez egyébként jelentősen átalakítja a harcok ritmusát: egy „rendes” verekedős játékban a földre vert ellenfelet érdemes lerohanni és még feltápászkodás közben is belerúgni kettőt – itt viszont az ellenfél lezuhanása, megszédülése, magához térése tökéletes lehetőséget ad az energiaszintünk töltésére.

[+]

Hirdetés

Sok lehetőségünk van a védekezésre is: az egész hegyeket porrá perzselő energianyalábok alkarral való elegáns levédésen túl arrébb suhanhatunk a támadások elől, ellentámadásokat indíthatunk azokból, vagy ami a legszórakoztatóbb (értsd: a legdühítőbb, ha ellenünk vetik be), ellenfelünk háta mögé teleportálhatunk. Ugyan a hatalmas arénákban elméletileg a földfelszínen is mehet a bunyó, sokkal gyakoribb, hogy a levegőbe emelkedve csépeljük és lőjük egymást. Egy jól sikerült kombó ilyenkor hajlamos hegyoldalba vagy épületbe csapni ellenfelünket, és minden a kívánalmaknak megfelelő omlik össze egy-egy saiyan test nyomása alatt – sőt, ellenfelünket valami vízfelületbe ütve akár a tenger mélyén is lehetőség nyílik a verekedésre.

Mi lett volna, ha…

Bár természetesen lehetőség van online csatározásokra, ezen túl megküzdhetünk haverjainkkal egyetlen gépnél üldögélve is – ezt már csak azért is ki kell hangsúlyozni, mert a Bandai Namco legutóbbi anime-ihletésű arénaharcos játéka, a Jujutsu Kaisen: Cursed Clash nem rendelkezett ezzel az alapvető funkcióval. De más tekintetben is látszik, hogy a Sparking! Zero minden párhuzam ellenére is eltérő ligában játszik: a menürendszer valahogy egyszerre lett szuperlátványos és kellően fürge és töméntelen mennyiségű cuccot lehet benne megnyitni a kosztümöktől a speciális csatákon át a szimpla galéria-elemekig. Egyedül az oktatómód borzalmasan gyenge, pusztán abból senki nem fogja megtanulni az irányítást vagy akár csak azt, hogy milyen lehetőségek rejlenek a harcokban.

[+]

Aki az online mérkőzések előtt (helyett?) inkább a gép elleni csatákban próbálná ki magát, azt is kényezteti a játék: nem csak egy roppant igényes sztormódot kapunk egy rakás karakterrel, de még speciális szabályok szerint zajló meccseket is szabadon összeállíthatunk. A sztorimód természetesen Gokuval indul, és nagyjából a Z eseményeit dolgozza fel, méghozzá – megintcsak! – sokkal igényesebben, mint ahogy azt a Jujutsu Kaisen tette a maga történetével. Bár azt nem állítom, hogy a sorozatot egyáltalán nem ismerők tudnák követni az események alakulását vagy a karakterek reakcióit, minden csatát egy szinkronizált animáció vezet fel és zár le, legalább nagy vonalakban felvázolva, hogy éppen ki ellen és miért is verekszünk annyira. A jelenetek minősége igen változó, vannak előre rögzített videók, a játék motorjával készült jelenetek, sőt, még alig animált dioráma-szerűségek is, de a bőven 15 óra felé nyúló sztorinak azért ez ad egy narratív alapot. Az igazi, keményvonalas rajongók számára a legfőbb bónusz mindenképpen az, hogy a történetmesélés során néha kapunk döntési lehetőséget is: az egyik választás az anime jól ismert sztoriját viszi tovább, a másik viszont egy alternatív lehetőséget villant fel két-három csatába és azok átvezető jeleneteibe sűrítve.

[+]

A Sparking! Zero számára a legfőbb dicséretem talán az lehet, hogy annak ellenére is élveztem vad gombnyomkodásban tobzódó, nem egyszer szuperlátványos csatáit, hogy nem igazán rajongok a sorozatért. A fantasztikus fény-árnyék hatásoknak, és az ezeket maximálisan kihasználó harci manővereknek köszönhetően a játék elképesztően néz ki a legintenzívebb pillanataiban, az pedig példaértékű, hogy mennyi tartalmat gyömöszöltek a menübe. Igen, az irányítás jóval egyszerűbb, mint a komplexen kombózós verekedős játékokban, de ez a legtöbbek számára szerintem nem hátrány lesz, hanem inkább a Sparking! Zero legjobb döntése. Így bárki, de tényleg bárki le tud elé ülni, és ha már ott van, hát jó ideig fel sem fog állni – és még inkább, ha az illető tényleg rajong is a mangáért vagy az animéért.

A Dragon Ball: Sparking! Zero PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg. A játék lemezes verzióban is elérhető.

A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította.

Összefoglalás

Verekedős játék, de nem a komoly és komplex fajtából, hanem a vidáman kiabálós, ide-oda suhanós, vadul gombnyomkodós fajtából. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne kiismerni és taktikusan, értő módon játszani vele, hanem azt, hogy jóval könnyebb elérni ezt a szintet, és a tanulás is sokkal stresszmentesebb lesz. Sok játékmód, megannyi gyűjtögetnivaló és közel rekordszámú karakter teszi még teljesebbé a képet.

A Dragon Ball: Sparking! Zero legfőbb pozitívumai:

• A látványvilág és a szinkron csodálatos;
• oké, a 182 karakter valójában kevesebb, de így is irtó sokan vannak;
• az egyszerű kezelhetőség befogadhatóbbá teszi az átlagnál;
• „mi lett volna, ha” jelenetek szórakoztatják a rajongókat.

A Dragon Ball: Sparking! Zero legnagyobb hiányosságai:

• Aki a kombózós verekedős játékokhoz van szokva, annak túl egyszerű lesz;
• van néhány irritáló nehézségi tüske a sztorimódban.

Bényi László