Getsuga Tenshou
Ha valaki meghallja azt a szót, hogy Bleach, akkor legyen bármilyen anime-műfaj rajongója is, azonnal tudja, hogy itt nem a háztartási fehérítőről, hanem a 2000-es évek egyik legmeghatározóbb shonen manga- és animesorozatáról van szó. A másik két nagy legenda – a Naruto és a Dragon Ball – már régóta kényezteti rajongóit sikeres játékadaptációkkal, olyannyira, hogy a fejlesztőknek néha még arra is van ereje, hogy a verekedős játékokon túli műfajokat is felkeressenek. A Bleach viszont valamiért ebből a sorból kimaradt: dacára annak, hogy szintén hatalmas rajongótáborral rendelkezik, a széria legjobb játékai sosem hagyták el Japánt, és még ott is szinte kizárólag kézikonzolon szórakoztatták a játékosokat. Most azonban elérkezett az idő, amire mindenki várt: végre megkaptuk azt a méltó Bleach-feldolgozást, amelyet már régen kiérdemelt a széria – már csak azért is, mert hosszú szünet után nemrég ismét beindult az anime, hogy lezárja a teljes történetet. Mindez persze csak a Rebirth of Steel marketingeseinek ígérete volt: sajnos e nagyszerű jelzőkkel a teszt után nehéz lenne egyetérteni.
A Bleach: Rebirth of Souls nem dolgozza fel teljes egészében a manga történetét, de még csak addig sem jut el, ahol jelenleg az anime tart. A történet íve az első fejezettől kezdve az Aizen elleni összecsapásig terjed, így a Fullbringer, valamint a jelenleg is futó Thousand-Year Blood War fejezet most kimaradtak. Hogy ezeket a következő részre tervezik megvalósítani, DLC-ként érkezik majd, avagy más koncepció rejlik a dolog mögött, azt nem tudni. Igaz, olyan nagyon azért nem panaszkodunk: az egyjátékos kampány így is 20 óra fölé nyúlik, ami egy verekedős játéktól azért szép eredmény. Sajnos van egy másik dolog, ami miatt pont elég volt ennyi is: meglepően kevéssé szórakoztató lett Ichigo Kurosaki történetének adaptációja. A fejlesztést végző Tamsoft sajnos az átvezető jelenetek puszta tömegével próbálta vázolni a történetet – olyannyira, hogy tippem szerint a kampány játékidejének legalább háromnegyedét az engine-nel megvalósított jelenetek teszik ki az aktív bunyózás helyett. Bár a látványra nem lehet panasz, és az is szép győzelem, hogy japánul és angolul is itt van szinte minden eredeti szinkronszínész, e jelenetek így sem tartalmazzák az eredeti anime feszültségét és drámáját. Az már önmagában is meglehetősen furcsa, hogy az átvezető jelenetek között (!) is akadnak töltőképernyők, de az egyenesen szép öngól, hogy hiába indulunk a történet elején, olyan furcsa fókusza van a Rebirth of Souls történetmesélésének, hogy aki az eredeti mű ismerete nélkül vágna bele az ismerkedésbe, az jó eséllyel már az első órában eltéved a kaotikusan tálalt karakterek, események, szakkifejezések erdejében.
[+]
A széria tekintetében veteránok számára a legérdekesebb játékmód talán a Secret Story lesz, amely a fő történetszálban való előrejutásunkkal válik fokozatosan elérhetővé. Az ebben látható jelenetek és csaták a történet fontos eseményeit mutatják be más karakterek, néha pont Ichigo és Rukia ellenségeinek szempontjából. Felépítés tekintetében ez is a sok pofázás, kevés bunyó mintát követik, de ahogy a Sparking! Zeróban is, ez legalább új megvilágításba helyez ikonikus pillanatokat. Maguk a harcok itt is a klasszikus 1v1 felállásban zajlanak, és jelenleg 33 karakter teheti ezekben tiszteletét. A karakterfelhozatal kifejezetten változatosra sikerült, így a legtöbben megtalálhatják kedvenc szereplőjüket a felhozatalban, de extra DLC-k formájában bővítés is várható. Sajnos a gépi ellenfelek szintjét nem sikerült jól belőni: az AI ellenfelek vagy kritikusan alacsony szinten működnek, és szinte minden támadásunkat bekapják, vagy épp ellenkezőleg, tökéletesen lekövetik mozdulatainkat, így esélyünk sem marad a győzelemre. Maga a harcrendszer meglehetősen egyszerű lett: a kombórendszer gyors és erős támadásokból áll össze, minden karakter alapvetően két speciális képességgel rendelkezik, és lehetőségünk van kitérni vagy blokkolni a támadásokat – utóbbi lehetőségeket a sajnálatosan gyenge hitboxok teszik idegesítővé. Sajnos az egyensúlyozás terén jelentős hiányosságok fedezhetőek fel – vannak karakterek, akik megjelenéskor érezhetően túl erősek társaikhoz képest. Felteszem, lesz olyan, akinek ez tetszik, de számomra óriási negatívum volt a harcok során szinte folyamatosan irritálóan pofázó kommentátor, aki üvöltve jelzi, ha mondjuk ellentámadást hajtunk végre, csökkentjük az ellenfél életerejét, vagy épp kiütést érünk el.
[+]
A történetmód során karakterünk szintjét növelhetjük, ennek azonban szinte semmi gyakorlati, ténylegesen érezhető haszna nincs. Az XP mellé pénzt is ad jutalomként a rendszer, amelyből egyszer használatos talizmánokat és kisebb extrákat vásárolhatunk. Ha pedig nem a sztorimódot, hanem arcade vagy PvP módot szeretnénk játszani, akkor – érthetetlen módon – már a meccskeresés előtt előre ki kell választani, hogy melyik karakterrel és melyik pályán szeretnénk megküzdeni ellenfelünkkel. Ez még nem is lenne akkora gond, ám sajnos a menürendszer és ezek a kiválasztási felületek olyan elképesztő lassúsággal töltődnek be, hogy mire végzünk, Ichigo akár három teljes fejlődési szinten is áteshetne.
[+]
A játékot PlayStation 5-ön teszteltük, és alapvetően nem tapasztaltunk jelentősebb teljesítménybeli problémákat, igaz, komolyabb grafikai beállításokra nincs is lehetőség. Pedig legalább a feliratok méretét jó lett volna állíthatóvá tenni, mert sok esetben kifejezetten nehézkes volt a képernyő legalján megjelenő szöveg elolvasása. Akadnak látványos elemek, különösen a karakterek speciális képességei, a bankai technikák és a különféle átalakulások sikerültek egészen pofásra. E viszonylagos stabilitással szemben a PC-s tábor jelentős része komoly technikai gondokkal és rendszeres összeomlásokkal küszködik. Az online mód sem mentes a problémáktól: idegen játékosokkal szinte lehetetlen volt játszani, amikor pedig sikerült, akkor sem volt teljesen zavartalan az élmény. Egyetlen alkalommal működött kifogástalanul az online küzdelem, amikor az egyik közel lakó barátommal idéztük fel Ichigo és Byakuya ikonikus összecsapását Rukia megmentése után.
[+]
A Rebirth of Souls sajnos nem nevezhető jó verekedős játéknak, vagy legalább jó Bleach-feldolgozásnak. Az anime nagy rajongójaként számomra hatalmas csalódás volt látni, hogy egy ennyire közkedvelt franchise ilyen silány adaptációt kapott. 2025-ben ez egyszerűen kevés ahhoz, hogy az újabb fénykorát érő verekedős játékok forgatagában sokakat meghódítson. És itt nem a műfajjal, nem az esport-mentességgel és anime-őrülettel van probléma: a Naruto: Ultimate Ninja Storm-sorozat számozott tagjai mind jóval többet nyújtottak, pedig hát az a széria sem tegnap indult el… Az utolsó pofon az árazással van: ezt általában nem szoktuk felhozni, de itt megdöbbentő, hogy az alapverzióért 26 ezer, az Ultimate kiadásért pedig közel 41 ezer forintot kell kipengetni. Ha valaki igazán autentikus Bleach-élményre vágyik, jobban jár, ha inkább az anime jelenleg futó évadjait követi, vagy ismét kézbe veszi az eredeti mangát, mert ez a játék körülbelül annyira üres, mint egy Hollow mellkasa.
A Bleach: Rebirth of Souls PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega biztosította.
Összefoglalás:
A Bleach: Rebirth of Souls egy 3D-s 1v1 aréna fighter, nagyjából olyan felépítésben, mint amilyen a legtöbb shonen anime adaptációja. Egyjátékos kampánya sajnos felejthető, arcade módjának a kiegyensúlyozatlan karakterek tesznek be, online versus csatái pedig sokszor komoly gondokkal zajlanak. Sajnos sem a régi rajongókat, sem pedig a teljes újoncokat nem képes igazán jól kiszolgálni.
A Bleach: Rebirth of Souls legfőbb pozitívumai:
- Látványos átalakulások és effektek;
- itt vannak az eredeti szinkronszínészek;
- 33 igen változatos karakter.
A Bleach: Rebirth of Souls legfőbb negatívumai:
- A harcrendszer túl egyszerű lett;
- a karakterek nincsenek kiegyensúlyozva;
- túlnyújtott, mégis hiányos sztorimód;
- kevés online ellenfél, döcögő netkód;
- töltőképernyők átvezető jelenetek között?!
Balga Bence
