Hangkártya zsebre vágva
És hogy mindez hogyan kapcsolódik a noteszgépekhez? Nos, a hordozható számítógépek egy része dacára annak, hogy gyakran asztali számítógépeket megszégyenítő grafikus teljesítménnyel rendelkezik, meglehetősen gyenge képességű és kifogásolható minőségű hangrendszerrel szerelve érkezik. Ennek elsődleges oka, hogy a gyártók – többnyire költségcsökkentési okokból – a gépekbe szerelt apró hangszórók tudásához méretezik a hangot megszólaltató áramkört. Ez a gyakorlat az utóbbi fél évben változott számottevően, az új Centrino platformmal a noteszgépekben is megjelent a többcsatornás High Definition Audio hangrendszer, ezzel együtt a sztereó hangszórópár egyes modelleken kiegészült háttérsugárzókkal, centerrel, illetve mélysugárzóval. Ezek a rendszerek mindazonáltal inkább számítanak megmosolyogtató próbálkozásnak, mint valódi térhatású megoldásnak, a megfelelő kimenetekhez csatlakoztatott fejhallgatóval, aktív hangszórókkal vagy erősítővel azonban már jó minőségű hangzás érhető el velük, ráadásul a drágább modelleket digitális (S/PDIF) kimenettel is ellátják a legjobb hangminőség elérése érdekében.
A Creative Labs még a fent említett fejlett hangrendszer piaci megjelenése előtt – tavaly ősszel – úgy döntött, hogy számos USB-s eszköz után előrukkol egy igazi noteszgép-perifériával, így a híres Sound Blaster Audigy 2 ZS hangkártyacsalád utolsó tagjaként megszületett a PCMCIA változat, mely lényegében mindmáig a legvonzóbb alternatívát jelenti a hordozható számítógépekben található hangkeltők kiváltására. A gyártó semmiféle kompromisszumot nem kötött a hangkártya tudását és minőségét illetően, így a noteszgépekhez fejlesztett kártya pontosan ugyanolyan képességekkel és hangminőséggel rendelkezik, mint a hagyományos, PCI csatolóba illeszkedő változatok, ugyanakkor itt elmaradt a Firewire csatoló, a digitális kimenet koaxiális helyett optikai lett, és került mellé egy optikai digitális bemenet is.
Az Audigy 2 ZS családba tartozó hangkártyák a maguk kategóriájában mindmáig az egyik legkomplexebb megoldásnak számítanak a piacon, így alaposan fel kell kötnie a nadrágját annak, aki a hardver által nyújtott összes funkciót ki akarja használni. A kártyacsalád elődjének számító Audigy 2 széria tudását megvillantandó, közel három éve rövid cikket publikáltunk, így az alapképességekkel ez alapján mindenki tisztában lehet. Mindezek mellett lássuk, az elődhöz képest miben javult az Audigy 2 ZS, vagy ahogyan egyes szakmai berkekben nevezik: az Audigy 2,5:
- 7.1 hangszóróelrendezés támogatása a korábbi 6.1-es rendszerhez képest,
- DTS ES/NEO6 támogatás a korábbi Dolby Digital EX mellett,
- ASIO2 támogatás,
- THX minősítés,
- átdolgozott szoftverkörítés.
Mint fentebb említettük, a modell PCMCIA változata mindezekkel a képességekkel el lett látva, ugyanakkor maga a hardver külsőre gyökeresen különbözik az asztali számítógépekbe szánt változattól. A szabvány méretű kártya végén található, a noteszgépből kitüremkedő műanyag I/O panelen mindössze két 3,5 mm-es jack csatlakozót találunk, az egyikbe a fejhallgatót köthetjük, a másik vonali vagy mikrofonbemenetként szolgál. Az univerzális csatlakozók ugyanakkor optikai S/PDIF ki- és bemenetként is funkcionálnak, a megfelelő adapterrel ellátott kábelek segítségével a hangkártya összeköthető digitális erősítővel vagy az optikai jeltovábbítást támogató külső digitális jelforrással.
[+]
A kártya úgynevezett „bliszter csomagban” érkezik, az átlátszó csomagolás előnye, hogy könnyebben megismerkedhetünk a kártya külső kialakításával. A hangkártya mellé két CD-t (egy telepítőlemezt és egy demóanyagot tartalmazó korongot), illetve egy, a kártya hangminőségét prezentáló DVD-Audio korongot helyezett el a gyártó. Szintén a csomag része a gyorstelepítési útmutató (melyet derekas módon magyar nyelvre is lefordítottak, méghozzá nem a megszokott, kissé suta stílusban), egy toldócsatlakozó és egy fülhallgató.
[+]
A 7.1 csatornás hangrendszerek csatlakoztatásához (mint amilyen például a Creative Gigaworks S750), a csomagban található toldócsatlakozót kell az aljzatba bepattintani. A kábel egyik végén speciális, színkódolt jack csatlakozókat találunk, a másik vége a mobiltelefonokon található töltő- és jelcsatlakozókhoz hasonló. A kártya behelyezésekor az említett műanyag panel körülbelül 2,5 centiméterre lóg ki a noteszgépből, ez pedig éppen elég ahhoz, hogy hordozás közben egy óvatlan pillanatban letörjük a csatlakozómodult a kártyáról, így ajánlott a kártyát közvetlenül a használat előtt behelyezni (akár a gép működése közben is), illetve amikor éppen nincs szükségünk rá, eltávolítani (a hot-swap technológiának köszönhetően kivehető a kártya a gép bekapcsolt állapotában).
[+]
A kártya kialakítása tehát, amennyire lehet, letisztult, ugyanakkor a műanyag csatlakozóelem komoly csapdába csalhat egyes noteszgép-tulajdonosokat; a szürke panel vastagsága ugyanis egyes modelleknél megakadályozza, hogy a kártyát teljes hosszában betolhassuk az aljzatába. A fémtesthez közvetlenül csatlakozó műanyag rész kereken 1 cm vastag, így a kártya csak olyan noteszgépekkel használható, amelyek közvetlenül a PCMCIA csatlakozóhely felett körülbelül 3-5 mm szabad térrel rendelkeznek, nincs útban semmilyen design-elem, más csatlakozó stb.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
