Creative noteszhangadó

Sokol zenét hallgatni?

A számítástechnikai piacon az elmúlt egy-két évben egyre inkább új trend van kibontakozóban; a noteszgépek eladási rátája minden eddiginél gyorsabban növekszik, egyre többen döntenek úgy, hogy asztali számítógép helyett – vagy mellé – hordozható gépet vásárolnak, emellett a mobil számítástechnika immár nem csak a vállalatok, vállalkozások kiváltsága lehet. Mindezt jól tükrözi a gyártók által kínált modellválaszték is, egyre több márka kínálatában tűnnek fel kifejezetten multimédiás felhasználásra ajánlott noteszgépek, nem egy gépbe szerelnek komoly tudású 3D-s gyorsítóprocesszort, TV-tunert vagy többcsatornás hangkeltőt, márpedig ezek a pár évvel ezelőtt még megfizethetetlen extrának számító funkciók nem éppen a noteszgépek eredeti és – legalábbis a cégek marketingkampányai alapján – mindmáig legjellemzőbb célcsoportját, az üzleti élet szereplőit szolgálják.

A változások szele a komponenspiacot is elérte, így egyre több gyártó fog bele mobil kiegészítők és alkatrészek fejlesztésébe, ugyanakkor ezek a vállalatok nincsenek könnyű helyzetben; a noteszgépek ugyanis az asztali számítógépeknél alapvetően nehezebben bővíthetők, így a fejlesztők jobbára csak USB perifériákkal tudnak előrukkolni, netán a kissé öregedő CardBus szabványnak megfelelő PC-kártyákra építenek. A helyzeten némileg javíthat, hogy az Intel által ez év elején bemutatott új generációs Centrino platformmal elgördült minden akadály az ExpressCard névre keresztelt új csatolószabvány elől, mely a CardBus rendszert hivatott leváltani.

Az egykor szebb napokat látott Creative Labs az asztali számítógépekbe szerelt hangkártyák piacán az utóbbi években fájdalmas visszaesést volt kénytelen elkönyvelni annak ellenére, hogy számos kitűnő minőségű és funkciókban gazdag hangkártyát épített az EMU10Kx architektúrára. Az alaplapgyártók napjainkban gyakorlatilag nem készítenek olyan PC-kbe szánt terméket, amelyen ne lenne megtalálható valamilyen hangkeltőeszköz, ráadásul a különböző kodekek minősége az évek során jelentős mértékben javult, az S/PDIF kimenetek, illetve a digitális erősítők és aktív hangrendszerek elterjedésével pedig már a hangkeltők egyik meghatározó komponensének számító digitális-analóg konverter (DAC) minősége is sok esetben indifferenssé vált.

Noteszgépbe épített hangszóró: a semminél jobb

A világ legnagyobb hangkártyagyártója más lehetőséget nem látván jobbára a játékosok, illetve a professzionális zeneszerkesztők táborába tudott kapaszkodni, míg utóbbiak számára érthető módon kritikus pont a hangminőség, addig előbbiek alapvetően két fő szempont alapján válthatják le alaplapi hangkeltőiket. A térhatású hangzás javítására, effektezésére a Creative különböző fejlett algoritmusokat dolgozott ki; az 1998-ban a DirectSound 3D kiterjesztéseként debütált Environmental Audio Extensions (EAX) a megjelenése óta eltelt évek során többször is megújult, újabb effektusokkal gazdagítva repertoárját. A kiterjesztés újabb változatai (mint például az EAX Advanced HD) azonban csak bizonyos Creative kártyákkal működőképesek, szemben az EAX első két generációjával, mely minden DirectSound 3D-kompatibilis hangkeltővel kihasználható. Így aki a legélethűbb hangeffektusokkal színesítve szeretné átélni egy játék izgalmait, annak gyakorlatilag egyetlen lehetősége maradt: beszerezni a legmodernebb Sound Blaster hangkártyát.

A térhangzás előállítása mindenekelőtt számításigényes feladat, mely kisebb-nagyobb mértékben mindenképpen terhet ró a CPU-ra, ezzel értékes százalékokat elszipkázva a vizuális erőforrásoktól, ami leginkább a másodpercenként megjelenített képkockák számának esetenként drasztikus csökkenését eredményezheti. Az audioprocesszorokkal felruházott hangkártyák erre a problémára is megoldást nyújtanak, ugyanis – hasonlóan ahhoz, ahogy egy 3D-s grafikus gyorsító tehermentesíti a processzort – a célprocesszor szinte teljes egészében átveszi a játékok közben megszólaló hangeffektusok pozicionálásával kapcsolatos számítási feladatokat a CPU-tól. Összefoglalva tehát, egy hangprocesszorral ellátott hangkártya kisebb rendszerterhelés mellett jobb térhangzást nyújt, mint az alaplapokra integrált megoldások zöme.

Hangkártya zsebre vágva

És hogy mindez hogyan kapcsolódik a noteszgépekhez? Nos, a hordozható számítógépek egy része dacára annak, hogy gyakran asztali számítógépeket megszégyenítő grafikus teljesítménnyel rendelkezik, meglehetősen gyenge képességű és kifogásolható minőségű hangrendszerrel szerelve érkezik. Ennek elsődleges oka, hogy a gyártók – többnyire költségcsökkentési okokból – a gépekbe szerelt apró hangszórók tudásához méretezik a hangot megszólaltató áramkört. Ez a gyakorlat az utóbbi fél évben változott számottevően, az új Centrino platformmal a noteszgépekben is megjelent a többcsatornás High Definition Audio hangrendszer, ezzel együtt a sztereó hangszórópár egyes modelleken kiegészült háttérsugárzókkal, centerrel, illetve mélysugárzóval. Ezek a rendszerek mindazonáltal inkább számítanak megmosolyogtató próbálkozásnak, mint valódi térhatású megoldásnak, a megfelelő kimenetekhez csatlakoztatott fejhallgatóval, aktív hangszórókkal vagy erősítővel azonban már jó minőségű hangzás érhető el velük, ráadásul a drágább modelleket digitális (S/PDIF) kimenettel is ellátják a legjobb hangminőség elérése érdekében.

A Creative Labs még a fent említett fejlett hangrendszer piaci megjelenése előtt – tavaly ősszel – úgy döntött, hogy számos USB-s eszköz után előrukkol egy igazi noteszgép-perifériával, így a híres Sound Blaster Audigy 2 ZS hangkártyacsalád utolsó tagjaként megszületett a PCMCIA változat, mely lényegében mindmáig a legvonzóbb alternatívát jelenti a hordozható számítógépekben található hangkeltők kiváltására. A gyártó semmiféle kompromisszumot nem kötött a hangkártya tudását és minőségét illetően, így a noteszgépekhez fejlesztett kártya pontosan ugyanolyan képességekkel és hangminőséggel rendelkezik, mint a hagyományos, PCI csatolóba illeszkedő változatok, ugyanakkor itt elmaradt a Firewire csatoló, a digitális kimenet koaxiális helyett optikai lett, és került mellé egy optikai digitális bemenet is.

Az Audigy 2 ZS családba tartozó hangkártyák a maguk kategóriájában mindmáig az egyik legkomplexebb megoldásnak számítanak a piacon, így alaposan fel kell kötnie a nadrágját annak, aki a hardver által nyújtott összes funkciót ki akarja használni. A kártyacsalád elődjének számító Audigy 2 széria tudását megvillantandó, közel három éve rövid cikket publikáltunk, így az alapképességekkel ez alapján mindenki tisztában lehet. Mindezek mellett lássuk, az elődhöz képest miben javult az Audigy 2 ZS, vagy ahogyan egyes szakmai berkekben nevezik: az Audigy 2,5:

• 7.1 hangszóróelrendezés támogatása a korábbi 6.1-es rendszerhez képest,
• DTS ES/NEO6 támogatás a korábbi Dolby Digital EX mellett,
• ASIO2 támogatás,
• THX minősítés,
• átdolgozott szoftverkörítés.

Mint fentebb említettük, a modell PCMCIA változata mindezekkel a képességekkel el lett látva, ugyanakkor maga a hardver külsőre gyökeresen különbözik az asztali számítógépekbe szánt változattól. A szabvány méretű kártya végén található, a noteszgépből kitüremkedő műanyag I/O panelen mindössze két 3,5 mm-es jack csatlakozót találunk, az egyikbe a fejhallgatót köthetjük, a másik vonali vagy mikrofonbemenetként szolgál. Az univerzális csatlakozók ugyanakkor optikai S/PDIF ki- és bemenetként is funkcionálnak, a megfelelő adapterrel ellátott kábelek segítségével a hangkártya összeköthető digitális erősítővel vagy az optikai jeltovábbítást támogató külső digitális jelforrással.

[+]

A kártya úgynevezett „bliszter csomagban” érkezik, az átlátszó csomagolás előnye, hogy könnyebben megismerkedhetünk a kártya külső kialakításával. A hangkártya mellé két CD-t (egy telepítőlemezt és egy demóanyagot tartalmazó korongot), illetve egy, a kártya hangminőségét prezentáló DVD-Audio korongot helyezett el a gyártó. Szintén a csomag része a gyorstelepítési útmutató (melyet derekas módon magyar nyelvre is lefordítottak, méghozzá nem a megszokott, kissé suta stílusban), egy toldócsatlakozó és egy fülhallgató.

[+]

A 7.1 csatornás hangrendszerek csatlakoztatásához (mint amilyen például a Creative Gigaworks S750), a csomagban található toldócsatlakozót kell az aljzatba bepattintani. A kábel egyik végén speciális, színkódolt jack csatlakozókat találunk, a másik vége a mobiltelefonokon található töltő- és jelcsatlakozókhoz hasonló. A kártya behelyezésekor az említett műanyag panel körülbelül 2,5 centiméterre lóg ki a noteszgépből, ez pedig éppen elég ahhoz, hogy hordozás közben egy óvatlan pillanatban letörjük a csatlakozómodult a kártyáról, így ajánlott a kártyát közvetlenül a használat előtt behelyezni (akár a gép működése közben is), illetve amikor éppen nincs szükségünk rá, eltávolítani (a hot-swap technológiának köszönhetően kivehető a kártya a gép bekapcsolt állapotában).

[+]

A kártya kialakítása tehát, amennyire lehet, letisztult, ugyanakkor a műanyag csatlakozóelem komoly csapdába csalhat egyes noteszgép-tulajdonosokat; a szürke panel vastagsága ugyanis egyes modelleknél megakadályozza, hogy a kártyát teljes hosszában betolhassuk az aljzatába. A fémtesthez közvetlenül csatlakozó műanyag rész kereken 1 cm vastag, így a kártya csak olyan noteszgépekkel használható, amelyek közvetlenül a PCMCIA csatlakozóhely felett körülbelül 3-5 mm szabad térrel rendelkeznek, nincs útban semmilyen design-elem, más csatlakozó stb.

Alkalmas-e az alkalmazás?

Mostanra eleget gyönyörködtünk a kártyában, úgyhogy ideje lehetőséget adni neki, hogy lenyűgözze hallószervünket. Mindehhez azonban először keresztül kell vergődnünk egy egyszerű, de annál hosszabb telepítési procedúrán; a Creative elképesztő mennyiségű kiegészítő szoftverrel és konfigurációs panellel lát el bennünket, így ha mindent telepíteni akarunk, akár egy többfogásos ebéd idejéig is magára hagyhatjuk a gépet. Miután a noteszgép merevlemeze kilihegte magát a hosszas kerregés után, máris használatba vehetjük az Audigy 2 ZS PCMCIA-t, ugyanakkor erősen ajánlott felkeresni a gyártó weboldalát, ahonnan a Windows Update mintájára üzemelő AutoUpdate funkcióval megkereshetjük a CD-n lévő szoftverek frissítéseit. A tesztek előtt mi is így tettünk, végül tesztgépünk nem kevesebb, mint 162 MB frissítést töltött le a Creative-tól, ami ez esetben rácáfol arra a híresztelésre, hogy a gyártó nem fordít elég figyelmet a termékek naprakészen tartására.

Üzemmódválasztás egyszerűen

Miután mindent telepítettünk/frissítettünk, immár ténylegesen használatba vehetjük a kártyát. A csatlakoztatás után az Audigy 2 ZS PCMCIA „Creative SB Audigy 2” néven jelenik meg a rendszerben, és a noteszgép beépített hangkeltője helyett átveszi az alapértelmezett eszköz szerepét. A gép beépített hangszórói ugyanakkor nem némulnak el, csak abban az esetben, ha a kártya kimenetére valamilyen hangrendszert kötünk. Ez azt feltételezi, hogy a Creative kártyája ilyenkor „összedolgozik” a beépített rendszerrel, mely össze van drótozva a noteszgép hangszóróival. Ez esetben, ha akarjuk, a számítógépre szerelt fejhallgatókimenetet is használhatjuk, ugyanakkor a bemenetek már nem működnek, szintúgy nem tudunk hangot felvenni a beépített mikrofonnal. Ezt az üzemmódot a Feature Mode Selection Utility segítségével szabályozhatjuk, ugyanitt a jelfeldolgozó processzor üzemmódját is beállíthatjuk. Utóbbira elsősorban kompatibilitási problémák kapcsán lehet szükség, ugyanakkor előfordulhat, hogy gépünk nem elég erős ahhoz, hogy teljes mértékben ki tudja hajtani a kártyát, ekkor is ajánlott leszabályozni a hardvert, ám ilyenkor a „takarékra tett” Audigy 2 ZS PCMCIA csak képességei egy részét bocsájtja a rendelkezésünkre.

Bár az izmos audioprocesszornak és a kitűnő minőségű DAC-nak (melynek pontos típusát sajnos nem tudtuk megállapítani) köszönhetően a kártya mindenféle zsonglőrködés nélkül is szépen szól, azért érdemes megismerkedni a különböző beállítási panelek nyújtotta lehetőségekkel, az Audigy 2 ZS PCMCIA ugyanis számos hasznos, a hangképet javító, ötletes funkciót kínál számunkra.

Elsőként érdemes közelebbi ismeretséget kötni a Surround Mixerrel, mely a Windows beépített hangerőszabályzóját hivatott leváltani, néhány extra funkcióval, illetve a szokásos Creative-dizájnnal kiegészítve azt.

A Surround Mixer elengedhetetlen kiegészítője a hangszínszabályzó; a Creative egy hétsávos, számos előre beállított hangképpel rendelkező equalizert kínál fel számunkra, így feltupírozhatjuk kissé hangrendszerünket, vagy a rosszul kevert felvételekbe némi életet csempészhetünk.

A Speaker Settings beállítópanelen kiválaszthatjuk, hogy éppen milyen hangszórórendszert csatlakoztatunk a kártyához, ugyanakkor a beállítást legtöbbször elvégzi a rendszer helyettünk, így a kártya automatikusan érzékeli, ha fülhallgatót csatlakoztatunk rá, mi több, különböző hangerőfokozatokat képes társítani az egyes üzemmódokhoz, így elmondható, hogy a kártya vigyáz a hallásunkra.

Az előbb ismertetett panel mintegy kiegészítője a THX beállítási konzol, ahol a hangerőn túl minden egyes hangszórónál külön kalibrálható a hang beesési szöge, illetve megadható a hangdobozok és a hallgató közötti távolság.

Az EAX Console panelen paraméterezhetjük, illetve ki-be kapcsolhatjuk az EAX Advanced HD által kínált funkciókat, effekteket. A számtalan lehetőség közül érdemes kiemelni a leginkább zenehallgatás vagy DVD-nézés során használható CMSS 3D funkciót, mely lényegében egy sztereó upmix effektus, azaz segítségével kétcsatornás forrásunkat több csatornára keverhetjük fel. A CMSS 3D bekapcsolása érdekes hatással volt a hangképre; a funkció használatával a legtöbb zeneszámban tolakodóan előtérbe kerültek a basszusok, ugyanakkor zavaróan háttérbe szorult a középtartomány, ezzel kifejezetten élvezhetetlenné téve egynémely felvételt. A DVD-nézéshez használható CMSS 2 mindezt annyiban tetézi meg, hogy a kapott térhatású hangot tovább effektezi egy nappaliszoba akusztikáját szimulálva.

Ennél némileg hasznosabb funkció lehet az Audio Clean-up panel, mellyel régebbi felvételeink zajszintjén tudunk javítani. A módszer ugyanakkor lehetne valamivel egyszerűbb is, így csak némi kísérletezgetés után található meg az a szint, ahol a háttérben halható sistergés nagy része megszűnik, ugyanakkor a zajcsökkentés miatt nem vész el a kelleténél több zenei információ. A szinteket ráadásul albumonként (vagy akár számonként) újra kell kalibrálni, hiszen a különböző felvételek zajszintje eltérő lehet. A funkció egyik lényeges korlátja, hogy csak a Creative saját audiolejátszójával működik, így az alternatív megoldásokat kedvelőknek le kell mondaniuk az Audio Clean-up nyújtotta lehetőségekről.

Végezetül érdemes szót ejteni a szoftvercsomag gerincét képező MediaSource alkalmazásról, mely egy lejátszóprogramból, egy zeneszám-adatbázisból és egy fájlkonvertáló programból áll. Nem állítható, hogy a Creative alkalmazásainál nem találunk jobb, akár freeware licenckonstrukcióban elérhető alternatívát, a MediaSource használata ugyanakkor egyszerű, mindazonáltal némi felfedezőtúra után kiderül, hogy a kissé divatjamúlt design alatt egy egészen sokrétű program bújik meg. A csomag központi alkalmazása, a MediaSource Player a zenelejátszáson túl audio CD-ket grabbel, CD-re írja a meglévő albumokat, illetve a számítógépen található zeneszámokat kérésre jól kezelhető, naprakész adatbázisba rendezi, illetve analizálja a zenék tempóját, dinamikáját (mindez Smart Volume Management, illetve Time Scaling funkciókhoz jöhet jól).

A hanganyagok felvételére két lehetőségünk van; a Creative Smart Recorder egy egyszerű kis alkalmazás, minimális beállítási lehetőségekkel javarészt kezdő felhasználók számára. Akik ennél valamivel több mozgásteret szeretnének, használhatják a Creative WaveStudio alkalmazást, amellyel a felvételen túl egyszerűen vághatók, illetve néhány alapvető módszerrel javíthatók a különböző hanganyagok.

Meghallgattuk

Cikkünk azon pontjához érkezett, ahol beszámolunk olvasóinknak a kártya minőségével szerzett tapasztalatainkról. Nyilvánvaló, hogy ez esetben nehezebb dolgunk van, mintha egy új videokártyáról kellene beszámolnunk, egy hangkártya hangzásvilágát nehéz írott szóban szemléltetni. A minőség megítélésénél ez esetben nem tudunk teljesen objektívek maradni, ezt igyekszünk kompenzálni a mért adatokkal, ahol mindenki leolvashatja a grafikonokról, hogy pontosan hogyan teljesít a kártya.

Mint minden hangrendszernél, a kapott hangminőséget itt is több tényező együttes hatása befolyásolja, ezért fontos említést tenni arról, hogy milyen tesztkörnyezetben próbáltuk ki a kártyát. Az Audigy 2 ZS PCMCIA-t az Asus egyik legmodernebb noteszgépében, a W1-es modellben vallattuk (a gép egy 2,13 GHz-en üzemelő Pentium M processzort, 1 GB DDR2 memóriát, ATI Mobility X700 grafikus processzort, 100 gigabájtos mervelemezt és super-multi DVD-írót tartalmazott). Ezt a mobilgépet a gyártó kifejezetten multimédiás felhasználásra tervezte, így kíváncsiak voltunk, hogy a Creative kártyája mennyi pluszt képes hozzátenni ehhez a funkciókörhöz. Mivel úgy gondoljuk, hogy egy noteszgép-felhasználó viszonylag ritkán hord magával táskájában térhatású hangfalszettet, ezért a teszteket elsősorban fülhallgatóval végeztük (kipróbáltuk a mellékelt Creative fülhallgatót, illetve egy Sennheiser gyártmányt). Ez a módszer kétségtelenül rejt magában buktatókat, ugyanakkor alapvetően könnyű volt összehasonlítási alapot teremteni, elég volt ugyanis átdugni a csatlakozót a noteszgép hangkeltőjébe, és – némi képzavarral élve – máris a gépbe integrált DAC hangminőségével szembesülhetett fülünk. A Creative kártyáját kipróbáltuk digitális összeköttetéssel is, itt egy Kenwood rádióerősítő dekódolta a hangot, a hangfalrendszer pedig Tannoy Mercury mx sorozatú sugárzókból állt.

DVD-Audio lejátszó: fapados, de használható

A zenehallgatási tesztnél kapóra jött, hogy a kártyával egy DVD-Audio demólemezt is kaptunk. A korongon különböző műfajú zenéket helyezett el a gyártó, melyek egységesen 5.1 csatornára voltak kódolva, illetve 24 biten, 96 kHz-es mintavételi frekvencia mellett rögzítették őket. Ennél a tesztnél a digitális erősítőnek nem sok hasznát vettük, az S/PDIF portot ugyanis egy bitnyi jel sem hagyta el (ennek részben tartalomvédelmi okai vannak, másrészt az S/PDIF sávszélessége kevés a hat csatornányi tömörítetlen nagyfelbontású hanganyag továbbításához), a zenéket tehát jobb híján fülhallgatóval hallgattuk meg, így a DVD-Audio egyik komoly vívmányáról, a térhatású zenéről le kellett mondanunk, ugyanakkor arra mégis jó volt a teszt, hogy megpróbáljuk „lefülelni”, milyen hallható különbség van a 24 bites, 96 kHz-es hangjel, illetve egy hagyományos, 16 bites, 44 kHz-es CD-Audio zeneszám között.

A kártya csomagolásán büszkén hirdeti a gyártó, hogy az Audigy 2 ZS a noteszgépben található hangkeltőnél „256-szor tisztább” hangot képes lejátszani, vélhetően a mi viseletes fülünknek ez már túl sok, így vagy ennek a ténynek vagy a fülhallgató minőségének köszönhetően gyakorlatilag semmiféle hallható különbséget nem véltünk felfedezni a DVD-Audio demóanyag és egy hasonló műfajú CD-Audio szám között: bár kétségtelenül jól szólnak a mintalemezre vett zenék, de akadt olyan CD-szám, ami a jobb keverés miatt élvezhetőbb volt, mint a hasonló DVD-Audio felvétel.

A különböző hangkeltők között váltogatva már több különbséget tudtunk „kihallani” az eszközök között; a Creative kártyája a W1-es noteszbe szerelt Realtek ALC880-nál egyértelműen gazdagabb hangképpel szolgált, akármilyen zenét hallgattunk, igaz a helyzeten sokat javított a kodek szoftveres equalizerének állítgatása. Hangszínszabályzója ugyanakkor az Audigy 2 ZS-nek is van, mindemellett a hang sokrétűbben paraméterezhető, effektezhető a PCMCIA-s hangkártyával. A vájtfülű zeneszeretők szerint a jól kevert, jó minőségű hangrendszeren megszólaló hang nem igényel semmiféle tupírozást, ugyanakkor mi úgy gondoljuk, hogy bizonyos zenéket igenis élvezhetőbbé lehet varázsolni némi kísérletezgetés árán, ehhez márpedig több eszközt ad kezünkbe a Creative kártyája.

Menjünk a moziba be!

A gyártó fennkölten hirdeti, hogy a DVD-mozizás is új teret kap az Audigy 2 ZS kártyával, itt azonban már némelyest csökken a termék varázsa, ugyanis hiába a fejlett dekóder, egyre több háztartásba kerül olyan rádióerősítő, amelyik alapfunkcióként dekódolja a Dolby Digital, illetve DTS jeleket. A Creative terméke itt tehát azoknak kedvez elsősorban, akik olyan noteszgéppel rendelkeznek, amelyik nincs felszerelve S/PDIF kimenettel.

Férfias játékok

Végezetül elővettünk két általunk kedvelt FPS játékot (Doom 3, Half-Life 2), hogy kipróbáljuk mit nyújt az EAX Advanced HD a beépített kodekhez képest. A próbákat követően számunkra teljes értelmet nyert a Creative „Choosen by games, loved by games” szlogenje, az új effektek (Multi Environment, Environment Filtering, Environment Morphing, Environmet Panning stb.) még fülhallgatóval is sokat javítottak az összképen, a hang sehol nem pattogott, recsegett, a High Definition Audióval összehasonlítva egyértelműen teljesebb térérzetben, jobb játékélményben volt részünk.

Megmértük

Bemutatónk végéhez közeledve ismertetjük a Creative kártyájának mért eredményeit. A hangminőség méréséhez az alaplaptesztjeinkből jól ismert RightMark Audio Analyzer programot hívtuk segítségül, a méréseket a Creative ajánlásának megfelelően végeztük el, így a kártya kimenetét összekötöttük a bemenettel, a mixert pedig a kívánt szintekre szabályoztuk. Kikapcsoltunk minden hangjavító eljárást, beleértve az equalizert, illetve a különböző EAX-effektusokat. Fontos megjegyeznünk ugyanakkor, hogy ez a módszer sokkal inkább az analóg-digitális (ADC) konverter minőségét méri, mint a kártya kimeneti hangminőségét. Többek közt ezért nem tudtuk lemérni, hogyan teljesít a kártya akkor, amikor teljesen kivillantja foga fehérjét, ugyanis a DAC 24 biten maximálisan 192 kHz-es mintavételi frekvenciával dolgozik, az ADC viszont ugyanebben a bitmélységben csak 96 kHz-en tud hangot rögzíteni.

[+]

A méréseket két módban végeztük; mivel az esetek jelentős hányadában még mindig CD-minőségű, azaz 16 bites, 44,1 kHz-es zene vagy hang szólal meg ezeken a hangkeltőkön, így elmaradhatatlan volt az alapszintű tudás mérése. Itt össze tudtuk hasonlítani a Creative noteszgépekbe és asztali számítógépekbe szánt Audigy 2 ZS kártyáit az Asus W1-be szerelt, Realtek ALC880 alapú High Definition Audio hangkeltővel. A második mérést 24 bites felbontás mellett 96 kHz-es mintavételi frekvencián végeztük. Itt a Realtek megoldása már nem rúghatott labdába, lévén maximum 20 bites felvételi felbontást támogat.

Fogalommagyarázat:

A frekvenciaválasz meghatározza, hogy az audioeszköz különböző frekvenciatartományokban mennyire pontosan tudja reprodukálni a jelet. Ideális esetben az adott frekvenciatartományon belül nincs mérhető eltérés a jel hangerejében; egy High-End audioeszköz által kibocsájtott szignál hangereje jellemzően +/- 0,5 decibeles szinten belül ingadozik a 20-20 000 Hz-es frekvenciatartományban.

A THD (harmonikus torzítás) az audioeszköz által generált (általában) nemkívánatos harmonikus frekvenciák aránya. A magas minőségű hangkeltők jórészt alacsony (0,002 %-nál alacsonyabb) THD-vel rendelkeznek.

Az IMD (intermodulációs torzítás) egy hangrendszer torzításának mértékét határozza meg, amennyiben abba többkomponensű szignál kerül. Ekkor a hangképben nemkívánatos, a jelek összekeveréséből, modulációjából származó jelek is megjelennek.

A dinamikatartomány a hangrendszer által torzításmentesen megszólaltatott leghangosabb és leghalkabb jel különbségét takarja. A nagyobb dinamikatartomány általánosságban jobb, teltebb hangvisszaadást eredményez.

A zajszint teszt a hangkeltő alapzaját (sziszegést) méri nulla bemeneti jelnél (a kisebb érték a jobb), a sztereó áthallás pedig a két oldal (bal és jobb) hanganyagának áthallását, dB-es csillapítását határozza meg (minél kisebb, annál jobb).

A táblázatból kiolvasható, hogy ebben az üzemmódban a két Creative kártya hangminőségét tekintve – ahogy az elvárható – gyakorlatilag minden aspektusban túlszárnyalja az integrált megoldást. A kártyák dinamikatartománya és alapzaja nagyon jónak számít, mindemellett a rendkívül alacsony harmonikus és intermodulációs torzítás sem rontja az összképet. A három vizsgált hangkeltő közül az asztali gépekbe szerelhető Audigy 2 ZS adta a legjobb frekvenciaválaszt, a magas tartományokban ugyanakkor némi meglepetésre nem túlzottan remekelt a kártya PCMCIA változata, itt még a Realtek megoldása is jobbnak bizonyult valamivel. A sztereo áthallás csillapítása mindkét Audigy 2 ZS kártyánál kitűnő (ez volt az egyetlen mérés, ahol a PCMCIA változat jobbnak bizonyult az asztali modellnél), jelentősen megelőzve a Realtek ALC880-at.

A 24 bites, 96 kHz-es hangnál a zajszint, dinamikatartomány és a sztereó áthalláscsillapítás tekintetében csaknem fej-fej mellett végzett a két Audigy 2 ZS kártya. A noteszgépekbe szerelhető modellnél árnyalatnyival nagyobb torzítást mértünk, ugyanakkor kötve hisszük, hogy ez bárki számára hallható eltérést takarna. A PCMCIA modell frekvenciaválasza ezúttal mind a magas-, mind a mélytartományban jobbnak bizonyult az asztali gépekbe szerelhető modellénél, azonban itt is csak csekély mértékű eltéréseket mérhettünk.

A mérések tehát lényegében azt igazolták, hogy a Creative által feltüntetett, papíron jól mutató adatok azért meglehetősen messze állnak a valóságtól. Laboratóriumi körülmények között vagy „sajátos” értékelési metódust alkalmazva nem kizárt, hogy elérhető a specifikációkban szereplő 104 dB-es jel-zaj viszony a kártyával, ugyanakkor nehezen hisszük, hogy tényleges használati körülmények mellett valaha realizálható lenne ilyen eredmény. Nem firtatjuk, hogy mennyire etikus mégis ezekkel az adatokkal vagy a fentebb is említett „256-szor tisztább hang”, illetve ehhez hasonló marketingrizsával ámítani a felhasználókat, belátjuk, hogy ebben a szegmensben egyre nehezebb „vásárlót fogni”, a jelenséget betudjuk hát ennek.

Terhelő hangzás

Bemutatónkat a játékosok számára értékes információkat hordozó processzorterhelési teszttel zárjuk. Utalva írásunk elejére, a térhatású hang megszólaltatása mindenképpen terhet ró a processzorra, ezen hivatott enyhíteni az olyan célprocesszor, mint amilyen az Audigy 2 ZS kártyára is került. Három tesztprogrammal próbáltuk fülön csípni, hogy mégis hogyan működik ez a gyakorlatban. Az Unreal Tournament 2004 játékprogram mellett bevetettük a RightMark 3D Sound CPU-terhelés tesztjét, illetve a Futuremark 3DMark 2003 tesztprogramjának hangtesztjét, végül úgy döntöttünk, hogy csak előbbi kettőt szerepeltetjük (mint valós, illetve mint szintetikus tesztet) írásunkban, a 3DMarkkal végzett méréseink ugyanis teljesen inkonzisztens eredményeket adtak.

Az Unreal Torunament 2004 teljes mértékben igazolta várakozásainkat; a megjelenítés sebessége (a kikapcsolt hang mellett) akkor volt a leggyorsabb, ha az Audigy 2 ZS PCMCIA-t használtuk a saját kimenetével, ennél valamivel lassabb értékeket mértünk, amikor a High Definition Audio hangrendszeren keresztül szólalt meg a kártya, végül a Creative kártyáját (tehát lényegében a hangprocesszort) eltávolítva drasztikusan csökkent a megjelenítés sebessége.

A Realtek ALC880 kodekjének CPU-terhelése...

...ugyanez az Audigy 2 ZS PCMCIA-val...

...és a kettő kombinációjával

A RightMark 3D Sound CPU-terhelési grafikonjai az imént ismertetett méréseinknek némileg ellentmondó képet festenek; a teszt alapján a hangrendszer akkor terheli legkevésbé a CPU-t, ha a Creative hangkártya a beépített kodeken keresztül szólal meg, ennél valamivel nagyobb processzorterheléssel jár, ha a kártya saját kimenetét használjuk, végül a Realtek ALC880 rója a legnagyobb terhet a CPU-ra.

Értékelés

Az ismerkedés végén vegyesek maradtak az érzelmeink a Creative noteszgépekbe szánt Audigy 2 ZS kártyájával kapcsolatban. Tisztában vagyunk vele, hogy a hardver tudását messze nem tudtuk teljes mértékben vizsgálni a tesztidőszak alatt, ugyanakkor a kártya legfőbb vélt, illetve valós erényeinek nagy részét sikerült nagyító alá vonnunk. Nem mondhatnánk, hogy könnyű döntés előtt áll az, aki ilyen eszközzel szeretné bővíteni noteszgépét, hiába ez az egyik „legprofibb amatőr” hangkeltő, amivel valaha találkoztunk, ha mindez igen borsos árral párosul is. Márpedig a Creative Audigy 2 ZS PCMCIA nem olcsó mulatság, legalábbis egy átlagos hangkártya árához képest semmiképpen, így beszerzését vagy csak a nagyon igényes zenebarátoknak, vagy azoknak ajánljuk, akik a hardvert a lehető legnagyobb mértékben ki tudják használni, azaz sokat játszanak, ha pedig éppen nem ezt teszik, zenét hallgatnak vagy DVD-t néznek.

A hardver mellé járó szoftverkörítéssel alapvetően elégedettek lehetünk, egy átlagfelhasználó számára alighanem bőségesen megfelel a Creative MediaSource csomagja, amivel kapcsolatban az egyetlen kifogásunk az lehet, hogy a kelleténél talán kissé méretesebbre sikerült. A meghajtóprogramokról nem tudunk sokat nyilatkozni; a Creative ezen a téren sok bírálatot kapott, és kap is, részben jogosan; a teszt során például nekünk is sikerült előcsalogatnunk egy noteszgépeknél ritkán látott kék képernyőt, amikor egyszer rákattintottunk a „hardver biztonságos eltávolítása” ablakban az eszköz leállítása gombra (ezt a műveletet amúgy mindig ajánlott elvégezni, ha ki akarjuk venni a kártyát a gépből működés közben).

Óva intenénk mindenkit attól, hogy az általunk mért eredményekből messzemenő következtetéseket vonjon le, a hangminőséget ugyanis számtalan tényező befolyásolja. Ha a mérések eredményei alapján mérlegelünk, azt kell mondjuk, kissé csalódást okozott a kártya, ugyanakkor ennek ellentmond a szubjektív hallásteszt – a fülünknek márpedig jobban hiszünk. A nagyfelbontású és a megszokott „CD-minőségű” hang között ugyanígy nehéz különbséget tenni, feltéve ha egy átlagos hangrendszerrel szólaltatjuk meg a kártyát.

Mindezek alapján döntse el mindenki maga, hogy megéri-e számára egy Audigy 2 ZS PCMCIA kártyába invesztálni, nekünk ugyan tetszett a kártya, de csak a fentiek figyelembevételével tudjuk ajánlani. Úgy gondoljuk, hogy ez a kártya inkább a helyhez kötött, nagy teljesítményű DTR (asztali gépeket helyettesítő) noteszgépek hasznos kiegészítője lehet, ha valaki főleg játékra vásárol ilyen gépet, annak a játékélmény további fokozása végett talán megéri pénzt áldozni erre a megoldásra.

Ami tetszett:

• kitűnő hangminőség,

• tökéletes térhangzás,

• alacsony CPU-terhelés,

• egyszerű csatlakoztatás.

Ami nem tetszett:

• törékeny konstrukció,

• drága.

Creative Sound Blaster Audigy 2 ZS Notebook

Renwick

A tesztben szereplő Asus W1-es noteszgépet az Asus magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.