Mit jelent a kompakt vízhűtés

Általában a számítógép és a víz párosítása valamiféle katasztrófához szokott vezetni, így nem meglepő, hogy sokan vonakodva fogadják a processzor vagy akár a grafikus kártya folyadékos rendszerrel való hűtését. Az esetleges szivárgás mellett a rengeteg szerelés és a magas ár is eltántoríthatja az extra teljesítményre vagy éppen halk üzemre vágyó felhasználókat, akik inkább valami hatalmas léghűtőre költik a pénzüket.

Egy közepes vízhűtés-készlet alkatrészei (CPU-blokk rögzítő, csövek és kábelek nélkül)

Az elmúlt években viszont egyre több gyártó kínálatában tűntek fel a gyárilag készre szerelt, tehát összeillesztett és megfelelően légtelenített, kompakt vízhűtések, amelyek egyesítik a léghűtők könnyű telepítését a vizes rendszerek teljesítményével. Kétrészes tesztsorozatunkban a Cooler Master termékeinek segítségével vizsgáljuk meg, mi az igazság ezen a téren: tényleg egyszerű szerelni őket és tényleg hatékonyabbak a léghűtéseknél? Tudni kell a ma terítékre kerülő Seidon processzorhűtőkről, hogy legtöbb konkurensükkel ellentétben saját tervezésű megoldásokról van szó, melyek nem az Asetek OEM katalógusából jöttek, hanem a Cooler Master boszorkánykonyhájában születtek.

A kompakt rendszereknek három jól elkülöníthető komponense van, de közülük az egyik kettős – vagy hármas – szerepet tölt be. A processzorra szerelhető egység magában foglalja az úgynevezett CPU-blokkot, ami nem más, mint egy barázdákkal, rovátkákkal és egyéb trükkökkel megnövelt felületű fémtömb. Fölé integrálják a pumpát, ami a hűtőfolyadékot mozgatja, hogy az a blokkon áthaladva elvonja a processzor hőjét, aztán felmelegedve a mellékelt csöveken átjusson a hőleadóba, amit radiátornak szokás nevezni.

Kompakt vízhűtés elemei: radiátor, központi egység CPU-blokkal és pumpával, ventilátor

Nem véletlen a névadás: a hőleadó pontosan úgy működik, mint a radiátorok a szobában vagy egy autó hűtője. A folyadék szétáramlik a vékony csövekben, melyekhez fémlemezeket kapcsolnak, hogy átvegyék az ideszállított hőt. A radiátoron összegyűlt meleget ventilátor fújja el, akárcsak a léghűtésnél. A radiátoron áthaladó, lehűlt folyadék pedig a pumpa segítségével ismét a CPU-blokkba áramlik, ott újra felmelegszik, majd folytatja a körforgást a radiátor felé.

Cooler Master Seidon CPU-blokk belseje

Seidon három változatban

Szinte a teljes Cooler Master Seidon család beköltözött ideiglenesen tesztlaborunkba, csak a legkisebb 120V maradt távol. Mindhárom modell, a 120M, 120XL és 240M ugyanazt a rézből készült, mikrocsatornás CPU-blokkból és kerámiacsapágyas pumpából álló, kerek központi egységet kapta, mondhatni ez a rendszer szíve. A pumpa áramellátásáról háromtűs ventilátorcsatlakozó gondoskodik.

A Seidon 120M, 120XL és 240M elsősorban radiátorban különbözik. A 120M kapta a legkisebb hőleadót, amit általában szimplának vagy egyventilátorosnak szokás nevezni amiatt, mert egyik oldalára legfeljebb egy 120 milliméteres ventilátor tehető. Persze ettől még a másik oldalára is rácsavarozhatunk egy ventilátort, de a dupla radiátoros 240M-nél már egy oldalra elfér a két ventilátor az értelemszerűen kétszer akkora hőleadón.

A fentiekből nyilván kikövetkeztethető, hogy a 120XL-nek is szimpla, vagyis egy ventilátor méretű a radiátora, viszont itt már az M-esek 27 millimétere helyett 38 milliméter vastag hőleadót kapunk, aminek nagyobb a hasznos felülete. Ezzel a trióval tehát meg tudtuk vizsgálni, mire képes egy alap, kompakt vízhűtés (Seidon 120M), és mennyivel járunk jobban, ha vaskosabb radiátort szerzünk be (Seidon 120XL), illetve mennyivel hatékonyabb egy dupla radiátor (Seidon 240M).

És hogy még összetettebb legyen a kép, ventilátorban is van különbség. Igaz, hogy mind a három Seidonhoz a Cooler Master klasszikus, Blade Master ventilátorát adja, de a 120M-hez csak egyet, a 120XL-hez és 240M-hez viszont kettőt, ráadásul a 120XL esetében rezgéscsillapító alátéteket is mellékelnek. A ventilátornak négytűs PWM szabályzója van szépen harisnyázott vezetékkel, fordulatszáma pedig tág tartományban, percenként 600-2400 rpm között állítható.

A központi egységet a radiátorral nagyjából 30 centiméter hosszúságú, rugalmas csövek kötik össze, melyek segítségével a hőleadó a számítógépház hátuljába (jellemzően a 120-asok esetében) és teteje alá (jellemzően a 240-es esetében) is kényelmesen beépíthető. A csövek külső felületét rovátkolt burkolattal merevítették, ezzel gátolják meg esetleges megtörését.

Szerelés

Mivel a CPU-blokkot és pumpát magában foglaló központi egység meglehetősen kompakt, a Seidonoknál, de más hasonló vízhűtésnél sem merül fel, hogy valami közeli alkatrészbe ütköznének. A rögzítési rendszert természetesen úgy alakították ki, hogy minden ma elterjedt Intel és AMD foglalathoz megfelelő legyen.

Maga a szerelés nem túl összetett, viszont időigényes. Előbb a megfelelő Intel vagy AMD segédkeretet kell négy csavarral rögzíteni a központi egységre, ezután pedig a mellékelt Intel vagy AMD hátlapot segítségül hívva kerül fel a hűtő az alaplapra. Természetesen a pasztázást sem szabad elfelejteni!

Igaz, hogy a központi egység nem kíván sok helyet, de valahová be kell szerelnünk a radiátort is. A 120-as Seidonok vagy más hasonló termék esetében a számítógépház hátulja adja magát, csak annak a nagyon általános feltételnek kell teljesülnie, hogy legyen ott 120 milliméteres ventilátornak való hely. Az alábbi képen látható, hogy a vastagabb, 38 milliméteres Seidon 120XL két ventilátorral eléggé rálóg majd az alaplapra, ami LGA2011-es foglalat esetében gondot jelenthet, részlegesen blokkolhatja a hátlaphoz közeli memóriahelyeket. Azért kisebb bordával szerelt memóriamodulok elférnek alatta. És persze úgy is megoldhatjuk a dolgot, hogy a leghátsó ventilátort kívülről, a ház hátsó falára fogatjuk fel, bár ehhez rövidek lesznek a gyári csavarok.

Dupla radiátor esetén néhány extrém toronyház kivételével a tető alá beszerelés jöhet szóba, már ha ezt házunk támogatja. Világos, hogy alsó tápos modellre lesz szükségünk felül megfelelő csavarhelyekkel, amiből ma már elég sok van. Arra viszont ügyelni kell, hogy a Seidon 240M-hez hasonlóan vékony radiátoros kompakt vízhűtések is legalább 5 centiméternyi helyet igényelnek az alaplap fölött. A mi Antec GX700-unkba éppen hogy csak belefért az Asus Sabertooth 990FX alaplap 12 voltos kiegészítő tápcsatlakozója fölé.

Főbb paraméterek:

Tesztelés

A korosodó, támogatott foglalatok közül az egyre több processzorhűtőnél hiányzó LGA775 helyett a szintén nem éppen friss AM3+-ra váltottunk új rendszerünkhöz. Itt viszont a fizikai kompatibilitás miatt nem kell aggódni, mert az FM2 és azt követő AMD foglalat pontosan ugyanolyan méretezésű, tehát pár évig még minden hűtő támogatni fogja. A processzort nyolcmagos AMD FX-8150-re cseréltük, ami korábbi tesztalanyunkhoz hasonló hőtermeléssel bír, a Radeon HD 4850-es grafikus kártyát viszont megtartottuk, mert halk, nem zavarja meg a CPU ventilátor hangját, és szépen melegíti alulról a rendszert. Ezzel a felállással nyugalomban 115 wattos, a CPU-t maximálisan terhelve 260 wattos fogyasztási értéket kaptunk konnektoros mérővel. Hozzászámolva Cooler Master tápunk hatásfokát az jön ki, hogy a CPU nyugalmi állapotához képest 120 wattal fogyaszt – vagyis fűt – többet teljesen leterhelve.

Tesztkonfiguráció

• AMD FX-8150 processzor
• Asus Sabertooth 990FX alaplap
• 2 x 4 GB Kingston HyperX Predator DDR3-2400 memória
• Radeon HD 4850 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 wattos tápegység
• Antec GX700 ház elöl és hátul 120 mm-es ventilátorral, zárt tetővel

Módosult viszont egy fontos komponensünk, a számítógépház. Nyolc dolgos év után nyugdíjba vonult jó öreg Casetek CK-1020 házunk, melyben több tucatnyi processzorhűtő megfordult már. A stafétabotot az Antec GX700 modellnek adta át, mely jobban megfelel a mai, modern házak követelményeinek. Legfontosabb különbség a két modell között, hogy az Antecben alulra került a táp, elejében és hátuljában pedig egy-egy leszabályozott, 120 milliméteres ventilátor gondoskodik a megfelelő légáramlásról. Alapesetben a tetején lévő további szellőzőnyílást le szoktuk zárni, de a Seidon 240M tetőbe szerelt radiátoránál nyitva hagytuk.

A nagyon is meggyőző hűtési teljesítmény elemzése előtt ki kell térni a Cooler Master kompakt vízhűtéseinek hangjára. Itt ugyanis a ventilátor mellett a folyadékot keringető pumpának is van hangja, ráadásul maximális, percenként 1400-as fordulatszámán eléggé zavaró, olyasmi monoton zúgás, mint az akváriumok pumpáinál. Emellett rezonancia is keletkezik, ami tapintásra érezhetően továbbterjedt a csövek merevített burkolatán és a radiátoron, és a ház tetejét is megszólaltatta.

Ehhez pedig jött még a ventilátorok szélzaja, ami maximális, 2200-as percenkénti fordulatszámon nagyon emberes volt, de hát másra nem is számítottunk. Sajnos a három hűtőn érkező öt Blade Master ventilátor megmutatta, hogy nem egy elit sorozatról van szó. Mindegyiknek más hangja volt, a 120M és a másik két modell egy-egy ventilátora eléggé morgott, ami különösen halk üzemnél volt zavaró. Összefoglalva tehát a Seidonok csendesség terén nem bizonyultak olyan jónak, mint az elit léghűtők. Persze pár jobb ventilátor és a pumpa fordulatszámának csökkentése sokat segít a helyzeten.

Teljesítményben viszont hengereltek a Cooler Master kompakt vízhűtései. Nyilván senki sem lepődik meg azon, hogy a dupla széles radiátorú Seidon 240M lett az abszolút győztes, maximumra tekert ventilátorokkal és pumpával nyújtott produkcióját meg sem tudta közelíteni a hatalmas Noctua NH-D14 léghűtő, bár tény, hogy sokkal csendesebb volt nála. Lelassított ventilátorokkal és pumpával viszont lényegesen csendesebb lett a vízhűtés, és még így is kiválóan teljesített, ráadásul a ház szellőzésének kikapcsolása szinte hatástalan volt a hűtési képességére, két ventilátora így is elegendő légáramlatot biztosított.

Nagy meglepetésünkre a 120-as Seidonok között nem volt jelentős teljesítménybeli eltérés, amikor mind a kettőre egy-egy ventilátort tettünk. Maximális fordulaton nagyjából olyan jól futottak, mint az elit léghűtők, de jó hangosak is voltak, lassított pumpával és ventilátorral viszont erős mezőnyünk hátsó részébe csúsztak vissza – igaz, a házszellőzés megszüntetése ezúttal is kevésbé volt hatással a CPU-hőmérsékletre, mint a léghűtéses konkurenseknél. A Seidon 120XL második ventilátora nagyjából 4-5 °C-os előrelépést jelentett, de a különböző hangszínű lapátkerekek párosa furcsa zajt hozott össze.

Értékelés

Elég sok, kompakt vízhűtésekkel kapcsolatos kérdésünkre adott választ a három Cooler Master Seidon kipróbálása. Először is szerelés kapcsán nem különösen bonyolultak, ha megfelelő házunk van, akkor alig nehezebb beszerelni őket, mint egy nagyobb léghűtőt. Komoly – sőt moddolás nélkül megoldhatatlan – probléma csak a dupla radiátoros modelleknél merülhet fel, de az is megelőzhető előrelátó házválasztással.

Működés kapcsán ki kell emelni, hogy a Seidonok nem éppen halk megoldások. Pumpájuk rezonál, a mellékelt ventilátorok zajossága pedig ingadozó, nálunk ötből három morgott. A 30-33 000 forint környékén kapható, dupla radiátoros Seidon 240M-ben viszont akkora teljesítménybeli tartalékok vannak, hogy halkra állítva (lassítva) is hozza a legjobb léghűtők teljesítményét. Maximumon hajtva komoly szélzaj és rezonancia mellett ugyan, de oltári hűtést produkál, ami komolyabb tuninghoz is elég lehet. A szimpla bordás, 17-18 000 forintos Seidon 120M és a 27-30 000 forint környékén kapható 120XL viszonyában a legérdekesebb, hogy a vaskosabb radiátor minden esetben csak egyetlen Celsius-fok extra teljesítményt hozott, ennél jobban járunk, ha beszerzünk még egy ventilátort, amivel valószínűleg a 120XL-hez hasonlóan a Seidon 120M is javítani tudna 4-5 °C-ot.

Egyelőre az Asetek OEM katalógusából érkező, több márka színeiben megkapható kompakt vízhűtések, illetve a Cooler Master Eisberg sorozatának ismerete nélkül óvatosan vonnánk le következtetést a Seidonokról. Az biztosnak látszik, hogy a Seidon 240M brutális csúcsteljesítményre képes, és lehalkítva sem kell szégyenkeznie, így a legerősebb, könnyen szerelhető hűtők közé sorakozik be. Magas ára ellenére is ajánlott címet kap tőlünk, de csak akkor érdemes beszeretni, ha komoly, tuningolt processzort teszünk alá. A Seidon 120M és 120XL közötti nagyjából tízezer forintos árkülönbséget nem indokolja teljesítményviszonyuk, és bár rezonál a pumpája, a Seidon 120M-nek így is tetszett a produkciója. Legközelebb a Cooler Master Eisberg sorozata kerül terítékre.

Cooler Master Seidon 240M processzorhűtő (ha komoly hűtés kell)	Cooler Master Seidon 120M processzorhűtő

rudi

A Cooler Master processzorhűtőket az Expert Zrt. bocsátotta rendelkezésünkre.