Cooler Master CM 690 - jó ház jó áron

Külső

Azért kedveljük a Cooler Mastert, mert mindig valami vad dologgal kínálja meg a vásárlóközönséget. Az első Stackertől mindenkinek tátva maradt a szája. Nem annyira pozitív értelemben, de a 830-as „alumíniumrakéta” Stacker is nagyot ütött, és izgatottan csomagoltuk ki az elmúlt napokban a vadiúj Cosmos 1000-et. Ha kipróbáltuk már, akkor ez a teszt miért nem az extravagáns új zászlóshajóról szól? Válasz egyszerű: azért, mert van a Cooler Masternek egy olyan újdonsága is, amely minden bizonnyal jóval nagyobb sikert arat majd a hazai piacon.

Galád módon a CM 690 még tisztességes fantázianevet sem kapott, pedig egészen jó kiállású dobozról van szó. A midi tornyok közé sorolják, de 482 mm-es magasságával és 525 mm-es mélységével is a kategória felső határait feszegeti. Szép fekete jószág némi krómmal és fémráccsal díszítve. Alapanyaga nem villantós alumínium, hanem sima acél, de tömege üresen így is picivel 10 kiló alatt marad. Szokatlan, hogy az alaplap felőli oldalán is van egy 80 mm-es ventilátor méretének megfelelő szellőzőnyílás. A másik oldalon két nagyobb, univerzális ventilátorfoglalatot alakítottak ki, az egyikben 120 mm-es lapátkerék is van.

Ezzel még távolról sincs vége a ventilátorözönnek. A ház tetején végighúzódó fémrács még két nagy rögzítőfoglalatot rejt. Érdekes, de szerintünk nem túl szerencsés, hogy ide kerültek a rendszerint az előlapon lévő csatlakozók. A megszokott két USB, FireWire és audioaljzatok mellett nagy örömünkre egy eSATA-t is találtunk. Végre egy házgyártó, amelynek eszébe jutott egy ilyen szupergyors adatcsatlakozót is a ház elejére tenni, így nem kell majd hátul az alaplapi dugasszal vacakolni.

A homlokzatot teljes egészében fémrács fedi, amúgy stackeres módon, szépen, porszűrő betéttel. Azért 5,25 colos bővítőhelyből nincs olyan sok, mint a nagytesónál, de a CM 690 öt rekesze is elég lehet az esetek többségében. Az egyik betéthez 3,5 colos átalakító is jár. Hátul az a szokatlan, hogy a tápot alulra tették. Kedves figyelmesség a két, vízhűtéses csöveknek való lyuk a hét bővítőkártya helye mellett.

Hogy ne törjék meg a homlokzat vonalát, az előlapi gombok és lámpák oldalra kerültek. Bár elég nagy a két kapcsoló, kissé szerencsétlen a nyomásuk, mert enyhén hátrafelé kell őket tolni, felületük pedig csúszósan sima.

Az utolsó ventilátorrést alul találtuk, a táp szellőzőnyílása mellett. A lehelyezett áramforrás előnye, hogy a levegőt nem a melegedő processzor környékéről kapja, így halkabban dolgozhat majd. Hátránya, hogy a körülbelül 2 cm magas lábak között levegőhöz nem nagyon, porhoz annál inkább jut majd. Jó pont, hogy a hátsó lábak teljes mértékben lágy, rezgéseket elnyelő gumiból vannak, és előre is bőségesen jutott a finom anyagból.

Főbb paraméterek:

Belső

Belül annyi érdekességet találtunk, hogy nem is tudjuk, melyikkel kezdjük. A legszembetűnőbbek talán a ház tetejéről lefelé kígyózó kábelköteget fogó alkalmatosságok. A világ legegyszerűbb dolgai, szimpla rugalmas műanyaghorgok, melyeket átlagos csavarmenetbe lehet betekerni. Nem is értjük, eddig miért nem jutott eszébe senkinek ilyet tenni a házába.

A felső ventilátorhelyek érdekessége, hogy négyféle méretű lapátkereket tehetünk beléjük. A szokásos 80, 92 és 120 mm-es mellett ott vannak a 140 mm-es óriásnak való lyukak is. Kár, hogy az alaplap peremét jelző csavarmenetekig alig pár centiméternyi hely van, így egy dupla 120 mm-es ventilátorhoz való vízhűtéses radiátort már nehéz lenne ideszerelni. Azért levegővel is egészen komoly szellőzést lehet kiépíteni a processzor környékére. Gyárilag csak a hátsó 120 mm-es ventilátort kapjuk meg.

Alul már kénytelenek leszünk beérni a maximum 120 milliméteres mérettel. Mivel ez célszerűen beszívási irány, a rögzítőhelyre porszűrőt is tettek. Kár, hogy a tápegységnél megfeledkeztek erről. Van viszont tisztességes rezgéscsillapítása. Hátul körbefutó tömítést találtunk, alul pedig négy szivacsos támasztólábat. Az alábbi képen jól látszanak a csavaros kábelfogók is.

A meghajtóhelyek környékén is van több okos megoldás. Az szinte természetes, hogy a nagyok és a kicsik is csavar nélkül rögzíthetőek. Aki esetleg nem bízna a felhajtható, majd reteszelhető műanyag pántban, az az előzékenyen odakészített csavarokból használhat néhányat. Igen, korábban a Chieftecnél láttunk hasonlót. Egyedi az öt merevlemezt fogadó, 90 fokkal elforgatott fiókos rész. Legnagyobb különlegessége, hogy a kábelezést a túloldalra (szemből nézve jobbra) tették.

Gondosan odafigyeltek az adattárak rezgéscsillapításra. A fémsínekbe csúszó, kellően lágy műanyag keretben gumibetétek tartják a winchester oldalát fogó fémpöcköket.

Azzal, hogy a másik oldalra tették a kábeleket, talán sokkal rendezettebb lehet a ház belseje, de biztos, hogy időigényesebb lesz kiszerelni az adattárakat, mert mind a két oldallapot el kell majd távolítani.

További részletek, beköltözés

Természetesen az oldalsó paneleket is kézzel oldható csavarok tartják. Praktikus az alaplap felőli oldal alján, a táp magasságában látható rés; ezen keresztül vezethetjük a winchesterekhez az áramot, de akár a fölösleges vezetékeket is ide rejthetjük majd.

Néhány mozdulattal a homlokzati és felső borításától is megszabadíthatjuk a CM 690-et. Így nagyon jól szellőző, aránylag stabil és könnyű vázat kapunk, amit az ügyesebbek egyedi moddoláshoz alapként használhatnak.

A felülre helyezett „előlapi” csatlakozók miatt a front minden zavaró, esetlegesen elszakadó kábel nélkül leszedhető, így nagyon kényelmes az optikai meghajtók beillesztése, és az előlapi szellőzőrács mögötti szivacsos porszűrő tisztítása is. Kár, hogy nem lehet kivenni.

A vezetékekkel gazdagon megrakott felső panelt csak akkor kell levenni, ha a tetőbe is szeretnénk tenni egy-két ventilátort. Abban reménykedtünk, hogy a 120 mm-es ventilátorok beférnek majd a fémváz és a felső műanyag borítás közé, és akkor mégis lehet felülre vízhűtéses radiátort telepíteni, de sajnos csalódnunk kellett. Mivel kilépő nyílásokról van szó, a külső fémrács alatt nincs további porszűrő betét.

Az előlap mögött is van egy ventilátor, amely ráadásul kéken világít. Motorereje 0,16 A, akárcsak a hátra és az oldallapba épített, nem világítós társainak, percenkénti fordulatszámuk 1200. Külön örültünk annak, hogy a lapátkerekeknek alaplapra vagy szabályzóra köthető háromtűs konnektora is volt. Az oldallapra csak egyetlen 120 mm-es ventilátort kaptunk, de két 140 mm-essel is felszerelhető. Fene tudja, talán ha ezt a sok ventilátort mind befelé irányítanánk, akkor a fémházat is lufiszerűen felfújnák.

Könnyedén ment a beköltözés. Egyetlen dolgot sajnáltunk, hogy az egyébként nagyon hasznos kábelfogók csavarmeneteit nem az Extended ATX rögzítési pontjai szerint alakították ki. Így, bár hely lenne nagyobbnak is, csak ATX alaplap fér a CM 690-be. Pórul jártunk a felhasznált Asus alaplap elforgatott IDE csatlakozója miatt. Csak akkor vettük észre, hogy az egyik kábelfogó az útjában áll, amikor már becsavaroztuk az alaplapot.

A másik dolog, amire nagyon figyelni kell, az a táp 12 voltos kiegészítő feszültséget nyújtó vezetékének a hossza. A felhasznált Cooler Master Real Power 550-nél ez a köteg 50 centiméteres volt, így át tudtuk vezetni a déli híd mellett, a VGA csatlakozója alatt, a memóriamodulok és a CPU hűtője között, majd felülről elkanyarodhattunk a bal felső sarokba, és éppen odaértünk a konnektorhoz. Rövidebb kábellel már komolyabb bajban lettünk volna. Talán az alaplap alatt átvezetve 45 cm még elég lehet.

Kicsit kusza lett a merevlemezek kábelezése, bár csak három egységet tettünk be. Igaz, ebből kettő IDE csatolós volt, melyekhez jó vastag MSI kötegelt kábelt használtunk. Az aránylag sérülékeny normál SATA csatlakozó elfért a borítólap mögött bármilyen veszélyes erőltetés nélkül. Visszaütött a vékony acéllemez használata. Leszerelés közben az oldallap kissé meghajlott, és visszarakáskor úgy kellett vele küzdenünk, mint az olcsó házaknál. Ilyenkor érdemes oldalára fordítani, hogy felfeküdjön a borítólap.

Tesztelés, értékelés

A Cooler Master CM 690 ellenében szokásos Casetek CK-1020 házunkat állítottuk ki, mely távolról sem olyan szellős. Világos, hogy ventilátorokkal telepakolva esélye sem lett volna a CM 690 ellenében, ezért mindkét háznál közel azonos feltételeket teremtettünk, tehát egy első – főként merevlemezeket hűtő – és egy hátsó ventilátort használtunk. A tesztkonfiguráció is ismerős lehet már korábbi cikkeinkből:

• Intel Pentium 4 3,2 GHz
• Coolink U8-92-1900 processzorhűtő
• Asus P5DW2 Premium alaplap
• 2 x 512 MB Corsair DDR2 RAM
• Radeon HD 2900 XT videokártya
• 160 GB-os Maxtor PATA merevlemez
• 200 GB-os Samsung PATA merevlemez
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 milliméteres ventilátorral

Grafikonjainkon egy megközelítőleg 20 perces 100 %-os processzorterheléses melegítési időszak és utána pár perces terheletlen kihűlési folyamat látható. A vonalakat vízszintesen némileg elcsúsztattuk egymástól, hogy a felfutás és a lecsengés jobban láthatóvá váljon. Az első menetben a processzorhűtőt percenkénti 1900-as csúcsfordulatán hajtottuk. Mindkét házban maximális fordulaton jártak a ventilátorok, ami a CM 690 esetében elöl és hátul is 1200-as percenkénti tempót jelentett. A Casetekben a kisebb ventilátorok miatt a fordulatszám percenként 2000, illetve 1400 volt.

Hasonlóan jó szellőzési viszonyoknál fej-fej mellett haladt a két ház, de azért a CM 690-ben picivel hidegebb maradt a processzor. Valójában ennek a picinek is nagy jelentősége van, mert úgy jött össze, hogy a Cooler Masternél nem segített be a táp 12 centiméteres ventilátora. Ennek megvolt az az áldásos hatása, hogy az áramforrás nem is melegedett fel, ezáltal nem hangosodott, így az első zajversenyt jelentős előnnyel a CM 690 nyerte.

A második körben lekapcsoltuk a házak vetilátorait. Ekkor picit nőtt a processzorhőmérsékletek különbsége, de hangban közelebb került egymáshoz a páros, mert a CM 690 sok résén több zaj tört elő. Azért a hűsebb, csöndesebb táp miatt most is a Cooler Master volt a jobb.

Általában jobb hangbeli és közel azonos hűtésbeli eredményt szoktunk elérni lelassított processzorhűtővel és a ház ventilátorainak visszakapcsolásával, mint az előző menetben. Mai tesztünkben sem volt ez másképp. Az átszervezett szellőzés mind hűtésben, mint hangban jobban kedvezett a lyukacsos Cooler Masternek. Mindkét versenyszámban jobban ellépett a Casetektől.

Utoljára kikapcsoltuk a házak szellőzését, és a CPU hűtését kis fordulatszámon hagytuk. Ekkor már a CM 690-ben is 70 fokosra melegedett a nagy Prescott, de megtartotta előnyét a Casetekkel szemben. Ebben a meleg környezetben a Cooler Masterben is megjött a táp hangja, de csak korábbi önmagához képest volt nagy, a CK-1020 ismét túlharsogta.

Megnéztük a merevlemezek hőmérsékletét is. Bekapcsolt első ventilátorral hiába tekertük fél óráig a három egymás fölé szorított adattárat, nem sikerült 30 fokos hőmérsékletre felcsiholni őket. A szellőzés megszüntetésével már a 40 fokot közelítették, ami ilyen forró helyzetben nagyszerű eredmény, és távol van a winchestereknél megengedett 60 foktól.

Értékelés

Néhány apróságtól eltekintve nagyon meg voltunk elégedve a Cooler Master CM 690-nel. Kellően tágas, de azért nem behemót. Megjelenése is rendben van, letisztult, de azért érezni rajta, hogy nem az a csúcsminőségű alumíniumcsoda, amit a felsőkategóriában láthatunk a gyártótól. A rengeteg nyílással és ventilátorhellyel mindenki saját ízlése szerint alakíthatja rendszere hűtését. Kár, hogy felülre sehogyan sem lehet betrükközni a vízhűtés radiátorát, pedig egy magasabb felső borítás megoldhatná ezt a problémát. Hang szempontjából kiváló húzás, hogy a táp alulra került, így nem fűti fel a processzor, de oda kell figyelni a kiegészítő 12 voltos kábelek hosszára. Amilyen egyszerű, olyan jó ötlet a becsavarozható kábelfogók sora, és a merevlemezes részleg megvalósítása is ügyes. Figyelembe véve a három ventilátorral együtt 16 000 forintos árat, és a nagyszerű teljesítményt, a Cooler Master CM 690 nem lehet más, mint különösen ajánlott.

Cooler Master CM 690

rudi

A Cooler Master CM 690 házat az Expert Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.