Bevezető, ergonómia

In medias res: előre kell bocsátanunk, hogy bár nagyon szerettük volna, nem sikerült cikkünkhöz egy G12 PowerShotot szereznünk; még a Canon magyarországi képviselete is kifogyott a sajtópéldányokból. Ennek szerencsére túl nagy jelentősége nincs, csupán a méretkülönbségek szemléltetése végett lett volna érdekes pár fénykép a gépegyüttesről. Részletes tesztünk a G12-ről itt olvasható (érdemes lehet mostani írásunkkal párhuzamosan megnyitni).

Nagy a hasonlóság a két fényképező közt, azonban kézbe véve azonnal feltűnnek a különbségek: a G1 X szögletesebb és nagyobb (főleg vastagabb) lett, de mégsem komolyabb, mint „kistestvére”, a G12. A megnövelt vastagságra a nagyobb érzékelő miatt van szükség – a szenzor különben túl közel került volna a lencserendszer hátsó tagjához, ami a képszéleken erőteljes minőségromláshoz vezethetett volna ezzel az optikával párosítva. A G1 X bemutatásakor sokan kifogásolták a viszonylag gyenge fényerejű objektívet (kezdő értékek: F2.8-5.8), azonban a gyártónak még így is csökkentenie kellett az elődmodellhez képest az átfogást (ötszörösről négyszeresre), különben túl nagy lett volna az objektív és azzal együtt az egész masina – a G1 X pedig már így sem az a zsebre vágható kategória (kabátzsebben is határeset).

A fenti animáción látható, hogy szélességre és magasságra nem lett jelentősen nagyobb az újonc (4,6 x 4,3 mm). A vastagságban történt növekedés az előbbi két értékhez képest viszont tekintélyes: 16,4 milliméterrel kellett a géptest mélységét megnövelni. A legnagyobb méretbeli eltérés azonban a képérzékelőnél történt; a G1 X szenzorjának felülete majdnem 6,4-szer akkora, mint a G12-é (241 mm² vs. 41 mm²).

Kép forrása: Canon

A Canon (valószínűleg) kínosan ügyelt arra, hogy a G1 X szenzorja nagyobb legyen a legnagyobb konkurens rendszerénél (m4/3), de még pont ne jelentsen veszélyt saját APS-C lapkáival szerelt, belépőkategóriás dSLR vázaira. Mondhatni ügyes húzás, de átlátszó. A felbontást véleményünk szerint jól eltalálták; a 14 MP se nem sok, se nem kevés ekkora fénygyűjtő felületre. No de lássuk, milyen lett a megváltozott méreteknek köszönhetően a készülék fogása és kezelhetősége!

A ducibb gép markolata valamivel hangsúlyosabb lett, így jobban meg lehet markolni, mint az elődmodellt. Az előlapról eltűnt a beépített vaku ablaka (helyette manuálisan felpattintható villanó épült a tetőlapba – a G1 X nagyobb objektívje kitakarta volna a kis vaku fényét, ha az maradt volna a frontlemezen), de maradt a combos AF segédfény és a kis optikai kereső nyílása. A G12 optikájának frontlencséjét automatikusan nyíló és záró lemezek védik kikapcsolt állapotban, itt ettől a funkciótól sajnos el kell köszönnünk, a G1 X-nél egy különálló védősapkával oldották meg a feladatot a mérnökök. Ennek a kiegészítőnek az elvesztésétől nem kell félni, a termék dobozában mellékeltek hozzá egy kis madzagot, amivel a vázhoz köthetjük.

A hátoldalon is történt némi változás: ugyan a nyomógombok és a multifunkciós tárcsa elrendezése maradt a régi, de kiosztásuk megváltozott, így aki G12-ről váltana a G1 X-re, annak az első napokban oda kell majd figyelnie, mikor mit nyom meg. A G1 X immár dedikált filmfelvétel-indító gombbal is rendelkezik; a kihajtható és elforgatható LCD szerencsére megmaradt (mérete és felbontása viszont megnőtt).

Külvilág

Sajnos az átnézeti, zoomolós optikai kereső is maradt a régiben. Miért sajnos? Mert a FujiFilm X10 fényképezőgépbe épített óta nem szeretünk kisebb „likakon” leskelődni. Ráadásul erőteljes a parallaxis hibája is a kis kémlelőnek, ami leginkább 2 méteres tárgytávolságon belül mutatkozik. Íme, a keresőben és az LCD-n látható képek a gyújtótávolsági tartomány két végéről:

Az optika tubusa a kép egy részét a gyújtótávolsági tartomány 43 mm-es értékéig (NEM ekvivalens érték!) kitakarja a keresőben, de utána ez a tünet megszűnik. Ártani nem árt, és el is fér a gépen a kis OVF, de 2012-ben – főleg a Fuji példája után – már valami komolyabbra számítottunk. Akár egy kisebb elektronikus keresőt is beépíthettek volna helyette, ami teljesen valós, TTL képet adhatna.

A nagy akkufedél alatt nem csak a Li-ion akku, de a memóriakártya is helyére lelt. A fém állványmenetet nem az optikai középvonal alá helyezte a gyártó, ráadásul olyan közel van az akku fedlapjához, hogy felcsavart cseretalppal esélytelen hozzáférni a telephez vagy a memóriakártyához.

Csakúgy, mint a G12, a G1 X is felszerelhető, bővíthető különféle konverterekkel, szűrőkkel. Ehhez azonban szükségünk lesz a Canon saját toldatához, mert az optika háza nem menettel, hanem egyedi bajonettel lett ellátva. Erre a konverter tubusra sajnos akkor is szükségünk lesz, ha csak egy sima védőszűrőt szeretnénk felcsavarni a G1 X frontlencséjére, mert hiába hittük, hogy a tubus belső falán menet van, az nem az, csupán érdesítés, hogy a lencsevédő kupak jól meg tudjon kapaszkodni benne. Pech.

A géptest jobb oldalán látható kis csapóajtó mögött a szokásos USB, HDMI és a távvezérlő aljzatai találhatóak.

A tetőlemezen számos változás történt. Például itt látható a felpattanó vaku, amiről kicsit korábban írtunk. A G12-n ennek a helyén volt az expozíció kompenzációs tárcsa, ami a G1 X-nél a módválasztó alá került. Cserébe már nem csak +/-2, hanem +/-3 FÉ értéket javíthatunk. Az ISO értékek választótárcsája is eltűnt, az érzékenységet a multifunkciós tárcsa „fel” kurzorán találjuk. Végül álljon itt még pár összehasonlító fénykép, melyeken egy kompakt és egy tükörreflexes fényképezőgép méreteihez viszonyítva láthatjuk a Canon G1 X-et:

Adatlap

Canon PowerShot G1 X
Érzékelő típusa, mérete	CMOS, 18,7 x 14 mm
Effektív felbontás	14,3 MP
Optika	Canon Zoom Lens (28-112 mm ekv.) 4x
Optika kezdő fényereje (W-T)	F2.8-F5.8
Képstabilizátor	van
Képstabilizátor jellege	mechanikus
Záridő	1/4000-60 mp
LCD	artikulatív 3" PureColor II VA TFT-kijelző, kb. 920 000 képpont felbontással
Belső memória	nincs
Támogatott memóriakártyák	SD, SDHC, SDXC
AF típusa	AiAF TTL
AF módok	egyszeri, folyamatos, szervó AF/AE, AF követés
AF élességállítási tartománya	20 cm-től
ISO érzékenységtartomány	auto, 100-12 800
Fénymérés módja	kiértékelő (az arcfelismeréses AF funkcióhoz kapcsolódik), középre súlyozott átlagoló, szpot (középponti, illetve az arcfelismerés AF vagy a FlexiZone AF funkcióhoz kapcsolt)
Fehéregyensúly	automatikus (beleértve az arcfelismerést), napfény, felhős, izzólámpa, fluoreszcens, fluoreszcens H, vaku, víz alatti, egyedi 1, egyedi 2; Smart Auto üzemmódban többterületes fehéregyensúly-javítás
Vaku	50 cm - 7 m (n.a.); 1/2000 mp (beépített vaku) – 1/250 mp (külső vaku) – 1/4000 mp (külső; nagysebességű szinkron használatával) vakuszinkron
Vaku üzemmódok	automatikus, manuális vakubekapcsolás és -kikapcsolás
Exponálás	egyképes, sorozatfelvétel, sorozatfelvétel AF funkcióval, önkioldó
Üzemmódok	P, A, S, M, C1, C2, sémák, filmfelvétel, auto
Scene üzemmódok	Smart Auto (32 jelenet érzékelése), expozíciós program mód, idő-előválasztásos AE, rekesz-előválasztásos AE, kézi, egyedi (2 mód), SCN (movie digest, portré, tájkép, gyerekek és házi kedvencek, sport, intelligens zár (mosoly, kacsintásra induló önkioldó, arcra induló önkioldó), nagysebességű, kiváló minőségű rögzítés, kézi éjszakai üzemmód, vízpart, víz alatti, lombozat, hó, tűzijáték, illesztéssegéd), kreatívszűrő-funkciók (nagy dinamikatartomány, nosztalgia, halszemhatás, diorámahatás, játékfényképezőgép-hatás, fekete-fehér, szuperélénk, poszterhatás, színkiemelés, színcsere), videó
Felbontás	4:3 – (L és RAW) 4352x3264, (M1) 3072x2304, (M2) 1600x1200, (S) 640x480 16:9 – (L) 4352x2248, (M1) 3072x1728, (M2) 1920x1080, (S) 640x360 3:2 – (L) 4352x2904, (M1) 3072x2048, (M2) 1600x1064, (S) 640x424 1:1 – (L) 3264x3264, (M1) 2304x2304, (M2) 1200x1200, (S) 480x480 4:5 – (L) 2608x3264, (M1) 1840x2304, (M2) 960x1200, (S) 384x480 Átméretezés visszajátszáskor (M2, S, XS) (az XS méret az S hosszának és szélességének fele)
Nyers (RAW) fájl	van, 14 bites színmélység
Első kép elkészítésének ideje	2,63 mp
Két kép közti idő	2,9 mp (RAW+Fine JPEG)
Zoom	1,7 mp
Effektek	saját színek (saját színek mód kikapcsolva, élénk, semleges, szépia, fekete-fehér, film pozitív, világosabb bőrszín, sötétebb bőrszín, élénk kék, élénk zöld, élénk vörös, egyéni szín)
Videófelvétel	van, MOV (H.264)
Videó minősége	(Full HD) 1920x1080, 24 kép/mp, (HD) 1280x720, 30 kép/mp, (L) 640x480, 30 kép/mp Miniatűr effekt (HD, L) 6 kép/mp, 3 kép/mp, 1,5 kép/mp iFrame videó (HD)
Videó maximális hossza	maximum 29 perc 59 mp (HD) vagy 4 GB-os fájlméretig, illetve 1 óra kisebb felbontásokban
Extrák	valós képű zoom optikai kereső, artikulatív kijelző, teljes manuális vezérelhetőség, nagy szenzor
Áramellátás	NB-10L lítiumion akkumulátor
Méret	116,7 x 80,5 x 64,7 mm
Tömeg	534 gramm (akkuval és memóriakártyával)

Menürendszer

A Canon PowerShot G1 X menürendszere gyakorlatilag ugyanaz, mint az összes többi PowerShot modellé. Ugyanúgy tud magyarul, ugyanolyan áttekinthető és könnyen, gyorsan kezelhető. Esztétikumát ne elemezzük, pont olyan, amilyennek egy menürendszernek lennie kell: csicsa- és sallangmentes.

Összesen három almenü áll rendelkezésünkre, ezek a felvételi beállítások, a fényképezőgép beállításai és a saját menü, amit kedvünk szerint állíthatunk össze, azaz csak állíthatnánk, mert összesen csupán öt elem felvételét engedi a rendszer. Ez igazából érthetetlen, mert hely lenne bőven, a többi almenü is görgethető.

A Canon a kezdőkre is gondolt, a menü rendelkezik olyan beépített segédlettel, ami minden egyes tételnél a kijelző alján pár sorban rövid magyarázatot ad az adott funkcióval vagy szolgáltatással kapcsolatosan.

A G1 X-et ellátták gyorsmenüvel is, melyet a multifunkciós kezelőszerv középső „FUNC. SET” gombjának megnyomásával hívhatunk elő. Ide a képalkotással legszorosabban összefüggő tételeket tömörítették, mint például a fehéregyensúlyt, a sorozatkép-felvételt, az önkioldót, a vaku szabályozását, az ND szűrőt, a képarányt, a felbontást, a képminőséget és a mozgókép méretét (felbontását). A menüsegéd természetesen itt is rendelkezésünkre áll, minden egyes tételhez hozzáfűz egy pár soros magyarázatot.

A kijelzőn többféle adathalmaz jeleníthető meg. Ha a DISP. feliratú kurzort nyomkodjuk, végighaladhatunk ezen formátumok közt. Az LCD-t kikapcsolhatjuk, megjeleníthetjük csak az alapvető adatokat, de akár teljes információáradatot is kérhetünk négyzetráccsal és digitális szintezővel. Sőt, a menüben beállítható, hogy hányadik gombnyomásra miket jelezzen ki a készülék.

Működés I.

A Canon G1 X működésével kapcsolatban különleges elvárásaink nem voltak, úgy gondoltuk, ha már hozza azt a sebességet és funkcionalitást, mint a G12, akkor már nyert ügye van nálunk. Nos, ami az általános működési sebességet illeti, ott vegyes benyomást keltett a masina. Bár majdnem minden téren gyorsabb volt, mint a G12 (bekapcsolási idő 2,63 vs. 3,1 mp, két kép közti idő 2,9 vs. 2,45 mp, zoomolás 1,7 vs. 2 mp), mégis kicsit „akadós” volt használata. Tesztünkhöz 45 MB/mp adatátviteli sebességre képes SDHC memóriakártyát használtunk, tehát az nem lehetett az oka annak, hogy egy-egy kioldás után kissé lomhán reagált az exponáló gomb. Sajnos a kioldó teljes lenyomása és a kép rögzítése közti idő sokkal hosszabb, mint azt a tükörreflexes, illetve tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőktől megszoktuk. Itt a G1 X egyértelműen megtartotta kompaktos mivoltát.

A zoomolás sebessége körülbelül ugyanolyan, mint a G12-nél. Itt azért lehetett rövidebb három tizeddel a mért idő, mert rövidebb gyújtótávolsági tartományon keresztül kell léptetni a lencséket. Mint elődjénél, a zoomolás itt is egysebességes maradt, mindegy, hogy finoman vagy erőteljesen húzzuk el a kis kart a kioldó körül. Bosszantó tudott lenni, amikor a gyorsmenüben egyes funkciók paramétereit változtattuk (például a „saját színek” közti lépkedés, ami csak JPEG módban érhető el) és közben a gép esetenként „elgondolkozott”, ilyenkor sajnos szó sem lehetett folyamatos működésről.

Van pár érdekesség a G1 X kreatív szűrői közt, így például a HDR, azaz nagy dinamikatartományú kép funkció, ahol összesen három (alulexponált, helyesen exponált és túlexponált) fényképet készít és rak össze automatikusan egy gombnyomásra a masina. Ha témánk sötétebb, illetve nem megfelelőek a fények, akkor e funkcióhoz nem árt az állvány használata (sőt, szükséges is a megfelelő képminőség eléréséhez), mert a készülék csak korlátozott szintű bemozdulást képes kompenzálni. A három expozíció külön nem rögzül, csak a végeredmény, ezért utólag nem tudunk HDR képet készíteni külső szoftver segítségével.

A képi hatások közül több külön paraméterezhető: a halszem torzításának mértéke három szinten állítható be az elülső tárcsa használatával. A dioráma hatása vízszintesen és függőlegesen is állítható, eltolható, és ezen felül az ezzel felvett videó sebességét is meghatározhatjuk ötszörösben, tízszeresben vagy húszszorosban. A lyukkameránál érdekes módon nem a peremsötétedés mértékét, hanem a színvilágot állíthatjuk hideg, normál és meleg közt. Az egyszínű képeink lehetnek kékirányban eltolva (cianotípia), simán fekete-fehérek vagy szépia hatásúak.

A szokásos sémák közt megtalálható a panorámasegéd is, melyből kapásból kettő áll rendelkezésünkre: bal-, illetve jobbirányú mozgatásos. Azonban itt valóban csak segédről van szó (még mindig), ami csupán az előzőleg elkészített kép egy részletét mutatja enyhén áttetsző formában, hogy a következő fényképet megfelelően fedésbe hozhassuk. Tehát sem a képek elkészítése (az exponálás), sem a fedésbe hozás/igazítás, sem pedig a végeredmény, azaz a panorámakép elkészítése nem automatikus, ezt ugyanis magának a fotósnak kell utólag, külső képfeldolgozó szoftver segítségével elkészítenie. Gyakorlatilag a Canon kínálta panoráma funkció a legegyszerűbb, amit a piacon jelenleg találhatunk.

Sokak örömére a G1 X rendelkezik beépített, 3 FÉ-s ND szűrővel, melynek hatása fenti képen látható. Nagyon praktikus kellék, ha nappali fényviszonyok mellett szeretnénk hosszabb záridőkkel dolgozni.

Működés II.

A Canon G1 X csúcskompaktjába legújabb, legfejlettebb képstabilizátor-rendszerét is beépítette, ami az ígéretek szerint akár 4 FÉ-s előnyt is képes nyújtani. Próbáink során valóban igen hatékonynak bizonyult az új hibrid rendszer, melynek hatását folyamatosan, illetve exponáláskor vehetjük igénybe. Az ekvivalens 112 mm-es gyújtótávon végzett próbák azt mutatták, hogy valóban 3 FÉ fölötti előnyt kaphatunk az IS aktiválásával. Folyamatos módban például nem okozott különösebb gondot az 1/10 mp-es záridők kézben tartása sem.

A felugró beépített vaku bivalyerős fénye is gyakran jól jöhet. Amint már cikkünk első részében is említettük, azért volt szükség erre a beépítési formára, hogy az objektív ne akadályozza a villanó fényét, ne árnyékoljon. Azonban azt vettük észre, hogy egy nagyon minimális árnyékolás mégis látható a nagylátószögön készített vakus képek alján.

Az automatikus élességállítás sebességével a csúcskompaktok szintjén rekedt a G1 X. Bár optikájának nagylátó végén valamivel gyorsabb az AF működése, mégsem képes versenyezni a MILC-ek legújabb generációival (még az eggyel korábbiak AF rendszereivel sem). Lenti videónkon látható az is, hogy élesre állás után kicsit „ragadós” az élőkép, tehát AF lock után elmozdítva a gépet, a másodperc töredékéig az előző részleten marad a kép.

Az AF mező az LCD kép felületének 3/4-én mozgatható, de mérete csak két lépcsőben változtatható (FlexiZone módban). A követő AF véleményünk szerint fejlődött a korábbi változatokhoz képest; most akár egy gyorsabban sétáló embert is képes lekövetni (cinizmus nélkül értendő).

A fényképezőgép hátoldalának bal felső sarkában található gyorsbillentyű viszonylag szabadon programozható. Összesen 15 funkció közül választhatunk, hogy mit szeretnénk megnyomásával elindítani. Ezek nevezetesen: i-Contrast, fehéregyensúly, egyéni WB1, egyéni WB2, saját színbeállítások, felvételi üzemmód (sorozatkép), önkioldó, semleges szűrű (ND), kép oldalaránya, RAW-JPEG, AF szervo, Powered IS, AF rögzítés, digitális konverter vagy a kijelző kikapcsolása.

Végül, de nem utolsósorban a Canon G1 X egyéb olyan szolgáltatásai, melyek említést érdemelnek, és a fotós munkájához jótékonyan hozzájárulnak:

• Az optika tubusán kialakított egyedi bajonett segítségével konverterezhető a masina.
• Smart Auto: 32 séma közül automatikusan választja ki a fényképezőgép a témának és a környezeti tényezőknek leginkább megfelelőt.
• Sorozatfelvételi képesség: 4,5, illetve 6 kép/mp sebességgel vehetőek fel sorozatképek.
• A teljesen manuális mód és a RAW fájlok rögzítése segíti a kreatív képalkotást.
• Intelligens képstabilizátor: maga a gépezet hét opció közül választja ki az optimális képstabilizációs módot.
• A kihajtható és elforgatható kijelzőnek hála a legnyakatekertebb helyeken is lehetséges a kényelmes fotózás.
• Az optikai kereső erős napsütésben is lehetővé teszi a képkompozíciót (a közelebbi témáknál ügyeljünk a parallaxis hibákra).
• 14 bites RAW fájlok.
• Vezetékes távkioldóval távirányítható.
• A vakusaruval a Canon teljes vakuszortimentje kompatibilis.
• Az élesség manuálisan is állítható a hátsó tárcsa segítségével.
• A lejátszás gomb megnyomására is bekapcsol a fényképezőgép.
• Minden működési módban (pl. P, A, S, M) más és más az ISO érték, erre érdemes odafigyelni.

Képminőség I.

Bár az előd G12 érzékelője csupán 1/1,7”-os, de már annak képminőségével is meg voltunk elégedve, így hát már alig vártuk, hogy nekiveselkedhessünk a „nagyszenzoros” G1 X-nek, hogy magunk is meggyőződhessünk a kategóriában gyakorlatilag egyedülálló képminőségről. Vizsgálatunknál egyelőre a JPEG képekre voltunk kénytelenek hagyatkozni, mivel a referenciát adó Adobe Camera Raw még nem ismeri az új PowerShotot. Első lépésben az optika torzításaira voltunk kíváncsiak, amik a gyútáv nagylátós végén meglepően (azaz túlságosan is) alacsony mértékűek voltak. Így hát segítségül hívtuk a RAW Therapee 4.0 64 bites változatát. A szoftver képes volt megnyitni a G1 X CR2 fájljait, de a látottak használhatatlanok voltak a geometriai torzításokon túli értelmezésre. Íme, amit a masina JPEG motorja, és amit a korrigálatlan RAW fájl mutat:

Az ekvivalens 28 mm-es gyújtótávolságon jelentkező igen erős hordótorzításon kívül arra is felfigyeltünk, hogy a fotók bal oldalán és tetején furcsa fekete sáv látható. Ez a sáv körülbelül 73 (bal oldal) x 44 (kép felső része) pixeles volt függetlenül az aktuális gyújtótávolságtól. Mivel a jelenség eredete ismeretlen és a JPEG képeken nem látszanak, ezért csupán érdekességként teszünk róluk említést. A képmintákon majd láthatjuk, hogy a fényképezőgép belső szoftvere igen ügyesen és hatékonyan végzi a torzítás automatikus javítását, mert a képsarkokban nem jelentős a minőségromlás. Cserébe bukunk némi információt, mert a nyers képekre több fért, mint a JPEG fájlokra.

A G1 X-szel különösebben nem kell vigyázni az ellenfényben való fotózásnál, mert bár radikális helyzetekben látható itt-ott becsillanás, ám annak mértéke soha nem lesz zavaró. Ráadásul ez a jelenség csak körülbelül ekv. 28-40 mm között jelentkezik, a telefotó-tartomány szinte teljesen mentes tőle.

A nagy szenzor ugyan lehetővé tenné, de a viszonylag gyenge fényerejű optika megnehezíti a háttérelmosással való játékot. Ráadásul a szenzor/optika-páros jellege miatt le kell mondanunk a G12 nagyszerű makró funkciójáról: a G1 X legrövidebb tárgytávolsága 20 cm a frontlencsétől számítva.

Képminőség II.

A téli időszak mindig megnehezíti egy kicsit a megfelelő képminták elkészítését és összeválogatását, hiszen általában minden szürke – különösen igaz ez most, amikor a havazás is elmaradt egyelőre. Ennek dacára megpróbáltuk a legtöbbet kihozni a rendelkezésünkre álló környezetből és témákból; tehát íme, a képek:

A képmintákból is leszűrhető, amit alábbi zajos képeinken vettünk észre: a gép által készítet JPEG fotók szemcsézettsége hasonlít a sima fehér papírlapéhoz. Ilyen mikromintázattal eddig általában a Panasonic JPEG fájljaiban találkoztunk. Bár az általános zajosodás valóban alacsony szintű, érdemes szem előtt tartani, hogy a G1 X szűrése nem kapcsolható ki teljesen (sőt, kizárólag JPEG módban való használatkor válik elérhetővé a „Nagy ISO NR” kicsi, normál és nagy közti állíthatósága). Ha ISO 800-on megnézzük például a sample2 fénykép sötétebb részeit, látható az enyhe vöröses-zöldes foltosodás.

ISO 1600-tól az automatikus fehéregyensúly kissé átbillen a vöröses felé, s ez marad is így a teljes érzékenységi spektrum végéig. Próbánkat JPEG módban, az elérhető leggyengébb szűréssel végeztük. Kellemes meglepetés volt, hogy a G1 X még ISO 3200 mellett is jól tartja a finom képi részleteket, azok csak ezen érték fölött kezdenek el érzékelhetően mosódni. Még a legmagasabb, ISO 12 800-as érték is használható; a klasszikus értelemben vett színes zsizsiket vagy „pacázást” minimális szinten tartja a jelfeldolgozó rendszer.

Alapjában véve meg voltunk elégedve a Canon PowerShot G1 X képminőségével, de míg nincs megfelelő RAW konverter a masina CR2 fájljaihoz, addig nem lehet egyértelműen és végérvényesen kijelenteni semmit. Tesztünk során azonban úgy tűnt, hogy sem a szenzor, sem a mögötte dolgozó jelfeldolgozó apparátus nem lesz gyenge pontja a képalkotó triumvirátusnak. Sokkal inkább az optika tűnt gyenge láncszemnek, aminek felbontóképessége lehetne valamivel jobb. A különböző optikai hibák (geometriai torzítás, peremsötétedés, kromatikus hibák stb.) kivédését, egyengetését is nagy valószínűséggel az elektronika végzi, de erre a pontra is csak végleges képfeldolgozó szoftver birtokában lehet majd fényt deríteni. Az azonban tuti biztos, és már a JPEG fájlok láttán is egyértelmű, hogy a Canon nagyot alkotott.

Filmfelvétel és értékelés

A Canon PowerShot G12 gyenge pontja a videófelvétel volt, hiszen rögzítés közben sem zoomolni, sem pedig fókuszálni nem lehetett, ami igen erősen korlátozta a készülék filmfelvevőként való használatát. A gyártó mérnökei felismerték ezt az Achilles-sarkat, és nagyrészt kijavították. Hogy miért csak nagyrészt? Mert bár már zoomolhatunk kedvünkre (körülbelül fele/harmada sebességgel, mint állóképes módban), s az AF nyújtotta kényelemről sem kell már lemondanunk, továbbra is korlátok közé van szorítva a gépezet. Hiányzik például az SX220/230 HS „szuperlassú” videója (120 és 240 kép/mp) vagy az expozíciós értékek felvétel közbeni állíthatósága. Igen, a G1 X-nél beállíthatjuk ugyan a rekeszt és a záridőt, tehát akár A, S és M módokban is használhatjuk videózáshoz, de az értékeket csak filmfelvétel előtt adhatjuk meg, rögzítés közben már hiába tekergetjük a tárcsákat.

A masina ismeri az Apple-féle iFrame videóformátumot, ahol a legnagyobb felbontás 720p lehet (1280x720). Egyetlen előnye ennek a felvételi módnak, hogy az így rögzített anyagot később (PC-n, vagy Mac-en) könnyebben lehet majd szerkeszteni. A G1 X több képi stílusa használható videóinkhoz, mint például a dioráma effektus, a szépia, a fekete-fehér, a poszter hatás, vagy épp a különlegesen élénk színek. Természetesen megmaradt a G12-ből a szélzajszűrés is, amire az érzékeny mikrofon miatt gyakran lehet szükségünk. Az elektronika amúgy relatív gyorsan reagál a fényviszonyok változásaira, így egész „kamerás” lesz az átmenet, ha mondjuk egy sötét templomból kirohanunk a napsütötte szabadba. Tesztvideó.

Értékelés

Aki szerette a Canon G12-t, az a G1 X-szel is legalább baráti viszonyban lesz, sőt. Bár a külalak megítélése szubjektív dolog, nekünk a G12 kerekebb formái jobban tetszettek, érdemes lett volna a G1 X-et is kevésbé „téglásra” tervezni – kinek mi tetszik, na. A képminőségben vitathatatlan az előrelépés, még ha a masina optikája nincs is azonos színvonalon az érzékelővel. Bosszantó, hogy a zajszűrés nem kapcsolható ki, csak háromféle szinten állítható – kizárólag JPEG módban használva. Pluszfunkciókat az elődhöz képest gyakorlatilag nem kaptunk, s bár filmfelvétel terén látható a fejlődés, ez egy kicsit szerényre sikeredett.

Az általános működési sebességbe nem lehet belekötni, ha a kompakt fényképezők kategóriájához hasonlítjuk a G1 X-et, abba viszont már annál inkább, hogy a masina itt-ott „akadozva” adta elő magát. Ha azonban felvesszük a fényképezőgép ritmusát, ezek sem lesznek túlzottan zavaró tényezők. Az ergonómiát jónak tartjuk, már a G12-nél is igen kevés részletbe lehetett belekötni. Azonban összességében érződik, hogy a Canon kínosan ügyelt arra, hogy se a szenzormérettel, se a gépezet működésével, funkcióival ne veszélyeztesse belépőkategóriás dSLR vázait. Kár, mert így az innovatív lépés ellenére (nagy szenzor kis testben) csak egy tetszett plecsnivel tiszteleghetünk a PowerShot G1 X előtt.

Termék megnevezése	Canon PowerShot G1 X
Jellemzés	Kategóriateremtő, óriásszenzoros csúcskompakt fényképezőgép.
Pró	+ Kiváló állóképminőség, + jó ergonómia, + vakusaru, + kézreálló felépítés, + az átlagnál jóval nagyobb képérzékelő, + optikai kereső, + erős vaku, + nagyon jó képstabilizátor, + kihajtható és elforgatható LCD.
Kontra	- Zajszűrés nem kapcsolható ki, - zajszűrés csak JPEG módban paraméterezhető, - átlagos filmfelvételi funkciók, - esetenként akadozó működési sebesség, - átlagos AF sebesség, - gyakorlatilag hiányzó makró mód, - gyenge fényerejű optika, - gyors memóriakártyákat igényel, - kicsit olyan érzése támad a tesztelőnek, hogy minden csak a nagy szenzorról szól.
Ergonómia
Képminőség JPEG
Képminőség RAW	n.a.
Mozgóképek minősége
Mozgókép funkciók
Ár/érték	n.a.
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene

Canon PowerShot G1 X

MLaca

A Canon PowerShot G1 X fényképezőgépet a Canon Hungária Kft.-től kaptuk tesztelésre.