Bevezető, ergonómia
In medias res: előre kell bocsátanunk, hogy bár nagyon szerettük volna, nem sikerült cikkünkhöz egy G12 PowerShotot szereznünk; még a Canon magyarországi képviselete is kifogyott a sajtópéldányokból. Ennek szerencsére túl nagy jelentősége nincs, csupán a méretkülönbségek szemléltetése végett lett volna érdekes pár fénykép a gépegyüttesről. Részletes tesztünk a G12-ről itt olvasható (érdemes lehet mostani írásunkkal párhuzamosan megnyitni).
Nagy a hasonlóság a két fényképező közt, azonban kézbe véve azonnal feltűnnek a különbségek: a G1 X szögletesebb és nagyobb (főleg vastagabb) lett, de mégsem komolyabb, mint „kistestvére”, a G12. A megnövelt vastagságra a nagyobb érzékelő miatt van szükség – a szenzor különben túl közel került volna a lencserendszer hátsó tagjához, ami a képszéleken erőteljes minőségromláshoz vezethetett volna ezzel az optikával párosítva. A G1 X bemutatásakor sokan kifogásolták a viszonylag gyenge fényerejű objektívet (kezdő értékek: F2.8-5.8), azonban a gyártónak még így is csökkentenie kellett az elődmodellhez képest az átfogást (ötszörösről négyszeresre), különben túl nagy lett volna az objektív és azzal együtt az egész masina – a G1 X pedig már így sem az a zsebre vágható kategória (kabátzsebben is határeset).
A fenti animáción látható, hogy szélességre és magasságra nem lett jelentősen nagyobb az újonc (4,6 x 4,3 mm). A vastagságban történt növekedés az előbbi két értékhez képest viszont tekintélyes: 16,4 milliméterrel kellett a géptest mélységét megnövelni. A legnagyobb méretbeli eltérés azonban a képérzékelőnél történt; a G1 X szenzorjának felülete majdnem 6,4-szer akkora, mint a G12-é (241 mm² vs. 41 mm²).
A Canon (valószínűleg) kínosan ügyelt arra, hogy a G1 X szenzorja nagyobb legyen a legnagyobb konkurens rendszerénél (m4/3), de még pont ne jelentsen veszélyt saját APS-C lapkáival szerelt, belépőkategóriás dSLR vázaira. Mondhatni ügyes húzás, de átlátszó. A felbontást véleményünk szerint jól eltalálták; a 14 MP se nem sok, se nem kevés ekkora fénygyűjtő felületre. No de lássuk, milyen lett a megváltozott méreteknek köszönhetően a készülék fogása és kezelhetősége!
A ducibb gép markolata valamivel hangsúlyosabb lett, így jobban meg lehet markolni, mint az elődmodellt. Az előlapról eltűnt a beépített vaku ablaka (helyette manuálisan felpattintható villanó épült a tetőlapba – a G1 X nagyobb objektívje kitakarta volna a kis vaku fényét, ha az maradt volna a frontlemezen), de maradt a combos AF segédfény és a kis optikai kereső nyílása. A G12 optikájának frontlencséjét automatikusan nyíló és záró lemezek védik kikapcsolt állapotban, itt ettől a funkciótól sajnos el kell köszönnünk, a G1 X-nél egy különálló védősapkával oldották meg a feladatot a mérnökök. Ennek a kiegészítőnek az elvesztésétől nem kell félni, a termék dobozában mellékeltek hozzá egy kis madzagot, amivel a vázhoz köthetjük.
A hátoldalon is történt némi változás: ugyan a nyomógombok és a multifunkciós tárcsa elrendezése maradt a régi, de kiosztásuk megváltozott, így aki G12-ről váltana a G1 X-re, annak az első napokban oda kell majd figyelnie, mikor mit nyom meg. A G1 X immár dedikált filmfelvétel-indító gombbal is rendelkezik; a kihajtható és elforgatható LCD szerencsére megmaradt (mérete és felbontása viszont megnőtt).
Külvilág
Sajnos az átnézeti, zoomolós optikai kereső is maradt a régiben. Miért sajnos? Mert a FujiFilm X10 fényképezőgépbe épített óta nem szeretünk kisebb „likakon” leskelődni. Ráadásul erőteljes a parallaxis hibája is a kis kémlelőnek, ami leginkább 2 méteres tárgytávolságon belül mutatkozik. Íme, a keresőben és az LCD-n látható képek a gyújtótávolsági tartomány két végéről:
Az optika tubusa a kép egy részét a gyújtótávolsági tartomány 43 mm-es értékéig (NEM ekvivalens érték!) kitakarja a keresőben, de utána ez a tünet megszűnik. Ártani nem árt, és el is fér a gépen a kis OVF, de 2012-ben – főleg a Fuji példája után – már valami komolyabbra számítottunk. Akár egy kisebb elektronikus keresőt is beépíthettek volna helyette, ami teljesen valós, TTL képet adhatna.
A nagy akkufedél alatt nem csak a Li-ion akku, de a memóriakártya is helyére lelt. A fém állványmenetet nem az optikai középvonal alá helyezte a gyártó, ráadásul olyan közel van az akku fedlapjához, hogy felcsavart cseretalppal esélytelen hozzáférni a telephez vagy a memóriakártyához.
Csakúgy, mint a G12, a G1 X is felszerelhető, bővíthető különféle konverterekkel, szűrőkkel. Ehhez azonban szükségünk lesz a Canon saját toldatához, mert az optika háza nem menettel, hanem egyedi bajonettel lett ellátva. Erre a konverter tubusra sajnos akkor is szükségünk lesz, ha csak egy sima védőszűrőt szeretnénk felcsavarni a G1 X frontlencséjére, mert hiába hittük, hogy a tubus belső falán menet van, az nem az, csupán érdesítés, hogy a lencsevédő kupak jól meg tudjon kapaszkodni benne. Pech.
A géptest jobb oldalán látható kis csapóajtó mögött a szokásos USB, HDMI és a távvezérlő aljzatai találhatóak.
A tetőlemezen számos változás történt. Például itt látható a felpattanó vaku, amiről kicsit korábban írtunk. A G12-n ennek a helyén volt az expozíció kompenzációs tárcsa, ami a G1 X-nél a módválasztó alá került. Cserébe már nem csak +/-2, hanem +/-3 FÉ értéket javíthatunk. Az ISO értékek választótárcsája is eltűnt, az érzékenységet a multifunkciós tárcsa „fel” kurzorán találjuk. Végül álljon itt még pár összehasonlító fénykép, melyeken egy kompakt és egy tükörreflexes fényképezőgép méreteihez viszonyítva láthatjuk a Canon G1 X-et:
Adatlap
Menürendszer
A Canon PowerShot G1 X menürendszere gyakorlatilag ugyanaz, mint az összes többi PowerShot modellé. Ugyanúgy tud magyarul, ugyanolyan áttekinthető és könnyen, gyorsan kezelhető. Esztétikumát ne elemezzük, pont olyan, amilyennek egy menürendszernek lennie kell: csicsa- és sallangmentes.
Összesen három almenü áll rendelkezésünkre, ezek a felvételi beállítások, a fényképezőgép beállításai és a saját menü, amit kedvünk szerint állíthatunk össze, azaz csak állíthatnánk, mert összesen csupán öt elem felvételét engedi a rendszer. Ez igazából érthetetlen, mert hely lenne bőven, a többi almenü is görgethető.
Hirdetés
A Canon a kezdőkre is gondolt, a menü rendelkezik olyan beépített segédlettel, ami minden egyes tételnél a kijelző alján pár sorban rövid magyarázatot ad az adott funkcióval vagy szolgáltatással kapcsolatosan.
A G1 X-et ellátták gyorsmenüvel is, melyet a multifunkciós kezelőszerv középső „FUNC. SET” gombjának megnyomásával hívhatunk elő. Ide a képalkotással legszorosabban összefüggő tételeket tömörítették, mint például a fehéregyensúlyt, a sorozatkép-felvételt, az önkioldót, a vaku szabályozását, az ND szűrőt, a képarányt, a felbontást, a képminőséget és a mozgókép méretét (felbontását). A menüsegéd természetesen itt is rendelkezésünkre áll, minden egyes tételhez hozzáfűz egy pár soros magyarázatot.
A kijelzőn többféle adathalmaz jeleníthető meg. Ha a DISP. feliratú kurzort nyomkodjuk, végighaladhatunk ezen formátumok közt. Az LCD-t kikapcsolhatjuk, megjeleníthetjük csak az alapvető adatokat, de akár teljes információáradatot is kérhetünk négyzetráccsal és digitális szintezővel. Sőt, a menüben beállítható, hogy hányadik gombnyomásra miket jelezzen ki a készülék.
Működés I.
A Canon G1 X működésével kapcsolatban különleges elvárásaink nem voltak, úgy gondoltuk, ha már hozza azt a sebességet és funkcionalitást, mint a G12, akkor már nyert ügye van nálunk. Nos, ami az általános működési sebességet illeti, ott vegyes benyomást keltett a masina. Bár majdnem minden téren gyorsabb volt, mint a G12 (bekapcsolási idő 2,63 vs. 3,1 mp, két kép közti idő 2,9 vs. 2,45 mp, zoomolás 1,7 vs. 2 mp), mégis kicsit „akadós” volt használata. Tesztünkhöz 45 MB/mp adatátviteli sebességre képes SDHC memóriakártyát használtunk, tehát az nem lehetett az oka annak, hogy egy-egy kioldás után kissé lomhán reagált az exponáló gomb. Sajnos a kioldó teljes lenyomása és a kép rögzítése közti idő sokkal hosszabb, mint azt a tükörreflexes, illetve tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőktől megszoktuk. Itt a G1 X egyértelműen megtartotta kompaktos mivoltát.
A zoomolás sebessége körülbelül ugyanolyan, mint a G12-nél. Itt azért lehetett rövidebb három tizeddel a mért idő, mert rövidebb gyújtótávolsági tartományon keresztül kell léptetni a lencséket. Mint elődjénél, a zoomolás itt is egysebességes maradt, mindegy, hogy finoman vagy erőteljesen húzzuk el a kis kart a kioldó körül. Bosszantó tudott lenni, amikor a gyorsmenüben egyes funkciók paramétereit változtattuk (például a „saját színek” közti lépkedés, ami csak JPEG módban érhető el) és közben a gép esetenként „elgondolkozott”, ilyenkor sajnos szó sem lehetett folyamatos működésről.
Van pár érdekesség a G1 X kreatív szűrői közt, így például a HDR, azaz nagy dinamikatartományú kép funkció, ahol összesen három (alulexponált, helyesen exponált és túlexponált) fényképet készít és rak össze automatikusan egy gombnyomásra a masina. Ha témánk sötétebb, illetve nem megfelelőek a fények, akkor e funkcióhoz nem árt az állvány használata (sőt, szükséges is a megfelelő képminőség eléréséhez), mert a készülék csak korlátozott szintű bemozdulást képes kompenzálni. A három expozíció külön nem rögzül, csak a végeredmény, ezért utólag nem tudunk HDR képet készíteni külső szoftver segítségével.
A képi hatások közül több külön paraméterezhető: a halszem torzításának mértéke három szinten állítható be az elülső tárcsa használatával. A dioráma hatása vízszintesen és függőlegesen is állítható, eltolható, és ezen felül az ezzel felvett videó sebességét is meghatározhatjuk ötszörösben, tízszeresben vagy húszszorosban. A lyukkameránál érdekes módon nem a peremsötétedés mértékét, hanem a színvilágot állíthatjuk hideg, normál és meleg közt. Az egyszínű képeink lehetnek kékirányban eltolva (cianotípia), simán fekete-fehérek vagy szépia hatásúak.
A szokásos sémák közt megtalálható a panorámasegéd is, melyből kapásból kettő áll rendelkezésünkre: bal-, illetve jobbirányú mozgatásos. Azonban itt valóban csak segédről van szó (még mindig), ami csupán az előzőleg elkészített kép egy részletét mutatja enyhén áttetsző formában, hogy a következő fényképet megfelelően fedésbe hozhassuk. Tehát sem a képek elkészítése (az exponálás), sem a fedésbe hozás/igazítás, sem pedig a végeredmény, azaz a panorámakép elkészítése nem automatikus, ezt ugyanis magának a fotósnak kell utólag, külső képfeldolgozó szoftver segítségével elkészítenie. Gyakorlatilag a Canon kínálta panoráma funkció a legegyszerűbb, amit a piacon jelenleg találhatunk.
Sokak örömére a G1 X rendelkezik beépített, 3 FÉ-s ND szűrővel, melynek hatása fenti képen látható. Nagyon praktikus kellék, ha nappali fényviszonyok mellett szeretnénk hosszabb záridőkkel dolgozni.
Működés II.
A Canon G1 X csúcskompaktjába legújabb, legfejlettebb képstabilizátor-rendszerét is beépítette, ami az ígéretek szerint akár 4 FÉ-s előnyt is képes nyújtani. Próbáink során valóban igen hatékonynak bizonyult az új hibrid rendszer, melynek hatását folyamatosan, illetve exponáláskor vehetjük igénybe. Az ekvivalens 112 mm-es gyújtótávon végzett próbák azt mutatták, hogy valóban 3 FÉ fölötti előnyt kaphatunk az IS aktiválásával. Folyamatos módban például nem okozott különösebb gondot az 1/10 mp-es záridők kézben tartása sem.
A felugró beépített vaku bivalyerős fénye is gyakran jól jöhet. Amint már cikkünk első részében is említettük, azért volt szükség erre a beépítési formára, hogy az objektív ne akadályozza a villanó fényét, ne árnyékoljon. Azonban azt vettük észre, hogy egy nagyon minimális árnyékolás mégis látható a nagylátószögön készített vakus képek alján.
Az automatikus élességállítás sebességével a csúcskompaktok szintjén rekedt a G1 X. Bár optikájának nagylátó végén valamivel gyorsabb az AF működése, mégsem képes versenyezni a MILC-ek legújabb generációival (még az eggyel korábbiak AF rendszereivel sem). Lenti videónkon látható az is, hogy élesre állás után kicsit „ragadós” az élőkép, tehát AF lock után elmozdítva a gépet, a másodperc töredékéig az előző részleten marad a kép.
Az AF mező az LCD kép felületének 3/4-én mozgatható, de mérete csak két lépcsőben változtatható (FlexiZone módban). A követő AF véleményünk szerint fejlődött a korábbi változatokhoz képest; most akár egy gyorsabban sétáló embert is képes lekövetni (cinizmus nélkül értendő).
A fényképezőgép hátoldalának bal felső sarkában található gyorsbillentyű viszonylag szabadon programozható. Összesen 15 funkció közül választhatunk, hogy mit szeretnénk megnyomásával elindítani. Ezek nevezetesen: i-Contrast, fehéregyensúly, egyéni WB1, egyéni WB2, saját színbeállítások, felvételi üzemmód (sorozatkép), önkioldó, semleges szűrű (ND), kép oldalaránya, RAW-JPEG, AF szervo, Powered IS, AF rögzítés, digitális konverter vagy a kijelző kikapcsolása.
Végül, de nem utolsósorban a Canon G1 X egyéb olyan szolgáltatásai, melyek említést érdemelnek, és a fotós munkájához jótékonyan hozzájárulnak:
- Az optika tubusán kialakított egyedi bajonett segítségével konverterezhető a masina.
- Smart Auto: 32 séma közül automatikusan választja ki a fényképezőgép a témának és a környezeti tényezőknek leginkább megfelelőt.
- Sorozatfelvételi képesség: 4,5, illetve 6 kép/mp sebességgel vehetőek fel sorozatképek.
- A teljesen manuális mód és a RAW fájlok rögzítése segíti a kreatív képalkotást.
- Intelligens képstabilizátor: maga a gépezet hét opció közül választja ki az optimális képstabilizációs módot.
- A kihajtható és elforgatható kijelzőnek hála a legnyakatekertebb helyeken is lehetséges a kényelmes fotózás.
- Az optikai kereső erős napsütésben is lehetővé teszi a képkompozíciót (a közelebbi témáknál ügyeljünk a parallaxis hibákra).
- 14 bites RAW fájlok.
- Vezetékes távkioldóval távirányítható.
- A vakusaruval a Canon teljes vakuszortimentje kompatibilis.
- Az élesség manuálisan is állítható a hátsó tárcsa segítségével.
- A lejátszás gomb megnyomására is bekapcsol a fényképezőgép.
- Minden működési módban (pl. P, A, S, M) más és más az ISO érték, erre érdemes odafigyelni.
Képminőség I.
Bár az előd G12 érzékelője csupán 1/1,7”-os, de már annak képminőségével is meg voltunk elégedve, így hát már alig vártuk, hogy nekiveselkedhessünk a „nagyszenzoros” G1 X-nek, hogy magunk is meggyőződhessünk a kategóriában gyakorlatilag egyedülálló képminőségről. Vizsgálatunknál egyelőre a JPEG képekre voltunk kénytelenek hagyatkozni, mivel a referenciát adó Adobe Camera Raw még nem ismeri az új PowerShotot. Első lépésben az optika torzításaira voltunk kíváncsiak, amik a gyútáv nagylátós végén meglepően (azaz túlságosan is) alacsony mértékűek voltak. Így hát segítségül hívtuk a RAW Therapee 4.0 64 bites változatát. A szoftver képes volt megnyitni a G1 X CR2 fájljait, de a látottak használhatatlanok voltak a geometriai torzításokon túli értelmezésre. Íme, amit a masina JPEG motorja, és amit a korrigálatlan RAW fájl mutat:
Az ekvivalens 28 mm-es gyújtótávolságon jelentkező igen erős hordótorzításon kívül arra is felfigyeltünk, hogy a fotók bal oldalán és tetején furcsa fekete sáv látható. Ez a sáv körülbelül 73 (bal oldal) x 44 (kép felső része) pixeles volt függetlenül az aktuális gyújtótávolságtól. Mivel a jelenség eredete ismeretlen és a JPEG képeken nem látszanak, ezért csupán érdekességként teszünk róluk említést. A képmintákon majd láthatjuk, hogy a fényképezőgép belső szoftvere igen ügyesen és hatékonyan végzi a torzítás automatikus javítását, mert a képsarkokban nem jelentős a minőségromlás. Cserébe bukunk némi információt, mert a nyers képekre több fért, mint a JPEG fájlokra.
A G1 X-szel különösebben nem kell vigyázni az ellenfényben való fotózásnál, mert bár radikális helyzetekben látható itt-ott becsillanás, ám annak mértéke soha nem lesz zavaró. Ráadásul ez a jelenség csak körülbelül ekv. 28-40 mm között jelentkezik, a telefotó-tartomány szinte teljesen mentes tőle.
A nagy szenzor ugyan lehetővé tenné, de a viszonylag gyenge fényerejű optika megnehezíti a háttérelmosással való játékot. Ráadásul a szenzor/optika-páros jellege miatt le kell mondanunk a G12 nagyszerű makró funkciójáról: a G1 X legrövidebb tárgytávolsága 20 cm a frontlencsétől számítva.
Képminőség II.
A téli időszak mindig megnehezíti egy kicsit a megfelelő képminták elkészítését és összeválogatását, hiszen általában minden szürke – különösen igaz ez most, amikor a havazás is elmaradt egyelőre. Ennek dacára megpróbáltuk a legtöbbet kihozni a rendelkezésünkre álló környezetből és témákból; tehát íme, a képek:
A képmintákból is leszűrhető, amit alábbi zajos képeinken vettünk észre: a gép által készítet JPEG fotók szemcsézettsége hasonlít a sima fehér papírlapéhoz. Ilyen mikromintázattal eddig általában a Panasonic JPEG fájljaiban találkoztunk. Bár az általános zajosodás valóban alacsony szintű, érdemes szem előtt tartani, hogy a G1 X szűrése nem kapcsolható ki teljesen (sőt, kizárólag JPEG módban való használatkor válik elérhetővé a „Nagy ISO NR” kicsi, normál és nagy közti állíthatósága). Ha ISO 800-on megnézzük például a sample2 fénykép sötétebb részeit, látható az enyhe vöröses-zöldes foltosodás.
ISO 1600-tól az automatikus fehéregyensúly kissé átbillen a vöröses felé, s ez marad is így a teljes érzékenységi spektrum végéig. Próbánkat JPEG módban, az elérhető leggyengébb szűréssel végeztük. Kellemes meglepetés volt, hogy a G1 X még ISO 3200 mellett is jól tartja a finom képi részleteket, azok csak ezen érték fölött kezdenek el érzékelhetően mosódni. Még a legmagasabb, ISO 12 800-as érték is használható; a klasszikus értelemben vett színes zsizsiket vagy „pacázást” minimális szinten tartja a jelfeldolgozó rendszer.
Alapjában véve meg voltunk elégedve a Canon PowerShot G1 X képminőségével, de míg nincs megfelelő RAW konverter a masina CR2 fájljaihoz, addig nem lehet egyértelműen és végérvényesen kijelenteni semmit. Tesztünk során azonban úgy tűnt, hogy sem a szenzor, sem a mögötte dolgozó jelfeldolgozó apparátus nem lesz gyenge pontja a képalkotó triumvirátusnak. Sokkal inkább az optika tűnt gyenge láncszemnek, aminek felbontóképessége lehetne valamivel jobb. A különböző optikai hibák (geometriai torzítás, peremsötétedés, kromatikus hibák stb.) kivédését, egyengetését is nagy valószínűséggel az elektronika végzi, de erre a pontra is csak végleges képfeldolgozó szoftver birtokában lehet majd fényt deríteni. Az azonban tuti biztos, és már a JPEG fájlok láttán is egyértelmű, hogy a Canon nagyot alkotott.
Filmfelvétel és értékelés
A Canon PowerShot G12 gyenge pontja a videófelvétel volt, hiszen rögzítés közben sem zoomolni, sem pedig fókuszálni nem lehetett, ami igen erősen korlátozta a készülék filmfelvevőként való használatát. A gyártó mérnökei felismerték ezt az Achilles-sarkat, és nagyrészt kijavították. Hogy miért csak nagyrészt? Mert bár már zoomolhatunk kedvünkre (körülbelül fele/harmada sebességgel, mint állóképes módban), s az AF nyújtotta kényelemről sem kell már lemondanunk, továbbra is korlátok közé van szorítva a gépezet. Hiányzik például az SX220/230 HS „szuperlassú” videója (120 és 240 kép/mp) vagy az expozíciós értékek felvétel közbeni állíthatósága. Igen, a G1 X-nél beállíthatjuk ugyan a rekeszt és a záridőt, tehát akár A, S és M módokban is használhatjuk videózáshoz, de az értékeket csak filmfelvétel előtt adhatjuk meg, rögzítés közben már hiába tekergetjük a tárcsákat.
A masina ismeri az Apple-féle iFrame videóformátumot, ahol a legnagyobb felbontás 720p lehet (1280x720). Egyetlen előnye ennek a felvételi módnak, hogy az így rögzített anyagot később (PC-n, vagy Mac-en) könnyebben lehet majd szerkeszteni. A G1 X több képi stílusa használható videóinkhoz, mint például a dioráma effektus, a szépia, a fekete-fehér, a poszter hatás, vagy épp a különlegesen élénk színek. Természetesen megmaradt a G12-ből a szélzajszűrés is, amire az érzékeny mikrofon miatt gyakran lehet szükségünk. Az elektronika amúgy relatív gyorsan reagál a fényviszonyok változásaira, így egész „kamerás” lesz az átmenet, ha mondjuk egy sötét templomból kirohanunk a napsütötte szabadba. Tesztvideó.
Értékelés
Aki szerette a Canon G12-t, az a G1 X-szel is legalább baráti viszonyban lesz, sőt. Bár a külalak megítélése szubjektív dolog, nekünk a G12 kerekebb formái jobban tetszettek, érdemes lett volna a G1 X-et is kevésbé „téglásra” tervezni – kinek mi tetszik, na. A képminőségben vitathatatlan az előrelépés, még ha a masina optikája nincs is azonos színvonalon az érzékelővel. Bosszantó, hogy a zajszűrés nem kapcsolható ki, csak háromféle szinten állítható – kizárólag JPEG módban használva. Pluszfunkciókat az elődhöz képest gyakorlatilag nem kaptunk, s bár filmfelvétel terén látható a fejlődés, ez egy kicsit szerényre sikeredett.
Az általános működési sebességbe nem lehet belekötni, ha a kompakt fényképezők kategóriájához hasonlítjuk a G1 X-et, abba viszont már annál inkább, hogy a masina itt-ott „akadozva” adta elő magát. Ha azonban felvesszük a fényképezőgép ritmusát, ezek sem lesznek túlzottan zavaró tényezők. Az ergonómiát jónak tartjuk, már a G12-nél is igen kevés részletbe lehetett belekötni. Azonban összességében érződik, hogy a Canon kínosan ügyelt arra, hogy se a szenzormérettel, se a gépezet működésével, funkcióival ne veszélyeztesse belépőkategóriás dSLR vázait. Kár, mert így az innovatív lépés ellenére (nagy szenzor kis testben) csak egy tetszett plecsnivel tiszteleghetünk a PowerShot G1 X előtt.
Termék megnevezése | Canon PowerShot G1 X |
---|---|
Jellemzés | Kategóriateremtő, óriásszenzoros csúcskompakt fényképezőgép. |
Pró | + Kiváló állóképminőség, + jó ergonómia, + vakusaru, + kézreálló felépítés, + az átlagnál jóval nagyobb képérzékelő, + optikai kereső, + erős vaku, + nagyon jó képstabilizátor, + kihajtható és elforgatható LCD. |
Kontra | - Zajszűrés nem kapcsolható ki, - zajszűrés csak JPEG módban paraméterezhető, - átlagos filmfelvételi funkciók, - esetenként akadozó működési sebesség, - átlagos AF sebesség, - gyakorlatilag hiányzó makró mód, - gyenge fényerejű optika, - gyors memóriakártyákat igényel, - kicsit olyan érzése támad a tesztelőnek, hogy minden csak a nagy szenzorról szól. |
Ergonómia | ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Képminőség JPEG | ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Képminőség RAW | n.a. |
Mozgóképek minősége | ![]() ![]() ![]() ![]() |
Mozgókép funkciók | ![]() ![]() |
Ár/érték | n.a. |
Felépítés, anyaghasználat | ![]() ![]() ![]() ![]() |
Ennyire kellene | ![]() ![]() ![]() |
Canon PowerShot G1 X
MLaca
A Canon PowerShot G1 X fényképezőgépet a Canon Hungária Kft.-től kaptuk tesztelésre.