Külvilág, ergonómia

A gyártó bevált formavilágot kölcsönzött legújabb kompakt csodájának, a PowerShot SX230 HS-nek. Már korábban is megcsodálhattuk az érdekes, de vitathatatlanul letisztult formájú SX sorozat vonalvezetését, mint például a tavaly nálunk járt SX210 IS-nél. Bár az újonc szinte teljesen ugyanabban az öltözékben került porondra, ám apró eltérések mégis akadnak, melyek a gép tetején és hátoldalán találhatóak - de ezekről picit később.

Az előlapon az optika mindkét oldalán apró nyílást láthatunk; ezek a beépített sztereó mikrofon „fülei”. Természetesen az SX230 HS-ről sem maradhatott le az erős, vöröses fényű AF segédlámpa, ami azonban nem csak áldást hoz a házra: főleg portréfotók készítésénél lehet zavaró, hogy a téma (ez esetben személy) megvilágítása nem marad abba az AF rendszer élesre állásával. A kis fényforrás az esetek többségében egészen addig ontja magából a fényt, míg a kép rögzítése (tehát a kioldó teljes lenyomása) meg nem történik. Portréalanyunk jó esetben csak hunyorog ennek hatására, rossz esetben pedig el is fordul.

Addendum: Egy kedves olvasónk említette a fórumban, hogy az AF segédfény folyamatos világítása kikapcsolható, ha a vaku menüjében letiltjuk a vörösszem javítást. Köszönjük az információt!

A kis vaku, amely a készülék bekapcsolására magától felnyílik (ezt persze megakadályozhatjuk, ha ujjunkat rajta hagyjuk), továbbra is a hátulról nézett bal felső sarokban csücsül. Ezt igény szerint fel-, illetve lecsukhatjuk kézzel. Fénye viszonylag gyenge (bár a menüből igen jól konfigurálható), egyedül derítési célokra alkalmazható.

A hátlapot az újoncnál is a 16:9 oldalarányú kijelző uralja. Nagy mérete ellenére mégis maradt elég hely a tőle jobbra elhelyezkedő kezelőszerveknek, melyek kellően nagyméretűek és megfelelő nyomásponttal jeleskednek. A paraméterező tárcsa egyben a multifunkciós kezelőszerv szerepkörét is ellátja, irányonként megnyomva más-más funkciót érhetünk el segítségével közvetlenül. Felszitázva nincs semmi a hátlapra, de a tárcsa érintésével a kijelzőn megjelenik az adott irányokra bízott szolgáltatás piktogramja. Wow!

A módválasztó tárcsa combosan működtethető. Ez azért is jó, mert így egyrészt nem tud táskából, zsebből elővéve elfordulni, másrészt így stabilan támaszthatja a készüléket fogó kéz hüvelykujját. Az SX230 HS nem rendelkezik semmiféle markolattal, sőt a gyártó ilyesminek még csak látszatát sem akarja kelteni – mégis elfogadható a masina fogása (amúgy is két kézzel fogjuk használni).

Az összes (értsd: mindkét) csatlakozóaljzat a gép testének jobb felső sarkába, egy lenyíló műanyagajtó mögé került. Ez a kis fedél kellően védi az USB és a HDMI portot a porosodástól és egyéb szennyeződésektől.

Alul fém állványmenet látványa fogadja a nézelődőt. A memóriakártya és az akkumulátor egy oldalirányba elcsúsztatható fedél mögé került, amely (meglepő módon) főleg száraz kézzel meglehetősen nehézkesen működtethető.

Az SX sorozat kisebb modelljeinél a bekapcsológomb a váz tetején található. Az SX230 HS-nél ezt a kapcsolót a GPS modul elhelyezése miatt a hátoldalra száműzték, ezért a készülék tetőlapja viszonylag sivár képet mutat. Gyakorlatilag csak a felnyíló vakut és a kioldót, valamint az azt körbeölelő zoomgyűrűt találjuk itt.

Ergonómiailag előrelépés az elődmodellekhez képest (de az SX210 IS-hez képest mindenképp), hogy a zoomolást a nevezett körgyűrű segítségével intézhetjük. A gép fogása nem rossz, de azért nem is egy G12.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!