Használat közben
Az EOS R használata közben több, kényelmetlenséget fokozó tényezőt is felfedeztünk, amiket valószínűleg hosszabb használat során meg lehetne szokni, ugyanis egy részük a többi Canon fényképezőgépen is hasonló módon került kialakításra. Ilyen például a bal felső sarokban elhelyezett menü gomb, amivel nem is lenne probléma, ha csak a menübe való belépés lenne a feladata. Azonban a menüben lépkedés során ez funkcionál visszalépés gombként is, aminek köszönhetően mindenképp két kéz kell a menüben való lépkedésre.
[+]
A másik, számunkra érthetetlen dolog a kapacitív érintősáv, amit többször is megérintettünk véletlenül két elkattintott fotó közbeni hordozás alatt, ezzel elállítva a hozzárendelt paramétereket. Bár van lehetőség arra, hogy csak 1 másodperces „nyomva tartás” után váljon aktívvá, de ezzel pont azt az előnyét veszíti el, hogy mindig kéznél van, használatra készen. Jobb megoldásnak tartottuk volna, ha inkább kapunk helyette plusz két programozható fizikai gombot – valószínűleg a Canon sem tartotta ezt a legjobb megoldásnak, hiszen a nemrég bemutatott EOS RP már mellőzi ezt a sávot.
[+]
A képek visszanézésénél is akadt egy számunkra furcsa probléma, ugyanis nagyításhoz meg kell nyomnunk a hüvelykujj közelében található, nagyító piktogrammal ellátott gombot, hiába van két tárcsa is a gép jobb oldalán, ezek csak a képek lapozgatására használhatók, nagyításra nem.
[+]
A fenti apróságokon túllendülve nem találtunk komolyabb kivetnivalót a gép használata közben, nem lapát méretű kezünkkel kifejezetten kényelmes a fogása, örömmel fogadtuk a teljesen kifordítható és a kijelzővel befelé visszahajtható LCD monitort is. A másik, kisebb méretű megjelenítőt – ismertebb nevén EVF – is öröm volt használni, bár a felbontása nem éri el a Panasonic Lumix S1-ben található keresőét, a részletességgel bőven meg voltunk elégedve.
[+]
A váz menürendszere ismerős lehet a Canon felhasználóknak, ez ugyanis megegyezik a már piacon lévő DSLR kamerákon szolgálatot teljesítő felhasználói felülettel. Szokásosan 5 darab, függőleges irányban elhelyezett fület kapunk, melyek alatt listaszerűen vannak felsorolva a különböző menüpontok. A hatodik fül a kedvenceké, ahova tetszés szerint lehet beszórni a választott funkciókat, így gyorsabban elérve azokat. Ha ez még mindig kényelmetlenül „messze” lenne, kapunk egy testreszabható QMenut, amit élőkép módban is egy gombnyomással el tudunk érni.
[+]
Az automatikus élességállításért a Canon jól bevált, 5655 érzékelőt felvonultató Dual Pixel AF rendszere felel, ami ugyan a kevésbé hatékony, fáziskülönbségen alapuló módszert alkalmazza, az élességállítás kíváló sebességet produkált, még sötétedéshez közeledve is. Bár ilyenkor már azért akadt probléma a mozgó témák lekövetésével, mert ő úgy gondolta, hogy számára a kép szélén található villanyoszlop érdekesebb lehet, egyszerű AF-C módban nem tapasztaltunk problémát. Egyedül egy dolgot tudunk neki felróni, az AF-S és AF-C közötti váltást szolgáló dedikált kapcsoló hiányát – szerencsére egy funkciógomb átprogramozásával ezt orvosolni tudtuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
