Külsőségek, ergonómia

Az EOS 650D formavilága nagyon hasonlít az elődmodelléhez, de kézbe véve előbújnak a különbségek. Ilyen például a váz tetőlemezén látható sztereó mikrofon vagy a módválasztó tárcsa melletti bekapcsoló, amely immár háromállású lett (ki, be, videó). A „Disp.” nyomógombtól pedig teljesen megszabadultak a mérnökök. S ha már a gombokat említettük: az EOS 650D kezelőfelületének kiosztása azonos a 600D-ével, de a nyomógombok helyenként más alakúak és méretűek lettek. Így például jobban kidomborodik az élőkép kapcsolója (jobbra az optikai kereső mellett látható), szögletes helyett kerek lett a „menu” és az „info.”, de a többi kezelőszerv is többé-kevésbé látványos alakváltáson ment keresztül.

Azonban a legfontosabb változás az interakciós felületen kétségkívül az elforgatható, érintésérzékeny TFT LCD kijelző lett. Ráadásul a panel nem csak egyszerű, hanem többpontos érintéseket is kezel, ezért például képnézegetés közben a nagyítást/kicsinyítést kétujjas mozdulatokkal is végrehajthatjuk (a működéséről kicsit később, egy másik pontban szólunk). Az egérmozi képe szép, oldalirányból viszont – jellege miatt is – nem látszik olyan hegyes szögből, mint hagyományos társaié. Erős napsütésben fel kell venni a fényerejét a maximumra, akkor megfelelően látható a kijelzett tartalom.

Csakúgy, mint kategóriatársai, az EOS 650D is SD, SDHC, illetve SDXC memóriakártyákkal üzemel. A kártya foglalata a fényképező markolatrészében kapta helyét; egy hátrafelé elcsúsztatható ajtó mögé, oldalirányból helyezhető be a kártya. A kis fedőlap nem nyílik ki automatikusan (nem rugós), hanem a fotósnak kell kihajtania.

A csatlakozók terén nincs változás: a masina markolattal szemközti oldalában lett elhelyezve a mikrofon, a vezetékes távkioldó, a HDMI és az USB port két külön gumifedél alá.

A váz alján az akkumulátor helye és a fémből készített állványmenet látható. Utóbbi természetesen az optikai középvonal alatt található. A fenéklemez nem kapott gumírozást, csupán a műanyagborítás lett ellátva némi rovátkázással.

Amint már említettük, a változások zöme a készülék tetején látható: ez a sztereó mikrofonban, a módosult módválasztó tárcsán, a lehagyott „Disp.” gombon és a háromállású bekapcsolón nyilvánul meg. A méretek érzékeltetése végett készítettünk pár összehasonlító képet, melyeken a Canon EOS 650D látható a Panasonic legújabb m4/3-os váza, a DMC-G5 mellett. Íme:

A Canon EOS 650D fogása kategórián belülinek mondható. Markolata vékony, ezért kissé görcsös a tartása, de mélységét sem vitték túlzásba – szerencsére azért legalább felső ujjperceink kellő fogást találnak rajta. Lekerekített sarkának köszönhetően nem nyomja jobb kezünk tenyerét a váz. A nyomógombok megfelelő minőségűek, elrendezésük jó, a jobb kéz hüvelykujja az összes releváns kezelőszervet kényelmesen eléri. Egyedül a hátlap bal felső sarkába helyezett menü és info gombok miatt kell fogásváltásra fanyalodni. Igaz, hogy a készülék teljes külseje műanyagból van, de szerencsére a jobbik fajtából; a minőségérzetre nem lehet panaszunk. A gumírozás kellemes, jó tapadású felületet biztosít a kéznek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!