Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert használtunk. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win7, hanem egy már teliszemetelt, rengeteg feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer a háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusirtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete kb. 30 GB, ez egy 37 GB-os partíción foglalt helyet, amit azért alakítottunk ki éppen ekkorára, hogy a 40 GB-os SSD-kre is ráférjen a későbbiekben. A hibernációhoz szükséges hiberfil.sys letörlésével még a 30 GB-os SSD-k tesztelésére is megfelelő. A rendszer lementés előtt töredezettségmentesítve lett, a SuperFetch és a Prefetch pedig be van kapcsolva. Minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az SSD-k többsége gyakorlatilag ugyanolyan eredményt ért el. Hogy lehet ez, mikor az IOMeter tesztben az egyik 4000 IOps-ot teljesít, a másik meg 40 000-et? Nos, ez a valóság. A bootolás nem egy teszt, hanem a rendszer összes komponensének sebességétől függő "alkalmazás". Alapvetően valószínűsíthető, hogy a CPU itt a ludas, de hát egy 2,93 GHz-es, négymagos, 8 szálon dolgozó Core i7-est használtunk, ami jóindulattal sem nevezhető általánosnak, tehát ha ez visszafogja az SSD-ket, akkor az emberek többségének nincs miért aggódnia.

A "3D-s programcsokor" is alapvetően főleg a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, a szekvenciális sebesség nem annyira fontos. Az SSD-k itt is ugyanúgy teljesítettek.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Szekvenciális sebesség ide vagy oda, nem számított semmi. A gyors elérés volt a döntő.

Az "újságírói programcsokorban" ismét a pici fájlok kapnak szerepet; valójában ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is kisméretűek. Na itt már sikerült kimérnünk jelentős különbséget, az első és az utolsó helyezett SSD között 7 mp volt a differencia.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet, ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már a merevlemezes cikkeinkben megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be), ennek ellenére csak nagyon kis különbségeket sikerült kimérnünk. Talán a 2 GB-nyi kiírandó adat nem elég, dehát ki szokott ennél többet hibernálni?

Lemértük a processzortesztekben használatos Photoshop-action lefutási idejét. Ez alapvetően processzortesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de van néhány ezek között, amelyeknek a hatására a kép kinagyítása után komolyan használódik a lapozófájl, tehát alapvetően a lapozófájl szekvenciális írása itt a mérvadó.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!