Újabb SSD-k a tesztlaborban

A közelmúltban megismerkedhettünk számos „mainstream”, azaz átlagfelhasználásra szánt 64 GB-os SSD-vel, és mivel korábban is csak a kisebb méretű háttértárolókkal foglalkoztunk, elérkezettnek láttuk az időt ahhoz, hogy néhány nagyobb modellt is szemügyre vegyünk: ezúttal tehát 128 GB-os SSD-kről lesz szó. Jól tudjuk, hogy amikor merevlemezekről van szó, az azonos gyártmányú és típusú, de különböző méretű modellek eltérő sebességgel rendelkezhetnek, hiszen ahogy haladunk felfelé, egyre több tányérból épül fel a winchester, ez pedig kihat a teljesítményére. De mi a helyzet az SSD-kkel? Ezek esetében elméletben ez éppen fordítva kellene, hogy legyen, hiszen minél több memóriachip köré épül az SSD, annál több helyről olvashat be, illetve annál több helyre írhat adatot a vezérlő (nagyon szimplán hangzik), a kérdés csak az, hogy az elmélet a gyakorlatban megvalósul-e, hogy a vezérlő erre felkészült-e, tehát hogy képes-e ennyi adat egyidejű kezelésére, vagy esetleg szűk keresztmetszetet képez majd. Legújabb tesztünk egyrészt erre keresi a választ, másrészt egyszerűen csak újabb típusokkal szerettünk volna megismerkedni.

Ezúttal hat SSD landolt tesztlaborunkban, korábbi tesztjeinkből jól ismert márkákról lesz szó, csak éppen 128 GB-os kivitelben. Az elsősorban memóriáiról ismert Corsair háromféle SSD-t gyárt, a Legacy, azaz M (mainstream) jelzésű az átlagfelhasználóknak készült, a 64 GB-os M64-gyel már találkoztunk korábban. Ezúttal a nagy teljesítményű P (performance) járt nálunk, ezen kívül még létezik az E, mint Extreme kivitelű verzió. Az OCZ is memóriáival futott be, de az SSD-k piacán is nagyon nyomulnak. A tőlük származó modellek közül is jó párat ismerünk már, az Apex, a Core és a Vertex is járt már nálunk, ezúttal ezek 128 GB-os változataival ismerkedhetünk meg, illetve a még újnak tekinthető Agility is tiszteletét tette köreinkben. Az Agility egy átlagfelhasználóknak szánt típus (nem összetévesztendő az Agility EX-szel), mondhatni a Core-t és az Apexet váltja, ez utóbbiak gyakorlatilag nyom nélkül eltűntek a gyártó weboldaláról. És végül itt a Silicon Power, amitől ezúttal is csak az M10-es típusjelzésűt tudtuk letesztelni, idehaza ugyanis nem kapható a gyorsabb E10, pedig kíváncsiak lennénk rá. Ami a csomagolást illeti, az OCZ kitesz magáért, szép, ízléses dobozokba teszi portékáit, ezzel nincs is gond, csak ne legyen emiatt drágább a termék. A Corsair a körítéssel nem igazán foglalkozik, a P128-ast egy szimpla fehér dobozkában találjuk. A Silicon Power az OCZ-hez hasonlóan jár el, sőt egyedüliként ez a gyártó csomagol USB kábelt az SSD mellé, ami nem egy nagy összeg, de ha már külső használatra (is) szánt háttértárról van szó, akkor mindenképpen jó ötlet, márpedig az OCZ erre nem gondolt.

Az SSD-k külsejéről nem igazán lehetne regényt írni, kisebb eltéréseket leszámítva (burkolat színe, matricák) alapvetően megegyeznek. Egyedüli érdekességként annyit érdemes megjegyezni, hogy az OCZ Apex és Core, illetve a Silicon Power M10 a SATA csatlakozón felül USB porttal is rendelkezik. Talán annyit még elmondhatunk, hogy a SP M10-ese nemcsak érdekes borítást kapott, de találunk rajta két LED-et is, az egyik működés közben világít, a másik pedig olvasás/írás közben villog. Most pedig térjünk rá a belsőre. Az SSD-t „gyártó” cégek alapvetően nem csinálnak mást, mint becsomagolják a különböző erre szakosodott vállalatoktól származó vezérlők köré épített SSD-lapkákat, és eladják saját nevük alatt. Márpedig – mint tudjuk – vezérlőből nincs túl sok, a memóriachipek gyártásáért is csak néhány nagyobb cég (Samsung, Qimonda, Micron stb.) felel, ergo minden attól függ, hogy milyen kombináció lapul a tokban. Sajnos nincs lehetőségünk az összes nálunk megforduló SSD-t felbontani a garanciális problémák miatt, de így is össze lehet szedni a netről az információkat. A Corsair P128-asát sikerült felnyitnunk, és mint kiderült, ugyanolyan Samsung vezérlő köré épül, mint a nemrégiben letesztelt Kingston SSDNow V+, ami igen jól szerepelt a tesztekben. Bár a véletlenszerű írásban nem különösebben jeleskedik, szerintünk ez az átlagfelhasználókat nem érinti olyan mértékben, hogy emiatt elvetendő lenne. Az OCZ Apexet, az OCZ Core-t és a Silicon Power M10-est az a JMicron vezérlő működteti, amit az „SSD-gyártók” manapság már nem szívesen alkalmaznak gyenge teljesítménye miatt. A különbség a két OCZ SSD között annyi, hogy az Apexet az OCZ megpróbálta felturbózni azáltal, hogy két ilyen JMicron vezérlőt összekötött, és egy harmadik chip segítségével lényegében RAID 0 tömböt alkotott. Ez – mint kiderült – a 64 GB-os verzió tesztelésénél a teljesítmény szempontjából nem segített túl sokat, viszont megdrágítja az előállítási költségeket, tehát tiszta haszon... Az OCZ Vertexet már ismerjük korábbról, a népszerűnek tekinthető Indilinx vezérlő lapul a tokban 64 MB-nyi gyorsítótár kiséretében, és mint kiderült, az Agility ugyanezt a kombinációt alkalmazza.

Ami a specifikációkat illeti, a gyártók olyan számokat írnak a termék adatlapjára, amilyet nem szégyellnek, ezek sokszor köszönőviszonyban sincsenek a valós teljesítménnyel, ezért nem tulajdonítunk neki különösebb jelentőséget. Az összes típus MLC-alapú, és sok-sok óra MTBF-et határozott meg mind a három gyártó; hogy ebből mi igaz, majd csak évek múlva derül ki. Az OCZ és a Corsair 2 év, a Silicon Power viszont élettartam-garanciával adja SSD-it. Árak terén sajnos még igen messzi járunk attól a ponttól, amikor a tescós gépekbe is ilyen meghajtókat fognak szerelni. Az igaz, hogy az emberek többségének a 64 GB-osra fáj a foga (alacsonyabb az ára és egyébként sincs szükség ennél nagyobbra, mert csak rendszertöltő tárnak kell), de a 128 GB-os változatok ár/kapacitás aránya jobb. Érdekesség, hogy a hat típus közül a Corsair a legolcsóbb az OCZ Core V2-jével egyetemben.

Corsair P128 / OCZ Apex / OCZ Core belső [+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!