Gyakorlati tapasztalatok
Első látásra határozottan prémium tabletnek tűnnek a Transformer Book Chi modellek, és ez az érzés némi tapogatás után is megmarad, sőt tovább erősödik. A Windows vonalon szokatlan, alig több mint hét milliméteres vastagság a masszív fémházzal és az előlapot védő felület együtt nagyon kompaktnak hat, tökéletes az összeszerelési minőség. Egyedül a kijelzőkeret lehetne egy kicsivel keskenyebb mindkét modellen, de különösen a nagyobb T300-on, mert az már közel akkora, mint egy szokásos, 13,3 hüvelykes notebook.
Billentyűzetébe dokkolva még erősebbé válik a laptop érzés, egyedül a készülék fejnehéz mivolta jelzi, hogy alapvetően tabettel van dolgunk, mert egyébként teljesítményben és funkcionalitásban is notebookszerű az érzés. Tabletként elég fura ez a nagy méret, talán emészthetőbb lenne kevésbé szélesvásznú formátumban, mondjuk 3:2-es vagy 4:3-as oldalaránnyal. A kettő az egyben gépek leggyengébb pontja általában a zsanér, és bár az Asus megoldására sem mondanánk, hogy tökéletes, de a konkurensekhez képest egész jó, nem lötyög benne a tablet és holtjátéka is elfogadható; ám megértjük, hogy a prémium szegmensben tevékenykedő Apple és a Microsoft miért kerülte ki inkább rugalmas megoldással a mechanikus zsanért – mert az egyszerűen sosem lesz olyan jó, mint a valódi notebookzsanér.
Egyébként a billentyűzet funkcióval meg voltunk elégedve, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy itt csupán néhány milliméteres térrel gazdálkodhattak a tervezők. A nyomásút rövid, a nyomáspontot viszont elég jól érezni lehetett a T300-nál, a T100-at pedig közepesre értékelnénk ezen a téren. Mindkét modellnél az alap csak kismértékben rugózik. Kár, hogy a Chi billentyűzetek hátsó burkolatát nem fémből, hanem műanyagból készítették, az jobban illett volna a tablet többi részéhez, a háttérvilágítás elhagyásáért pedig különösen a nagyobb modellnél jár fekete pont.
Szerintünk inkább csak szükségmegoldásnak alkalmas a billentyűzetekbe integrált touchpad. Eléggé olcsó műanyag érzést kelt a felülete, gombjai mindkét modellnél keményen kattanva jártak. És különben is, egy érintőképernyős gépnél – különösen a kisebb T100-nál – célszerűbb olyan appokat választani, amelyek a kijelző tapogatásával kezelhetőek. Hangzásban viszont a prémium tabetek szintjén szerepelt a két Chi. A T100 és a T300 is két hangszóróval operál, melyek a gépház vékonysága ellenére korrekt minőségben szólalnak meg – ebben már évek óta nagyon jó az Asus.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
