Tesztelés

Szokásos, kissé elavult, de mai viszonylatban meglehetősen energiaigényes – és ami még fontosabb, jól melegedő – processzorral és nem túl nagy grafikus kártyával ellátott tesztkonfigurációnkat telepítettük az Antec GX700-ba. Összehasonlítási alapnak Casetek CK-1020 házunkat használtuk, de korábbi tesztjeink szereplői is feltűnnek a grafikonokon.

• Intel Core 2 Duo QX6700 processzor
• Cooler Master Hyper TX2 processzorhűtő
• Asus P5E3 Deluxe alaplap
• 2 x 1024 MB Samsung DDR3 memória
• Radeon HD 4850 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 wattos tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 milliméteres ventilátorral

Grafikonjainkon a processzormagok nyugalmi és húszpercnyi terhelés után mért maximális hőmérséklete látható háromféle beállítással. A méréseket 22 Celsius-fokos szobahőmérséklet mellett végeztük. Az első menetben maximális, percenként 1800-as csúcsfordulatszámán hajtottuk a processzorhűtőt, amit a GX700-ban a két felső 140 milliméteres és a hátsó 120 milliméteres egészített ki maximális fordulatszámon. Alőször megfordult a fejünkben, hogy a hátsó 120-ast előre tesszük, de amikor az első bekapcsolás után tapasztaltuk, hogy a hátsó három ventilátor elöl is több mint bőséges huzatot generál, inkább eltekintettünk a csavarozgatástól.

Maximális fordulaton járatott ventilátorokkal az Antec GX700 iskolapéldája a kiváló szellőzésnek. Azzal, hogy az előlap meghajtós része tömör, és az oldallap sincs túlzottan kilyuggatva, a hátsó három ventilátor együttes ereje első és oldalsó lapátkerék nélkül is kialakított egy olyan, optimális felállást, hogy a merevlemez(ek) és a grafikus kártya irányából bejön a friss levegő, majd a CPU környékét átjárva hátul és felül távozik. Ennek pedig kedvező hatása lett a CPU-n mért nyugalmi és terheléses hőmérsékletre is, mert a GX700 csak egy hajszállal maradt le az első helyről. Jelesre vizsgáztak az Antec gyári ventilátorai. Erős légáramlatuk csak határozott szélzajt keltett, pontatlan kialakításból adódó kerregést, kopogást, rezonanciát nem hallottunk.

Másodjára a ház ventilátorait minimális fordulatszámra, a processzorhűtőt pedig percenként 1500-as fordulatszámra vettük vissza. Ekkor a ház szellőztetői szinte teljesen elnémultak, csak közelről lehetett némi szélzajt hallani felőlük, amit a CPU és VGA hűtője elnyomott. Sajnos ekkor már a merevlemez és a táp keltette rezonanciából adódó zajt is tapasztalhattuk, amit a kemény műanyaglábak továbbítottak a padlóra. Asztalra téve a GX700-at ez a zaj tovább erősödött, viszont félcentiméteres, puha gumi alátétekkel szinte teljesen elimináltuk. Hűtésben továbbra is a nagyon erős élvonalban maradt az Antec marcona doboza.

Annak ellenére, hogy a nem csupa lyuk, ráadásul alsó tápos házaknak ez nem szokott kedvezni, a GX700 akkor is jól állta a sarat, amikor lekapcsoltuk az összes ventilátorát, és a gépház teljes szellőztetését a percenként 1500-as fordulaton járó processzorhűtőre hagytuk. Ekkor a táp jobban felpörgött, így a konfiguráció nem volt számottevően halkabb, mint az előző körben, de a CPU sokkal jobban felmelegedett. Továbbra is jól hallható maradt a merevlemeztől és táptól induló, a ház vázán majd a kemény lábakon továbbjutó rezonancia keltette zaj. Jó hír, hogy a merevlemez még a legutolsó körben is alig melegedett 40 °C fölé: az első körben 30, a másodikban 35 Celsius-fok alatt maradt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!