AMD processzorok AM2 foglalatban

Ismét egy új magrevízió

2006 a meghatározó hardverelemek esetében vízválasztó lesz több szempontból is. A videokártyák piacán idén érkeznek a DirectX 10-es GPU-k, a processzoroknál pedig az AMD átáll a DDR2 memóriák támogatására, az Intel elhagyja a Pentium márkanevet, és egy totálisan új mikroarchitektúrát mutat be. Most ismét a processzorokkal fogunk foglalkozni, méghozzá az AMD legújabb próbálkozását vesszük jobban szemügyre. Az Intel új processzoraira még várni kell pár hónapot, addig is lássuk, hogy az AMD és a DDR2 hogyan fér meg egymás mellett.

Athlon 64 X2 5000+ [+]

Május 22-én az AMD egy új processzorfoglalatot indított útjára AM2 néven. A gyártó az AM2-es processzorok esetében a korábban már jól bejáratott Socket 939-es chipeket újította fel; az „F” revízió az elődöktől eltérően a DDR2-es memóriák támogatásával lett felvértezve, ami egyben a legfőbb újításnak is tekinthető. Az Athlon 64-ek esetében (mint már számtalanszor tárgyaltuk) a memóriavezérlő a processzorban található, ennek következtében egy új memória támogatása érdekében az AMD-nek a memóriavezérlőt a processzorban le kell cserélnie. Mivel a DDR2-es memóriavezérlő nem kompatibilis a DDR memóriákkal, és az üzleti szempontokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül – a foglalatváltás elkerülhetetlen volt. Ez egyben azt is jelenti, hogy két évvel az Intel után az AMD is beállt a DDR2-t támogatók sorába, vagyis a DDR memóriák napjai meg vannak számlálva (tudva hogy a következő generációs Intel platformok is már csak a DDR2-t fogják támogatni). Az Intel esetében a DDR2-re váltáshoz új chipseteket kellett tervezni, és ha belegondolunk, hogy az Intel processzorok sokkal érzékenyebbek a memóriasávszélesség emelésére, mint AMD-s megfelelőik (hiszen az Athlon 64 esetében még a kétcsatornás memóriavezérlő sem hoz lényeges pluszt), mégsem tudtak gyorsulni a DDR2-es memóriáktól, akkor mit is várhatunk egy DDR2-es Athlon 64-től?

Birtokunkban vannak közel kétéves „bizalmas” dokumentumok, melyekből kiderül, hogy az AMD miért is nem sürgette a DDR2-re váltást. A dokumentumokban az AMD filozófiája szerint új technológiák bevezetéséhez (mint amilyen ez esetben a DDR2-es memóriák támogatása) három kritériumnak kell teljesülnie:

• az új technológia által a lehető legmagasabb teljesítményt kell elérni,
• költséghatékonyság mindenek felett,
• legyen széles körben elérhető az új technológia mindenki számára.

Az AMD már ekkor is elismeréssel beszélt a DDR2-ről, de a három kritérium közül akkoriban egyik sem teljesült, hiszen, mint tudjuk, a DDR2-es memóriával „felturbózott” Intel rendszerek számtalan teszt (és a tapasztalatok) szerint csak alig gyorsabbak, mint a régi, „elavult” DDR400-as konfigurációk, emellett a DDR2-es memóriák ára (DDR2-667 és DDR2-800) csak mostanság érte el az elfogadható szintet, és végül akkoriban a DDR2-es memóriák beszerezhetősége sem volt teljesen akadálymentes. Mára ez megváltozott. Megjegyeznénk, hogy az AMD ezért is választotta évekkel ezelőtt a DDR memóriát a Rambusszal szemben. A dokumentum kitér arra is, hogy amíg a DDR2-667 nem kerül bemutatásra, addig az új memóriaszabvány sebességbeli fölénye elvész a magas késleltetési értékek miatt, ami igen fájó pont egy Athlon 64-es processzor esetében, amelyről tudjuk, hogy az integrált memóriavezérlőnek köszönhetően igen alacsony késleltetésekkel bír a memória felé. Azt már csak mellékesen jegyzi meg a dokumentum, hogy a DDR2-es memóriák gyártási volumene 2006-ban kerekedik a DDR400-as fölé, tehát mindent összegezve az AMD nem véletlenül most bocsátotta útjára az újabbik memóriaszabványt támogató processzorait.

Kisebb kitérőnk után térjünk vissza az AM2-es processzorokhoz, melyek hivatalosan maximálisan a DDR2-800-as modulokat támogatják. A memóriavezérlő természetesen kompatibilis a lassabb memóriákkal is (DDR2-667, DDR2-533, DDR2-400), ám mint azt már az előző bekezdésben is megemlítettük, az Athlon 64-ek igen érzékenyek a memóriakésleltetési értékekre, így a maximális teljesítmény elérése érdekében DDR2-800-as modulokat kell használnunk.

Virtualizáció a való életben (forrás: VMware) [+]

Az új stepping az új memóriák támogatásán felül támogatja a korábban Pacifica kódnéven emlegetett virtualizációs technológiát is, mely az Intelnél már megismert Virtualization Technology megfelelője. A technológia lehetővé teszi, hogy két különböző, egymástól független operációs rendszert futtassunk szimultán egyazon processzoron (vagy a processzor végrehajtó egységeit egymástól függetlenül több szoftverkörnyezet vegye egyidejűleg igénybe).

Végül az új steppingre való átállás következtében alacsonyabb fogyasztású chipek kerülhetnek a boltok polcaira, ugyanis az AM2-es processzorok esetében az AMD-nek sikerült lejjebb szorítani a hőtermelést és a fogyasztást Socket 939-es megfelelőikhez képest.

Még az új foglalat bevezetése előtt, az In-Stat Spring Processor Forum alkalmából az AMD bejelentette, hogy az eddigieknél lényegesen hatékonyabb energiafelhasználású, ún. Energy Efficient asztali processzorokat is piacra fog dobni. Az „EE” asztali processzorokkal az AMD egyfelől valós piaci igényeknek kíván megfelelni, hiszen ma már nem csupán az irodai számítógépek és HTPC-k építői részéről követelmény a kis méret, az egyszerű hűtés és a csöndes üzem; másfelől az Intel hatékony Conroe processzorai által jelentett kihívásnak kívánnak elébe menni. Nem utolsó szempont ugyanakkor a számítástechnika terjedésével mind élesebben megfogalmazódó kritika a gyártókkal szemben a környezet védelmét, az erőforrások pazarlását illetően.

Mindennek az AMD az új Athlon 64 X2, Athlon 64 és Sempron Energy Efficient modellekkel kíván megfelelni, melyek típustól függően a 89–110 wattos kategória maximális fogyasztását 65 wattra, a 62–89 wattos kategória csúcsfogyasztását 35 wattra szorítják le. A Cool'n'Quiet technológiát alkalmazó, válogatott chipeknek persze megkérik az árát, jóval drágábbak, mint az azonos modellszámú, de nagyobb disszipációjú normál változatok. Május folyamán az AMD a következő modellek szállítását kezdte meg :

• Energy Efficient asztali processzorok (65 W TDP): Athlon 64 X2 4800+, 4600+, 4400+, 4200+, 4000+ és 3800+.

• Energy Efficient Small Form Factor asztali processzorok (35 W TDP): Athlon 64 X2 3800+, Athlon 64 3500+, valamint Sempron 3400+, 3200+ és 3000+.

Egy rakás „új” processzor

Az AM2-es processzorok modellszámozása megegyezik a Socket 939-es megfelelőikkel, de vannak újdonságok is. Például az FX-60 csak Socket 939-es változatban marad elérhető, illetve AM2-re megjelenik egy X2 4000+ számozású modell is, mely árával és specifikációval pont beékelődik a 3800+ és 4200+ közé. Ez a típus azoknak készült, akik mindenképpen élvezni szeretnék a magonkénti 1 MB-os másodszintű gyorsítótár előnyeit (a 3800+-ban csak 512 kB van), ugyanakkor a költséghatékonyságot is szem előtt tartják (már amennyiben egy ilyen árú CPU esetén lehet ilyesmiről beszélni).

Mindezek mellett már csak AM2-es foglalathoz jelenik meg az Athlon 64 FX-62 és az Athlon 64 X2 5000+, mely végeredményben egy DDR2-es memóriavezérlővel ellátott, kisebb L2-es cache-sel rendelkező FX-60-nak felel meg. Az FX-62-ről, amely 2,8 GHz-es órajelen ketyeg, elmondható, hogy jelenleg a világ leggyorsabb x86-os asztali processzora, hiszen a csúcsprocesszorok viadalában már kiderült, hogy az FX-60 is jórészt szimpatikusabb megoldás az Intel Extreme Edition 965-nél, mely most a legerősebb Intel processzor.

Az AM2 közelebbről

AM2-es foglalat közelről [+]

Az AM2-es foglalat első pillantásra szinte teljesen megegyezik a Socket 939-cel, mindössze plusz egy érintkező a különbség, ugyanis az AM2 egy 940 érintkezős foglalat, ami inkompatibilis a Socket 939-cel és az Opteronoknál megszokott Socket 940-nel is!

Balra az AM2, jobbra a Socket 939 [+]

Annak érdekében, hogy a felhasználók még véletlenül se tudják belegyömöszölni egy Socket 939-es alaplapba az AM2-es processzorokat (vagy fordítva), az AMD pár ponton megváltoztatta a lábak elrendezését. Az AM2 bevezetésével egyúttal az AMD hosszú idő után ismét tanúbizonyságot tett felhasználóbarát piacpolitikájáról, hiszen az AM2 egy olyan „univerzális” processzorfoglalat, amely képes fogadni a drága Athlon 64 X2-ket, az egymagos sima Athlon 64-eket és az olcsó Sempronokat is, vagyis ezentúl nem lesz szükség alaplap- és foglalatváltásra például egy Sempronról Athlon 64-re váltás esetében (a Socket 939-es Sempronok még nem igazán terjedtek el).

Jó kérdés ugyanakkor, hogy az egyes processzorfoglalatokat az AMD meddig fogja újabb CPU-kal ellátni. Az AM2 egyes források szerint 2008-ig biztosan ki fogja húzni, amikor is megjelennek a négymagos CPU-k, bizonytalan viszont, hogy ezek még AM2-esek lesznek-e. A Socket 939 állítólag addig fog élni, amíg a felhasználók érdeklődése megmarad a sima DDR400-as memóriát támogató platform iránt, a Socket 754 pedig 2007 végéig.

Korábban szóltunk a Socket AM2-es processzorok 939-es megfelelőiknél alacsonyabb fogyasztásáról, ugyanakkor maga a platform magasabb energiaigényű processzorok tervezését is lehetővé teszi, hiszen a Socket 939 maximálisan 110 wattos chipeket tud elvileg kiszolgálni, míg a Socket AM2 120 wattos CPU-k fogadására is fel lett készítve (mint amilyen az FX-62).

Socket AM2-es referenciahűtő [+]

Talán ennek köszönhető az is, hogy az AMD új CPU-hűtő keretet dolgozott ki. Az S754-es és S939-es hűtőkeret két csavarral volt hozzáfogatva az alaplaphoz, viszont az AM2-es keret már néggyel kapaszkodik bele, ennek köszönhetően elvileg tartósabb és stabilabb lesz az egész hűtőrendszer. Az igazat megvallva nekünk nem volt semmi bajunk a korábbi kerettel sem, soha nem volt vele stabilitási problémánk, így nem igazán értjük ezt a lépést. Egy biztos, ezzel az újítással egy nagy csomó eddig megjelent processzorhűtő inkompatibilissá válik az AM2-vel, főleg azok, melyeknél egyedi lefogató mechanizmust valósított meg a hűtő gyártója.

A memóriavezérlőről

Jól tudjuk, hogy az Athlon 64-ek esetében a memóriavezérlő már a processzorban található, ennek következtében pedig annak órajelén fut. Mivel jelenleg még nem léteznek több gigahertzes memóriák, a memória sebességét valamilyen módon meg kell határozni.

A fenti grafikonon az egyes processzor-órajelek mellett a hozzájuk tartozó memória-órajelek találhatóak (szabvány szerint 200, 266, 333 és 400 MHz). Látható, hogy a szabványos értékektől sok esetben eltér a különböző processzor-órajelek mellett feltüntetett memória-órajel. Mivel az Athlon 64-ek esetében nincs a szó szoros értelmében vett FSB, a memória órajele a processzor órajelének valahányadával működik attól függően, hogy melyik osztó eredményeként kapjuk meg a referenciához legközelebb álló értéket (memória-órajelet). Ebből következik, hogy ahányféle processzor és memóriabeállítás, annyiféle osztó létezik.

Vegyük egyszerű példának a 2000 MHz-es processzort, amelynél az értékek jórészt megegyeznek a szabványos értékekkel. A 2000-et 10-zel kell elosztani ahhoz, hogy a memória 200 MHz-en, effektíve DDR2-400-on járjon, illetve 6-tal ahhoz, hogy a memória 333 MHz-en (DDR2-667), és 5-tel ahhoz, hogy 400 MHz-en (DDR2-800) üzemeljen. Ez még egy kiegyensúlyozott esetnek tekinthető, hiszen a 2000-nek vannak olyan osztói, aminek a végeredményeként 333 és 400 MHz-et (szabványos értékeket) kapunk a memória órajeléül. De ha már a 2000 MHz-nél tartunk, a DDR2-533-as sebességhez a processzor csak a 13-as osztót tudja felhasználni, ennek eredményeképpen pedig a szabvány 266 MHz helyett 250 MHz-en jár a memória, ugyanis az osztó csak egész szám lehet.

Másodszorra vegyünk egy nem szabványos példát, legyen mondjuk az 2200 MHz-es processzor. A 2200 MHz-et 11-gyel kell osztani ahhoz, hogy a memória 200 MHz-en üzemeljen (DDR2-400), és 9-cel ahhoz, hogy a 266 MHz-hez legközelebb álló eredményt kapjuk (244 MHz). A 333 MHz-hez legközelebb álló eredményt a 7-tel való osztáskor kapjuk meg (314 MHz), és bizony hiába vettük meg a méregdrága DDR2-800-as memóriát, egy 2200 MHz-es Athlon 64-gyel nem fogjuk kihasználni, ugyanis ez a processzor csak 367 MHz-en fogja járatni (2200/6), hiszen a 2200-az 5-tel elosztva már 400 MHz-nél (DDR2-800-nál) magasabb eredményt kapnánk (440 MHz), ez pedig már felfelé tér el a szabványtól.

A fentebb látható grafikonon 1600 MHz-től kezdve (a leglassabb AM2-es processzor) egészen 3600 MHz-ig végigkísérhető a memóriaórajelek alakulása a processzorórajelek függvényében. Elég egyértelműen látszik, hogy a 200 MHz-es (DDR2-400) szabvány-frekvencia esetén mindig standard a memória órajele, hiszen a 200 a processzor órajelének egész osztója, ezért nem is volt ilyen probléma a DDR400-as memóriákkal.

Tesztkonfiguráció

A tesztek során valójában csak arra voltunk kíváncsiak, hogy a DDR2-es tesztrendszer azonos órajelen gyorsabb-e a DDR400-as rendszernél, ezért tesztprocesszorunk órajelét visszavettük 2 GHz-re, és így eresztettük össze egy Athlon 64 X2 3800+-szal, ami szintén 2 GHz-en jár.

MSI K9N SLI Platinum és Asus M2N32-SLI Deluxe [+]

Az új platform bevezetésével egyidőben az ATI és az NVIDIA új chipkészleteket mutatott be, mert bár az Athlon 64-es rendszerek sebessége szinte nem is függ a lapkakészlettől, nem létezik ennél jobb alkalom a bejelentésekre. Az új chipsetekkel külön cikk keretein belül fogunk megismerkedni, tesztrendszerünk alapjául egy nForce 570 SLI chipkészletes alaplap szolgált (MSI K9N SLI Platinum), ami végülis az nForce4 SLI újabb kiadása. Az AMD egy Asus M2N32-SLI Deluxe-ot küldött a tesztprocesszor mellé, de a korai verziójú (rev. 1.02G) alaplappal stabilitási problémáink akadtak. Az Asus jóvoltából egy újabb, rev. 1.03G verziójú lapot is kézhez kaptunk, mellyel végül már nem voltak gondjaink, de a teszteredmények az MSI-vel születtek.

Vessünk egy pillantást az Athlon 64 X2 5000+-ra, amit a CPU-Z helyesen detektált, a processzor 13 x 200 MHz-en járt, a foglalat AM2, és a stepping (F) is stimmel. A másodszintű gyorsítótár csak 512 kB, tehát ez a processzor az FX-60-nál ebből a szempontból gyengébb. A tesztprocesszort megpróbáltuk tuningolni is alapfeszültségen a gyárilag hozzáadott hűtővel, és az FX-60 esetében is látott kb. 2,95 GHz-es órajelig jutottunk, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az AM2-es processzorok maximális órajele az F stepping esetében hozzávetőleg megegyezik az E revíziós Socket 939-es processzorokéval (szerintünk már csak 50 százalék az esélye, hogy lesz 3 GHz-es FX 0,09 mikronon).

A fogyasztási grafikonon azonnal látszik, hogy az AM2-es rendszer ténylegesen kevesebbet fogyaszt a Socket 939-esnél, azonban van valami, ami miatt ezeket az eredményeket fenntartással kell kezelni. ugyanis az AM2-es 5000+ csak 2 x 512 kB L2 cache-sel rendelkezik, míg az FX-60 2 x 1 MB-tal, így ez a pici különbség akár ebből is adódhat.

Tesztprogramok

• Szintetikus benchmarkok
  • Lavalys Everest 2.81 beta
• Tömörítés
  • WinRAR 3.60 beta3
  • 7-Zip 4.42
• Konvertálás-kódolás
  • MainConcept MPEG Encoder 1.5.1
  • XMpeg 5.0.3 és DivX 6.1
  • AutoGK 2.27 és XviD 1.2
  • Windows Media Encoder 9
  • QuickTime Pro 7.1
  • L.A.M.E. MT 3.97
• Renderelés
  • Discreet 3ds max 7
  • NewTek Lightwave 3D 8.1
  • Maya 6
  • Cinebench 9.5
  • Cinebench 2003
• Egyéb
  • Adobe Photoshop CS
• Játékok
  • Quake 4 v1.2
  • Far Cry v1.33
  • Half Life 2
  • F.E.A.R. v1.2
  • Tomb Raider Legend

A tesztek

Először is megvizsgáltuk, hogy a DDR2-es rendszer miképpen reagál a memória sebességének változtatására átlagosnak tekinthető időzítések (4-4-4-10-1T) mellett, majd a DDR2-800-as eredményeket összehasonlítottuk a DDR400-as tesztkonfiguráción lemért eredményekkel többféle időzítés mellett, ugyanis a 2-2-2-5-1T-s időzítésre nem minden DDR400-as memória képes. Az Everest szerint a memória órajelének növelése egy szinten felül nem feltétlenül vezet a memória-sávszélesség növekedéséhez, a DDR2-667-es és DDR2-800-as beállítás között igen minimális a különbség, ráadásul a DDR400-as olvasási eredmények alig maradnak el a DDR2-estől, miközben az írási eredmények még magasabbak is annál. Mindezt tetézi, hogy a késleltetési értékek is csak a legjobb beállítások esetében vannak pariban (DDR2-800 és DDR400 2-2-2-5); ahogy csökken a DDR2-es memória órajele, úgy csökken a késleltetés is, és ugyanez igaz a DDR400-as időzítésekre is, hiszen a DDR2-667-es beállítás áll nagyjából egy szinten a 2,5-4-4-8-as időzítésű DDR400-as memóriával. Az eredmények nem okoztak meglepetést, a DDR2-800-as rendszer kürülbelül azonos sebességet kell fusson a gyorsabbik DDR400-assal, programtól és teszttől függően persze lehetnek kisebb eltérések. Kezdjük mindjárt a tömörítésekkel, melyek mindig is érzékenyek voltak a memória sebességére. A 7-Zip a DDR2-es rendszeren kb. 5 %-kal lassabb, mint a gyorsabbik DDR400-ason, viszont a WinRAR esetében már csak 1 másodpercnyi a különbség. Az eddigi eredmények alapján azt lehet mondani, hogy a DDR2-667-es memóriával szerelt rendszer lassabb, mint egy DDR400-as rendszer, még ha azt igen gyenge időzítésekkel (2,5-4-4-8) is használjuk.

Konvertálásokban és kódolásokban ritkán szokott a memória-alrendszer sebessége meghatározó pont lenni, ezek a programok inkább a processzor órajelére vagy a cache méretére érzékenyebbek, és ezt láthatjuk most is, gyakorlatilag csak LAME alatt mértünk ki nagyobb különbséget, ami előtt egyébként értetlenül is állunk. A DDR2-667-es rendszer ezúttal is picit lassabb, mint a magas időzítéseken futtatott DDR400-as konfiguráció.

A renderelések is azt a képet mutatják, amit a korábbiakban már láthattunk, a DDR2-800-as rendszer hozzávetőleg egy szintet üt meg a DDR400-assal, és itt vehetjük példának a magas időzítéseken járó DDR400-at is, mert ezekben a programokban csak alig-alig befolyásol valamit a memória sebessége, bár DDR2-533-as sebesség mellett már itt-ott észrevehető pár százalékos lassulás a DDR2-800-as értékeihez képest.

A tömörítőprogramokon kívül még esetleg a játékokra lehet ráfogni, hogy a végeredménybe beleszámít a memória sebessége, bár ha visszaemlékezünk az Ideális CPU-GPU párosokra, akkor tudhatjuk, hogy valójában itt is inkább a processzor és a videokártya ereje a mérvadó. Processzor- vagy vegyes limites beállítások mellett sikerült kimérnünk pár százalékos különbségeket, ezúttal is csak a DDR2-800-as beállítás volt a DDR400 befogására képes, a DDR2-667-es rendszer még a magas időzítéseken járó DDR400-as rendszernél is lassabb volt. A legkisebb különbséget a leginkább VGA-függő Tomb Raider Legendben mértük ki.

Konklúzió

A tesztek rámutattak arra, amit már korábban is sejthettünk, hogy a DDR2-re váltás az AMD esetében sem okozott sebességbeli gyorsulást. Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy DDR2-800-as rendszer is igen jónak mondható, 4-4-4-10-1T időzítések mellett valóban 400 MHz-en futó memóriákkal épp hogy képes volt a DDR400-as tesztkonfiguráció sebességét hozni (ugyanis ha például 2200 MHz-es processzor teszteltünk volna, akkor a memória DDR2-800-as beállítás esetén nem is 400, hanem csak 367 MHz-en járt volna), akkor azt kell, hogy mondjuk, az átlagos felhasználók minimális lassulással kell, hogy számoljanak – már amennyiben Socket 939-ről váltanak AM2-re, amit mi egyébként egyáltalán nem javaslunk, hiszen nincsen értelme. Ráadásul a jelenleg széles körben és jó áron elérhető DDR2-667-es memóriával járatott rendszer minden esetben lassabb volt a DDR400-asnál, kérdés, hogy ez az egymagos processzorok esetében kiütközik-e, hamarosan megpróbáljuk kideríteni.

Ami egyértelmű, hogy jelenleg a K8-as architektúrának nincs szüksége a jelenleginél nagyobb memóriasávszélességre, a memóriával való bűvészkedés már nem fog érzékelhető teljesítménybeli növekedést okozni a későbbiekben, így – ha az AMD ténylegesen gyorsítani akarja processzorait – csak az órajelemelés vagy az architekturális változtatások maradnak.

Sejthető tehát, hogy az AMD miért nem korábban váltott DDR2-re: mert DDR2-800-asnál lassabb memóriával a rendszer lassabb, mint DDR400-assal, és ezt az AMD is tudta, tudja. Az AM2 megjelenése nem is a teljesítmény szempontjából jelentős, hanem inkább az egész számítástechnikai ipar szempontjából volt már lassan időszerű, elvégre a DDR2-es memóriák gyártási volumene évről évre nő, míg a DDR memóriáké csökken, az AMD-nek „be kellett hódolnia” az ipar előtt. A JEDEC ugyanis a DDR memóriák felső határát hivatalosan 400-nál húzta meg, viszont a későbbiekben megjelenő, még nagyobb adatigénnyel rendelkező (pl. négymagos) processzorok számára már nem lesz elég a DDR400 által nyújtott memória-sávszélesség, ezért a DDR2 az egyetlen kézenfekvő megoldás. Emellett az AMD DDR2-re váltása jót tesz iparnak, és az AMD-nek is érdeke, hiszen azzal, hogy bevezetett egy közös foglalatot, melybe beleilleszthető a legolcsóbbtól a legdrágább processzorig az egész termékskála, csak megkönnyíti az AMD-s rendszerekre építkező cégek munkáját. Ráadásul a memóriagyártóknak sem érdeke tovább a DDR400-as memóriák gyártása, így a DDR2-esek fejlesztési és előállítási költsége csökkenhet, a csökkenő áraknak köszönhetően pedig olcsóbb rendszerek építhetőek ki.

Az AM2 tehát elvileg mindenkinek jó, kivéve talán azokat, akik megvették drágán a tuningos DDR400–DDR600-as memóriákat, melyeket az új Athlon 64-ek mellé már be sem lehet tenni. Az Energy Efficient processzorok bejelentése is egy örömteli tény, a kérdés csupán az, hogy ezek a processzorok mikor lesznek elérhetőek, és vajon mennyivel lesznek drágábbak a sima változatoknál. Nagy kérdés még, hogy a Conroe megjelenése után az AMD mit tud felmutatni, mert ha az előzetes tesztek igaznak bizonyulnak, akkor bizony kénytelen lesz árakat csökkenteni.

Akcióban az X2 5000+ [+]

AM2 kontra Socket 939:

• körülbelül ugyanolyan teljesítmény,
• alacsonyabb fogyasztás,
• időtállóbb megoldás.

fLeSs

A tesztben szereplő alkatrészeket az alábbi cégek bocsátották rendelkezésünkre:

• AMD Athlon 64 X2 5000+ processzor: AMD
• MSI alaplap: Expert Computer Kft.
• Asus alaplapok és videokártyák: ASUS