A versenyzők

Frissítés: a tesztet frissítettük az egytányéros WD Caviar Blue (WD5000AAKS-00UU3A0) és WD Caviar Black (WD5001AALS-00E3A0) eredményeivel.

Hosszú hallgatás után elérkezettnek láttuk az időt egy újabb merevlemezteszt megszületéséhez. Az igazat megvallva cikkünk apropóját a már korosnak tekinthető, cikkeinkben gyakran feltűnő Samsung SpinPoint T166-os winchester lecserélésének indoka adta (lásd a tesztkonfigurációs táblázatokat a CPU/VGA/alaplap-cikkekben). Ez a három éves merevlemez jó szolgálatott tett nekünk, de fel kellett ismernünk, hogy eljárt felette az idő, és már nagyon gyakran visszavet minket a munkában, finoman szólva is lassú. Igaz, a tesztelések során nem kimondottan a tipikus átlagfelhasználói igényeknek kell megfelelnie, de bizonyos szempontokból, sőt a legtöbb szempontból mégiscsak az otthoni rendszerlemez szerepét betöltő HDD-k feladatait végzi. Mindez azt is jelenti, hogy mi magunk is érdekeltek voltunk a lehető legjobb merevlemez kiválasztásában.

A HDD-k napjainkban már olyan méretet értek el, amire évekkel ezelőtt még gondolni sem mertünk: a Seagate nemrég mutatta be a világ első 3 TB-os merevlemezét. De tényleg szükségünk van ezekre a monstrumokra? Egyeseknek biztosan, elsősorban adattárolásra. De a többség megelégszik az ennél jóval kisebb tárolókkal is, részben ezért is esett a választásunk az 500 GB-os típusok bemutatására. Bár nem ez a legjobb ár/kapacitású méretkategória, mégis elég olcsó, emellett mivel (az esetek többségében) egyetlen 500 GB-os tányért tartalmaznak, ezért általában egy-egy modellcsalád leghalkabb és leghűvösebb tagja az 500-as, miközben még gyors is. Adattárolásra vehetünk nagy, de lassabb merevlemezt, használhatunk külső HDD-t vagy NAS-t, ott nem olyan fontos szempont a sebesség.

Az 500 GB-os merevlemezek már kb. 5 éve a piacon vannak, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ez idő alatt nem történt semmi változás. Ezen 5 év alatt a merevlemezek belseje nagy átalakuláson ment keresztül, itt elsősorban a tányérok méretére kell gondolni. Az első 500 GB-os winchesterekben még 5 db 100 GB-os tányért találtunk, ezeket 120, 133, 166, majd 250 GB-os változatok követték az évek folyamán, manapság pedig az 500 GB-os tányérok a legelterjedtebbek. Ebből az is következik, hogy legalább 30-40 féle 500 GB-os winchestert megvizsgálhatnánk, ha lenne rá módunk, de nincs, ezért aztán a napjainkban elérhető legáltalánosabb típusokat vettük szemügyre; így végül 9 db HDD kapott szerepet plusz egy, a mi régi tesztvinyónk (Samsung T166), ami nagyon jó viszonyítási alapnak.

Hitachi 7K1000.C, Seagate Barracuda 7200.12 és Samsung SpinPoint F3

A 9 típust két fő kategóriába sorolhatjuk: az egyik a 7200 rpm-es "normál" winchesterek, a másik a "7200 rpm alattiak" csoportja. Utóbbiakat általában alacsony energiaigényűként, halkként és hűvösként reklámozzák, ezek a "zöld" merevlemezek. (Ez a marketingfogás kb. 2 évvel ezelőtt lett felkapott, korábban szimplán csak 5400 rpm-esként árulták őket.) A Hitachi Deskstar 7K1000.C a 7K1000-esek harmadik generációja 500 GB-os tányérral, már idehaza is kapható. Az 500 GB-os változat még csak 16 MB-nyi gyorsítótárral rendelkezik, az ennél nagyobbakban már 32 MB-ot találunk. A Seagate Barracuda 7200.12 a gyártó asztali merevlemezeinek csúcsa, mely szintén egyetlen 500 GB-os tányért tartalmaz, és szintén 16 MB cache-sel gazdálkodik, és ugyanezt mondhatjuk el a Samsung SpinPoint F3-ról is, ami itthon az egyik legkedveltebb, ha nem a legkedveltebb típus.

WD Caviar Black, Blue és Green

Nem lenne teljes a lista, ha nem szólnánk a WD-ről. A Western Digital három, átlagfelhasználóknak szánt merevlemezt futtat (a Velociraptoron felül), a Caviar Black a csúcsteljesítményt igénylőknek készül, 500 GB-os változatában 32 MB gyorsítótárat találunk. A Caviar Blue-t középre pozicionálták, a Blacknél elvileg lassabb, de olcsóbb és szélesebb körben kívánják elterjeszteni, ez 16 MB cache-t tartalmaz, míg a Caviar Green a gyártó "zöld" merevlemeze az alacsony zajszintre, hűvös és halk működésre kihegyezve, ez már csak 5400-as fordulatszámon pörög. Létezik belőle 16 MB-os és 32 MB-os verzió egyaránt. A Caviar Blue-ból és a Greenből már kijött a 4 kB-os szektorokat használó változat is, mi a 32 MB-os szimpla, szektoronként 512 byte adatot tároló változatot teszteltük. 64 MB cache-sel kerülnek forgalomba az Advanced Format Technology-t (AF-et), azaz 4 kB-os szektorméretet használó típusok.

A WD-ről annyit érdemes még tudni, hogy nagyon szeret variálni a merevlemezek belsejével, főleg a tányérok méretével. Könnyen előfordulhat, hogy azonos modellnév alatt két különböző teljesítményű merevlemezbe futunk bele, ugyanis az egyikben még kisebb, a másikban pedig már újabb és nagyobb méretű tányérokat alkalmaztak (mondhatni két vagy három generáció fut ugyanazon név alatt). A WD-nél erre a HDD típusjelzése után található hatjegyű karaktersor utal. Pl. a WD Caviar Black WD5001AALS néven fut, ezt látjuk az árlistákban, de ha megnézzük a címkét, akkor a típusjelzés mögött megtaláljuk a 00L3B (250 GB/tányér) vagy a 00L3B2 (334 GB/tányér) vagy a 00E3A0 (500 GB/tányér) karaktersort is. Ugyanez elmondható a Caviar Blue-ról és a Caviar Greenről is. A Blue esetében a a WD5000AAKS mögött a 00A7B0/22A7B0/65A7B0/75A7B0/00H2B0 karaktersor 250 GB/tányérokra, a 00A7B2/75A7B2 334 GB-os tányérokra, a 00UU3A0/00M9A0/00D2B0/00V1A0/65V0A0 pedig az 500 GB-os tányérra utal. A Caviar Greennél a történet a következő: WD5000AACS-00ZUB (250 GB/tányér), 00G8B0/00G8B1/07G8B0 (334 GB/tányér), WD5000AADS-00S9B0/00L4B (500 GB/tányér). És ha bemegyünk a boltba, akkor melyiket kapjuk? Teljesen kiszámíthatatlan. Persze minél tovább halasztjuk a vásárlást, annál valószínűbb, hogy újabb modellt kapunk majd, vagy megpróbálhatjuk a válogatást, amibe a kereskedő vagy beleegyezik, vagy nem. Nekünk a Caviar Blackből és a Blue-ból egy-egy 334 GB/tányéros, Greenből pedig egy 500 GB/tányéros jutott. Frissítés (2010.09.22): a tesztet frissítettük a WD Blue és a WD Black 500 GB-os tányért tartalmazó változatainak eredményeivel.

Seagate Barracuda LP, Samsung SpinPoint F2 EcoGreen és F3 EcoGreen

A WD Caviar Greenje úgymond beharangozta tesztünk zöld merevlemezeit, ugyanis ezek alkotják a szereplők második csoportját. A Seagate Barracuda LP a Barracudák "Low Power" modellje, alacsony energiaigénnyel, halk és hűvös működéssel; ismerjük a sémát. A Barracuda annyiban mégis különleges, hogy ezen lassú, 5400 rpm-es winchesterek között egyedüliként 5900-at forog percenként, ez pedig a sebesség szempontjából perdöntő lehet, persze a melegedésre és a zajszintre úgyszintén hatással van. A Samsungtól két EcoGreen került a terítékre, az F2-t már teszteltük, az F3 viszont még új. Hogy ezek belülről miben különböznek azt nem tudjuk, ugyanis elvileg mindkettő 500 GB-os tányérra épül, és a specifikációk alapján semmilyen differencia nincs köztük (az F3 EG energiaigénye egy nagyon picit alacsonyabb, ugyanakkor 5 grammal nehezebb). A két Samsung a Seagate-hez hasonlóan 16 MB gyorsítótárat tartalmaz.

Táblázatokban összesítettük a merevlemezek főbb jellemzőit. Az 500 GB-os merevlemezk árai közel egyformák, jelenleg 11 500 Ft - 12 500 Ft között mozog az összes modellé, kivéve a 32 MB cache-es WD Black-et, mely 14-16 000 Ft. Talán egyesek hiányolni fogják a gyártók által megadott átlagos elérési időt és az átlagos keresési időt. Nem láttuk értelmét ezeket feltüntetni, mert a gyártók olyan értéket adnak meg, amilyet akarnak (ezek általában 4,16-4,2 ms és 8,5-8,9 ms között vannak egy 7200 rpm-es winchester esetében), és egyébként is mi fontosabbnak tartjuk a szekvenciális tempót (Sustained Data Transfer Rate), illetve a véletlenszerű elérési időt (Random read/write seek time), ezen a téren azonban elég hiányosak a gyártók által közölt specifikációs dokumentációk. A tesztekből viszont minden ki fog derülni!

Tesztkörnyezet

A winchesterek tesztelési metodikájában komoly változásokat eszközöltünk. Mint azt már említettük, a cikk egyik apropója a Samsung T166 tesztmerevlemez lecserélése volt. Mivel az újabb HDD-ket még nem teszteltük, ezért a neten olvasható elemzéseket vettük szemügyre (ugyanúgy, mint bárki más), és meg kell hogy mondjuk, csalódtunk. Először azért csalódtunk, mert az interneten fellelhető cikkek többségében benchmarkok tömkelegén keresztül vizsgálják a háttértárak sebességét. HDTune, HDTach, IOMeter, IOMark, AS SSD, CrystalDiskMark, ATTO Disk Benchmark, Everest, PCMark Vantage, az IPEAK sajátos elnevezésekkel, SiSoft Sandra stb. Ezek így vagy úgy, de ugyanazt az eredményt mutatják, de nem adnak választ arra a kérdésre, hogy melyik a gyorsabb a valóságban? Ezen tesztek alapján először megvettük tesztünk egyik szereplőjét, majd a valóságban csalódnunk kellett. Aztán megvettük cikkünk másik szereplőjét, amiben még nagyobbat csalódtunk. Csalódtunk bennük, mert a valóságban közel sem azt nyújtották, mint amire számítottunk az olvasott tesztek alapján és mint kiderült, van olyan HDD, amelyik jobb ezeknél, de ez a benchmarkokból nem derült ki!

Nincs gond a benchmarkokkal, de már évek óta azon az állásponton vagyunk (és ez elsősorban a CPU és VGA elemzéseinkből tűnik ki), hogy ha szerepel is benchmark egy tesztben, akkor az csak kiegészítő elem, amivel valamilyen érdekességet vagy éppen fontos dolgot lehet kimutatni; a lényeg viszont sokkal inkább az, hogy a CPU mit tud konvertálásban vagy játékban, hogy a VGA mit tud Metro 2033, illetve Aliens vs. Predator alatt, és nem az, hogy hány másodpercet fut SuperPi alatt vagy hány pontot ér el 3DMark Vantage-ben. A gondolatmenetet a merevlemezekre és az SSD-kre kivetítve ez azt jelenti, hogy az 1-2 érdekes benchmarkon felül a tesztekben vizsgálni kellene a másolási sebességet (HDD-ről, HDD-re, HDD-n belül), az operációs rendszer alatt felmutatott sebességet (betöltési idők), 1-2 HDD-függő program használatát, játékok betöltési idejét, ha van rá hatása, akkor a játékok alatt elért fps-számot (a minimum fps-t befolyásolhatja a HDD/SSD sebessége), esetleg egy kis virtualizációt (ugyanis ez az a terület, ahol a háttértár - és a memória mennyisége - sokkal inkább szűk keresztmetszet, mint a CPU), ami napjainkban egyre inkább terjed az otthoni felhasználók körében. Ezért végül összeállítottunk egy ezek kimérésére alkalmas tesztmetodikát. Remélhetőleg nem hiába, mert rengeteget kísérleteztünk, míg végül összeállt a végső "tesztcsokor", és ha valaki foglalkozott már winchesterekkel, az tudja, hogy ez napjaink számítógépeinek leglassabb eleme, tehát nem 5 percig tartott.

A HDD-ket egy korszerű számítógépen teszteltük, ami a merevlemezes tesztek szempontjából nem különösebben releváns, de némi befolyása azért van a normál, windowsos használat közben mért eredményekre; viszont ez inkább csak az SSD-knél bukik ki, mert mint már tudjuk, ezek a winchestereknél jóval gyorsabban képesek az adatokat beolvasni. A leglényegesebb tulajdonsága ezen konfigurációnak azonban a SATA 3 Gbps kompatibilis ICH10-es déli híd (pontosabban P55 PCH), amit AHCI módba kapcsoltunk, tehát az NCQ is működött. A HDTune tesztek lefutását követően minden teszttárolót 4 kB-os clustermérettel formáztunk meg.

Melegedés, zajszint

A winchesterek kiértékelését ezúttal a melegedés és a zajszintek lemérésével kezdjük, mert az a felhasználó, aki nem csak azért vesz merevlemezt, mert kell neki a hely, az figyel a melegedésre és a zajra is (no meg a rezonanciára, csak ezt nem lehet mérni). A lemez hőmérséklete nyomon követhető egy S.M.A.R.T.-ból olvasni tudó programmal (a HD Sentinelt használtuk), és/vagy külsőleg, egy infrás hőmérőeszközzel. Mi mindkét módon elvégeztük a méréseket.

A winchesterek burkolata sosem teljesen egyforma, ezért találnunk kellett egy közös pontot, ahol lemérhetjük a hőmérsékleti értékeket. Végül a merevlemez "végére", az üres oldalára esett a választásunk, ugyanis úgy vettük észre, hogy mindegyik modell esetében az itt mért adatok állnak legközelebb a S.M.A.R.T.-ból kiolvasott értékhez, és egyébként is, ez egy olyan pont, ami minden merevlemeznél ugyanúgy felmelegszik. A tesztek időpontjában a környezeti hőmérséklet 29-30 fok volt. Frissítés (2010.09.22): a WD Blue 00UU3A0-t és a WD Black 00E3A0-t kb. 21 °C-ban teszteltük.

Üresjáratban, kb. 20 percnyi semmittevés után 1-2 meglepetést leszámítva nem történt semmi különös. A hűvösségi versenyt a Samsung F3 EG nyerte, közel 4 fokkal verte az F2 EG-t, tehát valamit biztosan megváltoztatott a Samsung. A WD Green úgyszintén az élmezőnyben végzett, és meglepetésre ide sorolható még a Seagate 7200 rpm-es modellje is a Samsung F3-mal egyetemben. Bár itt még nincsenek komoly különbségek, 36 és 41 °C között váltakoztak a hőmérsékletek napjaink HDD-inek esetében (a Samsung T166 már 3 éves és háromtányéros). Frissítés (2010.09.22): a WD Caviárjainak SMART-ból olvasott értékei valószínűleg az alacsonyabb környezeti hőmérséklet miatt magasak, a lényeg úgyis az infrás hőmérővel kimért eredmény.

Ezután kb. 20 percig izzasztottuk a HDD-ket egy véletlenszerű olvasási/írási teszttel. A sorrend nem változott túl sokat. A leghűvösebb továbbra is a Samsung F3 EG és a WD Greenje, de 7200 rpm-es létére a Barracuda 7200.12 sem volt éppen meleg. Az F2 EG és az F3 EG között négy fokot mértünk az F3 EG javára, tehát ténylegesen változott valamit a Samsung EcoGreen szériája. A WD Black és a WD Blue a sor végére szorult, ami minden bizonnyal kéttányéros mivoltuknak köszönhető. Érdemes még látni, hogy a Samsung F2 EcoGreen hőmérőszenzora mennyire hasznavehetetlen, a terhelés hatására nem jelzett semmilyen hőemelkedést, viszont az infrás hőmérővel mért adatokból kiderült, hogy melegedett.

A zajszintmérést a hőmérsékleti mérésekhez hasonlóan a merevlemezek "végén", az üres oldalon végeztük el úgy, hogy egy kisebb tárgyra tettük rá a HDD-ket, így ugyanis a motorhang jobban hallatszik. A zajszintmérő vége 5 mm-re helyezkedett el a merevlemez "farától".

Ami a zajszintet illeti, itt elsősorban az üresjárati értékek a lényegesek, hiszen az a fontos, hogy amikor épp nem csinálunk semmit, akkor ne legyen hangos a HDD. Nem túl meglepő módon a 7200 rpm alatt forgó HDD-k nyertek, közülük is a Samsungoknak jár az elismerés. Őket a 7200-asok közül a Samsung F3 követi, tehát a számok megerősítik, hogy a Samsung F3 egy halk HDD, ezért is szeretik sokan. A sor végén ismét a két WD végzett, még a háromtányéros Samsung T166-nál is hangosabbak voltak a zajszintmérő eszköz szerint. A zajszintmérővel azonban van egy olyan probléma, hogy nem tudja megkülönböztetni a hangokat, nem tudja, hogy melyik hallható, idegesítő és melyik az, ami elviselhető. Frissítés (2010.09.22): nagyon úgy tűnik, hogy a WD kék és fekete egytányérosa ebben a tekintetben nem jelent komoly előrelépést a kéttányéros verziókhoz képest. A Blackről elmondhatjuk, hogy picit, szinte észrevehetetlenül halkabb elődjénél, viszont a Blue még hangosabb is, ami azt illeti nagyon meglepődtünk a magas motorhang hallatán.

Olvasóink a korábbi HDD-cikkekben már találkozhattak az általunk összeállított szubjektív, hallás utáni zajszintméréssel, amit most megismételnénk. Először a "halk", 5400-as vinyókat vizsgáltuk, pontosabban hallgattuk meg tökéletes csendben, és hasonlítottuk őket össze egymással, majd a következő megfigyelést tettük: a Samsung F2 EG "A" tökéletes HDD, nulla hanggal, de az F3 EG is csak nagyon picit hallható. Ugyanakkor az F3 EG halkabb, mint a WD Green, ami egy jól elkülöníthető magasfrekvenciájú hangot bocsát ki, viszont a Barracuda LP halkabb, mint az F3 EG, de nagyon picit hangosabb, mint az F2 EG. Ez itt már tényleg csak szőrszálhasogatás. Szerintünk a legjobb választás ebből a szempontból az F2 EG, a Barracuda LP, az F3 EG és a WD Green – ebben a sorrendben.

A 7200 rpm-esek hangcsatáját a WD Blue és a 7K1000.C összehasonlításával kezdtük, amiből a 7K1000.C egyértelmű győzelemmel távozott, a WD Blue-ból kihallható motorhang hangosabb, és a WD Greenhez hasonlóan egy enyhe, de vékony/idegesítő sípoló hang hallatszik ki belőle. Ezek után a WD Black is hangosabb volt a 7K1000.C-nél, a motorhangja jobban hallható, de a sípolás elmaradt. A 7K1000.C és a 7200.12 csatája érdekesen alakult: a két HDD motorhangja teljesen megegyezik, nem lehet köztük különbséget tenni, viszont a 7200.12-ből egy, még a WD Blue-nál is sokkal jobban érzékelhető "sípoló" hang hallatszik. A Samsung F3 és a 7K1000.C közül a Hitachi a nyerő, a Samsung motorja picit hangosabb "hajtóműzajt" bocsát ki; így a Samsung F3 és a WD Black összehasonlítása döntetlennel zárult. A WD Black és a 7200.12 összehasonlításában, ami a motorhangot illeti, a Seagate volt a nyerő, de az összképet a már említett sípoló hang lerontotta. Összességében a 7200-asok mezőnyében a Hitachi 7K1000.C, a Samsung F3, a WD Caviar Black, a WD Caviar Blue és a Seagate 7200.12 sorrendet állítanánk fel. A Seagate a magas frekvenciájú hang nélkül a Hitachival egyetemben az élen állhatna, de így már korántsem annyira vonzó. Frissítés (2010.09.22): a WD Blue egytányéros változatának (00UU3A0) hangja olyan, mintha egy üvegben homokot ráznánk, semmivel sem jobb mint a Seagate 7200.12-ese.

HDTune, IOMeter, IPEAK

A szintetikus benchmarkokkal kapcsolatos véleményünk kifejtése után úgy gondoltuk, hogy egy oldalt azért megérnek ezek a tesztprogramok. A HDTune-ra, az IOMeterre és az IPEAK-re esett a választásunk. A HDTune kifejezetten a HDD-k tesztelésére jó (és nem az SSD-re), mert képes grafikonon ábrázolni az adott merevlemez szekvenciális, azaz folyamatos olvasási és írási tempóját a külső peremtől a belső körig. Mint tudjuk, a HDD-k kívülről befelé lassulnak, ezért ez egy fontos infó lehet. Alapvetően az átlagsebesség itt irreleváns, csak mint a grafikon sorbarendezési elve van értelme ábrázolni. Sokkal fontosabb a maximális és a minimális olvasási/írási tempó. A szekvenciális olvasás/írás kap szerepet nagyobb fájlok másolásánál, illetve esetleg még videószerkesztésnél, éppen ezért rendszerlemez választásánál ez csak egy másodlagos szempont.

Ezen a téren a Samsung F3 és a Hitachi 7K1000.C bizonyult a legjobbnak, de a Seagate 7200.12 sem maradt le komolyabban. A WD Blue és a WD Black meglepően gyengén szerepelt, ami minden bizonnyal a kisebb tányéroknak köszönhető, olyan tempót értek el, mint a WD Green 5400 rpm-en 500 GB-os tányérral. Frissítés (2010.09.22): az egytányéros WD-k tempósabbak lettek elődeiknél, ez leginkább a WD Blue-n látható, amely közel 35%-kal lett gyorsabb, ellenben a WD Black új verziója csak 20%-ot ver elődjére és lemarad az újabbik WD Blue mögött, ami elég fura. Az a sejtésünk, hogy a WD egyes típusainak sebessége még azonos tányérméreten belül is változhat, ugyanis a neten találtunk olyan 00E3A0-val készült HDTune teszteredményt, amelynek olvasási/írási tempója 150 MB/s-ról indul és csak 100 MB/s-ig esik vissza. A három éves Samsung T166 szépen lemaradt, pedig annak idején még ez volt az egyik leggyorsabb.

A véletlenszerű elérési sebesség mérésére az IOMetert használtuk. A programmal létrehoztunk egy 10 GB-os tesztfájlt a merevlemez "legelején" (külső peremén), és rászabadítottunk egy 2 perces, véletlenszerű 4 kB-os olvasásokból, majd írásokból álló löketet először 4, majd 64 konkurens lekéréssel. Hogy pontosan mit is jelent ez? Az operációs rendszert használva alapvetően a kis fájlok olvasási sebessége határozza meg, hogy milyen gyorsnak érezzük majd a rendszert. A Windows/Linux által eltárolt információk és a különböző feltelepített programok fájljai általában jóval kisebbek, mint 1 MB, átlagban mondhatjuk, hogy 4 kB-osak, vagy ha nem is a fájlok, akkor a szükséges információk (regisztrációs bejegyzések, pluginek, dll-ek, scriptek stb.) ekkora csomagokban érkeznek. És ezek mindenfelé "szétszórva" találhatóak meg a fájlrendszerben. Éppen ezért, ha az oprendszer sebességéről van szó, akkor az a mérvadó, hogy a HDD/SSD milyen sebességgel képes beolvasni ezeket a picike kis adatcsomagocskákat, és ennek lemérésére hivatott a véletlenszerű 4 kB-os olvasási/írási teszt. Az, hogy 4 vagy 64 konkurens lekérésről van szó, csak annyit jelent, hogy egyidejűleg mennyi lekérés érkezik a HDD/SSD felé. Elmondható, hogy egy otthoni PC-n az esetek túlnyomó többségében maximum négy, tehát egyszerre négyfelé kell adatot továbbítania a HDD-nek vagy az SSD-nek (leegyszerűsítve vegyük azt, hogy pl. a Windows olvas a lapozófájlból, közben olvas két másik helyről, miközben a böngésző cache-ből is olvasás folyik). A 64 egyidejű lekérés már egy kirívó eset egy asztali számítógép esetében, általában azért szokták lemérni, hogy lássák, mire képes az adott HDD/SSD akkor, ha pl. adatbázist tárolnak rajta (ott könnyen elképzelhető, hogy 64 felhasználó egyszerre szeretne megszerezni valamilyen adatot).

Röviden és tömören: ha rendszerlemezt szeretnénk vásárolni, akkor azt figyeljük, hogy ebben a tesztben (elsősorban olvasásban) mit teljesít a kiszemelt.

Az első három helyet a WD Black, a WD Blue és a Seagate 7200.12 szerezte meg. Mondhatjuk, hogy ezek olvasásban eléggé elverték a mezőny többi tagját; a Hitachi 7K1000.C is lemaradt, de a Samsung F3 már a mezőny túlsó végén van, pedig rengetegen erre a típusra esküsznek – ez az eredmény nem túl jó előjel. A WD különböző Caviárjai jól mutatják a cég üzletpolitikáját, az egyes szegmensekbe szánt modellek nagyon jól beilleszkednek a nekik szánt pozícióba: a WD Black a legerősebb, őt a Blue követi, majd a Green, de ez utóbbinál már nem is olyan lényeges a 4 kB-os sebesség, hiszen a WD Greent alapvetően nem rendszerlemeznek szánja a gyártó. Frissítés (2010.09.22): a Caviároknak nem tett jót a frissítés, ugyanis az egytányéros változatok random 4K sebességben lassabbak mint a kéttányéros elődök. Ez egyébiránt változatlan elektronika mellett nem túl meglepő, hiszen a tányérméret növelése elsősorban a szekvenciális tempót gyorsítja, a fejek pozicionálása ugyanakkor nehezedik, hiszen kisebb területen kell megkeresni több adatot. Érdekesség még a Seagate Barracuda LP igen jó szereplése 5900 rpm-es mivolta ellenére; a Seagate jól eltalálta a két Barracudát, legalábbis ezt mutatják az IOMeter eredményei.

A WD Black és a WD Blue 334 GB/tányéros változatának 4 kB-os tesztben elért kiemelkedő eredménye szép reményekkel kecsegtet, csak az a baj, hogy ez a két HDD a szekvenciális tesztben elég gyengén muzsikált. Az 500 GB-tányéros verziók random 4K eredménye lassabb lett, viszont a szekvenciális sebesség javult. Rendszerlemezként a 4 kB-os tempó a lényeges, de mint semmi más, úgy ez a téma sem csak fekete és fehér, a programok betöltése sem csak kis fájlokra korlátozódik, ezért jó az, ha a szekvenciális tempó is minél magasabb. A Samsung F3-ra ugyanez igaz ellenkező előjellel: ez szekvenciális olvasásban/írásban nagyon gyors, viszont a 4 kB-os tesztben teljesen leszerepelt. A legkiegyensúlyozottabbnak a Seagate Barracuda 7200.12 tűnik, ez minimális lemaradással harmadik lett a szekvenciális tesztben, és második a 4 kB-os random tesztben, márpedig ezzel az egyveleggel jó esélye van arra, hogy rendszerlemezként szuperül funkcionáljon.

A 4 kB-os véletlenszerű elérési teszt grafikonjairól szándékosan hagytuk le az Indilinx-vezérlős SSD-t, az ugyanis teljesen eltorzította volna azt, olvasásban ~15 600-16 000, írásban pedig ~1800 műveletre képes másodpercenként (IOps), tehát a merevlemezekkel nem igazán említhető egy lapon (és éppen ezért gondoljuk úgy, hogy rendszerlemeznek sokkal jobb SSD-t venni, csak ezt kevesen engedhetik meg maguknak).

Aki olvasta korábbi HDD-s tesztjeinket, az valószínűleg emlékszik még az IPEAK-re. Ez egy Intel által még 2000 előtt fejlesztett program, amivel rögzíthetjük egy adott számítógépben található merevlemez(ek) által elvégzett műveleteket. Ahhoz hasonlítható, mintha kamerával felvennénk, miközben dolgozunk a gépen, csak ez a program nem a monitor képernyőjén történő eseményeket jegyzi fel, hanem azt, amit a háttértár művel, méghozzá szektorról szektorra, így azt később visszajátszva letesztelhetjük, hogy egy másik háttértár milyen gyors ebben az adott, előzőleg elmentett szituációban. Ezzel lényegében egy komplett géphasználatot rögzíthetünk és tesztelhetünk. A program legnagyobb baja az, hogy már régi, ezért csak a Windows XP-vel kompatibilis. A fórumozók véleményei alapján összehoztunk egy olyan - úgymond - teszt-scriptet (kamerafájlt), amivel rögzítettük egy átlagos felhasználó mindennapi tevékenységét Windows XP alatt 2 GB memória társaságában. A következő programokat használtuk ezalatt: Total Commander, Firefox, Thunderbird, MSN, Skype, WinAMP, WMP, Word, Excel, uTorrent, Photoshop, a háttérben pedig ESET Smart Security. Dolgozgattunk a gépen, megnyitottunk, elmentettünk ezt-azt, levelet írtunk, olvastunk, kerestünk, chateltünk, táblázatot szerkesztettünk stb., és mindezen tevékenység merevlemezre gyakorolt hatását rögzítette a program. Ezt visszajátszva eredményül kapjuk, hogy másodpercenként hány műveletre képes az adott merevlemez, és minél magasabb ez a szám, annál jobb. Lényegében arra jó ez a teszt, hogy egyfajta támpontot adjon arra vonatkozóan, hogy a winchesterek "érzésre" milyenek egymáshoz viszonyítva Windows XP alatt. Ez elvileg jó lenne SSD-k és HDD-k összevetésére is, de úgy vettük észre, hogy a szekvenciális írás valamilyen okból kifolyólag túlságosan is nagy súllyal bír (vagy csak a sok kis random írást egyszerre egy nagy csomagban írja ki a háttértárra), ezért erre a célra végülis nem tűnik megfelelőnek.

Mit is látunk? A Seagate 7200.12 a korábban mért kiegyensúlyozott eredményeivel azonnal az élre ugrott, őt viszont a Samsung F3, illetve a két EcoGreen követi ellentmondva annak, amit korábban hangoztattunk, miszerint a 4 kB-os random sebesség a fontos, ha rendszerlemezről van szó. Ebből már sejthető, hogy ez a teszt nem tudja korrektül visszaadni azt, amit mi ki szerettünk volna vele mérni (a rendszerlemez szerepét).

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, több hónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert használtunk. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win7, hanem egy már teliszemetelt, rengeteg feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer a háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusirtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete kb. 30 GB, ez egy 37 GB-os partíción foglat helyet, amit azért alakítottunk ki éppen ekkorára, hogy a 40 GB-os SSD-kre is ráférjen a későbbiekben. A hibernációhoz szükséges hiberfil.sys letörlésével még a 30 GB-os SSD-k tesztelésére is megfelelő. A rendszer lementés előtt töredezettségmentesítve lett, a SuperFetch és a Prefetch pedig be van kapcsolva. Minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center). A HDD-k mezőnyében a Seagate lett a befutó, őt a két WD követte, itt úgy tűnik, a szekvenciális olvasási sebesség még nem volt annyira lényeges. A Samsung F3 megint leszerepelt.

A "3D-s programcsokor" alapvetően főleg a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, a szekvenciális sebesség nem annyira fontos. A Hitachi 7K1000.C végzett az élen a Seagate 7200.12-vel karöltve, a Samsungok és a WD-k pedig lemaradtak mint a borravaló. Már itt is jól látszik, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen HDD-t veszünk a gépbe.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy igen nagy méretű dokumentummal együtt nyílik meg. A Barracuda most az élre tört és gyakorlatilag lesöpörte ellenfeleit. Érdekes a Seagate Barracuda LP kitűnő szereplése 5900 rpm-es mivolta ellenére.

Az "újságírói programcsokorban" ismét a pici fájlok kapnak szerepet; valójában ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is kis méretűek. A Barracuda 7200.12 ezúttal sem hagyta magát, ha nem is utcahosszal, de nagyon vezet pedig itt közel azonos áront megvehető 7200 és 5400-5900 rpm-es merevlemezekről van szó, nem is gondolnánk, hogy ekkora lehet a különbség.

Többen kérték, hogy mérjük le a hibernálás sebességét. Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet, ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak, ennek ellenére elég csekély a mért eredmények közti különbség. Talán ha több dokumentumot nyitottunk volna meg.

Lemértük a processzortesztekben használatos Photoshop-action lefutási idejét. Ez alapvetően processzortesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de van néhány ezek között amelyeknek a hatására a kép kinagyítása után komolyan használódik a lapozófájl, tehát alapvetően a lapozófájl szekvenciális írása itt a mérvadó, ez jól látszik a sorrenden is.

Játékok, virtualizáció, másolás

A játékbetöltési időkhöz három játékot választottunk. Mint később kiderült, a Far Cry 2 és a STALKER nem túlságosan érzékeny a merevlemez sebességére. Persze sikerült kimérnünk némi különbséget, de nem egetrengetőt. Talán nekünk voltak túlzott elvárásaink (sőt biztos), elvégre mit is várhatnánk egyik vagy másik winchestertől? Egyik sem annyival gyorsabb a másiknál, hogy ez érezhető különbséget jelentene.

Egyik fórumozónk vetette fel azt az ötletet, hogy le kéne mérni, miként reagálnak a játékok fps-szempontjából a merevlemez cseréjére. Azért jól látszik, hogy van miről beszélni, hiszen a Seagate 7200.12 kissé kiemelkedik a mezőnyből, de minimum fps tekintetében még ez is jelentősen elmarad az SSD mögött. Jó kérdés, hogy ez magára a valós játékmenetre is vonatkozna-e vagy csak a timedemo visszajátszására? Egy ideig jegyeztük a STALKER és a Far Cry 2 benchmarkjainak átlag és minimum fps eredményeit is, de azokban még ennyi különbség sem volt, mint Team Fortress 2 alatt.

Egy másik ötletből született következő tesztecskénk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon virtualizációval, az jól tudja, hogy a winchester rettenetesen lassú tud lenni, ha egynél több VM (virtuális masina) működik. Igazából már egy VM is le tudja "ölni" a gépet, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne ha a VM a merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD fele olyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. Teljesen lényegtelen, hogy miért éppen ezt telepítettük fel, ennél fontosabb infó, hogy ez a teszt alapjában véve a merevlemezek véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli, méghozzá igen hatékonyan; az eredmények önmagukért beszélnek. A Seagate most sem talált legyőzőre, de a WD Black, annak is régebbi verziója megszorongatta. Ebben a tesztben a WD-knek nem tett jót a tányérméret növelése, lassult a véletlenszerű elérés, ezért lassabbak lettek. A telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a .NET-telepítős teszttel ellentétben a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki. Itt a WD Black és a WD Blue lett a nyerő, őket a Barracuda 7200.12 követi. Az eredmények láttán meg kell jegyeznünk, hogy itt a merevlemezekkel elérhető legjobb eredmények szerepelnek, ugyanis a VM-eket a HDD-k "legelejére" másoltuk, márpedig itt a legyorsabb egy winchester. Egy SSD esetében nem beszélhetünk ilyen problémáról.

Korábban ugyan már leszóltuk a benchmarkokat, ennek ellenére itt egy újabb, az AS SSD. Azért vettük elő, mert ebben van egy beépített másolási teszt, amit érdemesnek találtunk a lemérésre, elvégre ez egy olyan dolog, amit otthon az olvasó is le tud tesztelni magának, tehát jobb, mintha csak úgy hirtelenjében saját kezűleg hoztunk volna össze egy másolási tesztet. Amit érdemes tudni: ez a HDD-n belül másol, az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Ahogy sejteni lehetett, a Samsung F3 mindhárom esetben nyerő tudott lenni, a magas szekvenciális sebesség miatt ezen a téren tényleg gyors. De ha már a korábbi eredményeket is figyelembe vesszük, vegyük észre, hogy a Barracuda 7200.12 ismét megszerezte a harmadik helyet, a 7K1000.C pedig a második lett. Azért emeljük ki a 7200.12-t, mert eddig mindenhol egyenletesen jó teljesítményt nyújtott, nem úgy, mint a Samsung F3 vagy a WD Black/Blue. Frissítés (2010.09.22): a WD Blue egytányéros változatának sikerült megelőznie a 7200.12-t, az újabbik WD Black viszont továbbra is a mezőny második felében tanyázik..

Végül először egy "teszt HDD-ről" mérés futott le, aztán egy "teszt HDD-re" telepítést végeztünk el. A telepítő átmásolása RAMDrive-ra (tehát a "teszt HDD-ről") megint a 7200.12-nek kedvezett, de a WD Blue és a WD Black sem szerepelt rosszul. A Samsung F3-asok itt azért voltak gyengébbek, mert rengeteg sok kis fájlt kellett átmásolni, és ezek az AS SSD benchmarkkal ellentétben nem egymás után következtek a fájlrendszerben, hanem össze-vissza szétszórva (vagyis a random fejpozicionálási idő is számított). A RAMDrive-ról való feltelepítésben (tehát a "teszt HDD-re") igencsak kicsik voltak a különbségek, itt viszont a Samsung F3 volt a nyerő, mert szekvenciális írásról van szó.

Értékelés

Van, hogy néha elég nehéz értékelni a látottakat, a mérési eredményeket, de ez nem az a helyzet. Az 500 GB-os merevlemezek általunk tesztelt mezőnyéből különösen ajánljuk a Seagate Barracuda 7200.12-t. Kiegyensúlyozottan magas teljesítményével, alacsony működési hőmérsékletével a mi szemünkben ez a legjobb választás. Ami a zajszintet illeti: említettük a magasfrekvenciás hangot, ami zavaró lehet. Ez egy tökéletesen néma szobában hallható, de számítógépházban, más alkatrészek mellett már korántsem annyira feltűnő. Biztos lesz, akinek nem tetszik, de a merevlemezek már csak ilyenek, a jó teljesítmény mellé magasabb zajszint párosul.

A Western Digital Caviar Black sok sebből vérzik, ezért ezt az általunk tesztelt, 00L3B2-es verziót nem tudjuk ajánlani, főleg mert még drágább is, mint a többi 500 GB-os HDD. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mit tud a Caviar Black egytányéros verziója, mert könnyen lehet, hogy még a Barracuda 7200.12-t is el tudja verni. Random olvasásban nagyon gyors, de ez a 334 GB/tányéros verzió szekvenciális tempóban komolyan lemarad, és ez sok helyen megbosszulta magát. A WD Black volt az első HDD, amit megvettünk a különböző tesztek alapján és csalódnunk kellett.

A Western Digital Caviar Blue általunk tesztelt, 00A7B2-es változata még a Caviar Blacket is alulmúlja.

Frissítés: A WD Black és a WD Blue 500 GB-os tányérral szerelt verziója nem változtatott sokat a képleten. Szekvenciális sebességük magasabb, ugyanakkor véletlenszerű tempójuk alacsonyabb a kisebb tányérok köré épülő változatoknál, így csak a nagy fájlok mozgatásánál gyorsabbak elődeiknél, ha rendszerlemezről van szó, akkor még rosszabb eredményeket könyvelhettek el. A WD Blue szekvenciális tempója sokat emelkedett ezért többször sikerült felzárkóznia. Az azonban rejtély, hogy a WD miként állítja be merevlemezeinek sebességét, ugyanis - mint azt már említettük - a neten találtunk olyan WD Blackkel készült HDTune benchmarkos képeket, amelyek szerint az általunk mértnél jóval gyorsabbnak kéne lennie, legalábbis folyamatos olvasásban és írásban.

A Hitachi Deskstar 7K1000.C nem nyújtott különösebben figyelemreméltó teljesítményt, a virtualizációs tesztet leszámítva (ahol megsemmisítő vereséget szenvedett), középtájékon végzett szinte minden tesztben. Igazából nem mondhatjuk azt, hogy abszolút nem ajánlott, mert annyira nem rossz, de ugyanezen az áron a Seagate Barracuda 7200.12 és a Samsung SpinPoint F3 is többet nyújt.

A Samsung SpinPoint F3 rendszerlemeznek nem ajánlott, viszont nagyobb fájlokkal való munkára (elsősorban videóvágásra) igen. Az emberek többsége, amikor HDD-ről van szó, ránéz a HDTune vagy a HDTach grafikonjára, és azt látja, hogy a Samsung mennyire jó, és ebbe a csapdába mi is beleestünk. Ez volt ugyanis a második HDD (a WD Black után), amit megvettünk a Samsung T166 kiváltására. Csalódva vettük tudomásul, hogy a Windows alatt nyújtott teljesítménye komoly kívánnivalót hagy maga után. Rendszerlemezen kívül minden másra ajánlott, mert végülis halk, és szekvenciális sebessége első a mezőnyben.

A 7200 rpm alatti HDD-k mezőnyéből is a Seagate modellje nyerte el leginkább a tetszésünket, ugyanis amellett, hogy alig 1-2 fokkal melegebb és alig 1-2 dB-lel hangosabb a konkurenseknél, jóval gyorsabb azoknál, és még rendszerlemeznek is beválik; a Samsung F3-mal van egy szinten, sőt van, ahol veri is azt. De ezeket a "Green" modelleket inkább kisebb PC-kbe vagy csak szimpla adattárolásra, mondjuk külső mobilrackbe veszik, itt pedig a hőmérséklet és a zajszint a leglényegesebb, emellett a szekvenciális tempó többet nyom a latban, mint a random sebesség, és így nézve a Samsung F2 EcoGreen és a Samsung F3 EcoGreen a nyerő páros. Alapvetően mindegy, hogy melyiket vesszük, bár a WD Green sokszor nagyon lemaradt, ezért mi inkább valamelyik Samsung mellett foglalnánk állást.

Seagate Barracuda 7200.12 500 GB (ST3500418AS) - kiegyensúlyozottan magas teljesítmény

Samsung SpinPoint F3 500 GB (HD502HJ) - nem oprendszer alá
Seagate Barracuda LP 500 GB (ST3500412AS)
Samsung SpinPoint F2 EcoGreen 500 GB (HD502HI)
Samsung SpinPoint F3 EcoGreen 500 GB (HD503HI)

fLeSs

A tesztgyőztes Seagate merevlemezt a Computer Emporium Kft., a WD Caviarok többségét az Expert Zrt., a Samsung F2-t a Samsung Magyarország, a Samsung F3-at Gianni bazárja, a Samsung F3 Ecogreen, a WD Green és a Seagate Barracuda LP merevlemezt pedig a Lendi Multimedia bocsátotta rendelkezésünkre. Az utólag tesztelt WD Black és Blue merevemezt az Aqua Electromaxtól kaptuk.

Fényképek a résztvevőkről

Hitachi 7K1000.C - HDS721050CLA362

Seagate Barracuda 7200.12 - ST3500418AS

Samsung SpinPoint F3 - HD502HJ

WD Caviar Black - WD5001AALS-00L3B2

WD Caviar Blue - WD5000AAKS-00A7B2

WD Caviar Green - WD5000AADS-00S9B0

Seagate Barracuda LP - ST3500412AS

Samsung SpinPoint F2 EcoGreen - HD502HI

Samsung SpinPoint F3 EcoGreen - HD503HI

HDTune grafikonok

Hitachi 7K1000.C (500 GB/tányér) olvasás / írás

Seagate Barracuda 7200.12 (500 GB/tányér) olvasás / írás

Samsung SpinPoint F3 (500 GB/tányér) olvasás / írás

WD Caviar Black (334 GB/tányér) olvasás / írás

WD Caviar Black (500 GB/tányér) olvasás / írás

WD Caviar Blue (334 GB/tányér) olvasás / írás

WD Caviar Blue (500 GB/tányér) olvasás / írás

WD Caviar Green (500 GB/tányér) olvasás / írás

Seagate Barracuda LP (500 GB/tányér) olvasás / írás

Samsung SpinPoint F2 EcoGreen (500 GB/tányér) olvasás / írás

Samsung SpinPoint F3 EcoGreen (500 GB/tányér) olvasás / írás