SED: az elátkozott technológia
A SED története iskolapéldája annak, hogyan nem szabad levezényelni egy új technológia és az erre épülő termékek bevezetését. Ebben a történetben minden van, kitáncoló partnerektől kezdve egymással pereskedő üzlettársakon, kommunikációs baklövéseken, át nem gondolt terveken át egészen egy globális gazdasági világválságig. A sztori vége pedig így nem is lehetett más, mint egy óriási bukás.
Mi is a SED?
A kilencvenes években a technológiai iparág kijelzőgyártásban érdekelt cégei a CRT leváltásának lázában éltek. Jó pár fejlesztési projekt indult azzal a céllal, hogy sikerüljön olyan eljárást létrehozni, amelynek segítségével többek között lehetőség nyílik nyugdíjazni a katódsugárcsöves tévéket és monitorokat. Mint az köztudott, ezek közül a plazma, az LCD és többé-kevésbé a projektoros technológia futott be, illetve úgy tűnik, hogy most az OLED is kapott egy lehetőséget, de egy ideig minden esély meg volt rá, hogy a SED (Surface-conduction Electron-emitter Display) névre hallgató megoldással is számolni kell.
A SED konzorciumot a Sony, a Nikon, a Xerox, a Ricoh és a Canon alapította meg, a cél pedig egy olyan képmegjelenítő technológia kifejlesztése volt, amely egyaránt használható otthoni, üzleti és orvosi környezetben is. Az évek során a plazma és az LCD erőteljes, agresszív és sikeres nyomulásának köszönhetően a Canonon kívül minden más cég kilépett a szervezetből, és helyettük csak a Toshiba érkezett.
A SED-es képalkotás során elektronokkal bombázzák a panelben található foszforréteget, így hozták létre a fényt. Elméletileg minden pixel külön vezérelhető, így a végeredmény hasonló, mint a plazma vagy OLED tévék esetében. A kétezres évek elején jól haladtak a fejlesztésekkel, és a prototípusok a kép minőségét és a fogyasztást tekintve is lefőzték a rivális eljárásokat. A gond a magas gyártási költségekkel akadt, ezeket azonban az évtized közepére sikerült elfogadható mértékűre csökkenteni.
Biztató kezdet után...
A Canon és a Toshiba létre is hozott egy vegyesvállalatot, amelynek feladata a tévék piacra dobásának koordinálása lett volna. Azonban az utolsó előtti pillanatban beütött a krach: a képernyőknél használt nanotechnológia licencgazdája, a Nano-Proprietary bírósági eljárást indított a Canon ellen, ami éveken át tartott, és ami ez időszak alatt meggátolta a SED kijelzők értékesítését. A fejlesztések természetesen tovább folytak, de így a projekt csak vitte a pénzt, ellentétben a plazmával és az LCD-vel. Miután rendeződtek a jogi dolgok, 2006-ban a tokiói CEATEC-en a nagyközönség előtt is bemutattak egy modellt, amely akkoriban nagyon ütőképesnek tűnt. Az 50 hüvelykes Full HD felbontású kijelző valós legnagyobb kontrasztaránya elérte az 50 000:1 értéket, maximális fényereje a 450 cd/m²-t, a válaszidő pedig 1 ms volt. Ezt nagyjából 10 000 dolláros áron kínálták volna, de a tervek között szerepelt egy kisebb, olcsóbb modell is.
(forrás: AV Watch) [+]
2007 januárjában a CES-en jelentették volna be a pontos részleteket, de teljesen váratlanul, minden előzmény nélkül lemondták a SED tévékkel kapcsolatos rendezvényt, ami hatalmas csalódást okozott, és alapvetően rengette meg a bizalmat a technológia iránt. A tömegtermelés dátumát kitolták 2008-ra, de eközben a plazmák és LCD-k ára folyamatosan esett, a képminőségük pedig javult. Ráadásul a Toshiba eközben a HD DVD-vel és a formátumháborúval volt elfoglalva, a Canon pedig elkezdett kacsintgatni az OLED megjelenítők irányába, és nem mellesleg az is kiderült, hogy egyszerűen nincs elég kapacitásuk annyi tévé előállításához, ami gazdaságossá tenné a gyártást. Viszont feltűnt a színen a Samsung és óvatos tapogatózásba kezdett, miszerint társulna a két japán céggel.
...totális összeomlás
Ez nekik nagyon jól jött volna, hiszen a SED eddig iszonyú mennyiségű pénzükbe került, de aztán nagyon hamar minden összeomlott. A 2008-as globális gazdasági világválság végleg betette a kaput, ugyanis akkoriban jelentősen visszaesett a kereslet a magasabb kategóriás termékek iránt, így nem lett volna értelme piacra dobni egy teljesen "új", ámde drágább technológiát. A Toshiba nem sokkal később bejelentette, hogy elege van az egész SED mizériából, úgyhogy eladták részüket a Canonnak. Ők még egy darabig tartották magukat, fogadkoztak, hogy majd letarolják a piacot, de azért mindenki érezte már, hogy ez veszett fejsze nyele. 2010-ben aztán a Canon hivatalosan is deklarálta, hogy jegeli a SED fejlesztéseket, gyakorlatilag lezárva ezt a kínos fejezetet a vállalat életében.
(forrás: AV Watch) [+]
Csúfos véget ért tahát ez az elátkozott technológia, amelyet több mint egy évtizeden át fejlesztettek anélkül, hogy egyetlen termék is kereskedelmi forgalomba került volna. A HD-ILA tévék, a HD DVD lejátszók és az ATRAC, bár szintén csúfos véget ért, legalább egy időre megmutathatta magát a nagyközönség előtt is, reményt adva teremtőiknek a sikerre, de a SED-nek még ennyi sem jutott.
Akinek esetleg eszébe jut hasonló termék vagy technológia, kérjük, jelezze a cikk írójának, ugyanis a jövőben még tervezzük hasonló anyagok megjelentetését. Köszönjük!
elefant
