Hirdetés

CES 2020: nagyon nekimegy az Intelnek mobil fronton az AMD

A Renoir SoC APU igen velős előrelépés nem csak az elődhöz, hanem a piac megszokott fejlődési tempójához képest is.

Egy ideje lehet már tudni, hogy az AMD új mobil platformot tervez, amellyel nem is titkolt céljuk az érintett piacon a teljesítménybeli dominancia kivívása. Az előző esztendő is erről szólt, csak ott az asztali gépek, illetve a szerverek szegmense volt a fókusz, és tulajdonképpen le is raktak olyan megoldásokat, amelyekre az Intel nem tudott válaszolni, a Renoir kódnéven futó SoC APU-t azonban elég sokáig titokban tartották, ám az idei CES-en végre előkerült az újdonság.

Az AMD szerint a Renoir célja az ultramobil piac állóvizének felkavarása, ugyanis az elmúlt években megfigyelhető volt, hogy olyan túlzottan nem javult az ide készült platformok teljesítménye. Ennek nyilván számos oka van, többek között nehéz komolyabb gyártástechnológiai előrelépés nélkül olyan fogyasztáselőnyt elérni, amit aztán teljesítményre lehet váltani, tehát a korábbi AMD és Intel platformok főleg az optimalizálásra fókuszáltak, ami viszont lelassította a fejlődést. Erről a cég mutatott is egy grafikont, ahol a megjelent, 15 wattos fogyasztási osztályba sorolt platformokban található processzor és integrált grafikus vezérlő kombinált teljesítményét mutatták be, de az 2014-es év óta meglehetősen szerényen javul csak. A vállalat 2020-ban ezen kíván változtatni egy nagy ugrással, amit a Renoir képvisel.

Mindennek az alapját a TSMC 7 nm-es node-ja biztosítja, amely lehetőséget adott egy olyan SoC APU tervezésére, amibe befért nyolc darab Zen 2 processzormag. Ezek az asztali és szerverpiacra kiadott processzorokból már ismerősek lehetnek, igazából nagy változás bennük nem is történt, továbbra is 512 kB-os L2 gyorsítótárral bírnak, míg a megosztott L3 cache 8 MB-os. A memóriavezérlő maradt kétcsatornás, azaz 128 bites, viszont a DDR4 mellett mostantól támogatja az LPDDR4X szabványt is. A notebookgyártók döntése, hogy milyen memóriát választanak, de utóbbi az elérhető memória-sávszélesség tekintetében kedvezőbb, és ezzel is be lehet építeni 64 GB-nyi kapacitást, de nem bővíthető megoldásról van szó, tehát ha ez kiemelt szempont, akkor marad a DDR4-es opció.

Az integrált grafikus vezérlő tekintetében marad a Vega architektúra, de nem az a verzió, amely eredetileg készült, hanem a Vega 20 GPU-ban található rendszer továbbfejlesztése. Ezzel lényegében jobb lett az órajel szabályozása, valamint megoldott a 4 és 8 bites integer operációk teljes sebesség melletti kezelése, ami főleg a Microsoft DirectML felületénél jelent előnyt. Mindezek mellett a rendszer megkapta a Navi sorozatú GPU-k parancsprocesszorait, de az úgynevezett priority tunneling funkció nem lett beépítve, ami ennyire kevés multiprocesszor mellett nem feltétlenül jelent problémát. Jó hír viszont a multimédiás blokk megújulása, amit a Renoir SoC APU IGP-je szintén a Navi GPU-któl örökölt meg.

Sajnos az AMD nem árulta el, hogy az új lapkájukban fizikailag mennyi multiprocesszor található. Egyelőre nyolcat aktiváltak, ami jelenleg bőségesen elég ahhoz, hogy a Renoir elvigye a leggyorsabb IGP-nek járó képzeletbeli címet.

Az AMD bőséges választékkal állt elő a partnerek részére, az érkező SoC APU-k paramétereit az alábbi táblázat részletezi:

AMD Renoir – Ryzen mobil generáció
Típus Órajel / Turbó órajel SMT L2 cache L3 cache IGP CU-k száma
Radeon magok száma IGP PowerTune órajel Fogyasztás (TDP)
7 4800H (8 mag) 2,9/4,2 GHz van 8 x 512 kB 8 MB 7
448 1600 MHz 35 W
5 4600H (6 mag) 2,1/3,7 GHz van 6 x 512 kB 8 MB 6 384 1500 MHz 35 W
7 4800U (8 mag) 1,8/4,2 GHz van 8 x 512 kB 8 MB 8 512 1750 MHz 15 W
7 4700U (8 mag) 2/4,1 GHz nincs 8 x 512 kB 8 MB 7 448 1600 MHz 15 W
5 4600U (6 mag) 2,1/4 GHz van 6 x 512 kB 8 MB 6 384 1500 MHz 15 W
5 4500U (6 mag) 2,3/4 GHz nincs 6 x 512 kB 8 MB 6 384 1500 MHz 15 W
3 4300U (4 mag) 2,7/3,7 GHz nincs 4 x 512 kB 4 MB 5 320 1400 MHz 15 W

A modellek fogyasztása konfigurálható, így az ultramobil verziók esetében 12-25 wattos tartományban gondolkodhatnak a partnerek, míg a normál H-s megoldásoknál a 45 wattos szint 35 wattra csökkenthető. Érdekesség, hogy az IGP-k relatíve magas órajelen üzemelnek, ami főleg annak köszönhető, hogy a Renoir már nem a régebbi, fix DPM lépcsőket használja, hanem egy finomszemcsés DPM mechanizmust, így a korábbi pár helyett már több száz köztes állapot van. Emiatt van az, hogy az aktív multiprocesszorok száma ugyan csökkent a Picasso IGP-jéhez képest, de a meglévő részegységek sokkal magasabb órajelen tudnak a gyakorlatban is működni, így végeredményben kompenzálják a visszaesést. Emiatt hiába van kevesebb bekapcsolt részegység a korábbi csúcsmodell IGP-jéhez viszonyítva, az új lapka ebből a szempontból mégis nagyjából 50%-kal teljesít jobban.


[+]

Az AMD mérései szerint az ultramobil piacra szánt Ryzen 7 4800U a jelenlegi leggyorsabb ilyen jellegű fejlesztés, ugyanis nagyjából 4%-kal jobb egyszálú teljesítmény mellett az Ice Lake kódnevű lapkára épülő, Intel Core i7-1065G7-nél, többszálú munkavégzés mellett pedig hozzávetőleg 90% az előnye, míg az IGP tekintetében 28% körüli a fór.


[+]

A normál mobil megoldások tekintetében a Ryzen 7 4800H nagyjából 5 és 46 százalékkal tempósabb az Intel Core-i7-9750H-nál egyszálú és többszálú munkavégzés mellet, komplexebb, memóriát jobban igénybe vevő többszálú feladat esetében pedig hozzávetőleg 39% az AMD előnye.


[+]

Mindezeken túl a relatív teljesítmény/fogyasztás arány az előző generációs, Picasso SoC APU-hoz képest lényegében kétszeresére nőtt.

Az AMD készül még egy újdonsággal, amit SmartShift néven emlegetnek. Ez egyelőre még fejlesztés alatt áll, de a lényege az, hogy ha a gyártó a rendszerchipet, illetve a grafikus vezérlőt is az AMD-től rendeli, akkor lehetővé válik a teljes rendszer fogyasztásának hatékonyabb vezérlése. Itt arról van szó, hogy egy notebookot bizonyos fogyasztási keretre terveznek, hiszen számolni kell a lapkák hőtermelésével, vagyis nem lehet ám akármeddig elmenni ebből a szempontból, lesz egy limit, amit be kell tartani. Némileg hasonló a helyzet azokhoz a lapkákhoz, amelyek integrálva tartalmazzák a grafikus vezérlőt a processzormagok mellett. Ott is lenni szokott egy meghatározott kerete a CPU-magoknak, illetve az IGP-nek. A gond az, hogy viszonylag sok eltérő munkafolyamat van, tehát nem optimális egy fix határt meghúzni, mert ha az IGP nem dolgozik, akkor a processzormagok nagyobb órajelen is működhetnének, és fordítva. Emiatt az erősen integrált megoldások manapság már tartalmaznak némi átlapolást, vagyis nincs nagyon kőbe vésve a részegységek fogyasztási határa. Ezáltal egy adott limitre belőtt lapkán belül a processzormagok például a tipikusnál magasabb energiafelvétellel is dolgozhatnak, ha egy olyan feladat van, ahol az integrált grafikus vezérlő munkája csekély. Ezzel ugye a teljes rendszerchipre vonatkozóan a fogyasztás nem nő meg, csupán a rendelkezésre álló keret lesz hatékonyabban elköltve, vagyis hozzá lehet nyúlni azokhoz a tartalékokhoz, amelyeket a régebbi lapkák még csak rejtegettek, de el voltak zárva.

A mobil piacra szánt rendszerchipek már jó ideje így működnek az AMD-nél, illetve lényegében az Intelnél is. Persze a kihasználás hatékonysága még így is eltérő lehet, de az elvi koncepció a lényeges. Ugyanakkor mindez platformszinten még nincs megvalósítva, pedig alapvetően lenne mit keresni itt, hiszen az adott notebookdizájnnak is van egy fogyasztási határa, aminél megfelelően el tudja vezetni a keletkező hőmennyiséget. A gond az, hogy jelenleg a processzor, illetve a dedikált grafikus vezérlő között nincs átlapolás, vagyis ha az egyik lapka van igazán terhelve, de a másik nem, akkor is a két lapkára kikalkulált limitek élnek, azaz teljesítmény marad a rendszerben. A SmartShift technológiával az AMD ezt szeretné kinyerni egy platformszinten biztosított vezérlés által. Ez a rendszer minden olyan hardvert támogat, amelyen belül Infinity Fabric gondoskodik az egyes részfeladatokról, köztük a lapka működésének menedzseléséről. Amennyiben ez a feltétel teljesül egy teljes platform esetében, akkor a vállalat képes biztosítani egy olyan vezérlési modellt, amely lehetővé teszi, hogy ha az egyik lapka jobban van terhelve, mint a másik, akkor annak a fogyasztási kerete megugorjon. Ezzel megszűnnek azok a fix limitációk, amelyek jelenleg az egyes notebookdizájnokban kihasználatlan teljesítményt hagynak.

Az AMD mérései szerint egy SmartShift konfiguráció 10%-kal jobban tud teljesíteni a játékokban, illetve 12%-kal a többszálú munkavégzésre felkészített alkalmazások futtatásakor, méghozzá ahhoz az állapothoz képest, amikor a vezérlést nem a SmartShift oldja meg, vagyis a beépített lapkák inkább fix limitekkel dolgoznak. Ezek az értékek egyelőre az aktuális implementációra igazak, amely még a jövőben fejlődni fog, tehát lényegében minimum ennyi előny várható.

Végül a vállalat két ultramobil Athlont is bemutatott, amelyek azért nem kaptak kiemelt figyelmet, mert még a Raven Ridge SoC APU alapjaira épülő, Dali kódnevű lapkát használják. Ezek paramétereit az alábbi táblázat részletezi.

AMD Dali – Athlon mobil generáció
Típus Órajel / Turbó órajel SMT L2 cache L3 cache IGP CU-k száma Radeon magok száma IGP PowerTune órajel Fogyasztás (TDP)
Gold 3150U (2 mag) 2,6/3,3 GHz van 2 x 512 kB 4 MB 3 192 1000 MHz 15W
Silver 3050U (2 mag) 2,3/3,2 GHz nincs 2 x 512 kB 4 MB 2 128 1100 MHz 15W

A 12 és 25 watt közötti fogyasztásra konfigurálható duótól olyan nagyon nagy csodát nem kell várni, főleg a Chromebookokat célozzák, de belépőszintre tulajdonképpen jó megoldások. Az előnyük leginkább az olcsóságban rejlik majd.

Az AMD szerint a bemutatott mobil megoldásokra az esztendő első negyedévében nagyjából egy-két tucat dizájn érkezik, de az év végéig száznál is több rendszert várnak.

  • Kapcsolódó cégek:
  • AMD

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés