BRAID

Braid

Castle Crashers mellett úgy döntöttem, hogy unlockolom a Braid teljes verzióját is, miután frenetikus játékélménnyel gazdagítja a meglévő játékaimat. Az, hogy egy platformjáték, teljes mértékben igaz, valamint az, hogy egy logikai játék – úgyszintén. De valahogy mégsem sorolható egyikbe sem. Leginkább a fából készült IQ-Games játékokhoz hasonlíthatnám, ahol összevissza szenvedsz hosszú órákon keresztül, míg a végen boldogan szét nem szedsz három fadarabot. És ezzel boldog leszel, hogy bár ennyi szenvedés után, de rájöttél.

Hirdetés

A játék legfőbb építőeleme az idő. Sőt, hogy pontosítsak, az idő és tér manipulálása. Valami hasonló, mint az előző generációs Prince of Persia trilógia, csak teljes körűen kidolgozva. Ergo nincs az, hogy marék homokkal kell gazdálkodni, hanem bármikor bárhol visszapörgethetsz.

A játék félépítése hasonló mint a standard platformjátékoknak(Super Mario), ergo több világ van, és azon belül több pálya. Az elsődleges cél minden világban egy festmény kirakása, amit puzzle darabokban kell összeszedni. Mindez semmi extra nem lenne, de például az első világban csak akkor lehet összeszedni 2 képdarabot, ha a következő pályákon lévő darabok már megvannak, és fel lettek illesztve a vászonra.

Minden világ valami újat mutat be, amit onnantól kötelező lesz kihasználni a következő pályákon. Eleinte a visszatekerés csak a nehezebb részek könnyítésére szolgál, később viszont a plusz lehetőségek nagyon fontos részét fogják képezni az előbbre jutásnak. megjelennek a zölden vibráló, időtorzításra immúnis tárgyak és ellenfelek, a lila árnyékokkal is interaktusba kerülő elemek, és egyéb hasonló dolgok. Az ötletek ebben még mindig nem merülnek ki, vannak olyan pályák, ahol a jobbra-balra mozgás pörgeti az időt előre és hátra.

Ha ezeket vesszük, a játékmenet teljesen újszerű, és egyedül elvinné a hátán a játékot, de mindemellett - a háttértörténet sem a megszokott forma. A helyzet alap, és a korábban említett Super Marionak is az alapja volt. Adott egy főhős, és adott egy hercegnő. A főhős dolga, mint ahogy az lenni szokott, megmenteni a hercegnőt az elrablójától. Minden világ végén van egy kastély, amit fel kell keresni, hogy megtaláljuk, de van valami ami nem passzol ide. Nem csak az idő nem stimmel, de az egész szituáció sem. Valahogy minden kastélyban azt kapja válasznak, hogy nincs hercegnő, és soha nem is hallottak róla. Pedig van hercegnő, csak …

najó nem szpoilerkedem.

Mindenesetre a sztori csak akkor lesz ténylegesen értelmes, ha végigolvassuk a világok bevezetőjénél látott könyvek részleteit (Wall of Text).

A játék frenetikusan hangulatos, az egyetlen probléma talán az vele, hogy néha teljesen tanácstalan vagy, hogy hogyan lehet továbbjutni, ugyanis se segítséget, se utalást nem ad a játék. De ettől függetlenül kifejezetten dicséretes, hogy még vannak emberek és csapatok, akik nem csak a grafikára vagy a bevált receptekre gyúrnak rá, hanem fejlesztenek eredeti játékokat, amik akár meg is újíthatják az ipart.