Túlélni és élni hagyni
A másik játékmód a klasszikus deathmatch, ez inkább amolyan kiegészítő vagy feszültséglevezető mód, itt ugyanis – szemben a háború valóságával – mindenki mindenki ellen harcol a megszokott frontvonalakon, a számos harci puska egyikével. Ez egyébként akciódúsabb és spontánabb a frontvonal játéknál, mégis az utóbbi az izgalmasabb, mivel a játékos ott profitálhat a csapatmunkából. Összefogva egyébként is jóval nagyobb eséllyel lehet megállítani a támadó ellenfeleket vagy elfoglalni a riválisok állását, a fegyveres fedezék, a bomba- vagy gáztámogatás és a változatos fegyverek összehangolva működnek igazán jól.
Az ellenfél bármikor lecsaphat [+]
Egy-egy meccs végén a gamer tapasztalati pontokban és medálokban részesül, amelyekkel a későbbiekben új fegyverek, kiegészítők és egyéb nyalánkságok válthatók ki, biztosítva a változatosságot. Ha a játékos ugyanazon csapat részeként, megszokott online bajtársaival együtt fog bele újabb meccsekbe, értékesebb tapasztalati pontok ütik a markát, egy egy hullámhosszon lévő, chat formájában kommunikáló, vagy éppen általunk billentyűparancsokkal irányított csapat egyébként is élethűbb csataélményt biztosít, hiszen a háborút sosem egyedül vívták.
[+]
A játék audiovizuális prezentációja abszolút rendben van. A tájakban túl sok változatosság nincs – ez ugyebár az első világháborús téma egyik visszataszító ereje –, de azért minden pálya kissé más és más. Közös a szürkék és a barnák dominanciája, a természet és a harci eszközök lepusztult hangulata, jelezve, hogy bizony a frontvonalon már hónapok óta zajlik az ádáz küzdelem. A fényeffektek régies filmek hatását idézik meg, a színek pedig általánosságban visszafogottak. Azért akad pár épen maradt erdő, mező és sziklás dombok. A képkockasebesség közepes felszereltségű számítógépen elfogadható, bár akció közben megfigyeltük az fps ingadozását maximális beállítások mellett, persze a játékosnak akad módja a teljesítmény növelésére az effektek és a részletesség visszafogásával. Az irányítás pontos és precíz, sok segítséget viszont nem kap a játékos, úgyhogy be kell vetnie legjobb tudását a túlélés érdekében.
[+]
A Verdunt nem lehet sokszínűnek nevezni pályáit illetően, ám a sártengernek, a rohadó ároktámaszoknak és az esővízzel megtelt krátereknek autentikus a hangulata, az pedig, hogy az ellenfél gyakran jelzés nélkül, váratlanul bukkan fel, meglepve a játékost pont akkor, amikor biztonságban érzi magát, olyan fenyegetés, ami folyamatosan magasan tartja az adrenalinszintet. Földön kúszva vagy bátor módon rohamozva, mesterlövészpuskával, gépfegyverrel vagy gránáttal aprítva az ellent, sokféle módja van egy-egy küldetés teljesítésének. Ami közös, az a történelmi hitelességre fordított figyelem és az apró részletek.
Az árok az élet és halál ura Verdunben [+]
A Verdun sem bugmentes játék, a már említett fps ingadozás mellett megesett, hogy az ellenfél mozgása darabosabb volt az ideálisnál, megnehezítve az eltalálását, játékleállással vagy a végeredményt befolyásoló súlyos bakival mindenesetre nem találkoztunk. Egyértelmű, hogy a Verdun az online FPS-ekben jártas és a történelmet kedvelő játékosoknak lett kitalálva, így biztos akad majd olyan, aki nem találja a majd a helyszíneket és a játékmódokat elég változatosnak. Az első világháború azonban már csak ilyen volt, és a nyugati frontvonal csatáiban napokra el lehet vesznie azon bátor gamereknek, akik egy játékok szempontjából kevésbé feldolgozott világháborúban kívánják bevetni tudásukat. Az árokharc pedig még sosem volt ennyire izgalmas, úgyhogy gázmaszkokat fel, indulhat a támadás!
Pro:
- A ritkán feldolgozott első világháború árokharcának izgalmas, autentikus feldolgozása
- Hangsúly a csapatmunkán és a különféle fegyverek összehangolásán
- A védekezés és a támadás is egyaránt izgalmas, ezek frontvonal játékmódban váltakoznak
- Elfogadható audiovizuális prezentáció
Kontra:
- Az fps ingadozása csata közben
- Furán meghúzott játékhatárok, átlépésük halállal jár
- Néhány apróbb bug
- Kissé egysíkú (de ugyanakkor autentikus) pályák
75
Bone123
