Gázmaszkokat fel!
A tömegkultúrában és az európai emlékezetben is a második világháború játssza az előző évszázad történelméből a legnagyobb szerepet, pedig az első is katasztrofális emberáldozatokkal és begyógyíthatatlan nemzeti sebekkel járt. A hosszan elhúzódó csaták, köztük a tíz hónapos verduni ütközet olyan rémképet hagyott a résztvevő francia és német felekben, hogy a második világháború előestéjén mindenki azért fohászkodott, hogy csak állóháború ne alakuljon ki, ami a Harmadik Birodalomnak a nyugati offenzíva során éppenséggel összejött, keleten azonban még tovább elhúzódó frontvonalak merevedtek meg.
A második világháborús játékok dominanciája hadtörténeti oldalról persze érthető, hiszen technológiailag, harcászati típusok, egységek, fegyverek, taktikák és helyszínek szempontjából a második nagy háború változatosabb volt az elsőnél, kimeríthetetlen terepként szolgálva akár a történelmileg hiteles, akár az attól elrugaszkodó tételek számára, gondoljunk mondjuk a Wolfenstein sorozatra. A játékipar mostohább volt az első világháborúval, kevés az emlékezetes cím, de azért akad egy-két jól sikerült darab a korszakból, ilyen például a Toy Soldiers.
Bizony, a gázmaszkra is szükség lesz az első világháború árkaiban [+]
Az egyik oka a népszerűtlenségnek a hadászat módja lehet, az első világháborúban ugyanis az árokharc különösen domináns volt, a bombázások által felszaggatott terep és a sárral átitatott árkok fedezékéből való tüzelést eddig nem sikerült igazán izgalmasan prezentálni. Ezen kíván változtatni a Verdun, amely pont ebbe a sötét és mocskos világba dobja a játékost a vérzivataros 1914-18 közötti években.
A nyugati frontvonal térképe [+]
A Verdun műfaját tekintve egy háborús online csapat FPS, vagyis first person shooter, ahol a játékos egy csata közepén találja magát minimális, korhű felszereltséggel, és amelyben bizonyos küldetéseket kell csapatával együtt teljesíteni a sikerért. Egyjátékos mód nincs, egyedül nekimenni az ellenségnek pedig nem is javallott, azért vannak a bajtársaink, hogy együtt győzzük le az ellenlábasokat.
Hirdetés
Tájkép csata közben
Bár a játék neve Verdun, a helyszín és az időpont tágasabb a címadó csatánál, a nyugati frontvonalnak számos állomását újraalkották ugyanis a fejlesztők a belga-francia és a német-francia határ mentén. Ami közös a legtöbb pályán, az a letarolt táj, a megkopasztott erdők, a holdbéli, mozsárágyúk által megszaggatott dimbes-dombos terep, és persze a földbe vájt szűk, labirintusszerű árkok, amelyek egyszerre szolgálnak védelemként és klausztrofób helyszínként, ahol egy váratlanul landoló gránát egy egész csapatot ki tud irtani, és ahol számos alkalom nyílik lesből hátba lőni az ellenfelet. Egy-egy pálya több szektorra oszlik.
Bár erdők és mezők is akadnak, a kietlenebb tájak a jellemzőbbek [+]
A játékos a Verdun első indítása és az alapbeállítások után két mód közül választhat. A frontlines, vagyis frontvonalak maga a tulajdonképpeni játék, amelyben négyfős online osztagok csapnak össze valamelyik terepen. A két oldal egyszerre egyébként több kvartettet is felvonultat, úgyhogy tucatnyi játékos részt vehet egy-egy ütközetben. Az osztagok általában más-más pozíciókat, fegyvereket és persze taktikázási lehetőséget biztosítanak, így osztagon belül lehet valaki mezei katona puskával és gránáttal, gépfegyveres vagy mesterlövész, felderítő, esetleg szakaszvezető, aki gáztámadást és ágyútámogatást kérhet.
Ilyen amikor több hónapja folyik a harc egy helyen [+]
Számos osztag elérhető a háború valós résztvevői közül, és mindegyiknek más-más a felszerelése és erőssége. Visszatérve a gázra, a biológiai fegyverek ellen gázmaszkkal lehet védekezni, csakhogy azt felvéve sokkal nehezebb kilátni, szóval a játékos tényleg megtapasztalhatja az első világháború emberpróbáló nehézségeit, bármelyik oldalon is álljon.
[+]
Egy frontjáték 15-30 percig tart típustól függően, és általában két fő küldetésre lehet osztani egy-egy csatát, ami között a szerver vált játék közben. Az egyik mód a támadás, ilyenkor az egyik ároksávtól vagy mondjuk egy erdőből kell előrenyomulni a következő szektor felé, ahol az ellenfél lesben áll, és csak arra vár, hogy a nyílt terepen támadó riválisait lepuffantsa. Amennyiben a kis csapat mégis sikerrel jár, elfoglal és sikeresen megtart egy szektort, közelebb kerül a győzelemhez, ami az ellenfél központjának kipucolása.
[+]
Csakhogy bizonyos időközönként a támadás védekezésbe vált, ebben a módban pedig bizony vissza kell menekülni a saját árok védelmébe és onnan fogadni a támadó ellenséget. A játékos nem hagyhatja el a frontvonal a fejlesztők által kijelölt területét, ha megteszi és pár másodpercen belül nem tér vissza, dezertálásért automatikusan lepuffantják, visszavonuláskor pedig ugyanez azon játékos sorsa, ha nem hátrál elég gyorsan. Mindez a háború realitása szempontjából érhető, csak nem mindig nyilvánvaló a játéktér határa. Amennyiben a két szemben álló fél nem jut dűlőre az idő leteltéig és nem foglalja el a másik hadiszállását, a meccs döntetlennel végződik.
Túlélni és élni hagyni
A másik játékmód a klasszikus deathmatch, ez inkább amolyan kiegészítő vagy feszültséglevezető mód, itt ugyanis – szemben a háború valóságával – mindenki mindenki ellen harcol a megszokott frontvonalakon, a számos harci puska egyikével. Ez egyébként akciódúsabb és spontánabb a frontvonal játéknál, mégis az utóbbi az izgalmasabb, mivel a játékos ott profitálhat a csapatmunkából. Összefogva egyébként is jóval nagyobb eséllyel lehet megállítani a támadó ellenfeleket vagy elfoglalni a riválisok állását, a fegyveres fedezék, a bomba- vagy gáztámogatás és a változatos fegyverek összehangolva működnek igazán jól.
Az ellenfél bármikor lecsaphat [+]
Egy-egy meccs végén a gamer tapasztalati pontokban és medálokban részesül, amelyekkel a későbbiekben új fegyverek, kiegészítők és egyéb nyalánkságok válthatók ki, biztosítva a változatosságot. Ha a játékos ugyanazon csapat részeként, megszokott online bajtársaival együtt fog bele újabb meccsekbe, értékesebb tapasztalati pontok ütik a markát, egy egy hullámhosszon lévő, chat formájában kommunikáló, vagy éppen általunk billentyűparancsokkal irányított csapat egyébként is élethűbb csataélményt biztosít, hiszen a háborút sosem egyedül vívták.
[+]
A játék audiovizuális prezentációja abszolút rendben van. A tájakban túl sok változatosság nincs – ez ugyebár az első világháborús téma egyik visszataszító ereje –, de azért minden pálya kissé más és más. Közös a szürkék és a barnák dominanciája, a természet és a harci eszközök lepusztult hangulata, jelezve, hogy bizony a frontvonalon már hónapok óta zajlik az ádáz küzdelem. A fényeffektek régies filmek hatását idézik meg, a színek pedig általánosságban visszafogottak. Azért akad pár épen maradt erdő, mező és sziklás dombok. A képkockasebesség közepes felszereltségű számítógépen elfogadható, bár akció közben megfigyeltük az fps ingadozását maximális beállítások mellett, persze a játékosnak akad módja a teljesítmény növelésére az effektek és a részletesség visszafogásával. Az irányítás pontos és precíz, sok segítséget viszont nem kap a játékos, úgyhogy be kell vetnie legjobb tudását a túlélés érdekében.
[+]
A Verdunt nem lehet sokszínűnek nevezni pályáit illetően, ám a sártengernek, a rohadó ároktámaszoknak és az esővízzel megtelt krátereknek autentikus a hangulata, az pedig, hogy az ellenfél gyakran jelzés nélkül, váratlanul bukkan fel, meglepve a játékost pont akkor, amikor biztonságban érzi magát, olyan fenyegetés, ami folyamatosan magasan tartja az adrenalinszintet. Földön kúszva vagy bátor módon rohamozva, mesterlövészpuskával, gépfegyverrel vagy gránáttal aprítva az ellent, sokféle módja van egy-egy küldetés teljesítésének. Ami közös, az a történelmi hitelességre fordított figyelem és az apró részletek.
Az árok az élet és halál ura Verdunben [+]
A Verdun sem bugmentes játék, a már említett fps ingadozás mellett megesett, hogy az ellenfél mozgása darabosabb volt az ideálisnál, megnehezítve az eltalálását, játékleállással vagy a végeredményt befolyásoló súlyos bakival mindenesetre nem találkoztunk. Egyértelmű, hogy a Verdun az online FPS-ekben jártas és a történelmet kedvelő játékosoknak lett kitalálva, így biztos akad majd olyan, aki nem találja a majd a helyszíneket és a játékmódokat elég változatosnak. Az első világháború azonban már csak ilyen volt, és a nyugati frontvonal csatáiban napokra el lehet vesznie azon bátor gamereknek, akik egy játékok szempontjából kevésbé feldolgozott világháborúban kívánják bevetni tudásukat. Az árokharc pedig még sosem volt ennyire izgalmas, úgyhogy gázmaszkokat fel, indulhat a támadás!
Pro:
- A ritkán feldolgozott első világháború árokharcának izgalmas, autentikus feldolgozása
- Hangsúly a csapatmunkán és a különféle fegyverek összehangolásán
- A védekezés és a támadás is egyaránt izgalmas, ezek frontvonal játékmódban váltakoznak
- Elfogadható audiovizuális prezentáció
Kontra:
- Az fps ingadozása csata közben
- Furán meghúzott játékhatárok, átlépésük halállal jár
- Néhány apróbb bug
- Kissé egysíkú (de ugyanakkor autentikus) pályák
75
Bone123
