Az Android TV vesszőfutása

A Google nevéhez köthető Android TV  smart platform az első pillanattól kezdve betegeskedik. A gyártók képviselőivel, illetve szakmabeliekkel beszélgetve, valamint a netes hozzászólásokat olvasva elég sokan csalódottak azzal kapcsolatban, ahogy a Google kezeli ezt az ügyet. De mi is a baj az Android TV-vel, és mi lehet a megoldás?

Mit keres az Android a tévéken?

2010-ben a Google jó nagy csinnadratta közepette jelentette be, hogy más nagy piaci résztvevők aktív közreműködésével egy saját smart platformot hoz létre. Azonban hiába szállt be a fejlesztésbe, és adta a nevét a dologhoz a Sony és a Logitech, a fantáziadúsan Google TV névre keresztelt projekt csúnyán megbukott.

[+]

Azonban nem adták fel a küzdelmet, a tapasztalatokból okulva még egyszer nekivágtak a feladatnak. 2014-ben azzal álltak elő, hogy megoldották a problémákat, és hamarosan érkezik a forradalmi Android TV. Maga az ötlet teljesen logikusnak látszott, hiszen pont akkoriban kezdett kifulladni az okostévérendszerek első-második generációja. A NetTV (Philips), a Net+ (Sharp), a SmartTV (Toshiba), a Viera Connect (Panasonic) és az LG-féle NetCast is kezdett kicsit elavultnak, lassúnak és egydimenziósnak tűnni, hogy csak néhány példát említsünk. Ha valaki egy ilyen rendszert hasonlított össze egy okostelefonnal, hát nem a "smart" szó jutott először eszébe, az biztos.

Az is nyilvánvalóvá vált viszont, hogy a következő evolúciós lépés megtételére a gyártók egy részének nincs kapacitása. Pont ideje volt egy külső szereplő színre lépésének, és a Google tényleg egy tökéletes választásnak tűnt: a cég tarsolyában ott pihentek a kész alkalmazások és a brutálisan erős Android brand, amelyet ráadásul készek voltak ráhúzni a televíziókra és asztali médialejátszókra.  2015-ben be is mutatkozott az Android TV rendszer, amely mellett az évek során számtalan gyártó tette le a voksát, köztük olyan nagy halak, mint a Sony, a Philips, a Sharp, a TCL, a Xiaomi vagy épp az NVIDIA. Tehát ők a Google kezébe tették a sorsukat, hiszen ezzel vállalták, hogy eszközeik a jövőben egy egységes, más által megalkotott rendszert futtatnak majd, amelyen maximum csak finomhangolást végezhetnek.

Fontos-e az okostévérendszer?

Ha súlyozni kell a dolgokat, akkor nyilván fontosabb, hogy a panel kifogástalan legyen vagy hogy rendesen működjön a hangrendszer, de azért hiba elintézni egy legyintéssel a smart platformot, mégis sokan így tesznek. A leggyakoribb indokok, hogy ez egyáltalán nem számít, mert úgyse netezik az ember a televízión, HTPC-je van, a konzolnak mindegy, csak az adásokat nézi stb. és még sorolhatnánk az érveket. Pedig ezek az állítások nem állják meg a helyüket, ugyanis az okostévé platformok ma már nem pusztán a webes alkalmazások futtatására szolgálnak. Sokkal inkább olyan operációs rendszerekről van szó, amelyek kihatnak egy készülék komplett működésére, kezdve a bekapcsolástól, a kezelésen, elérhető funkciókon, szolgáltatásokon, appokon, böngészőn át egészen a tunerekig vagy a hangrendszerig.

[+]

Ha pedig ezekkel baj van, akkor nem igazán beszélhetünk teljes értékű tévéről, pláne, hogy a probléma sokszor nem izoláltan jelentkezik, hiszen ha például azt tapasztaljuk, hogy az alkalmazások lefagynak, akkor bizony bedöglik a médialejátszó is. És ezzel el is érkeztünk az Android TV hibáihoz...

Kereszttűzben az első pillanattól

Gyakorlatilag a megjelenés pillanatától kezdve komoly kritikák érték az Android TV-t, amelyeknek csak egy részével lehet vitatkozni, ráfogni arra, hogy pusztán ízlésbeli eltérések állnak a fanyalgás hátterében. Lássunk ezek közül néhányat!

Stabilitás

Egy jól működő smart platform alapja a stabilitás, amíg ezzel nincs rendben valami, addig mindennel gond van. Na az Android TV ebben a versenyszámban olykor kifejezetten gyalázatosan teljesített már az első perctől. Mi is jó pár alkalommal tapasztaltunk a tesztek során hosszú másodpercekig tartó akadozást, belassulást, fél percig tartó gondolkodást, sőt automatikus újraindulást vagy akár fagyást. Az is előfordult, hogy egy csúcs tévé egyszerűen kifeküdt egyik pillanatról a másikra, a kikapcsolás sem segített rajta, csak az áramtalanítás! Most gondoljunk bele, hogy kifizet valaki közel egymillió forintot egy tévéért, és meccsnézés közben, a döntő tizenegyesnél be kell másznia a szekrény mögé, ki kell húznia a konnektorból, visszadugnia, ezután még várnia fél percet, míg visszajön a kép...  Ez egyszerűen agyrém!

[+]

Csak a Sony Community oldalán 40(!) olyan bugot sorolnak fel, amely az Android TV első két évében, az idei, komolyabb frissítésig jelentkezett, és fórumainkon is sokan panaszkodtak. Van, akinél eltűnt a Wi-Fi, máshol teljesen magától elindult a csatornakeresés, előfordult, hogy a tv nem ismerte fel a külső merevlemezt, gond volt a hangerő-szabályozóval, megbolondult az EPG, elveszett a Bluetooth kapcsolat, és még sorolhatnánk a kisebb-nagyobb bakikat.

Probléma az appokkal

Az Android TV nagy ígérete volt, hogy az androidos háttérnek köszönhetően úgy fog funkcionálni a tévénk, mint egy telefon. Azóta kiderült, hogy ez az elgondolás több sebből is vérzik. A fő probléma azzal van, hogy az érintőképernyőre optimalizált alkalmazások egy része nagyon körülményesen, esetleg egyáltalán nem használható egérrel, kontrollerrel vagy más külső vezérlő perifériával. Emellett a komolyabb grafikájú játékokat is el lehet felejteni, mert a készülékekbe épített hardver egyszerűen nem elég erős a futtatásukhoz. Oké, ez nem a Google hibája, hiszen nem ők tehetnek arról, hogy a gyártók a vason spórolnak, de ez is azt mutatja, hogy a koncepció alapjaival voltak komoly problémák. Azt viszont már nem lehet másra kenni, hogy egyes applikációk lefagytak, vagy már maga a letöltés/installálás sem sikerült, pedig erre is volt példa.

Egységes felület

Szerintem nagy hiba, hogy a Google csak azt tette lehetővé, hogy a gyártók az előre telepített, reklámozott alkalmazásokkal variálhatnak, illetve a rendszerbeállításoknál használhatnak egyéni kezelőfelületet. Maga az Android TV főképernyőjének struktúrája, amelyen keresztül elérhetőek az egyes alkalmazások, tévécsatornák, funkciók, kapcsolódó szolgáltatások stb., rögzített és nem megváltoztatható, átalakítható. Emiatt mondjuk egy belépőszintű TCL televízió grafikus kezelőfelülete, főmenüje nagyjából úgy nézett ki, mint a Sony über prémium készülékéé, azt leszámítva, hogy más appok találhatóak meg rajta.

[+]

Érdekes az is, hogy amíg a vetélytársak próbáltak a letisztultság, az egyszerűség felé mozdulni újabb smart platformjaikkal, addig az Android TV esetében a Google a másik irányba indult. Kétségkívül látványosak az alkalmazott, viszonylag nagyméretű színes ikonok, viszont pont a méretük miatt kevés fér ki belőlük egyszerre a képernyőre, sokat kell "lapozgatni", ami nem tesz  kifejezetten jót a kezelésnek.

Lesújtó vélemények a szakmától

Az elmúlt hónapokban jó sok emberrel beszélgettem az Android TV-ről, és az egyik legkomolyabb kritikát a Sony egyik munkatársától hallottam 2017 nyarán. Ő konkrétan tragikusnak nevezte a rendszer korábbi verzióját, mikor az került szóba, hogy milyen változást hozhat egy ígért frissítés. Emellett érdemes megemlíteni a Panasonic egyik japán munkatársával folytatott diskurzust is. Őt arról faggattam, hogy nem tervezik-e, hogy csatlakoznak az Android TV táborhoz, miután a Mozilla dobta a Firefox OS projektet. Nos a válasza elég lényegretörő volt, ugyanis kizárta ezt a lehetőséget, legalábbis a közeljövőt illetően, mondván rengeteg a probléma a platformmal, és nem kívánják bevállalni ezt a kockázatot, inkább házon belül folytatják a Firefox OS hegesztését.

Elfogadhatatlan, amit a Google csinál

Frissítés után érdemi javulás?

Az első Android TV még az 5.0 verziószámú, Lollipop operációs rendszerre épült. Bár folyamatosan kalapálták a platformot, az igazán komoly frissítést a 6.0-ás Marshmallow-ra váltás jelentette, amely azonban nem igazán orvosolta a fent említett hibákat. A közelmúltban megjelent az első tévéken a következő nagyobb lélegzetvételű csomag, amely már a 7.0-ás Nougatra épül. Ezzel kapcsolatban megint azt ígérték, hogy megoldják a stabilitással kapcsolatos problémákat, illetve új funkciók megjelenésével is kecsegtettek.

[+]

Már sikerült kipróbálni az újabb, 7.0-ás verziót a Sony és a Philips egyik televízióján, és nyilván nagyon kíváncsiak voltunk rá, hogy sikerült-e befoltozni a lyukakat. Nos röviden és velősen: nem teljesen. Mindkét esetben továbbra is tapasztaltunk lassulást, akadozást, sőt a Philips egy jó kis összeomlást is produkált. Mindezt ráadásul az IFA-n sikerült összehoznia, úgy, hogy egy külön szobába volt betéve, ahol mellette egy odaállított szakértő feladata volt, hogy megmutogassa a készülék előnyeit. A Philipsnél még meg kell említeni, hogy itt próbálták demózni az új, belengetett funkciók közül a Google Assistant támogatást, ami hangvezérlést tesz lehetővé, de jó nagy betli lett a vége. Állítólag a gyenge Wi-Fi miatt nem működött a dolog, ám ez valószínűleg senkit nem vigasztal, senkit nem nyugtat meg.

A fórumokat olvasgatva úgy tűnik, hogy más is hasonlókat tapasztalt, emellett sokan panaszkodtak, hogy továbbra is problémák vannak az alkalmazásokkal, illetve jó pár kapcsolódó szolgáltatással, például a Miracast vagy WiDi támogatással. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a tévétulajdonosok, a felhasználók nem kifejezetten elégedettek, és mérget vehetünk rá, hogy a gyártók sem azok.

Botrány, ami történik

Ott tartunk, hogy két és fél, három év után az Android TV még mindig olyan hibákkal küzd, amelyeket már a legeslegelső verzióból ki kellett volna irtani! Egész egyszerűen elfogadhatatlan, amit a Google csinál, hiszen kiszúr a gyártópartnerekkel és a vásárlókkal is. Gondoljunk bele, ha valaki vesz egy távolról is jól látható összegért egy tévét vagy médialejátszót, és az lefagy, nem futnak rajta az appok, vagy a filmek, akkor kit fog szidni, mint a bokrot? Nyilván a gyártót, és ezért nem is lehet hibáztatni! Komplett márkáknak tehet keresztbe az, hogy évek óta képtelenek kijavítani ezeket a hibákat. A Philips mérnökei megfeszülhetnek, hogy egy pirinyóval jobbá tegyék az Ambilightot, de lehet, hogy az emberekben nem csak az marad meg, hogy milyen baró a dinamikus fényglória a képernyő körül, hanem az is, hogy bizony olykor belassul a prémium tévé.

És itt azért nem arról van szó, hogy a hipertérugrást kéne kiókumlálni, hanem csak az idegesítő akadásokat, összeomlásokat kellene elkerülni. Még bosszantóbb, hogy ehelyett olyan haszontalanságokba ölik az energiát, hogy például bevezessék a Google Assistant támogatást a tévén. Mintha ez olyan elképesztően fontos lenne, pláne úgy, hogy már évek óta világosan látszik, hogy a hangvezérlésre ebben az iparágban nincs olyan egetrengető szükség, ráadásul még meg sem tudják normálisan csinálni, mert előfordul, hogy a rendszer ugyan megérti a parancsokat, de egyszerűen nem hajtja végre őket, mint ahogy erre is láttunk példát.

Mi a megoldás?

Az idei Google fejlesztői konferencián a cég bejelentette, hogy már dolgoznak Android TV 8.0, azaz az Oreóra épülő platformon, ami minden eddiginél jobb és stabilabb lesz. A Google nevéhez köthető Nexus Player nevű médialejátszóra egyes külföldi beszámolók szerint már meg is érkezett ez a csomag, de az első visszajelzések szerint még eléggé béta állapotban van: a rendszer továbbra is hajlamos belassulni, és maradt a viszonylag kötött struktúra is. Azzal kapcsolatban még egyelőre nincs semmilyen információ, hogy az itthon is kapható tévékre mikor futhat be az Oreo-alapú frissítés, talán valamikor jövőre, de az eddigi információk alapján korántsem biztos, hogy ez jelenti majd a megváltást.

[+]

Az teljesen nyilvánvaló, hogy a Google eddigi partnerei nem dobhatják sutba az egészet, nem mondhatják, hogy akkor a nulláról felépítenek egy saját operációs rendszert, alkalmazásokkal, mindennel. Erre még az olyan nagy konszerneknek sincs elég kapacitása jelenleg, mint a Sharp vagy a Philips. A Samsung és az LG ugyan meglépte ezt, de ők évekkel ezelőtt kezdték a munkát, és egyébként is más ligában játszanak, legalábbis ami az erre fordítható forrásokat illeti. Arra pedig egyelőre semmilyen jel nem utal, hogy az Android TV-t alkalmazó gyártók esetleg megpróbálnának átváltani valami más, már meglévő platformra, pl. a Tizenre, a webOS-re vagy a MyHomeScreen 2.0 néven futó egykori Firefox OS-re, azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán erre lenne-e lehetőség.

Így nem nagyon marad más megoldás, mint hogy a gyártók nyelnek egy nagyot, és bíznak abban, hogy a Google végre megoldja valahogy a problémákat. Ez persze nem jelenti azt, hogy termékeik rosszak vagy használhatatlanok, csak egyszerűen lehetnének egy picit jobbak is, ami viszont már nem rajtuk múlik – és ez az igazán bosszantó az egészben.

elefant