Jedi a Wishről

A játék felépítése meglehetősen archaikus: a pályákon eltévedni nem lehet, az időt inkább csak az említett Gnosis-pontok hajkurászása viszi el. A harcok mindig arénákba zárva zajlanak, nehogy véletlenül elkerülhessük az ellenfeleket - igen, ennyire lineáris az Awakening. Maguk a helyszínek egyébként kellően impresszívek, elvégre ki ne szeretne egy ősi civilizáció ezerévek óta elhagyatott romjai között kalandozni? Sőt, még a játék eleji városi környezet is teljesen rendben van design és stílus szintjén. Az viszont már igen komoly gond, hogy a technológia nem mindig képes kiszolgálni a grafikusok munkáját. A fejlesztés még negyedik generációs Unreal-motorral indult, de időközben a legújabb verzióra váltott a stúdió.

[+]

Jól tudjuk: e platform képességei potenciálisan óriásiak, de ha nem szánnak megfelelő időt az optimalizálásra, ezerféle módon tud visszaesni a képfrissítés - és itt ez a helyzet. Konzolon nincs lehetőség a szokásos Minőség és Teljesítmény módok között választani, így a szaggatás bármikor bekövetkezhet - és a Steam-fórumban olvasottak szerint ez még 4090-es kártyával szerelt PC-ken is pontosan így van. Egy további gond, hogy hiába az Unreal 5-ben dolgozó Metahuman karakteralkotó rendszer, az Awakening szereplői láthatóan nem kaptak ebből a kezelésből: az arcokon nem láthatók az érzelmek, a szemek csak halottan merednek előre, nincs igazi arcmimika - sajnos ebből a szempontból is legalább másfél generációs hátrányban van a játék. Még szegény Anya Chalotra, a Witcher-tévésorozatból igazolt színész is hiába került bedigitalizálásra: egy-egy állóképen awakeninges arca a poligonhiány ellenére is hasonlít ugyan rá, de az amúgy igényesen megrendezett átvezető jelenetekben mintha halotti maszkot látnánk egy érzelmekkel teli karakter helyett.

[+]

A végigjátszás nálam majdnem pontosan 11 óra volt, amit persze arasznyival még ki lehet tolni, ha az achievementek-trófeák miatt visszamegyünk még gyűjtögetni, de ehhez már nem volt kedvem. Nem is feltétlenül az egy kaptafára zajló harcok, a végtelen keresgélés és a játék végére azért ezerszer látott mágikus lopakodás tartottak ettől vissza, hanem a társak állandó - állandó! - pofázása. Azzal semmi gond nincs, ha egy ilyen akciójátékban a társak élőbbé teszik a kalandot, de itt valami eszelős módon sikerült ezt túlzásba vinni, főleg azért, mert nem beszélgetéseket hallunk, hanem expozíciós magyarázatokat és enciklopédia-bejegyzéseket. Mintha a fejlesztők nyolc játékra előre mindent kitaláltak volna, de most még semmit nem mernének ebből megmutatni, csak a karakterek száraz szövegei készítik elő a terepet az eszelős fordulatoknak és csodálatos helyszíneknek.

[+]

Sajnos megint bebizonyosodott, hogy egy alkotásból leginkább akkor válhat eszelős, minden szórakoztatóipari lehetőséget megmozgató megasiker, ha az organikusan alakul ki - ha már rögtön a sikert és annak következményeit kezdjük el tervezgetni az első építőkocka tökéletesre csiszolása helyett, akkor úgy járhatunk, mint a Universal filmstúdió a Dark Universe-szériával. Vagy a Warner az első DCU-val. Vagy a Namco az Unknown 9-nal.

Összegzés:

Az Unknown 9: Awakeninggel sokat akart a szarka, de nem bírta el a farka és az Unreal Engine 5. Az tulajdonképpen lelkesítő, hogy egy stúdió egyből egy hatalmas, több médiumot is átfogó, kis túlzással Star Wars méretű sikert akar létrehozni, de kiszámítható módon így pont az első játékra, az Awakeningre nem maradt elég figyelem. A programnak egyetlen olyan eleme sincs, ami akár csak kicsit is jobb lenne, mint a jelenlegi legjobb akció-kaland keverékek. Akadnak benne jó ötletek, a teljesítmény mellett igazán objektív katasztrófák nincsenek benne, de minden téren archaikus kialakítása és monotonitása miatt már karácsonykor sem fogunk rá emlékezni.

Az Unknown 9: Awakening PC-re, PlayStation és Xbox platformokra jelent meg.

Az Unknown 9: Awakening legjobb pontjai:

• Izgalmas körítés és dizájn;
• A harcok ötletesek;

Az Uknonwn 9: Awakening legrosszabb pontjai:

• Nagyon hamar repetitívvé válik;
• Előző generációs látványvilág;
• Gyenge animáció;
• A kalandosnak szánt sztori a végére nagyon ellaposodik.