Kevesebb mag, több AI: teszten az Intel Lunar Lake

Bevezetés, tesztalany

Utóbbi évtizedeinek legrosszabb korszakát éli az Intel, még a balul sikerült Netburst idején sem volt ennyire bizonytalan a piaci helyzete és sötét a jövője. Mintha minden összeesküdött volna ellene: egyszerre van lemaradásban a fő versenytársak mögött az AI területén, a gyártástechnológiában és közben még az előző processzorgenerációknál előkerült stabilitási gondok okozta nehézségekkel is meg kell küzdenie. Ebben a szituációban érkezik most a legújabb notebookplatform, a Lunar Lake, mellyel elsősorban a mesterséges intelligencia, illetve az energiahatékonyság területén igyekszik újra az élmezőnybe kerülni a cég, felvéve a versenyt a Qualcomm és az AMD már piacon lévő ajánlataival.

A hivatalosan a Computexen bemutatott Lunar Lake új architektúrát hoz, búcsút mond a Hyper-Threadingnek, kihasználja a TSMC gyártási képességeit, és a Meteor Lake-hez képest jóval alacsonyabb TDP értékekkel rendelkezik. Ez utóbbi is mutatja, hogy a Core Ultra processzorok 200-as szériájával egyelőre nem a nagy és erős notebookok, hanem a jól hordozható, hosszú üzemidejű és – a Microsoft Copilot+ feltételeinek megfelelő NPU-nak köszönhetően – a helyi AI funkciók futtatására is képes noteszgépeket célozza az Intel. Ennek megfelelően tesztünket az IFA-n bejelentett új Zenbook S 14 generáció, az UX5406 segítségével próbáltuk ki.

Dizájn

Az S széria a már eleve a felsőkategóriába pozicionált Zenbookok még jobban a hordozhatóságra kihegyezett változatait tartalmazza, ennek megfelelően az új Zenbook S 14 is nagyon könnyű és vékony lett. Mérete 310 x 215 x 13 mm, tömege pedig épp csak eléri az 1,18 kg-ot. Alumínium burkolata a már többször látott, magas hőmérsékletű eljárással kialakított és rendkívül karcálló „ceraluminium” bevonattal rendelkezik. Ennek karcállóságát korábban már első kézből sikerült megtapasztalnunk, további előnyei pedig – mármint azon kívül, hogy tényleg nagyon jól néz ki –, hogy az ujjlenyomatokat sem igazán gyűjti.

[+]

Díszítések területén az új Zenbook S 14 is a minimalista elvet vallja, fedlapján csillogó vonalakból alakul ki a gyártó logója, pont úgy, ahogy az előző generációknál is. ARGB, feltűnő hűtés nincs, a billentyűzet elegáns, fehér háttérvilágítást, a felette található rácsozat jobb széle pedig egy diszkrét kis márkajelzést kapott.

[+]

Mivel ultrahordozható gépről van szó, a gépház vékonysága fontosabb, mint a sokféle csatlakozó – ennek ellenére kapunk azért egy teljes méretű HDMI 2.1 TMDS portot és egy USB 3.2 Gen 2 Type-A konnektort is. Ezeken felül még kombinált 3,5 mm-es kombinált jack, illetve két Type-C interfész került a notebookra, melyek USB 4-esek, ennek megfelelően tehát 40 Gbps sávszélességet, DP Alt módot, illetve USB-PD töltési lehetőséget is kínálnak. Ez utóbbi nemcsak lehetőség, hanem kötekezően használandó is, ugyanis nincs dedikált töltőport, a notebookhoz egy 65 wattos USB-PD adapter jár.

[+]

Alulról szemlélve a gépet két igen széles talp, hűtőrács, illetve összesen tíz darab csavar tűnhet fel. Az utóbbiakat eltávolítva a burkolat könnyen nyitható, ami lehetővé teszi a háttértár cseréjét és a ventilátorok tisztítását is. Egyéb opció nincs, a memória gyakorlatilag a processzor része, és az alaplap túlnyomó részét úgyis takarja az a vékony vapor chamber, mely itt a hővezető csövek helyett intézi a felesleges hő elszállítását a CPU-tól a hűtőbordákhoz.

Kicsi és nagy mag ismét

A Lunar Lake egy hamisítatlanul notebookokba szánt dizájn, amelynek kapcsán az Intel húzott egy nagyon merészet: a vállalat egyetlen chipletet sem gyárt hozzá a házon belül, vagyis minden lapka a TSMC-nél készül, így kezelve azt a gyártástechnológiai hátrányt, amit a cég a teljesen saját dizájnjainál szükségszerűen bevállal.

Az egyes chipletek szempontjából a vállalat elhagyja a Meteor Lake-nél alkalmazott, négychipletes megoldást, ami egyrészt feleslegesen bonyolult volt, másrészt nagymértékben növelte a tokozás költségeit. A Lunar Lake már csak két chipletet használ, egy 3 nanométeres TSMC node-on készülő, 140 mm²-es compute tile-t a fontosabb részegységekkel, illetve egy 6 nanométeres TSMC node-on gyártott, 46 mm²-es IO tile-t az egyéb áramkörökkel.

[+]

A processzorrész teljes egészében a compute tile-ban helyezkedik el, és 8 darab, nem egységes teljesítményű mag dolgozik benne. Ezek közül négy a nagy teljesítményű, Lion Cove kódnevű P-mag, a másik négy pedig a kisebb teljesítményű, Skymont kódnevű E-mag. Kiemelten hasznos fejlesztés, hogy az ütemezésért felelős Thread Director is megváltozik egy kicsit; mostantól minden folyamat egy E-magon indul, és ha a rendszer azt érzékeli, hogy az adott munkamenet számára az E-mag nem optimális, akkor az átirányítja egy P-magra (de csak akkor nyúl a P-magokhoz, ha az elengedhetetlenül szükséges). Ez elvi szinten hasonlít ahhoz, amit a Meteor Lake alkalmaz, de mivel kevesebb eltérő magtípus van, így egyszerűbb a működés, noha a cél továbbra is a hatékonyság maximalizálása.

Na de milyen magok?

A részletesebb bemutatást érdemes az E-maggal kezdeni, hiszen ezt használja majd nagyrészt a rendszer. Ahogy fentebb említettük, a Skymont kódnevű dizájnról van szó, amely három darab dekódolóklasztert tartalmazó front-enddel rendelkezik. Az OOO logikának hála a beérkező feladatok sorrendtől függetlenül is végrehajthatók, illetve a klaszterek egyenként három utasítás széles dekódolót alkalmaznak. Érdekes újítás a nanokód, ami kezeli azt a problémát, hogy az egymás melletti dekódolóklaszterek nem férhetnek hozzá egyszerre a mikrokódhoz. A nanokód modell azonban a leggyakoribb komplex utasítások mikrokódját mindhárom klaszterben megkettőzi, így ezek az utasítások egymás blokkolása nélkül dekódolhatók.

A back-end tekintetében 416 bejegyzéses re-order bufferre (ROB), az integer feldolgozók esetében pedig nyolc ALU, hét AGU, és három jump egységre lehet számítani, amit kiegészítenek a lebegőpontos rész 128 bites FADD és FMUL vektormotorjai. Két porton keresztül az AES titkosítás gyorsítása is támogatott, illetve négy integer és két lebegőpontos store data port van.

[+]

Cache tekintetében a Skymont 64, illetve 32 kB-os L1 utasítás és adat gyorsítótárat kínál, míg a maximum négy mag között megosztott L2 gyorsítótár kapacitása legfeljebb 4 MB lehet. Utóbbit azért érdemes így írni, mert a konfigurációtól függ a végső paraméter, de magába a négy magot tartalmazó processzormodulba ennyit építenek be fizikailag.

A Lion Cove-os P-mag a másik alternatíva a rendszeren belül, és bár ez lesz kevesebbet használva, a teljesítmény inkább innen jön. A fejlesztésen belül nagy hangsúlyt kap a továbbfejlesztett front-end rész. Többek között nyolc utasítás széles dekódolót kapott a rendszer, a µop cache pedig 5250 bejegyzést képes tárolni. Az utasításbetöltéshez és dekódoláshoz a Lion Cove már 64 kB-os utasítás gyorsítótárat használ, az iTLB (Instruction Translation Lookaside Buffer) mérete viszont nem nőtt, így maradt 256 bejegyzéses.

A sorrendtől független végrehajtást biztosító OOO logika természetesen megmaradt, sőt, immáron 576 bejegyzéses, az egységes ütemező pedig több allokációs portra van osztva, így a különböző operációk a számukra megfelelő allokációra kerülnek, és onnan jutnak tovább a valós feldolgozókra. Ezek felé összesen tizennyolc portot használ az Intel.

[+]

Hat port kínál egy-egy darab integer ALU-t (aritmetikai-logikai egység), továbbá két porton keresztül érhető el egy-egy, FMA-t támogató vektormotor, illetve további két porton az FADD feldolgozó. A további allokációkon keresztül férhetők hozzá a store data egység, valamint összesen hat AGU (címgeneráló egység). Ezekkel a rendszer három-három loadot és store-t képes elvégezni ciklusonként. A back-end így kifejezetten komplex lett, így be kellett vezetni a 48 kB-os L0 adat gyorsítótárat, amelyet még megtámogat egy 192 kB-os L1, a maximum 3 MB-os L2 adat gyorsítótár előtt.

A processzormagok összekapcsolása szempontjából az összes P-Core és E-Core kifejezetten gyors compute fabricon van rajta, amely közvetlenül a magok és magcsoportok L3 gyorsítótárait köti össze. Ezek kapacitása a teljes kiépítés esetén maximum 12 MB, és mindegyik P-magnak saját L3 szelete van.

IGP: majdnem csatamágus

Az IGP tekintetében az Intel az Xe2 architektúrát veti be, ennek is az LPG (Low Power Graphics) variánsát. Ez technikailag nem a sokak által várt Battlemage dizájn, hanem annak egy butított verziója, ami jobban illik a notebookpiacra.

A fejlesztés több szempontból is hozza az Alchemist generáció alapvető felépítését, így a geometria feldolgozásáért, tesszellálásért és raszterizálásért felelős setup motor továbbra is teljes egészében az úgynevezett shader tömbökben található, amelyet a vállalat szimplán Render Slice néven emleget. Ezekben megtalálhatók az Xe-core feldolgozók, amiket az egyszerűség kedvéért érdemes az egységesen elfogadott multiprocesszor elnevezéssel illetni. Ezekből maximum négy darab található egy Render Slice-ban, és minden ilyen részegység rendelkezik nyolc darab feldolgozóegységgel. A multiprocesszoron belüli feldolgozóegységeket nyolc darab textúrázócsatorna szolgálja ki.

[+]

Maguk a feldolgozóegységek az elődhöz képest eléggé megváltoztak, mivel a lebegőpontos vektormotor 256 helyett már 512 bites, és egy külön porton elérhető a szintén 512 bites csak integer adatokkal operáló egység. Megjegyzendő, hogy a feldolgozóegységek párosítva vannak, vagyis maguk a párok közös ütemezőt kaptak, viszont a különálló vektormotorok nem ugyanazt a regiszterterületet használják, ami elég nagy előny.

Az említett vektormotorok mellett, az integer egységgel közös porton található egy négyutas, ME nevű, trigonometrikus és transzcendens utasítások végrehajtásáért felelős, speciális funkciókat biztosító részegység is, továbbá egy további portra van bekötve az úgynevezett XMX feldolgozó, ami az Xe Matrix Extension rövidítése. Utóbbi egyfajta mátrixszorzásra szabott, 2048 bites feldolgozó, amely BFloat16, FP16, Int8, Int4 és Int2 adattípusokkal képes a DPAS (Dot Product Accumulate Systolic) operáció végrehajtására.

A multiprocesszorok része a 192 kB-os, úgynevezett SLM (shared local memory), ami a helyi adatmegosztásra fenntartott memóriaterület. Ez egyben L1 gyorsítótár is, és konfigurálható, hogy mekkora partíció marad a helyi adatmegosztásra. Utóbbi szempontból azért van egy szabványban rögzített, 32 kB-os minimum előírás.

A multiprocesszorok fontos eleme még a sugárkövetést gyorsító fixfunkciós egység, amelyek a dobozok és a háromszögek metszésvizsgálata során órajelenként rendre tizennyolc és kettő operációt hajtanak végre, fixfunkciós bejárás, illetve a futó shaderek sorrendjének koherenciát javító átrendezése mellett. Utóbbi azt a célt szolgálja, hogy futtatott folyamatok többször találják meg a szükséges adatokat a gyorsítótárban.

[+]

A ROP blokkokból az Intel egy shader tömbbe kettőt épített, ezek egyenként nyolc blending egységgel rendelkeznek. Ha a Lunar Lake IGP-jét nézzük, akkor összességében két shader tömbből áll az egész dizájn, ezeken belül pedig egy-egy setup motor szolgál ki négy darab multiprocesszort és két ROP blokkot. A feldolgozó- és a blending egységek száma így összesen rendre 64 és 32, a textúrázócsatornák száma pedig 64. Mindezek munkáját egy 8 MB-os L2 gyorsítótár segíti.

[+]

A Lunar Lake része egy új, maximum három megjelenítő meghajtására képes kijelzőmotor is, ami a HDMI 2.1 és DisplayPort 2.1 mellett támogatja az eDP 1.5-öt is. Emellett a multimédiás motor is fejlődött, amely képessé vált az új VCC formátum dekódolására.

Az NPU és egyéb nyalánkságok

A processzorrész és az IGP után egyfajta csemegéje az új platformoknak az NPU, vagyis a neuronháló gyorsító. Ez a Lunar Lake-ben is megtalálható, ráadásul ez az Intel első olyan dizájnja, ami megfelel a Microsoft Copilot+ követelményeinek, azaz minimum 40 TOPS teljesítményre képes – valójában persze kicsit többet biztosít.

[+]

Maga az NPU az Intel negyedik generációs dizájnjának számít, az alapja pedig az úgynevezett NCE, vagyis Neural Compute Engine, amelyekből összesen 6 darab található az NPU-n belül. Ezekben két darab, vektorműveletekre szabott Shave DSP dolgozik, az úgynevezett MAC tömb mellett, utóbbi felel MAC operációk végrehajtásáért. FP16 formátummal ciklusonként 1024, Int8 esetén pedig 2048 operációra képes egy NCE. Utóbbiak egyébként közös Scratchpad RAM-on és L2 gyorsítótáron, illetve MMU-n és DMA-n osztoznak.

[+]

Az Intel szerint az NPU 4-nek nevezett részegység 48 TOPS-os teljesítményt kínál, és maga az alaparchitektúra az 512 bites vektormotorokkal rendelkező Shave DSP-knek hála leginkább nagy nyelvi modellek hatékony futtatására van optimalizálva.

Memória a tokozáson

A Lunar Lake kódnevű fejlesztés egyik kiemelten érdekes koncepciója, hogy a rendszermemóriát átviszi az alaplapról a processzor tokozására. A 128 bites memóriabuszhoz így 8533 MHz-es effektív órajelű, LPDDR5X szabványú memória kapcsolódik, és már a vásárláskor el kell dönteni, hogy 16 vagy 32 GB kapacitást szeretnénk.

Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a rendszermemória elhelyezése csökkenti a platformdizájn komplexitását és kiterjedését, cserébe nem épp olcsó ez a koncepció, ami meglátszik majd a processzorok árazásán, és ezt a notebookgyártók kénytelenek belekalkulálni a fogyasztóknak szánt termékek árába is.

A prémium notebookok szegmensében viszont ez a fajta kialakítás előnyös, mert vékonyabb lehet maga a mobil eszköz, és a kisebb helyigényű alaplap nagyobb akkumulátor elhelyezését teszi lehetővé, ami végeredményben növeli az üzemidőt.

Belső és teljesítmény

A Zenbook S 14 többféle kiépítésben is létezik, így például van belőle Core Ultra 9-es modell is, de hazánkban hivatalosan még csak az általunk is tesztelt, Core Ultra 7 258V processzorral szerelt összeállítás érhető el. A meglehetősen magas, 780 000 forintot meghaladó árért cserébe olyen konfigurációt kapunk, amely elég sokáig nem igényel majd bővítést: az említett, 4+4 magos CPU mellé 32 GB RAM, illetve 1 TB háttértár jár, a 14”-es kijelző pedig természetesen OLED, mégpedig egy 2880x1800 pixeles felbontással, 120 Hz-es frissítéssel és 400 nites maximális fénysűrűséggel rendelkező Samsung panel.

Sebesség

Mint már volt róla szó, a Lunar Lake, bár a legújabb platform, nem a teljesítményt, hanem az energiahatékonyságot szeretné javítani – na meg az AI teljesítményt, hogy végre az Intel is teljes erővel felszállhasson az „AI PC” vonatra. Ezt jól mutatja például az, hogy a nálunk járt Core Ultra 7 258V maximális TDP-je 37 watt, szemben az előd Zenbook 14 UX3405-be került Core Ultra 7 155H 115 wattjával. Ennek fényében érdemes tehát nézni a tesztek során kapott számokat!

Mint mindig, a tesztet a CrystalDiskMarkkal kezdtük, hogy kiderüljön, nincs-e valami probléma a háttértárral. Örömmel jelentjük, hogy nincs, a WD PC SN560 PCIe 4.0 x4-es SSD az elvárt eredményeket hozza, és közel van ahhoz, amit a Meteor Lake-kel szerelt elődnél kaptunk.

[+]

Áttérve a „rendes” tesztekre, a méréseket a MyASUS alkalmazás standard, illetve maximális sebességet kínáló profiljávan is elvégeztük. Mindkét esetében 37 watt a maximális TDP (PL2), de az előbbinél ez jóval rövidebb ideig áll rendelkezésre, a PL1 pedig 17 watt – szemben az utóbbi 28 wattjával. Folyamatos, nagy terhelésen tehát elég jelentős a fogyasztásbeli különbség. Csak összevetésként: a Meteor Lake-kel szerelt Zenbook 14-ben a PL1 20/28 watt, míg az AMD Strix Pointot bemutató Zenbook S 16-ban 17/28 watt.

Nézzük akkor az eredményeket! A Cinebench R15-ben már látható, hogy a Hyper-Threading elvesztése, illetve a kevesebb mag bizony visszaveti a sebességet ott, ahol a többszálas feldolgozás jól működik, és ezen az érezhető IPC növekedés sem segít. A Cinebench 23-ban nem ilyen radikális a visszalépés, de gyorsulásról ott is csak az egyszálas mérések esetében beszélhetünk. Az AMD Strix Pointtal összevetve rosszabb viszont a helyzet: nemcsak a többszálas mérésekben áll gyengébben a Lunar Lake, de az egyszálas gyorsulás sem elég ahhoz, hogy a Lunar Lake átvehesse a vezetést.

A rendszer egészének teljesítményét mérő PCMark 10 esetében az összpontszámban már látszik némi javulás a Meteor Lake-kel szemben (és a Strix Pointot is megközelítik a számok), de ha jobban megnézzük a részleteket, akkor kiderül, hogy alapvetően a digitális tartalomgyártás és a játék az, ami felhúzza a végeredményt. Az Adobe termékeket futtató Procyon is megerősíti ezt: mind a képszerkesztés (Lightroom és Photoshop), mind a videóvágás (Premiere) esetében igen komoly az ugrás a Meteor Lake-hez képest, de az AMD Strix Point bizony még mindig előnyben van.

A további mérésekben hullámzóak az eredmények – a magok/szálak számával párhuzamosan látványosan gyorsuló 7Zip nT mérésénél nagyon érezhető a kevesebb mag és a Hyper-Threading hiánya, de a Handbrake SQ alatt már jobbak a számok. Érdemes megfigyelni azt is, hogy a teljesítménycentrikus profilt aktiválva milyen jelentős a gyorsulás egyes méréseknél.

Míg PCMark 10 alatt a játékokra vonatkozó eredmények nőttek, addig 3DMark esetében ez a változás kevésbé látszik, gyakorlatilag ugyanazokat a számokat kaptuk. Az AMD kínálatával összevetve viszont egyértelmű az Intel fölénye most is.

Végezetül jöjjenek a játékok, ahol azt láthatjuk, hogy az integrált Intel Arc 140V grafika már teljes mértékben képes a 720p felbontás és közepes részletesség mellett az élvezetes játékhoz szükséges sebességet biztosítani, de ennél többhöz akkora minőségi ugrásra lenne szükség, melyet egyelőre egyik platformon sem várhatunk.

Tapasztalatok

Kijelző

Az idei Zenbook S 14-be szerelt Samsung OLED panel régi ismerős, több notebookban is találkoztunk már vele. Itt sem okozott csalódást, méréseink szerint 396 cd/m² maximális fénysűrűséget és a technológiából adódóan gyakorlatilag végtelen kontrasztarányt kínál. A színtér gyakorlatilag teljes DCI-P3, és szinte teljes Adobe RGB fedést kínál, térfogata pedig óriási, ami látszik is a megjelenő kép életgazdagságán, tehát fotó- és videószerkesztésre is kiváló a notebook.

[+]

A színhűség kapcsán a gyári kalibrációnak köszönhetően a dobozból kivéve már szinte tökéletesek az értékek, a delta E maximális értéke is 1,5 alatt marad, a háttérvilágítás egyenletessége pedig kiváló.

[+]

Használat közben

A Lunar Lake-nél fontos volt az alacsony fogyasztás, és ez működés közben is látszik: ha az alapértelmezett profilt választjuk, a gép gyakorlatilag mindig néma, csak hosszabb terhelésnél kezd a ventilátor hallhatóvá válni, de ez is messze elmarad a zavaró szinttől, annyira, hogy egy közepesen hangos irodában már észre sem vesszük majd. A maximális teljesítményt biztosító profilnál terhelés nélkül szintén néma gépet kapunk, ám itt a programok futtatásakor viszonylag gyorsan hangosabbá válnak a ventilátorok. Hangszintjük azonban még így is bőven elviselhető, nem kell tartani a kollégák reklamálásától. Méréseink szerint karnyújtásnyira a notebooktól ülve 37 dB-re számíthatunk.

A fogyasztást vizsgálva látjuk, hogy a 37 wattos PL2 szintet mindkét esetben eléri a CPU, de míg az alapértelmezett profilnál ezt csak 24-25 másodpercig tartja, addig a teljesítményközpontú beállításokkal egy percig élvezhetjük az emelt sebességet. Ráadásul ezután az előbbi esetben 17 wattra, az utóbbinál pedig 28 wattra esik vissza a fogyasztás.

A hőmérsékletek alakulásában szintén látható a profilok közötti eltérés, de az értékek egyáltalán nem drámaiak, a vapor chamber alapú rendszer láthatóan képes megbirkózni a feladattal. A burkolat esetében sincs probléma, a 41 °C körüli maximumok még teljes mértékben elviselhetőek.

[+]

Beviteli eszközök, hang, üzemidő, értékelés

Nagyon vékony notebookról lévén szó, a billentyűzet kapcsán muszáj némi kompromisszumot kötni. Az alapok természetesen rendben vannak, a szilárd gépháznak köszönhetően nem hajlik, rugózik semmi. A kapcsolók visszajelzése is jól eltalált, se nem kemény, se nem túl puha. A gombok maguk sem lötyögnek. Ami gond, hogy nagyon rövid úton mozognak, ez a kelleténél valamivel „keményebb” érzetet kelt.

[+]

Extra billentyűk, pláne numerikus rész a kisméretű gépházon nem fért el, és a kurzormozgatók is összenyomottak – hiába, a kis méretnek az ergonómia területén bőven vannak hátrányai.

A Zenbook S 14 UX5406 oldalanként két hangsugárzót használ [+]

Hangrendszerként az új Zenbook 2+2-es kiépítést használ, tehát két mélyebb és két magassugárzó felel a megszólalásért. Viszont a vékony gépházban (melyből oldalra kell a hangoknak távozni) ez sem tud csodát tenni, tehát a mélytartományról nagyjából 120 Hz alatt le kell mondanunk. A hangerő, a torzítás (jobban mondva annak hiánya), illetve a dinamika azonban rendben van.

Üzemidő

A kisméretű gépházba az ASUS egy 72 Wh-s akkumulátort szerelt, mely csak 3 wattal kisebb a vaskosabb „nem S” Zenbook 14-be került áramforrásnál. Ezzel pedig az üzemidő kiváló, szinte duplázzuk a Meteor Lake-kel szerelt gép által elért eredményeket:

Értékelés

A Lunar Lake-re épülő, legújabb generációs ASUS Zenbook S 14 egy kiváló notebook: elegáns, strapabíró, jól hordozható, gyors, üzemideje pedig egészen kiemelkedő. Az OLED panellel nagyon jó képminőséget kapunk (mondjuk a fényereje lehetne nagyobb a HDR tartalmakhoz), melynek köszönhetően multimédiás feladatokra is tökéletesen bevethető a gép, az új IGP pedig korlátozottan, de játékra is használható. Viszont elég drága is, 780 000 forintos áráért ugyan 32 GB RAM-ot, meg a legújabb platformot kapjuk, de csak integrált grafikája van, a tapipadról pedig hiányzik a számbevitelt megkönnyítő NumberPad funkció. Nem hibátlan tehát a termék, de ettől még az egyik legjobb noteszgép ebben a kategóriában.

[+]

Ahol kicsit talán kevesebbet kapunk, az a nyers erő: ez az a pont, ahol pedig belép a képbe az Intel Lunar Lake platformja; egyszálas teljesítményben ugyan jobb, mint elődei, de a többszálas feldolgozásnál bizony érezhető a magok és a Hyper-Threading elhagyása. Ez a napi használatban szerencsére nem szúr szemet, a gép reszponzív, a programok gyorsan indulnak és futnak, és különösen a multimédiás szoftverek alatt pedig kifejezetten gyors az összeállítás. Versenytársként ott van viszont a Strix Point, mely erősebb (bár többet fogyaszt), illetve a Qualcomm Snapdragon X platformja is. Ez utóbbi ugyan valamivel még takarékosabban bánik az energiával, de kompatibilitása egyelőre nem tökéletes.

Intel Lunar Lake (Core Ultra 7 258V)	ASUS Zenbook S 14 UX5406

Abu85, Wombath

Az ASUS Zenbook S 14 UX5406 notebookot a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.