Command & Conquer 3.5
Van valami bájos abban a pofátlanságban, ahogy a Tempest Rising fejlesztői a Command & Conquert kezelik – és igazuk is van: ha már az Electronic Artstól nem várható a sorozat folytatása, hát majd mások elvégzik a munkát. Tiberium helyett itt Tempestnek hívják az idegen matériát, ami ráadásul itt nem zöldellik, hanem vörösben ragyog, de azt ugyanolyan betakarító masinák gyűjtik be, csak azért, hogy a beömlő pénzből épületeket, egységeket és fejlesztéseket vásároljunk. Frank Klepacki indusztriális dübörgésével aláfestve két frakció küzd a Tempest feletti uralomért: a modern és drága egységekkel operáló GDF, valamint a Dynasty, egy tömegeket megmozgató kaotikus szekta. Lézer versus lángszóró; vasalt egyenruha versus gyűrött bőrkabát; amerikai akcentus versus orosz akcentus. Igen, egy klasszikus, archetipikus RTS-ről van szó, ami 20 éve is pontosan ugyanígy jelenhetett volna meg – akkor talán nem tudott volna igazán kiemelkedni a tömegből, most viszont nincs honnan kiemelkednie, hiszen egyedül van a porondon.
Tényleg nehéz lenne túlozni azzal kapcsolatban, hogy a Tempest Rising mennyire a Command & Conquerek utódja akar lenni – egyszerűen minden porcikájáról ez érződik; a zenéktől a felépítésen át a játékmenet egyes részleteiig mindenütt feltűnik a Westwood hagyatéka. A kampányküldetések között, ha nem is élőszereplős, de szépen renderelt eligazításokat kapunk, és mindig van egy rövidke felvezető videó is, általában az újonnan kapott egységekkel a főszerepben. A bázisépítés során oda kell figyelni a reaktorok építésére, mert minden más üzem energiát használ, és ha túllépünk az áramtermelésen, minden leáll. A Dynasty épületeket csak elkészültük után lehet elhelyezni a bázison, így „építés” közben nem sebezhetők. Multiplayerben a legnagyobb veszélyt a mérnökök jelentik, akik képesek csendben átvenni az irányítást bármely épület felett, hogy azokat eladva okozzanak helyrehozhatatlan károkat.
[+]
Akinek tehát nem csupán ismerős a Westwood nagyszerű játéksorozata, de fájó hiányérzet is gyötri azzal kapcsolatban, az rögvest be is szerezheti a Tempest Risingot – egész biztosan nem fog csalódni. Persze a legutóbbi valamirevaló Command & Conquer réges-rég, 2009-ben jelent meg, így aztán rengetegen vannak, akik már az RTS műfaj letűnése után kezdtek el játszani – nekik minden újdonságként hathat. Szerencsére a Tempest Rising nem valami aprócska, párfejlesztős garázsprojekt, hanem két rátermett stúdió koprodukciójában elkészült, a 3D Realms által terjesztett játék, így a technikai megvalósításra szemernyi panaszunk sem lehet.
[+]
A játékban levő két kampány 1997-ben játszódik, évtizedekkel a kubai rakétaválságból kirobbant harmadik világháború rövid, de intenzív nukleáris viharát követően. Bár a globális politikai viszonyok a megnyugvásról szólnak, mindent felkavar, hogy először az erősen radioaktív területeken, majd szinte mindenhol máshol is feltűnik egy vörösen ragyogó növényszerűség, a vadul burjánzó-terjedő Tempest. Hogy ez pontosan micsoda, és hogy miként tűnt elő a semmiből, az csak a kampányok második felében derül ki – de talán nem árulók el nagy titkot azzal kapcsolatban, hogy még ez a narratív megoldás is erősen épít a Tiberium Warsra.
[+]
Bár a Tempest Rising nem használ olyan mélyen eltérő frakciókat, mint a StarCraftok, egy kicsit hangsúlyosabbak a különbségek a GDF és a Dynasty között, mint amennyire az a GDI és a NOD esetében volt tapasztalható. A Dynasty oldal érezhetően mozgékonyabb: a Tempest begyűjtését hatalmas mobilállomásaik végzik, a fürge terjeszkedést az olcsón új minibázist létesítő teherautóik biztosítják, rakétákkal szerelt autóik pedig tökéletesek arra, hogy a pályát átszelve saját áruknál jóval nagyobb károkat okozzanak. A GDF terjeszkedési sebességét elsősorban az egységek drágasága okozza – cserébe viszont ezek majd’ mindegyike rendelkezik valami igen hasznos extra képességgel. A mesterlövész láthatatlanná válhat, a légelhárító „tank” ideiglenes szerelőállomást idézhet, a drónnal harcoló katona pedig játékszerét akkor is be tudja vetni, amikor szállítórepülőben utazik (multiban jelenleg ez az egyik leghatékonyabb taktika). Ez persze nem exkluzív dolog, hisz a drágább Dynasty-gépek némelyike is rendelkezik ilyesmivel, de a GDF-nél mégiscsak hangsúlyosabb ez.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
