Régi és új

Bár a két kampány egyik fontos funkciója természetesen a jelenleg játszható két oldal bemutatása, ezek jóval többet érdemelnek annál, hogy egyszerűen elnyújtott tutorialként foglaljam össze őket. Bár maga a történet nem karakterközpontú, mint ahogy az a Blizzard kampányaira jellemző, ennél szerintem sokkal fontosabb, hogy a „csapásokat adunk és csapásokat kapunk” jellegű háborút remekül kitalált küldetésekkel mutatják be. Ezen a téren, e rendkívül fontos területen a Tempest Rising szerintem megugrotta az első három Command & Conquer átlagát, és remek, változatos, valódi kihívásokkal teli akciót pakolnak a játékosok elé.

[+]

Nem csak az egyes küldetések között vannak óriási különbségek (pedig Európán kívülre nem nagyon megyünk), de maguk az egyes missziók is bármikor tempót válthatnak. Egy magányos mesterlövész-lopakodás például egy ellenséges bázis elfoglalásába torkollik, amit aztán hosszú perceken keresztül kell megvédeni az ellenséges hullámoktól, és végül a lopott információt el kell szállítani az evakuációs pontra. Noha annyira egyedivé és különlegessé nem válnak a pályák, mint amit a StarCraft II nyújtott, és az a szimpatikus öngúny sincs meg benne, amit a Red Alert 3 felmutatott, de így is igen sokat hoztak ki a hagyományos, földi hadviselésből – ráadásul a kampányok második fele még komolyabb erő ellen zajlik. Igen jót tesz a kampányoknak az is, hogy a küldetések között permanens, általában több egységre-épületre is kiható bónuszokat vásárolhatunk haderőnknek (például a GDF oldalán a lézereket lehet erősíteni), valamint arzenál néven futó általánosabb előnyöket is aktiválhatunk egyre növekvő mennyiségben.

Hirdetés

[+]

Az én értékrendemben külön növelte a Tempest Rising által jelentett élményt az, hogy a gép jelentős ellenállást tud kifejteni. A kampányküldetésekben ez persze a scriptelt előnyöknek is köszönhető, de itt is sikerült elkerülni az unfair módon idegesítő feladatokat. Nem a gép kap extrém előnyöket, hanem sokszor időre kell végrehajtani valamit, vagy többfrontos háborút vívunk. Skirmish-módban végre az ellenséges intelligencia is meg tud villanni: még az easy fokozatú gép is azonnal felderíti a pályát, védelmet épít és apró különítményekkel piszkál minket, három, csapatban játszó, nehéz szintű bot ellen pedig a veteránok is meg fognak izzadni. Ez tehát jól működik, az egyetlen igazi panasz a tartalomhiány miatt érheti a játékot: a legnagyobb térképek is csak négyfősek, mindössze kilenc pálya áll rendelkezésre, ráadásul a játékmódok terén is aszály van még. Egyelőre a multiplayerről is ez mondható el: technikailag jól működik, a megjelenés óta bekerült a játékba a ranked meccsek lehetősége is, de tartalom szintjén további bővítésre szorul – amit a fejlesztői ígéretek szerint meg is fogunk kapni. (Többek között játszhatóvá válik majd a harmadik frakció is – multiban biztosan, a megfelelő siker esetén pedig akár külön kampány formájában is.)

[+]

És ha már a vágyott tartalmakról van szó, igen jó lenne, ha valami csalómentesítő szoftvert bevezetnének multiban, mert a Steam fórum tele van végtelen pénzből, fog of war nélkül játszó alakokról szóló sztorikkal. Valószínűleg azonnal megoldaná a térképhiánnyal kapcsolatos problémákat, ha kiadnának valami pályaszerkesztőt, de erről még nem volt szó. Mindez azt jelenti, hogy a Tempest Rising jelenleg azokat szolgálja ki igazán, akik a klasszikus C&C kampányokra vágynak: a játék összesen 22 pályája ennél jóval több játékórát kínál már önmagában is. Multiplayer terén most zajlik a bővítés első köre, minden hétre jut egy fontos újdonságokat hozó patch, így remélhetőleg pár hónap múlva a mostani „teljesen elfogadható” státuszból valami sokkal pozitívabbá válik ennek megítélése is. Nem tudom, hogy a Tempest Rising a műfaj feltámadásának első jeleként vonul majd be a történelembe, vagy csak magányos főnixként beszélhetünk majd róla – de az biztos, hogy azok számára, akik imádták az RTS-eket, a megjelenése remek hír. Még akkor is, ha nem újítani akar, hanem egyszerűen visszahozni azt a korszakot, amikor az év egyik legnagyobb eseménye az volt, hogy sok halasztás után végre megjelent egy újabb Command & Conquer.

A Tempest Rising kizárólag PC-re jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó 3D Realms biztosította.

Összefoglalás

Felejtsd el a Command & Conquer 4-et, a Tempest Rising a nagynevű sorozat igazi folytatása! A videókkal feldobott kampányok, a két frakció felépítése és a játékmenet megannyi más részlete is a Westwood legendás játékait követi, de természetesen a technikai megvalósítás a mai korszakhoz illő. Sőt, több más zeneszerző mellett Frank Klepacki is részese a zenei aláfestésnek. Multiplayerben és – főleg – skirmish-ben még sokat kell bővülnie, de az eddigiek alapján a fejlesztők is tudatában vannak ennek.

A Tempest Rising legfőbb pozitívumai:

• Két remekül összerakott kampány, permanens fejlődéssel;
• tökéletesen pótolja a döglött Command & Conquer-szériát;
• a fejlesztők remek tempóban javítják és bővítik.

A Tempest Rising legnagyobb hiányosságai:

• Skirmish és multiplayer terén egyelőre tartalomhiányos;
• multiplayerben bőven akadnak csalók;
• egy pályaszerkesztő igen jót tenne neki.

Bényi László