Nagy lépés az Intelnek...

A tavalyi év első felében – az asztali számítógépekbe szánt kétmagos processzorok megjelenésével – új korszak kezdődött a személyi számítógépek történelmében. Bár a többszálas, párhuzamos utasításvégrehajtás már ebben a szegmensben sem számított teljesen újdonságnak, hiszen az Intel még 2002-ben bevezette a piacra Pentium 4 processzorainál a Hyper-Threading technológiát; a nem pusztán logikailag, hanem fizikailag két magot tartalmazó Pentium D, illetve Athlon 64 processzorok megjelenése alapjaiban változtatta meg az iparágat.

Az első kétmagos asztali processzor: a Pentium Extreme Edition 840...

A technológia vitathatatlan fölénye hamar bebizonyosodott a gyakorlatban, amint megérkeztek az első olyan alkalmazások, amelyek képesek voltak kihasználni a két, egymással párhuzamosan dolgozó processzormagban rejlő lehetőségeket. Az alacsonyabb órajelből fakadó hátrányt tehát az átgyúrt alkalmazásoknak hála viszonylag gyorsan sikerült ledolgozniuk a kétmagos CPU-knak, ám egy lényeges probléma, nevezetesen a magas áramfelvétel, illetve az ehhez kapcsolódó túlzott hődisszipáció kérdése megoldatlan maradt – egészen mostanáig.

Az izraeli csoda

Az Intel 2003-ban bemutatott Centrino mobil platformjának központi komponensét képező Pentium M processzort tervező izraeli fejlesztőcsapat már jóval az első kétmagos Pentiumok bemutatója előtt hozzálátott egy vadonatúj mobil processzor megalkotásához. Mint időközben kiderült, a teamnek nem csupán az volt a feladata, hogy létrehozzanak egy energiatakarékos kétmagos mobil processzort, hanem az is, hogy az Intel új termékstratégiájának kvázi alapot nyújtsanak.

A Centrino születésével egy időben debütált Pentium M-ek, melyek Banias kódnév alatt látták meg a napvilágot, elsöprő piaci sikerek felé indították a processzorgyártót, mely ha lehet, ezek után még inkább magabiztosan uralta a mobil számítógépek szegmensét. A 130 nm-es eljárással készült, 1 MB másodszintű gyorsítótárat alkalmazó CPU-k annak ellenére képesek voltak felvenni a versenyt a NetBurst architektúra „izomagy” processzoraival, hogy alapjaikat tekintve egy régebbi generáció sarjainak számítottak. A változások szele a Banias színre lépésétől kezdve lassan és csendesen fújni kezdett.

Gratulálok, ikrei születtek!

A Baniast valamivel több, mint egy év elteltével a 90 nm-es eljárással készült, 2 MB cache-t kapott Dothan követte, mely még egyszer – utoljára – tavaly év elején megújult, ez esetben azonban csak a rendszerórajel sebességét tornászta feljebb a gyártó. A Dothanok utolsó generációja még piacon sem volt, amikor megérkeztek az első hírek a kétmagos, 65 nm-es csíkszélességgel készült Yonah-ról, melyet 2005 végére, 2006 elejére ígért a gyártó. A Yonah (ha gonoszok akarunk lenni azt mondhatjuk: szokatlan módon) időben megérkezett, ezzel együtt lezárulni látszik egy korszak a processzorgyártó történelmében. Az új mobil processzor és a hozzá tartozó platform debütálásával szinte egy napon egy új Intelt ismerhetett meg a világ.

...és az első kétmagos mobil processzor: a Core Duo

A vállalat processzor-termékkínálata idén jelentős átalakulás elé néz, így többek között az Intel 2006-ban búcsút int az öregedő, határait feszegető NetBurst architektúrának, az asztali processzorok termékvonala pedig elsősorban olyan termékekkel gazdagodik, amelyek számos, eddig csak a mobil CPU-k körében alkalmazott technológiát, fejlesztést örökölnek, ötvözve a NetBurst előnyös tulajdonságaival. A cél egy minden eddiginél hatékonyabb, energiatakarékos asztali processzor bevezetése a piacra. Az új processzorokra már nem kell sokáig várni, így a kétmagos Yonah-ra mint átmenetre tekinthetünk, mely átvezető szerepet játszik a két korszak közt.

A régi és az új Centrino logó

A processzorgyártó cégre idén jellemző markáns változásokat milliárdos költségvetésű marketingkampány kíséri, melynek során az óriásvállalat teljesen megújítja eddigi arculatát. A folyamat végére érve eltűnnek az eddig ismert logók, melyek egyebek mellett a világ ötödik legismertebb márkájává tették az Intelt, de ugyanígy búcsút inthetünk a Pentium márkanévnek is.

Jónás a noteszgép gyomrában

Az eddigiekből talán sejthető, hogy az Intel év elején debütált új mobil platformjának bemutatásakor leginkább az új processzorra helyeződik a hangsúly. Bár cikkünkben eddig mindvégig kétmagos CPU-kat emlegettünk, a Yonah-nak létezik egy végrehajtóegységet tartalmazó változata is, melynek alapján a gyártó Core Solo vagy Core Duo márkanévvel illeti a terméket (tehát az Intel itt máris elhagyta a korábbi Pentium M jelölést). Hogy platformszinten is megkülönböztethetővé váljon az eltérés, a gyártó a Core Solo processzorra utaló Centrino márkanév mellett alkalmazza a Centrino Duo jelzést is, így a noteszgépeken az új dizájnt követő logóra ránézve azonnal kiderül, hogy egy- vagy kétmagos CPU-val szerelték a noteszt. Az új Centrino függetlenül attól, hogy milyen processzort tartalmaz, a Sonomához hasonlatosan egy kaliforniai megye után kapta kódnevét, jórészt így hallhatott a szakma először Napa létezéséről.

A márkanév mellett a processzorok eddigi modellszámozási gyakorlatát is megváltoztatta a gyártó, mely a korábbi rendszerhez képest talán valamivel egyértelműbben utal a lapkák fogyasztására, illetve típusára. Az eddigi szisztéma szerint továbbra is léteznek majd „ultra-alacsony” feszültségszintet igénylő, szubnoteszekbe illő változatok (ezek típusszáma U jelzéssel kezdődik), „alacsony” feszültséget kérő példányok (L jelzéssel), normál verziók (ezek típusjelzése T betűvel kezdődik), illetve „extrém” teljesítményfelvételű modellek (E betűvel jelölve), melyek a csak ritkán hordozott, nagy teljesítményű DTR kategória gépeibe kerülhetnek majd. A betűt követő első szám a végrehajtóegységek (processzormagok) számára, az ezt követő három számjegy pedig közvetve az órajelre utal.

Bár – ahogyan arra korábban is kitértünk – az új processzor már 65 nm-es gyártási eljárással készül, alacsonyabb üzemfeszültséget kíván a korábbi változatoknál, továbbá a tranzisztorok száma sem nőtt drasztikusan a Pentium M-ekhez képest, a kétmagos Core Duo étvágya a részben újratervezett energiagazdálkodás ellenére így is valamivel nagyobb, mint elődjének. A CPU-k tipikus fogyasztása (melyet a gyártó a TDP értékkel – Thermal Design Power – jelöl) a normál kategóriában 15 százalékkal, az alacsony feszültségű modelleknél 50 százalékkal (!) nőtt, az egymagos Core Solók esetében viszont nem változott.

Ha kell egy kis energia...

Amikor nincs szükség a teljes számítási kapacitásra, a Core Solo és Duo processzorok egységesen 1 GHz-re csökkentik órajelüket, valamint redukálják üzemfeszültségüket is (Enhanced Intel Speedstep), mi több, a kétmagos változatoknál a magok egymástól függetlenül képesek halt, stop clock vagy deep sleep állapotba váltani (Dynamic Power Coordination), ezzel elméletileg akár ideiglenesen ki is iktatható az éppen nem használt végrehajtóegység, miközben a másik teljes számítási kapacitásával üzemel.

További értékes energiát spórolhat a rendszer a Dynamic Bus Parking technológiával, melynek révén a processzorral karöltve a lapkakészlet is kikapcsolható bizonyos alacsony energiafelhasználású fázisokban. Ugyanígy képes a magoktól függetlenül kikapcsolni magát a processzor 2 megabájtos, megosztott másodszintű gyorsítótára (Dynamic Cache Sizing), ekkor az adatok ideiglenesen a rendszermemóriába kerülnek.

A dinamikus, megosztott L2 cache előnyei: gyorsaság, hatékonyság

A Core Duo egyik legérdekesebb, legígéretesebb újdonsága egyébiránt éppen az imént említett másodszintű gyorsítótár kialakításában rejlik; a processzor felépítését szemügyre véve itt tudatosul leginkább, hogy ez esetben nem két „összeragasztott” Pentium M CPU-val van dolgunk. A megosztott, összesen 2 megabájtnyi L2 cache mindkét processzormag számára felkínálja teljes kapacitását, így például az egyik végrehajtóegység akkor is a teljes mérettel gazdálkodhat, ha a CPU energiatakarékos módban kikapcsolta a másik magot. A dinamikus, közös cache-használat elősegíti a gyorsítótár lehető legjobb kapacitás-kihasználását, mindemellett lényegesen csökkentheti a rendszerbusz forgalmát is.

Az új processzorok feldolgozási-számítási teljesítményét tovább növeli a korábbiakhoz képest 25 százalékkal gyorsabb rendszersín, illetve a számos optimalizáció, melynek az Intel a hangzatos, Digital Media Boost összefoglaló nevet adta. Az elnevezés lényegében felgyorsított SSE/SSE2 parancsvégrehajtást, illetve nagyobb lebegőpontos számítási teljesítményt és fejlettebb elágazás-előrejelzést takar, mindemellett a Core Solo és Duo processzorokban régen várt újdonságként megjelent az SSE3 utasításkészlet támogatása is. A 64 bites utasításvégrehajtásra azonban még várni kell, szintúgy a virtualizációs technológiára, jóllehet utóbbi már szerves része a Yonah processzoroknak, ám az első szériákkal még nem engedélyezte használatát a processzorgyártó.

Lapkakészlet, Wi-Fi

Az új Centrino/Duo platform a megújult processzor mellett egy új lapkakészlet-családot is kapott, mely az egy évvel ezelőtt debütált elődhöz hasonlóan lényegében nem más, mint egy jól bevált, asztali számítógépekhez fejlesztett chipset „mobilizált” változata. Az i915 család mobil variánsai (Alviso kódnévvel) azonban olyan jelentős vérfrissítést hoztak a mobil számítógépek világába, melyet az új Centrino részét képező, egyelőre kéttagú mobil i945 széria (ezt Calistoga kódnévvel illeti a gyártó) a jelek szerint szinte semmiben nem tudott felülmúlni.

Az új chipset blokkdiagrammja

A PCI Express és a Serial ATA technológiák támogatása már korábban adott volt, itt annyiban változott a helyzet, hogy az ICH7M-DH típusú déli híddal immáron nem négy, hanem maximum hat PCIe x1 port vehető igénybe. Maradt az egycsatornás Ultra-ATA és a maximum két egységet fogadó Serial-ATA vezérlés, a maximum nyolc USB 2.0 port és a High Definition Audio hangrendszer.

Elődjéhez képest alig változott az i945GM lapkakészletbe integrált Intel GMA950 grafikus vezérlő, itt az egyetlen említésre méltó újítás, hogy a grafikus mag órajele 333 MHz-ről 400 MHz-re nőtt, mely az energiatakarékosabb működést elősegítendő 133 MHz-re csökkenthető.

A lapkakészlet memóriavezérlése is maradt a régi, annyi változással, hogy az i945GM/PM már nem támogatja a DDR memória használatát, így az új Centrinóra épülő noteszgépekbe már csak az alacsonyabb feszültségű, energiatakarékosabb (és magasabb órajelű) DDR2 modulok kerülhetnek. Ezeket azonban – akárcsak az i915 család esetében – párosával is beszerelhetik a gépbe, így a memória kétcsatornás üzemmódban is használható. A maximálisan megcímezhető memória mérete 2 GB-ról 4 GB-ra nőtt.

Két csatorna: továbbra is kihasználatlanul

A teljesítményre jótékonyan ható fejlesztés, hogy az új chipset már DDR2-667-es memóriákat is fogad, ezzel a rendszerbuszhoz hasonlóan 25 százalékkal megnövelve a memória-alrendszer sebességét. Sajnos ez utóbbi maximálisan 10,6 GB/másodperces elméleti maximális sávszélességét (kétcsatornás üzemmódban) továbbra is jelentős mértékben visszafogja a feleekkora áteresztőképességgel rendelkező processzor-rendszerbusz, így a kétcsatornás üzemmód vajmi kevés gyakorlati előnnyel szolgál.

Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a mobil i945 családban egyelőre nem lelhető fel az alacsony fogyasztású, korlátozott szolgáltatásokat nyújtó, szubnoteszekbe szánt chipset, mely a mobil i915-ös vezérlők esetében a kezdetektől a termékkínálat részét képezte (i915GMS típusjelzéssel). Ez utóbbi lapkakészlet úgy próbált tovább spórolni az energiával, hogy bizonyos funkciókat kihagyott/letiltott belőle a gyártó, így például még DDR2 memóriáknál sem volt elérhető a kétcsatornás vezérlés, és csökkent a maximálisan elérhető rendszerórajel, továbbá az üzemfeszültség. A Calistoga működési feszültsége (és jó eséllyel gyártástechnológiája) ezzel szemben nem változott az elődhöz képest; az új lapkakészlet továbbra is 1,5 voltról, illetve akkumulátorról 1,05 voltról működik, így az egyetlen energiatakarékos fejlesztést a már említett Dynamic Bus Parking jelentheti.

Megabitek az éterben

Az új Centrino platformnak szokás szerint részét képezi egy vezeték nélküli hálózati (WLAN) vezérlő is, mely bizonyos szempontból újdonságnak számít, jóllehet alapvetően ugyanazokat a szabványokat támogatja, mint a régóta piacon lévő Intel PRO/Wireless 2915ABG típusjelzésű Wi-Fi vezérlő, kiegészítve a 802.11e QoS protokollal.

[+]

A kétsávos (2,4 és 5 GHz), háromnormás (802.11a/b/g) Intel PRO/Wireless 3945ABG vezérlő egy teljesen új kártyaformátummal illeszkedik a rendszerbe, mely a korábban alkalmazott Mini-PCI rendszert hivatott felváltani. A mindössze 51 x 30 milliméteres MiniCard a noteszgépekbe kívülről illeszthető ExpressCard bővítőkártyákhoz hasonlóan PCI Express x1 és USB 2.0 felületen kommunikálhat a rendszerrel. Jelen esetben előbbit használja az új Wi-Fi vezérlő.

Újdonság a QoS-támogatás

Az Intel PRO/Wireless 3945ABG kártya tehát ugyanazokat az átviteli sebességeket és adóteljesítményt ígéri, mint elődje, de a QoS protokollnak köszönhetően az új vezérlővel felszerelt noteszgép jobban illeszkedik az otthoni vagy vállalati multimédiás/VoIP környezetbe, az interfész fejlettebb roamingot és hozzáférési pont (AP) szűrést ígér, kompatibilis a Cisco-kiterjesztések v4-es változatával, mindemellett új konfigurációs felület is jár hozzá (igaz ez visszamenőleg is használható a régebbi modelleknél).

A gyorsabb, illetve nagyobb hatótávolságú vezeték nélküli kommunikációra tehát egyelőre még várni kell, így a hírek szerint a jövő év első felénél előbb nem számíthat a piac arra, hogy a 802.11n, illetve a WiMAX vezeték nélküli szabványokat a platformba integrálja az Intel.

Tesztkonfigurációk

Szerkesztőségünkbe első ízben az Asus jóvoltából juthatott el az Intel Centrino Duo platformja. A hamarosan megjelenő A6Ja modellcsalád egy tagjának mintapéldányát vizsgáltuk, mely során igyekeztünk fényt deríteni arra, hogy mekkora előrelépést (vagy esetleg visszalépést) hoz a mobil számítástechnikában a kétmagos processzor használata.

[+]

A noteszgépbe 1,83 GHz-en ketyegő T2400-as modellszámú processzort szereltek, mely 667 MHz-es órajel mellett kommunikált az i945PM északi híddal. A gépet 1 gigabájtnyi DDR2-533-as memóriával kaptuk, és mivel a rendszer két 512 MB-os modulból állt, a memória-alrendszer kétcsatornás üzemmódban dolgozott.

A gépben az ATI vadonatúj Mobility Radeon X1600-as vezérlőjét találtuk, összesen 256 megabájtnyi dedikált memóriával megtámogatva. A 12 pixelfutószalagos, 5 vertex árnyalóval rendelkező GPU 455 MHz-en, a memória pedig 355 MHz-en (effektíve 710 MHz-en) járt, kivéve az akkumulátoros teszteket, melyek alatt a PowerPlay 6 energiatakarékos funkcióval a minimumra szabályoztuk a grafikus rendszer teljesítményét.

A korábbi platformnak is adtunk esélyt a bizonyításra, így az Asus noteszgép-flottájának egyik zászlóshajóját, a V6V-t állítottuk ringbe az A6Ja-val szemben. Igyekeztünk olyan modellt választani, melyben az új változathoz hasonló órajelű processzor található, így ebben a típusban egy 1,86 GHz-es Pentium M 750 teljesített szolgálatot.

[+]

A gépbe gyárilag csak 512 MB memóriát szereltek (egycsatornás módban), így a gyári modult kiszereltük, és beillesztettünk a gépbe két 512 MB-os DDR2-533-as TwinMOS SO-DIMM memóriát, mellyel immáron a memóriamennyiséget tekintve is párban volt a két gép (az időzítések mindkét esetben 4-4-4-12 értékűek voltak). Az FSB órajele ennél a gépnél azonban „mindössze” 533 MHz volt, és a grafikus rendszer sem volt olyan erős, mint a Centrino Duo-s gépnél: a V6V-be egy Mobility Radeon X600-as vezérlő jutott 64 MB memóriával és 400/200 MHz-es órajelekkel.

Alkalmazástesztek

A két platform összehasonlítását az alkalmazástesztekkel és a játékprogramokkal kezdtük. Első lépésként mindkét noteszgépre telepítettük a Windows XP Professional második szervizcsomaggal frissített változatát, majd installáltuk a CD-n kapott eszközmeghajtókat. Méréseinket a különböző processzortesztekből már ismert programokkal végeztük, kiegészítve azokat néhány elterjedt, mindenki számára elérhető sebességmérő programmal, így elsősorban a Futuremark alkalmazásaival.

A jól ismert Everest Ultimate Edition mérési eredményei ezúttal igazoltan hiányoznak tesztünkből: sajnos a programnak még a legfrissebb béta változata sem tudott mit kezdeni a Yonah processzorral, így a mérések értékelhetetlen eredményeket nyújtottak. A fejlesztőkkel folytatott egyeztetés, illetve bétatesztelés alapján azonban biztosan kijelenthető, hogy a diagnosztikai- és tesztprogram következő frissítése orvosolni fogja ezt a problémát.

Alkalmazástesztjeink közül elsőként így a több processzormagra optimalizált 7-Zip programot futtattuk; itt kvázi ugyanazon az órajelen 33 másodperccel hamarabb végzett a tömörítéssel a Core Duo processzor, mint a Pentium M.

A konvertálóprogramokkal végzett mérések ismételten a Core Duo processzor fölényes győzelmét hozták; ugyanannak a videoanyagnak a tömörítésével több mint másfél perccel hamarabb végzett a kétmagos mobil processzor, ami a második magon túl alighanem a megnövekedett rendszerórajelnek és az SSE3 utasításkészletnek is köszönhető.

A háromdimenziós renderelés során arányaiban nagyjából megtartotta ugyanezt az előnyt a Core Duo a Pentium M előtt; a teapot scene-t csaknem egy perccel hamarabb számolta ki az új CPU.

Alkalmazástesztjeinket a játékprogramokkal zárjuk; itt a Quake 4, illetve a Far Cry akciójátékokra esett a választásunk, minden esetben egy előre rögzített demót futtattunk a gépeken. A felbontást mindkét programnál minimalizáltuk, hogy ne a grafikus processzorok erőviszonya döntse el a küzdelmet.

A Quake 4-et két módban futtattuk, így a méréseknél fény derült arra, hogy ha a program nem használja ki a második magban rejlő lehetőségeket, a két processzor szinte fej-fej mellett halad, ám az SMT (Simultaneous multithreading) optimalizáció bekapcsolása után jelentősen elhúzott vetélytársától a Core Duo processzorral szerelt rendszer.

A Far Cry is a kétmagos noteszt hirdette győztesnek, ugyanakkor meglátásunk szerint itt már inkább a grafikus processzorok erején múlt a végeredmény.

Benchmarkok

A különböző pontszámok segítségével értékelő tesztprogramok közül elsőként a renderelési képességeket mérő Cinebenchet futtattuk, itt az 1,83 GHz-es Core Duo szabályszerűen földbe döngölte ellenfelét, mindazonáltal ez volt az egyetlen program, ami több mint kétszeres gyorsulást mutatott a kétmagos processzornál.

A 3DMark03 és 3DMark05 valamelyest kakukktojásnak számítanak eddigi méréseink között, hiszen ez a két program elsősorban a grafikus alrendszer teljesítményét méri, így előre látható volt, hogy a Mobility Radeon X1600-zal szerelt Centrino Duo-s rendszer lekörözi majd a nála jóval gyengébb Mobility Radeon X600-zal bíró V6V-t.

Az előző generációs Centrino notesznek ugyanakkor nincs kibúvója a rendszer összteljesítményét mérő PCMarkok eredményeinek értékelésénél. Jóllehet a végső pontszámba itt is beleszól a grafikus vezérlő teljesítménye, mi azonban elsősorban a vonatkozó részeredményekre hívnánk fel a figyelmet.

A CPU tesztmodulban a programok különböző, általában a valós felhasználást modellező számítási feladatokkal (víruskeresés, tömörítés stb.) bombázzák a processzort, köztük szerepel több párhuzamos utasításvégrehajtásra alapuló modul is. Míg a korábbi PCMark04-es tesztben körülbelül 37 százalékkal bizonyult gyorsabbnak az új CPU a réginél, addig az újabb PCMark05 esetében ez az előny mintegy 25 százalékra apadt. Azonos órajelen viszont ez is szép eredménynek számít.

A memória-alrendszert tesztelő modul kitűnően szemléltette, hogy az új lapkakészlet memóriavezérlője gyakorlatilag semmit nem változott az elődhöz képest, bár itt azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy az i945PM elbírt volna 667 MHz-es DDR2 memóriákkal is, tesztgépünket viszont csak 533 MHz-es modulokkal szerelték.

Akkumulátoros mérések

Végül tesztünk talán leglényegesebb részéhez érkeztünk, melynek során fény derülhet arra, hogy az Intel által folyamatosan kommunikált energiatakarékossági fejlesztések hoznak-e valamit a konyhára az új mobil platformnál. Az akkumulátoros üzemidő mérését ezúttal szokásunktól kissé eltérő módon végeztük annak érdekében, hogy a két platformot a lehető legigazságosabb módon hasonlíthassuk össze. Valamelyest megkönnyítette a dolgunkat, hogy a két tesztgép gyakorlatilag egyforma kapacitású akkumulátort használt, ugyanakkor a két notebook grafikus vezérlője és a kijelzőik még így is torzíthatnak a végeredményen, ezért a GPU-kat a PowerPlay opcióval, amennyire lehetett, leszabályoztuk, az akkumulátoros üzemidő-teszteket pedig ellenőrzésképpen elvégeztük kikapcsolt kijelzővel is (egyébként egyharmad fényerőt állítottunk be).

[+]

Szokás szerint a Battery Eater tesztprogram mérte a telepes üzemidőt a gép teljes kikapcsolásáig, ám itt is eltértünk szokásainktól, mert bár minden esetben a minimális terhelést jelentő reader's tesztet futtattuk, a processzort, illetve processzorokat a minimális üzemidő mérésekor 100 százalékra terheltük a Prime95 programmal. Így lényegében megismerhettük, hogy a gépek mennyi ideig képesek maximális és minimális terhelés mellett akkumulátorról működni. A tesztek során – lévén ezúttal elsősorban a platform energiatakarékosságát kívántuk vizsgálni – minden esetben bekapcsolva hagytuk a vezeték nélküli hálózati vezérlőt.

Mint ahogyan az grafikonunkon is látható, a Centrino Duo platformra épülő A6Ja itt meglehetősen csúfosan leszerepelt a régebbi technológiára épülő V6V-hez képest. Bevalljuk őszintén, mi magunk is kissé értetlenül állunk a jelenség előtt, mindazonáltal a gyenge eredmények véleményünk szerint részben annak tudhatók be, hogy az új energiatakarékos funkciók közül jó eséllyel néhányat még nem aktiváltak ennél a gépnél vagy processzornál, esetleg a Windows XP jelen formájában képtelen volt kamatoztatni azokat (így például nem láttuk semmi jelét annak, hogy az egyik processzormag kikapcsolna akkumulátoros üzemben). A grafikonokon mindemellett kitűnően szemügyre vehető az is, hogy az LCD-panelek egyharmad fényerő mellett mennyire kevéssé szólnak bele a gép fogyasztásába, különösen akkor, ha a processzort teljesen leterheljük.

Ezen méréssorozat alapján nem is kívánunk most pálcát törni a Centrino Duo felett, már ami a fogyasztást illeti, úgy gondoljuk ugyanis, hogy nem lenne igazságos egyetlen mintapéldány megvizsgálása után ítélkezni; ráadásul a két konfiguráció már csak kiépítéséből fakadóan sem vethető össze egy az egyben. A nagy eltérés mindenesetre nem túl biztató előjel, de felhívnánk a figyelmet, hogy a korai sonomás rendszerek is első körben csalódást okoztak, azonban a platform a bemutatása óta eltelt csaknem egy év során szépen kikupálódott.

[+]

Némi bizakodásra ad okot, hogy az A6Ja alig melegedett a tesztek alatt, ráadásul a gép hűtőventilátora sem keltett zavaró hangot, hiába izzasztottuk alaposan a rendszert. Jóllehet még ez az információ is kevés az általánosításhoz, örömmel látnánk, ha minden Centrino Duo platformhoz tartozó gép hasonlóképpen dolgozna.

Értékelés

Bár az új Centrino energiatakarékos fejlesztései egyelőre nem győztek meg minket, a platform részét képező Core Duo processzor képességei amúgy minden várakozásunkat felülmúlva végül helyrebillentették a mérleget. A világ első kétmagos mobil processzora nagyon erős, tiszteletet parancsoló teljesítménnyel rendelkezik, általa a hordozható számítógépek és az asztali PC-k közötti teljesítmény-olló tovább záródik. A második mag nyújtotta teljesítménytöbbletből gyakorlatilag minden windowsos számításigényes alkalmazás profitál, méghozzá nem is kis mértékben, így nem kérdés, hogy a fürge rendszerek híveinek ideális választás lesz noteszgép-fronton a Centrino Duo platform.

Az új processzor bevezetése tehát a Centrino eddigi történetének talán legjelentősebb mérföldköve, így azt is elnézzük az Intelnek, hogy közben a többi komponens alig mutat valami előrelépést az elődökhöz képest. A lapkakészlet és a vezeték nélküli hálózati vezérlő lényegében ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújtja, mint az egy generációval öregebb típusok, így a felhasználóknak be kell érniük néhány olyan optimalizációval, melyek sokszor kevés gyakorlati előnnyel kecsegtetnek.

Jól sikerült átmenet

Ám bármennyire is zseniális húzás volt az Intel részéről a Yonah megalkotása, ez a processzor még így is csak átmeneti megoldásnak tekinthető. Amennyiben pár pillantást vetünk a vállalat ütemtervére, rögtön fény derül arra, hogy a Core Duo bármennyire is korszakalkotó termék, életciklusa mégis meglehetősen rövidnek ígérkezik.

Még idén jön a Merom [+]

Az Intel még ebben az évben piacra kívánja dobni a 64 bites támogatással és virtualizációs technológiával felvértezett, Merom kódnévre hallgató mobil processzort (alighanem azt is a Core Duo márkanév alatt), mely mellé körülbelül egy év múlva megjelenik egy vadonatúj, a kétmagos processzorokhoz már minden tekintetben méltó lapkakészlet és vezeték nélküli hálózati vezérlő. A Crestline chipset a hírek szerint komoly előrelépés lesz az eddigi megoldásokhoz képest, így a rendszer többek között az új lapkakészlet révén 100 százalékban megfelelhet a Microsoft ősszel érkező új operációs rendszere, a Windows Vista kívánalmainak.

Bár a Yonah kétségtelenül nagyon komoly csábítást jelenthet, kérdéses, hogy mindezek mellett érdemes-e most olyan noteszgépet vásárolni, amin az átlagosnál hamarabb túlhaladhat a technológia, különös tekintettel arra, hogy notebookokat általában ritkán cserélik félévente-évente a vásárlók. A kérdést, úgy gondoljuk, elsősorban a használni kívánt szoftverkörnyezet kell, hogy eldöntse, így amennyiben olvasónk biztos benne, hogy az elkövetkezendő években nem kíván áttérni 64 bites alkalmazások használatára, úgy nem kérdéses: kitűnő választás lehet a Yonah processzorral szerelt Centrino Duo platform. Amennyiben kicsit is bizonytalan e tekintetben, netán most fontolgatja korosodó noteszgépe lecserélését, azt tanácsoljuk – feltételezve, hogy a processzorgyártónál minden a tervek szerint alakul – legyen még türelemmel bő fél évet, amikor is vélhetőleg ugyanannyi pénzért fejlettebb, előremutatóbb technológiát birtokolhat majd.

Renwick, fLeSs

A cikkben szereplő Asus A6Ja és V6V noteszgépet a gyártó magyarországi képviselete juttatta el hozzánk, a két 512 MB-os TwinMOS notebook RAM modul pedig az Expert Computer Kft.-től érkezett.