Erőtlenül
Jedik és Sith-ek, Skywalkerek és Darth akárkik, lázadók és birodalmiak (beleértve előd- és utódszervezeteiket is): olyan koncepciók ezek, amelyektől a Star Wars-feldolgozások egyszerűen nem tudnak elszakadni. Egyfelől teljesen érthető a dolog: ezek voltak az eredeti filmtrilógia fő építőkockái, és ha valakinek eszébe jut ez az univerzum, hát esélyes, hogy az oly jól ismert hangon zúgó fénykardok, kis jóindulattal betűket mintázó űrhajók, no meg a fekete bázisaikban nyüzsgő fehérpáncélos katonák ott lesznek első gondolatai között. Néha azonban jól esne kicsit kilépni ebből a fantáziakörből, és megnézni, hogy mi mást is képes nyújtani ez az univerzum – hogy például mi történik a Jedik és Sith-ek harcától távol, hogy mivel foglalkoznak azok, akik a maguk részéről tojnak a birodalom és a lázadók drámai küzdelmére, de a kalandokat azért nem vetik meg. Talán furcsa, hogy eddig tartott, de az Outlaws az első videojáték, ami többé-kevésbé kielégíti ezeket az elvárásokat: hőse Kay Vess, aki fikarcnyit sem törődik az őt nem igazán érintő háborúskodással, nem dolgozik benne az Erő sem, és holmi nemes önfeláldozás helyett sokkal jobban szereti, ha kredittel teli zsebekkel tud pihengetni egy kantin mélyén.
A kredittel teli zsebek persze sokáig csak az álmokban szerepelnek, így aztán Kay – és persze állandó társa, a barátságos Nix – Canto Bight egyik szegénynegyedének sikátoraiban próbál nap mint nap valami jövedelmező fusimunkát felhajtani. A fiatal lány lelkesedése totális, arca óriási, tapasztalatlanságát azonban átlátszó hazugságai cseppet sem tudják leplezni – a sokat látott kalandor nevetséges álcája alatt rejlő naivitását pedig csak az nem használja ki, aki nem akarja. És mivel ilyen derék alakból ebben a városban nem sok akad, első nagy kalandja rögtön balul sül el. Bár a Zerek Besh bűnszövetkezet főhadiszállására sikerül belopakodnia, és Nix hathatós segítségével még a hatalmas széfhez is eljut, az viszont már nem a várt kincseket rejti. Mint kiderül, a részletek felett átsikló megbízóink egy túszt akartak kiszabadítani, és amikor Kay megpendíti, hogy nem erről volt szó, társai minden empátia nélkül leütik. Egy igen kurta raboskodást, egy adrenalindús menekülést, illetve egy kétségbeesett űrhajó-lopást követően Kay és Nix rögvest orbitális pályán találják magukat, és mivel az üldözők miatt nincs idő gondolkodni, egy előkészítés nélküli hiperugrást követően már a távoli Tosharán landolnak.
[+]
A leltár nem szívderítő: van egy talajba csapódott, jelenleg kizárólag csendes füstölgésre alkalmas űrhajónk, egy épphogy működő, berregve lebegő mopedünk, egy szem, inkább szentimentális, mintsem harci értékkel rendelkező lézerpisztolyunk, illetve egész pontosan zéró tervünk a jövőre nézve. Ja, és a Zerek Besh vezetőjének jóvoltából természetesen rendelkezünk egy, a fejünkre kitűzött „halva vagy halva” típusú vérdíjjal is! Ez tehát a tökéletes kezdet egy efféle játékhoz, és a Toshara fővárosában, Miroganában eltöltött első játékórák során szépen kiismerjük az Outlaws meglepően nem Ubisoft-stílusú működését is. Az első nagy feladatunk az űrhajó helyrehozása lesz, és bár szerelőt még váratlanul könnyen találunk, a munka lassan halad, így aztán a terepismeret nélküli hősünknek minden lehetősége biztosított arra, hogy mindenféle csávába belemásszon, majd optimális esetben némileg gazdagabban kerüljön ki azokból.
[+]
A hatalmas hegy belsejébe vájt Mirogana szűk utcáit felderítve eszelős nosztalgia csapott meg – de hiszen én már láttam ilyesmit! A Knights of the Old Republic II-ben látott Nar Shaddaa, vagy a Mass Effectek Omegája is ilyen nyüzsgő, élettel, kihívásokkal és bűnözőkkel teli, küldetéseit organikusan a világépítés részeként tálaló helyszín volt. Mirogana is ilyen város: bár a birodalmi járőrök közelében mindenki hirtelen udvariassá válik, a hatalmas piactéren minden beszerezhető a droidalkatrészektől a távoli bolygók fűszerein át a hajójavításhoz szükséges illegális szenzorokig bezárólag. A kantinban néha valódi zenekar játssza a jizzt, de ki tudna erre figyelni, amikor sejtelmes informátorok, beképzelt sabacc-játékosok és messziről jött pancserek várják, hogy végre valaki kisegítse őket a slamasztikáikból. Több tucat kisebb-nagyobb megbízást szerezhetünk itt a játék során: hamis krediteket terjesztő kereskedőt leplezhetünk le, csempészeket segíthetünk ki szorult helyzetükből, új ismerőseink között pedig ugyanúgy lesz korrupt birodalmi tiszt, kultúrsokkba zuhant farmer és védelmi pénzzel lehúzott kereskedő egyaránt. Egy nagy átverésről tárgyaló bandát kihallgatva váratlanul hosszú küldetésláncot kezdünk meg egy szökni vágyó bűnözőről, míg máshol egy elit árut terjesztő rejtélyes kereskedő jelszavát csíphetjük el egy párbeszédben.
[+]
Mindez azonban csak az aprólék, az önállóan tevékenykedő piti elemek játszótere – márpedig Kay nem erre a létre vágyik. Ha azonban valaki át akar lépni egy bizonyos határt, akkor nincs mese, muszáj lepaktálnia a helyi bűnszövetkezetekkel. Az Outlaws bolygóin összesen négy fontos bűnszervezet dolgozik (öt, ha a birodalmat is ide sorolnánk), és ezek eltérő kombinációkban vannak jelen minden nagyobb településen. Mirogana labirintusszerű utcáin például a Pyke szindikátus, illetve a Crimson Dawn szövetség rendelkeznek saját zónával, de azért titkosügynökökön keresztül a többiekkel is kapcsolatba léphetünk. A Tatooine kitalálható módon Jabba területe, a fagyos Kijimi jégbe zárt városában pedig a Crimson Dawn az Ashiga klán kiismerhetetlen mítoszok és legendák által vezérelt királynőjével küzd a dominanciáért. A bűnszövetkezetek nem csak szépen kidolgozott saját küldetésekkel járnak, de ügynökeiken keresztül a nyílt világú akciójátékok végtelen, randomgenerált megbízása is tőlük jön. (Egy idő után választhatunk ezeknél, hogy reputációnkat beáldozva, de dupla fizetésért inkább másnak adjuk át a zsákmányt vagy információt.)
[+]
A négy bűnözői csoport óriási szerepet kap – tényleg nem gondoltam volna, hogy ezeket ilyen mélyen beépítik mind a sztoriba, mind pedig a játékmenetbe. A reputáció növelésével egyre jobb pozícióba küzdhetjük fel magunkat a bandáknál, és ez nem csak ajándékokkal jár, de más hasznos juttatásokkal is: az elkötelezett kereskedőknél új áruk nyílnak meg és az árak is csökkennek, egy idő után felkereshetjük saját területeiket és bázisaikat is, sőt, akár új gyorsutazási pontokat és űrhajó-leszállókat is megnyithatunk általuk. Nagyon türelmes és hosszú munkával elérhető ugyan, hogy mind a négy bűnszervezetnél a lehető legnagyobb tisztelet övezzen minket, de még ilyenkor is előfordul, hogy egy-egy cselekedetünk feldühít valakit. Ha az egész világ tudja, hogy nálunk van egy igen keresett adattároló, hát mindenki megsértődik, akinek nem adjuk azt oda. Ha az Ashiga klán vágya az, hogy csórjunk el valami ősi relikviát a Crimson Dawn központjából, hát utóbbiak igencsak berágnak – ha és amikor lebukunk a besurranás közben. És amikor Jabba csempészhajóit a Pyke-ok támadásától kell megvédeni, utóbbiak felkínálják, hogy megduplázzák a bérünket, ha átállunk az ő oldalukra – és könnyen elképzelhető, hogy a Hutt titkosszolgálat ezt mennyire díjazza.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
