Prime Sabacc

Az Outlaws tovább folytatja azon játékok sorát, amelyek egyik csúcspontja egy nagyszerű kártyajáték. Arcomage, Gwent, Triple Triad, MesuKing, Queen’s Blood – a sort most a Sabacc folytatja, ami egy sokkal komplexebb és élvezetesebb kártyajáték, mint a Knights Of The Old Republic-ban szereplő Pazaak. Igazán kár, hogy a bolygónkénti egy VIP meccsen és néhány, extra szabályokkal rendelkező asztalon kívül nincs belőle semmi komplexebb verseny – mit nem adnék egy intergalaktikus Sabacc-bajnokságért! Bár a játék eleinte roppant kaotikusnak tűnhet, valójában a szabályok roppant egyszerűek: a lényeg az, hogy világos és sötét lapunk ugyanazt az értéket mutassa, vagyis az, hogy párunk legyen – ezek közül pedig a kisebb számot mutatók az értékesebbek. Minden kör három húzási fázisból áll, és a véletlenszerű lapok mellett a legutóbbi eldobott kártyát is felvehetjük. Ezt az egyszerű, de izgalmas rendszert a Shift lapok dobják fel: ezek egyszeri hatások – például lenullázzák egy húzási költségünket, vagy akár eldobatják valamelyik ellenfelünk lapjait –, és minden játékos három ilyennel rendelkezik meccsenként. Adjunk ehhez hozzá két extra, joker-szerű lapot, gyűjthető Shift-kártyákat, néhány óvatos csalási lehetőséget, valamint rengeteg házszabályt, és a végeredmény egy nagyszerű kártyajáték lesz.

[+]

Az Outlaws történetéről nem sokat beszéltem, és ez továbbra is így lesz, de egy ezzel kapcsolatos panaszomra azért kitérnék. Bár a történet remekül illeszkedik a világba (egyébként a Birodalom visszavág és A Jedi visszatér között járunk időben – így Jabba fészkében egy szép 3D-s falidíszben is gyönyörködhetünk), és a bűnszervezetek közötti lavírozás is szimpatikusan sok döntési helyzetbe sodorja Kayt, még így sincs a játéknak igazi érzelmi töltete. Noha a történet egyharmadánál kapunk magunk mellé egy társat (felügyelőt?), és elindul egy csapat toborzása is, a főgonosz olyan távol van tőlünk, hogy igazán nem lehet utálni. Meg aztán ott van az az apróság is, hogy minden bűnvezéri gonoszsága mellett speciel Kay tényleg betört Sliro otthonába és ellopta kedvenc űrhajóját, tehát ami a mi konkrét ügyünket illeti, ellenfelünk teljes joggal haragos. Bár Kay kiváló főszereplő – imádom, ahogy eleinte megpróbálja nagymenőnek tettetni magát, amin mindenki azonnal átlát –, néhány flashback-jeleneten kívül nem nagyon tudunk meg sokat múltjáról. Pont ezért kellett volna néhány igazi társ mellé; ND-5 is hoz magával pár küldetést, egy kis karakterfejlődést és néhány érdekes beszélgetést, de mennyivel magával ragadóbb lett volna, ha több társunk van, akik akár a bolygóra is velünk tudnának jönni. De abbahagyom, mielőtt megint eljutok oda, hogy a Mass Effect-párhuzamot a végsőkig el kellett volna vinnie a designereknek.

[+]

Ami a megvalósítást illeti, a videók szerintem mindent elmesélnek: csúcsra húzott PC-n, 40-es kezdetű videokártyával agyon-raytracelt látványt kapunk, csodálatos effektekkel. Konzolon a látvány ezzel nem tud vetélkedni, de a grafikára itt is csak néhány pici panaszunk lehet – a víz például elég korszerűtlenül néz ki, és a rejtőzésre alkalmas magas füvet sem tenném oda mondjuk a Horizon hasonló megoldása mellé. Amit tökéletesen megfogtak, az a Star Wars-hangulat – rengeteg olyan pillanat, látványkép, karakter és helyzet akad, amiről ordít, hogy nem is származhat más univerzumból. Legyen szó a mélyűrben párban járőröző TIE Fighterekről, Mos Eisley híres kantinájának zsúfolt tömegéről, vagy Jabba palotájának lopva bejárt mellékfolyosóiról, az Outlaws úgy is Star Wars lett, hogy annak legikonikusabb szereplői hiányoznak belőle. A szinkron természetesen nagyszerű, a zenék azonban… furcsák. Nem arról van szó, hogy ne lennének jók, hogy ne illenének az akcióhoz vagy épp a tatooine-i ikernaplementéhez, hanem arról, hogy hiányzik belőle a klasszikus Star Wars-érzet. Nem csak a karakterekhez kötődő motívumok hiányoznak – méltán, teszem hozzá –, de mintha direkt más hangszerelést és tempót is használtak volna a zeneszerzők. A hangeffektek ismerősek, és egy-egy leszállásnál vagy győzelemnél is ismerős ütemek villannak fel, de ez csak pár másodpercig tart. Igaz, az teljesen indokolt, hogy egy, a filmekben-sorozatokban nem látott bolygón, új karakterrel üzletelve a zene is más legyen, mint a korábbiak, de én mégis úgy érzem, hogy ha csukott szemmel nem tudom megmondani, hogy ami szól, az egy Star Wars-aláfestés, akkor ott valami félrement.

Az Outlaws ezen túl azonban ízig-vérig Star Wars-játék lett – mégpedig egyike a legszórakoztatóbbaknak. A bolygókra, metropoliszokra és űrszektorokra kiterjedő játékvilág ugyan hatalmas, mégis igényesen lett berendezve, arra fókuszálva, hogy a lehető legváltozatosabb játékélményt hozza a játékosnak. Az egyes bolygók küldetésláncát lezáró küldetések nagyszerűen kidolgozott, átvezető jelenetekkel és műfajváltásokkal teli, akár több órás missziók lettek, és bár ezt a szintet nem tudja tartani az egész játék, én így is minden pillanatát élveztem – ugyanúgy meg tudott lepni (bár teljesen más eszközökkel), mint a tavalyi Hogwart’s Legacy. Végre egy Star Wars-játék, ami nem a filmekben látott koncepciókkal törődik, hanem „csak” egy szimpatikus karakter és dögönyöznivaló társának útját meséli el a galaxis mélyén, egy csempészekkel, kalózokkal és fejvadász droidokkal teli világban.

A Star Wars Outlaws PC-re, PlayStation 5-re, Xbox Series konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Ubisoft biztosította.

Összefoglalás

Az első nyílt világú Star Wars-játék, harsogja a marketing, és bár ez tényszerűleg igaz is, ennél szerintem sokkal fontosabbak az Outlaws városai, ahol a KoTOR-és Mass Effect-párhuzamok szinte kézzel fogható szilárdságúak. Én speciel még jobban örültem volna, ha megteszik az utolsó lépést is, és az Outlaws partialapú játékként jelenik meg, de a remekül tálalt és változatos küldetések, az élvezetes űrharc és az öt bolygó millió titka így is jó 30-40 órára leköti majd a témára érzékenyeket.

A Star Wars Outlaws legfőbb pozitívumai:

• Végre egy Jedik és Skywalkerek nélküli jó történet!;
• organikusan tálalt küldetések és megbízások;
• a négy bűnszervezet közti lavírozás remekül működik;
• az öt bolygó, a két űrállomás és a három nyílt terület hatalmas játszótér;
• a sabacc pazar szórakozás;
• minden testre szabható az opciók között.

A Star Wars Outlaws legnagyobb hiányosságai:

• Hiába érdekes a sztori, az érzelmi töltet hiányzik;
• a mesterséges intelligencia nem túl okos;
• a zenék nem Star Wars-hangulatúak.

Bényi László