Sony KDL-40EX700

Nem is volt olyan régen, amikor a Sony bemutatta az idei tavaszi-nyári időszakra szánt termékeit, amelyek között kitüntetett helyet kaptak a Bravia televíziók. Nem meglepő ez, hiszen a Sony még mindig masszív szereplője a tévépiacnak, és bár sok egykori vetélytársuk elhullott a nagy harcban, ők még állják a sarat.

Az utóbbi években a Bravia családot a fáradtság, kifulladás jellemezte. A cég inkább csak követte a trendeket, de sok váratlant nem húztak. Ezért is voltak meglepőek az újonnan bemutatott készülékek, amelyek közül akadt jó pár darab, amely kimondottan frissnek hatott. Közéjük tartozik a Sony KDL-40EX700 típusjelzésű termék, amelyet most alkalmunk nyílt kipróbálni, köszönhetően a vállalat hazai képviseletének.

Külsőre

A Sony EX700 a konszern Essential fantázianevű termékcsaládjába tartozik, ezek a modellek pedig kinézetükben is elkülönülnek a többi (Sony) tévétől. A tervezők végre elfelejtették a tökéletesen homogén, egyszínű kialakítást, ami kezdett már tényleg nagyon unalmassá válni. A készülék felső és oldalsó kávája sajnos még mindig az ujjlenyomatbarát fényes fekete anyagból készült, viszont az alsó frontfelület speciális borítást kapott. Első hatásra valamiféle fémnek tűnik, de közelebbről megtapogatva azért rájön az ember, hogy itt is műanyaggal állunk szemben. Fény hatására a színe változik, persze sajnos nem úgy, mint a színváltós matchboxoké, inkább csak a szürke különféle tónusait járja végig. Okos, szellemes megoldás ez, amely valóban karaktert ad a tévének.

Ráadásul nem is valamiféle bazári, visszataszítóan giccses csiricsáré dologról van szó, hiszen az összhatás kimondottan finom, elegáns. Jó ránézni a tévére, bőven alkalmas arra, hogy a barátaink, ismerőseink előtt feszítsünk vele. Erre rátesz még egy lapáttal „vastagsága” is. Korábban a Braviák kimondottan bumfordiak voltak, úgy tűnt, a Sony, egyébként nagyon helyesen, nem ugrik bele a vékonysági versenybe, nem öl bele energiát, időt és pénzt, hogy övé legyen a Világ Legvékonyabb Tévéje titulus.

Viszont az edge-lit technológia már lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag bárki előállítson a korábbinál jóval karcsúbb készülékeket. Az EX700 esetében is ezt az eljárást vetették be, aminek köszönhetően kimondottan vékonyka tévé született, ami azonban még mindig vastagabb, mint mondjuk a Samsung B6000 vagy C6000.

LED háttérvilágításról van szó tehát, amikor a diódákat a készülék keretén helyezik el, fényüket pedig egy diffúzor segítségével terítik szét. Ez a megoldás számos előnnyel jár a hagyományos megoldáshoz képest, például elméletileg nagyobb kontrasztarány mellett kisebb fogyasztást és magasabb betekintési szöget biztosít.

Azonban az is tény, hogy ez nem jelenti azt, hogy egyben valamiféle gyökeresen új képelőállítási rendszerről van szó. Hiszen, bár egyes gyártók szívesen nevezik ezzel a megoldással felvértezett készülékeiket LED TV-nek, ezek a valóságban továbbra is a folyadékkristályos technológiára épülő LCD-tévék, csak éppen a háttérvilágítást szolgáltató CCFL fénycsöveket cserélték LED-ekre.

A modellt a mai igényeknek megfelelően jól megszórták különféle csatlakozókkal. A 4 HDMI-bemenet mellett felszerelték egy digitális optikai hangkimenettel, D-Sub csatlakozóval, komponens és kompozit bemenettel, USB porttal, mini jackkel, RCA és RF-bemenettel, Ethernet, illetve két Scart csatlakozóval.

Az SD-kártyaolvasót sajnos kispórolták belőle, viszont a különböző fizetős műsorok dekódolásához szükséges CI slot megtalálható rajta. Természetesen a DVB-T, DVB-C tunerek is belekerültek, amelyek a digitális adások vételét teszik lehetővé. Ez ma már alapelvárás egy tévétől, főleg, ha ilyen árkategóriáról beszélünk.

Maga a képernyő matt felületű, ennek köszönhetően nem nagyon tükröződik vissza róla a fény, főleg, ha az ember behúzza a függönyt vagy a redőnyt.

Bekapcsolás után

Nézed a tévében a híreket…

A legutolsó Sony tévé, ami nálunk járt, a KDL-V5800 típusjelzésű modell volt, amin borzasztó jó volt tévézni. A tunert valahogy nagyon sikerült összehozni a tévé elektronikájával, és végeredményül egy olyan készülék született, amely az egyik legjobb volt, ha az egyébként csapnivaló minőségű SD-adások megjelenítéséről beszélünk. Sajnos ezt ebben az esetben nem mondhatjuk el. Jó pár esetben egészen zajos volt a kép, és ezen a különböző képjavító eljárások sem segítettek túl sokat. Egyrészt tovább torzították az éleket az olykor így is meglehetősen elmosódott képen, és hiába emeltük meg a Képélesség paramétert, akkor pedig más miatt lett természetellenes az összhatás. Az teljesen világos, hogy egy ilyen tévé fejlesztésekor nem a minősíthetetlen magyarországi viszonyokat tartják szem előtt a japán mérnökök, és az is tény, hogy az EX700 még így is a jobbak közé tartozik. Csak éppen láttunk már jobbat, és az pont egy másik Sony volt.

Amire viszont nem lehet panasz, az a színvilág. A vállalat tévéire korábban is általánosan jellemző volt, hogy kimondottan természetes tónusokkal operálnak, és szerencsére ezt a jó szokást az EX700 is megtartotta. Vannak más gyártók, akik inkább a harsány, plasztik színeket preferálják, de a Sony láthatóan továbbra is a régi, klasszikus iskola híve.

Az LCD-tévéknél gyors mozgások során kritikus lehet az úgynevezett utánhúzás effekt. Ez jellemzően gyors mozgások során jelentkezik, és a felhasználó csak azt veszi észre, hogy az objektumok boldog menyasszonyt idézően helyes kis uszályt húznak maguk után. Azonban ami egy templomban természetes, az a képernyőn nem az, úgyhogy a gyártók mindent megtesznek, hogy ezzel a jelenséggel felhasználó ne nagyon találkozzon. Manapság általánosságban elmondható, hogy a jobb, minőségi tévéknél ez viszonylag ritkán, általában csak sportközvetítések (tenisz, pingpong, olykor foci) során találkozhatunk. Az EX700-nál is egyszer-kétszer belefutottunk a csóvahatásba, de ez egyáltalán nem volt jellemző.

Nagy felbontás, nagy élvezet

Manapság azért már nem olyan nehéz nagyfelbontású tartalmakhoz hozzájutni. Az tény, hogy a Blu-ray Magyarországon sem terjedt el, de az internet és a Download Records már egészen sok ilyen filmet, koncertfelvételt elérhetővé tesz. Ha pedig már van egy Full HD felbontású tévénk, akkor miért elégednénk meg az SD-tartalommal? A Sony EX700 pedig tökéletesen alkalmas erre. Szuperül festenek rajta a 720p, 1080p felbontású filmek, tényleg semmi panaszunk nem lehet a képminőségre. Ráadásul a modell támogatja a 24p formátumú anyagok lejátszását is, így tökéletes lehet az otthoni mozizás illúziója, főleg, ha szerzünk zörgőzacskós fruttit, és megkérjük a szomszédot, hogy öt perccel a film kezdete után vonuljon el előttünk.

Kép

Előzetes beállítások

Más tévéknél megszokhattuk, hogy van pár előre eltárolt beállítás, nekünk pedig ezek közül kell kiválasztani a leginkább megfelelőt. Nos, Sonyék egy kicsit megbolondították a dolgokat, és többlépcsősre emelték ezt a rendszert. Első lépésben a három alapbeállítás közül kell választanunk (Normál-Élénk-Egyéni). Ezek közül sajnos igazán csak az egyéni használható, ha az ember veszi a fáradságot arra, hogy elmolyoljon kicsit a beállításokkal. A fényerőt mindenképpen érdemes azonnal lejjebb venni, mert mind a Normál, mind az Élénk brutálisan világos, ami a színek természetességének sem tesz túl jót. Az alábbi ábrán e két beállítást vizsgáltuk meg egy kalibrátor segítségével.

A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a DeltaE, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a DeltaE értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Az alapbeállítások meghatározása után a Scene menüpont alatt kijelölhetjük, hogy milyen jellegű tartalmat is nézünk, és a televízió ehhez mérten módosítja egyes paramétereket. Ez utóbbinál a Mozi, Játék, Fotó, Grafika, Általános, Sport, illetve Automatikus mellett található zenei tartalmakhoz optimalizált beállítás is, azaz meglehetősen sok opció közül választhat a felhasználó. Ez a már említett Scene funkció, amely a távirányítóról közvetlenül elérhető egyetlen gomb megnyomásával, igen jól néz ki, látszik, hogy ebbe belerakták az energiát annak érdekében, hogy elbűvöljék a felhasználót.

Az alábbi, szintén a kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazással készült ábrákon eme opciók közötti eltéréseket mutatjuk be, miután már bekalibráltuk a tévét. Sorrendben: Mozi, Játék, Fotó, Grafika, Általános, Sport, Automatikus, Zenei.

Alább pedig azok a beállítások láthatóak, amelyek szerintünk, illetve a műszerek szerint a legjobb képminőséget eredményezik:

Képjavító technológiák

Korábban már volt szó a különféle zajcsökkentő eljárásokról, amelyek elméletileg a jelekkel kapcsolatos problémákat hivatottak több-kevesebb sikerrel kiküszöbölni. Ezen kívül természetesen megtalálható a készülékben a divatos 100 Hertz technológia, amely virtuális képkockákat illeszt be a valóságosak közé. Azaz interpolációs eljárásról van szó, amelynek kommunikációja során a Sony sem felejtette el kihangsúlyozni, hogy ennek köszönhetően minden korábbinál folyamatosabb képet kapunk.

Ez szép és jó, viszont egész egyszerűen a gyakorlatban ennek sok hasznát nem látjuk, mint ezt annyi más esetben is tapasztaltuk. Ha az ember nem valamiféle demofilmet néz, hanem bármilyen hagyományos forrásról származó adást, akkor meg nem mondja, hogy be van-e kapcsolva a Motionflow névre keresztelt funkció.

Ha a képminség kerül szóba egy LCD-tévé esetén, megkerülhetetlen a Clouding, azaz felhősődés névre hallgató jelenség. Azt az effektust nevezik így, amikor a képernyő egyes részei világosabbak a többinél, a háttérfény nem egyenletes eloszlásából következően. Magyarul nem homogén a fényerő. Bár a hagyományos CCFL háttérvilágítású modellek nagy részénél ezt más sikerült megoldani, az új edge-lit technológiára épülő tévéknél viszont ez gyakran felmerülő probléma. Természetesen nem annyira durva a helyzet, mint az LCD TV-k hőskorában, de tény és való, hogy az EX700 esetében is megfigyelhető ez a zavaró jelenség.

A betekintési szöggel tulajdonképpen minden rendben van, hiszen úgy 140-150 fokig nem nagyon tapasztaltunk torzulást. Az pedig már egészen ritka, hogy valaki ennél meresedekebb szögből nézze a tévét, szóval ezt is kipipálhatjuk.

Kezelhetőség, extrák

Menü és távirányító

Az EX700 is a Sony által rendszeresített menürendszert kapta meg, amelynek enyhén módosított verziója többek között a PlayStationökből ismerhető. Elegáns és egyszerű megoldás ez, jól is néz ki, kár, hogy kicsit nehézkes a használata. Sokszor érthetetlen okból ugrik vissza több lépcsőt is a kurzor, nem mindig világos, hogy mit hol is kéne keresni, de persze egy idő után biztos megszokja az ember.

A távirányító homorú kialakítása meglehetősen újszerű, sajnos pont emiatt nem is olyan kényelmes a fogása, úgy tűnik, a funkcionalitást feláldozták a dizájn oltárán. Ráadásul kicsit kevés gombot pakoltak rá, egy csomó fontos menüpont nem érhető el róla közvetlenül, ami szintén feketepontot ér. A menü elérése és az abban való navigálás olyan, mint az összes Sony tévénél, aki már egyszer használt bármilyen Braviat az elmúlt egy-két évben, annak ez semmilyen újdonságot nem fog okozni.

A szivecske gomb is megtalálható az eszközön. Nem, sajnos még nem tartunk ott, hogy a műsorokat lehessen like-olni, ellenben ennek segítségével kiválaszthatjuk kedvenc csatornáinkat, amelyeket így ezután könnyebben, gyorsabban érhetünk el. Amit viszont lespóroltak róla, az a gombok háttérvilágítása, pedig azért az annyira nem lett volna nagy kunszt...

Maga a távirányító, pontosabban a tévé elektronikája közepesen gyors. Abszolút a határon imbolyog a csatornaváltás sebessége, egy átlagosan gyilkos nap végén, amikor az ember egyébként is nitroglicerin-dinamit-puskapor koktélnak érzi magát, kimondottan zavaró tud lenni, de azért általában nem olyan vészes a dolog.

Extrák

A tévében található egy Kislexikon (Menü-Terméktámogatás-iMaunal), amely egy nagy csomó információt ad a készülék tulajdonságairól, az egyes szolgáltatásokról, hogy mit és hogyan lehet elérni, valamint megmagyarázza az egyes funkciókat. Ez remek megoldás, főleg, hogy sokan vannak, akik még arra se veszik a fáradságot, hogy egyszer is átlapozzák a kézikönyvet, ám ennek segítségével ők is többet kihozhatnak a tévéjükből.

Ez a készülék is rendelkezik egy szenzorral, amely automatikusan érzékeli a helyiségben uralkodó fény erejét, illetve a színhőmérsékletet, és a kép minőségét ezeknek megfelelően optimalizálja. Elméletileg. Olyan nagy különbséget azért nem tapasztaltunk eme funkció aktiválásakor, bár lehet, hogy olyan gyorsan optimalizált, hogy az agyunkból kitörlődött a régi, csúnya, optimalizálatlan múlt. Ha valami tárgyat közvetlenül a szenzor elé tettünk, amikor vidám napsugarak szelték át a szobát, akkor a fényerő tényleg látványosan csökkent, de a való életben a körülmények ritkán változnak ilyen extrém mértékben.

A tévé ezen kívül rendelkezik egy jelenlétérzékelővel is. Ennek technológiája érzékeli a mozgást, így ha ezt aktiváljuk, és elhagyjuk a helyiséget, akkor a készülék egy bizonyos idő után automatikusan kikapcsol, illetve bekapcsol, ha ismét megtiszteljük jelenlétünkkel a szobát. Ez egész jól hangzik, és valóban jól is működik, és biztos, hogy egy kiscicát halálra lehet rémíteni vele, és azoknak sem taécsos bekapcsolni, akik mozdulatlanul szoktak tévét nézni.

A Sony sem maradhat ki a „Vezéreljük a tévé távirányítójával a saját márkájú perifériákat” című népi játékból. A jelen esetben Bravia Sync névre hallgató szolgáltatás segítségével tehát az egyébként DLNA-tanúsítványt megkapott tévéhez csatlakoztatott Sony fényképezőgépet, kamerát, MP3-lejátszót vagy médialejátszót is irányíthatjuk egyetlen távkapcsolóval. Ez kétségkívül elegáns és egyszerű megoldás, de persze eredetinek kétségkívül dőreség lenne nevezni.

Internettévé és médialejátszó

Net a lelke mindennek

A Sony egyik élharcosa az internetes tartalmak televízión történő megjelenítésének, és szerencsére láthatóan komoly energiát ölnek abba, hogy ezt a szegmenst is minél életképesebbé tegyék. Személy szerint nem vagyunk/voltunk hívei ennek az internettévé dolognak, semmi értelme nem volt, hogy meg lehetett a tévén nézni az időjárást vagy a hírportálok cikkeit olvasgatni. Ráadásul amíg tényleg kevés elérhető tartalom volt, addig sokkal inkább tűnt ez a dolog óriási parasztvakításnak, mint valódi értéknek. Ám azért mostanra kicsit megváltozott a véleményünk.

Az EX700 segítségével ugyanis már brutális mennyiségű film, klip, magazinműsor, vicces video, sportesemény stb. érhető el. Nincs más dolgunk, mint az otthoni internetkapcsolattal valamilyen úton-módon összecsatlakoztatni a tévét, és máris elmerülhetünk a tartalomtengerben. 22 különféle szolgáltatás közül választhatunk, amelyek között megtalálható a Sony saját csatornája, az AXN éppúgy, mint az Eurosport, a Blip Fm., a Concierge nevű utázási csatorna, a Style és Ford Fashion, mint divatadók vagy éppen az olyan videomegosztók, mint a YouTube vagy a Daily Motion. De emellett nézhetünk játék és mozi trailereket, sőt akár Photoshop oktatóvideókat a Podcast menüpont alatt megtalálható különféle kisebb szolgáltatóknak köszönhetően. Tanulhatunk jógázni vagy biokajákat főzőcskéni a Livestrong csatornának hála, és pallérozhatjuk német nyelvtudásunkat a Tagesschaunak, illetve a Deutsche Wellének köszönhetően.

Nem élő adásokról van szó természetesen, hanem előre feltöltött műsorokról, így, mondjuk, elméletileg végignézhetjük a Lost vagy a Szökés összes epizódját egy pár nap alatt, vagy megnézhetjük a Wired összes videoját, ha van rá egy hetünk. Ráadásul mindezt úgy, hogy nem kell az illegális letöltésekkel vacakolnunk, és még a kép minősége is teljesen rendben van.

Az Ethernet csatlakozó bevetésével csatlakoztatható a készülék az otthoni hálózathoz, így arra is használhatjuk, hogy hozzáférjünk egy DLNA-tanúsítványt megkapott kiszolgálón tárolt fénykép-, hang- és videófájlokhoz, majd azokat lejátsszuk a tévén.

Amit nyersz a réven... médialejátszó?

Így 2010 nyarán egy ilyen gyártó ilyen kategóriájú tévéjétől alapelvárás, hogy egyfajta alapszintű multimédia centerként is funkcionáljon. Azaz képes legyen mondjuk zenék és képek lejátszására is. Ezt a szintet megugorja a készülék, hiszen ha csatlakoztatjuk hozzá fényképezőgépünket, számítógépünket vagy hordozható médialejátszónkat, akkor az azokon található zeneszámokat, képeket képes megszólaltatni, megjeleníteni. Sőt az USB portnak köszönhetően az sem gond, ha ezek éppen egy pendrive-on pihennek, ugyanis az ilyen típusú adattárolók kezelésével is megbirkózik. Viszont nagy hiba, hogy a kártyaolvasót lespórolták róla, pedig az aztán tényleg nem került volna semmibe.

A zeneszámok közül az MP3 és WMA formátumú anyagok jöhetnek szóba, képek esetében pedig mindössze a JPG kiterjesztésű fájlokkal boldogul a készülék. Ezeket a már megszokott módon érhetjük el, a menürendszer kifejezetten intelligensen kezeli anyagainkat. Amennyiben óriási digitális képkeretnek szeretnénk használni, akkor aktiválhatjuk természetesen a slideshow funkciót is, ilyenkor a fotók előre beállított időközönként váltják egymást. Apróbb bibi, hogy lejátszási listát nem hozhatunk létre, csak az egy könyvtárban található fájlok egymás utáni lejátszása megoldott.

Viszont most jön a feketeleves. A készülék ugyanis elméletileg támogatja az AVC, AVCHD, DivX és MPEG4 formátumok lejátszását, ám nekünk semmiféle audiovizuális tartalom megjelenítésébe nem egyezett bele. Amíg a konkurencia tévéi már olykor a nagyfelbontású MKV fájlokkal is vígan megbirkóznak, addig ez a Sony semmit nem enged. Valamennyire érthető a vállalat álláspontja, hiszen érdekeltek a tartalomszolgáltatásban is. Valószínűleg így kívánnak harcolni a kalózkodás és a letöltött filmek elterjedése ellen, azaz így szeretnék másik üzletágukat sikeresebbé tenni. A baj csak az, hogy ez egy meddő küzdelem, annyi sikerrel kecsegtet ez a megoldás, mint ha szitával szeretnék kimeregetni a Balatont.

Megszólalás és konklúzió

Hang

Négyféle előre eltárolt beállítás közül választhatjuk ki a számunkra legszimpatkusabbat, nyilván annak megfelelően, hogy milyen jellegű tartalmat is nézünk éppen. Szívesen mondanánk azt, hogy ha valaki egy focimeccsről átkapcsol egy beszélgetős magazinműsorra, akkor azonnal állítsa át Dinamikusról Clear Voice-ra (itt így hívják a beszédkiemelős opciót) a tévét, mert olyan fantasztikus élményben lesz része. De nem mondjuk. Hallani ugyan némi különbséget az egyes beállítások között, de túlzás lenne falrengetőnek nevezni a különbséget. Az egyes hangszín paramétereken bizonyos korlátok között állíthatunk, bár nagy változást azért ne várjunk.

Viszont itt az S-Force Front Surround rendszer, amiről azt ígéri a gyártó, hogy segítségével felfedezhetjük a digitális térhatású hang valódi hatását az innovatív hangtechnológiának és a tévé hangsugárzónak köszönhetően. Hohó, dörzsöltük a tenyerünket előre! Ezek szerint akkor beépítettek egy minimum húsz, külön-külön vezérelt hangszóróval rendelkező hangprojektort a tévébe, megtámogatva egy mélynyomóval, hiszen egyetlen frontfelülettel jelenleg nagyjából csak ezzel a módszerrel érhető el valódi térhatású hangzás egy helyiségben.

Sajnos hangprojektort nem találtunk, viszont rábukkantunk két rejtett hangszóróra. Hát ez is több, mint a semmi, viszont a digitális térhatású hang valódi hatásának megteremtéséhez ez a jelenlegi technológiák fejlettségi szintje mellett kicsit kevés...

Értékelés

A Sony az új Braviakkal jó úton indult el, ez már ennyiből is látszik. Persze semmi sem lehet tökéletes, így az Sony KDL-EX700 sem az. Hiányoltuk róla a memóriakártya-olvasót, nem tetszett a távirányító és a nehézkes kezelés, és abszolút negatívum, hogy a médialejátszója semmilyen audiovizuális tartalom megjelenítésére nem képes. Ezek persze nem olyan fontos dolgok, tényleg eltörpülnek a hátrányok az előnyök mellett.

A dizájn remek, az internetes tartalmak minősége és mennyisége nagyon ott van, a színvilág csodás, az olyan kis apróságok, mint például a kislexikon, a Kedvencek gomb vagy éppen a jelenetérzékelő, tényleg értéket képviselnek. Ez egy remek tévé.

Sony KDL-40EX700

elefant

A Sony KDL-40EX700 típusjelzésű tévét a Sony Central and Southeast Europe Kft bocsátotta rendelkezésünkre.