Hirdetés

Lushfoil Photography Sim teszt

Virtuális világjáró szimulátor? DSLR-oktatóprogram? Unreal 5 techdemó? Fotómód, játék nélkül? Mindez egyben – az év egyik legkülönlegesebb alkotása, amely a valóságban is segít jobb képeket készíteni.

Hirdetés

Lencsevég

A Lushfoil Photography Sim azon különleges alkotások közé tartozik, amelyeket sokféle módon megközelíthetünk. Matt Newell ausztrál 3D grafikus – és megszállott fényképész – játéka például egyfelől kiváló bevezetés a DSLR-kamerák működésébe. A teljesen opcionális oktató- és gyakorlórészek jóval közérthetőbben magyarázzák el az egyes beállítások értelmét, mint akármelyik Canon-kézikönyv vagy Nikon-videó, így akit érdekel ez a hobbi, annak tökéletes első lépés lehet. Másfelől a Lushfoil egy lehetőség arra, hogy viszonylag szabadon, és ami még értékesebb, teljesen magányosan, hangoskodó turisták nélkül bejárjunk tízet a világ legszebb vidékei közül. Séta… nem is, túraszimulátor ez, ahol jószerivel minden lépés valami újat, valami gyönyörködtetőt tesz elénk. Mindegy, hogy a valóságban a RAW képeken való hosszas szöszmötölés, avagy a százszám lőtt okostelefonos fotók állnak közelebb hozzánk, a Lushfoil szórakoztat és tanít.

A játék során tíz valódi helyszín Unreal 5.5 technológiával létrehozott digitális mását járhatjuk be, hogy a természet lágy ölén kirándulva készíthessünk jobbnál jobb fényképeket. Kezdetben sétálva és futva, később akár biciklizve vagy szörfdeszkán fedezhetjük fel ezeket a legendás helyszíneket, amelyek mintha csak a természetfotósok kedvéért jöttek volna létre. Az első helyszín egy csodálatos kékségű tiroli tó és környéke, de később eljuthatunk egy ausztrál szörfparadicsomba, a nepáli Mardi Himal ösvényhez, vagy a Kiotó melletti egyedülálló Fushimi Taisha szentélybe, hogy annak több ezer torii kapuján keresztül jussunk el a ragyogó kilátást nyújtó hegyi szentélyhez. A Lushfoil igyekszik játékabbá tenni a túrázás és fényképezés puszta élményét, így nem csak az újabb területeket kell megnyitni, de még titkos teleportokat is találhatunk, amelyekkel a már látogatható helyszínek új verzióit – más évszakban vagy napszakban – oldhatjuk ki. Ehhez nem csak totemeket kell gyűjteni, de a minden pályán megtalálható mintaképeket is le kell utánozni, vagyis a kijelölt témát a megfelelő szögből és távolságból kell lefotózni. Ez mindenképpen ad egyfajta céltudatosságot a mászkálásnak, másrészt azonban kicsit megmérgezi azt a szabadságot, amit egy ilyen szimulátor adhatna: feleslegesnek éreztem, hogy ide-oda szaladgálva keresgélnem kellett pár rejtett ládát egy tó körül csak azért, hogy elmehessek a felkelő nap országába.


[+]

A játékon tökéletesen érződik, hogy egyszemélyes fejlesztőgárdája profi grafikus: a Lushfoil a legújabb Unreal-motort használja, és mivel nem kell más karakterekkel, fizikával, komplex játékrendszerekkel foglalkoznia, annak minden erejét a fotorealisztikus látványvilágra tudja felhasználni. A RealityScan és a Nanite segítségével szuperrészletesen megformált tájakat a Lumen által segített bevilágítás teszi még élethűbbé – az izlandi Mýrdalssandur gleccser egy részét elfedő viharfelhők, vagy a francia alpesi tájra naplementekor bevonuló köd hihetetlenül jól néznek ki. Persze még nem tartunk ott, hogy teljesen valósághű látványról lehessen beszélni – néhány kevésbé élethű növény, vagy mondjuk az itt-ott láthatóan textúrákkal megoldott vízfelületek megbuknak ezen a próbán.

[+]

Bár a zoomolós-fényképezős megközelítés miatt ezek itt-ott mindenképpen fel fognak tűnni, így is vitathatatlan, hogy a játék pazarul néz ki, és bevallom, nem kis mehetnéket indított el bennem szinte minden pálya! Mindehhez kiváló hangdizájn társul: csicsergő madarak, a növényzetben mocorgó (majd elsuhanó) kisállatok, a partot nyaldosó tenger, a fütyülő szél, a talpunk alatt ropogó faágak és hó csak fokozzák az élményt. Jellegéből fakadóan azonban a Lushfoil kiváló podcasthallgató játék is, és ezek a könnyen több órássá nyúló virtuális kirándulások remek lehetőséget nyújtanak arra is, hogy elmerüljünk kedvenc zenéinkben. A muzsikák terén a játék lágy, általában zongorára építő dalokat használ – egyéni ízlés kérdése, hogy ez önmagában mennyire nyeri el a játékos tetszését, az viszont mindenképpen kihagyott ziccer, hogy helyszínről helyszínre, kontinensről kontinensre utazva a zenei stílus mit sem változik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Új korszak a hálózati adattárolásban – Bemutatkozik a Synology DS925+

PR Ez a sorozat új mércét állít fel a hálózati adattárolásban: nagyobb teljesítmény, szorosabb ökoszisztéma-integráció és vállalati szintű megbízhatóság – mindezt kompakt méretben.

Előzmények

  • Leila teszt

    A személyes történeteknél nehéz egyensúlyt találni: ha túl általánosra sikerül, érzelmi ereje csökkenhet – ha túl specifikus, nehezebb vele azonosulni – a Leila viszont megtalálta az arany középutat.

  • Old Skies teszt

    Amikor az időutazás is a munka részévé válik, rögtön el is veszíti minden varázsát. Hát még akkor, amikor dolgunk az, hogy a múltban bulizni vágyó dúsgazdag embereket felügyeljük.

  • Expelled! teszt

    Ha valaki végre felméri a világot a dráma/négyzetméter mutatót használva, a bentlakásos brit leányiskolák minden bizonnyal az élen végeznek – és pontosan itt játszódik az Expelled.

  • I Have No Mouth, and I Must Scream teszt

    Harlan Ellison novellája minden idők legreménytelenebb jövőképét mutatja be, egy olyan disztópiát, amit nem lehet megjátékosítani. És mégis megtörtént – a klasszikus pedig most visszatért.