Bosszú

Természetesen a démonok (és mindenféle más lény is, akik nem örülnének e megnevezésnek) továbbra is a történet, a harcrendszer és a fejlődés központi elemét képezik. Ez a Shin Megami Tensei-ekben még inkább tetten érhető, hiszen néhány átmeneti emberi szövetségest leszámítva négyfős csapatunkban mindig három démon áll harcra készen Nahobino mellett. Jószágaink ugyanúgy XP-t kapnak, szintet lépnek és új képességeket tanulnak, mint mondjuk a Personák emberi csapattagjai, de tárgyakat például alapesetben nem tudnak használni. A megszerzésük is bonyolult feladat, hiszen ténylegesen tárgyalnunk, alkudoznunk kell velük azért, hogy csatlakozzanak hozzánk – ráadásul hajlandóságukat nem csak a mi válaszaink befolyásolják, de a holdállás is. Bár az hamar kitanulható, hogy mondjuk a tündérféleségek a kedvességet és kényeztetést értékelik, a harcosok pedig inkább az erőfitogtatást tisztelik, a rendszer ennél jóval komplexebb. Biztos vagyok benne, hogy van már teljes viselkedési útmutató a Vengeance 40 új démonjához is, de ezek a párbeszédek vannak olyan szórakoztatók, hogy én semmi ilyesmit nem használtam. Természetesen a démonok eltérő típusú keresztezése – fúziója – most is roppant fontos, hiszen a legerősebb entitásokat csak így lehet előállítani.

[+]

A Shin Megami Tensei V tehát egy klasszikus Atlus-játék, egy vérbeli SMT volt; még ha nem is akarunk minden opcionális főellenfelet és mellékküldetést megoldani, akkor is jó 70-80 órára képes lekötni az embert. A megszokottnál sokkal szélesebb világ rengeteg titkot és zsákmányt rejt, és mivel az új kiadásban már bárhol lehet menteni, az ember sokkal szívesebben kísérletezik, mintha a save ponthoz mért távolságot is mindig számításba kellene vennie. A gyógyulás sokkal olcsóbb, mint a Personákban, és a manapont-visszatöltés is sokhelyütt elérhető – néha a teleportálási, vásárlási és démonfúziós lehetőségeket is rejtő kék fényoszlopoknál, néha pedig a homokdűnékre kiszórt golyókat gyűjtögetve. Bár maguk a csaták mindig veszélyesek (ha két-három ellenfél sikeresen megüti főhősünk gyenge pontját, az jó eséllyel game overhez vezet), a főellenfelek pedig különösen kegyetlenek tudnak lenni a grindelni nem szerető játékossal szemben, az előbbiek miatt a Vengeance így is a sorozat legkönnyebb része lett.

[+]

És most már ideje feltenni a kérdést: a 4K/60 tálalás mellett miben tud újat a Vengeance? Először is, kapunk mindenféle olyan tartalmi bővítéseket, amiket elvárhatunk egy ilyen kiadástól: cirka 40 új démon várja, hogy ellássuk a baját (illetve, hogy dédelgetve bevegyük a partiba), kapunk egy teljesen új területet, no meg egy rakás új mellékküldetést, tárgyat és képességet. A szintlimit 99-ről 150-re nőtt, van egy respec tárgy, amivel Nahobino pontjait újra eloszthatjuk, és kapunk egy új zónát is, ahol démonainkkal lehet beszélgetni, természetesen extra fejlődési lehetőségek kíséretében. A Vengeance-ben megkapjuk az alapjáték DLC-küldetéseit is (az extra pénzt/XP-t/Dicsőséget adó Mitama DLC-k továbbra is fizetősek), valamint egy rakás életkönnyítő lehetőséget – ilyen a szabad mentés is, de ide sorolom azt is, hogy Da’at viszonylag nyílt környezete az új térképpel és felülnézeti kamerával sokkal jobban navigálható, mint a Switch-verzióban.

[+]

A legnagyobb extra azonban egy félig-meddig új történet. A játék legelején, még mielőtt bármit is tudnánk a játékról, választanunk kell a két kampány közül – a Canon of Creation jelenti az eredeti sztorit (a játékmenetbeli újdonságok nagy részét abban is megkapjuk), a Canon of Vengeance pedig az új történetet. Ez az első 20-30 órában, a két mese lényeges elágazásáig sajnos nagyrészt ugyanaz, mint amit az alapjáték is nyújtott – bár többször is találkozunk egy Yoko nevű, másik gimiből hátramaradt (és ott ördögűzést tanult) leányzóval, az új elemek csak ritkán teszik tiszteletüket. Persze a kitartók számára kiderül, hogy Yokón keresztül kerül bevezetésre a négy új gonosz démonasszony, velük együtt pedig teljesen új történetszálakra kerül a fókusz. Minderre azonban igen sokat kell várni, és be kell vallanom, hogy én egyszerűen még nem tartok itt – 35 óránál már sok új fejlemény történt, de az eredeti mederből még nem öntött ki teljesen Shin Megami Tensei V. A magam részéről mindenkinek azt ajánlom (talán az igazi időmilliomosokat kivéve, akiknek belefér az életébe két igen hasonló, egyenként is legalább 70-80 órás RPG), hogy rögvest az új történettel kezdje a játékot – lehet, hogy sokáig igen hasonló a két sztori, lehet, hogy pár finom célzást így nem fog megérteni, de az érezhetően érdekesebben megszőtt felvezetés, a sok, a későbbi karaktereket és fordulatokat előrevetítő megoldás sokat segít a hangulat megteremtésében és a történet érdekesebbé tételében.

[+]

Ha csak azt nézzük, hogy mennyi játékidőt biztosít, a Vengeance az utóbbi évek egyik legjobb vétele – de persze pusztán ez alapján meghatározni egy játék értékét maflaság lenne. Bár valószínűleg csak igen kevesen lesznek, akik mind a Teremtés, mind pedig a Bosszú útját végig fogják követni, szerintem már egy végigjátszás is megéri az árát. Elvégre a harcrendszer nagyszerű, a zenék és a karakterdesign az új verziókban még vadítóbbak, és ha az új történet oda fut ki, ahová most jósolom, az e téren is helyreállíthatja az SMT5 renoméját. A Persona 5 egy új közönséget is meg tudott hódítani – ezt speciel nem várom el a Vengeance-tól, de aki kedveli ezeket a játékokat is, azt ez a bővített verzió nagyszerűen szolgálja ki.

A Shin Megami Tensei V: Vengeance PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega biztosította. A játékból dobozos verzió is elérhető.

Összefoglalás

A három éve Switch-re megjelent RPG kibővített kiadása rengeteg extra tartalom és javítás mellett egy teljesen új, jóval izgalmasabbnak ígérkező történetet is kapott. Bár világa és története miatt nem válhat olyan népszerűvé, mint a Persona 5, aki értékeli a kicsit régiesebb felépítést és a taktikus harcokat, az új kedvencet találhat magának.

A Shin Megami Tensei V: Vengeance legfőbb pozitívumai:

• Az alapjáték nagyszerű harcrendszere csak jobb lett;
• rengeteg kisebb bővítés mellett egy teljesen új történet;
• kiváló zenék, nagyszerű lénydesign, japán szinkron.

A Shin Megami Tensei V: Vengeance legnagyobb hiányosságai:

• A két sztori igen sokáig nem válik ketté.

Bényi László