Külvilág, ergonómia
A Samsung még 2010-ben indította útjára neoklasszikus vonalakkal felvértezett NX100 tükör nélküli rendszerkompaktját, ami ugyan nem volt rossz minőségű, de a teljesen műanyag felépítés nem tűnt igazán „nemesnek” – már ha ezt egy fényképezőgép kapcsán így mondani szabad. Az egyébként érdekes masinát jó egy évvel később követte az NX200, ami még mindig műanyag volt, de a kivitelezés már egy fokkal jobban sikerült. Az NX200 után, ami még mindig nem hozta meg a koreai mamutvállalat fotós alosztályának a világuralmat (legalábbis a MILC masinák terén), úgy tűnik, hogy a mérnökök kicsit hosszabb időre ültek oda a tervezőasztalhoz, hogy a vélemények és a visszajelzések alapján közelebb kerülhessenek a piaci elvárásokhoz.
Nos, valahogy így születhetett meg az NX300, ami az NXx00 sorozat jelenlegi csúcsgépe és egyben cikkünk főszereplője. A formavilág nagyjából maradt a régi, tehát az NX200-féle lendületes markolatrész és a szépen ívelt tetőlemez itt is központi szerepet játszik a külcsínben. A két generációt azonban össze sem lehet hasonlítani egymással: az NX300 kilométerekkel igényesebb és masszívabb készülék, ami nem utolsósorban az alkalmazott anyagoknak is köszönhető. A tetőlemez például alumíniumból készült, s bár kissé gyanús, nagy az esélye annak, hogy a talplemez szintén fémből van. A váztest nagy valószínűséggel minőségi műanyag, amit jó tapintású, szép mintázatú műbőrrel vontak be.
A hátlapot az érintésérzékeny, 3,31”-os AMOLED kijelző uralja, mely dönthető, s kellően (látszólag is) masszív mechanikára lett felcsavarva. A panel kellemesen vékony, tehát maga a fényképezőgép nem hízott meg általa. A kezelőfelület kialakítása a kategóriának megfelelő, s szerencsére a készülék nem esett áldozatul a miniatürizálási láznak, amit oly sok gyártó követ manapság – a gombok a nagy kijelző ellenére kezelhetőek maradtak. Működésük kattanós, biztos visszajelzést kapunk nyomkodásukról. A hátoldalon a hüvelykujjnak kialakított, gumival bevont kis sziget látható, ami a fogást biztosabbá teszi. Ebbe a „bütyökbe” lett beépítve a videofelvételt indító gomb, amit hüvelykujjunkkal tudunk működtetni.
A markolati rész oldalában, egy kis műanyag ajtó mögött lelünk az USB és a HDMI aljzatokra. Mikrofonbemenetnek vagy fejhallgató-kimenetnek nyoma sincs, ami a gép jellegénél fogva érthető is.
Alul, egy nagy csapóajtó alatt találjuk az akkumulátor és a memóriakártya nyílásait. A fémből készült állványmenet pedig pontosan az optikai tengely alatt látható.
A Samsung NX300 egyetlen egy paraméterező tárcsával rendelkezik, amit ráadásul a tetőlemezen kell keresni a kioldó mögött, a módválasztó tárcsa mellett balra. A tárcsa racsnisan forog körbe, mozgása ennek ellenére nagyon könnyű – pont jó. Itt, a váz tetején az említett kezelőszerveken kívül már csak a Direct Link feliratú gombot láthatjuk, amit a gép menüjében lehet adott funkciókhoz hozzárendelni (lásd kicsit később). A vakusarut a sztereó mikrofon nyílásai veszik közre; külső elektronikus keresőnek vagy más kiegészítőnek a csatlakozóját ne is keressük, ilyennel az NX300 sem rendelkezik.
Az NX300 fogása kényelmes, a markolati résznél ugyan ott van a nyakpánt rögzítését szolgáló fém fülecske, de ennek pont jó lett az elhelyezése, ugyanis a fényképezőgép megmarkolásakor az pont a mutató- és a középsőujjunk közé esik. A markolatba kapaszkodó ujjaknak elegendő helyük van a markolat és az optika között, nem kell folyamatosan fickándozni kezünkkel, hogy kényelmes tartást találjunk használat közben. Régies elgondolást követ a kioldó elhelyezése a tetőlemezen: mivel teljesen vízszintes az elrendezése, kissé kényelmetlen a használata, mutatóujjunk némileg hátracsavarodik nyomkodása közben. A paraméterező tárcsa kezelése sem épp a legjobb, mert ujjunk húsos oldala mindig beleütközik a tetőlemez felületéből kidudorodó módválasztó tárcsába. A többi gomb használata elfogadható terhet ró a fotósra; se különösen jót, se különösen rosszat nem tudunk róluk írni. Hogy a gép formája kinek mennyire jön be, az meg végképp szubjektív. Nekünk tetszett a külső összkép.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
