MÁSODIK OLDAL
A GRID prezentációs-vizuális téren sem vall szégyent, a játék ezen elemei egyenesen bombasztikusak. A DIRT-ben alkalmazott NEON motor továbbfejlesztett verziója, az EGO kitűnően a teljesít, mind az autók, minden a pályák pöpecül néznek ki, stabil harminc frame / szekundum mellet. A sebesség konstans, elbizonytalanodás csak a nagyobb karambolok esetén tapasztalható - akkor is csak másodpercekre. A karambolok már csak azért is érdekesek, mert a GRID igen részletes, és szintén remekül kinéző törésmodellel van megáldva. Nagyon meg lehet törni a kocsit, a jármű a szó legszorosabb értelmében rommá zúzható. Mivel a sérülések a menetteljesítményre is kihatnak, érdemes nem odaverni minden palánknak a járgányt - ultra-óvatosnak sem kell lenned ugyanakkor, a sérüléseket meglehetősen lazán (árkádosan?) kezeli a játék, olyan ütközésből is minimális belső sérülésekkel keveredsz ki, melyeknél a valóságban a kocsi a garázsba, a sofőr pedig traumatológiára kerülne.
A bombasztikus prezentációhoz elsőrangú visszajátszások (talán a leglátványosabbak, amit manapság autós játékban láthatsz) társulnak. Érdemes pár szót szólni a zenéről is, még akkor is, ha ez ebben a műfajban sokadrangú. A versenyek alatt nem szól zene, de epikusabb viadalok végén, vagy a páros kihívásoknál. Adrenalin pumpáló dallamok ezek, olyan zene, ami a Rocky filmek végső nagy bunyójának tizenkettedik menete alatt szokott szólni, mikor a véres pogácsává vert Stallone utolsó erejét összeszedve üt szilánkos törést az ellenfél állkapcsába.
Persze nem minden szép, nem minden jó a GRID világában sem. A magam részéről erősen fájlaltam az időjárás (minimum: eső) teljes mellőzését, a japán éjszakai pályák vizes aszfaltja jól néz ki ugyan, de csak vizuális kozmetika. Tuning nincs, ez annyira nem hiányzik, de ha az autó vizuális alakítgatásába alapszinten belekóstolhatunk (egyen festés és matricázás az összes gépünkre), lehetett volna kicsit részletesebb, némileg egyénibb is a cicomázás. Kár, hogy az amúgy korrekt perspektíva választék egyetlen szereplője sem vonultat fel normális visszapillantót, és ahol van (műszerfalas nézet) ott is csúnyácska. Végül pedig: nagyon hiányzott az opció, hogy a verseny végén QTE minijáték keretében egy teljes tárat eresszek a szélvédőn keresztül a csapattársam mellkasába valami izmosabb maroklőfegyverből. Ő ugyanis gyakran hülye, válogatni ugyan lehet köztük, de egyikkel sem voltam megelégedve. Kedvencem, Eiji, a Japán Rettenet, többször is megkeserítette az életem - egyszer például az utolsó kör utolsó kanyarja előtt bejelentette, hogy ő már második, aztán csak a csattanást hallottam, és láttam, ahogy elszáguld mellettem. Mert nyerni akart. Tévedés, kispajtás - itt CSAK ÉN nyerhetek. Ki vagy rúgva.
Mivel a Codemasters igen jó munkát végzett a multipaltform fejlesztés frontján (a X360, PS3 és PC verziók ugyanazt nyújtják) vessünk egy pillantást a zsebkonzolos, Nintendo DS verzióra is.
A DS nem nevezhető az autóversenyek hazájának, éppen ezért kellemes meglepetés a GRID megjelenése. A játék ezen verziója nem előzmény nélküli, a tavaly megjelent Race Driver: Create and Race nagyjából felvázolta a követendő útvonalat. Az út vonal pedig: a visszafogott vizuális lehetőségek ellensúlyozására teljes értékű pályaszerkesztő- és építő került a DS verzióba. Az editor remek darab, sok lehetőséggel (raklapnyi elemből válogathatunk, a környezet stílusát és a bevilágítást is mi határozhatjuk meg), a legyártott kreációkat pedig WiFi kapcsolaton keresztül (akár online is!) megoszthatjuk a barátainkkal - sajnos csak velük, külön online adatbázis nincs, valószínűleg a szokásos nintendós okból - nem szeretnék, ha pénisz alakú pályák jutnának el az ifjú játékosokhoz. A karrier-mód korrekt, kevésbé gazdag, mint a “nagygépes” változatokba épített társa, de egy zsebkonzolos játéknál ez bocsánatos bűn. A grafika a DS képességeihez mérten igen jó, különösen az autómodellek frontján. A törés (kategóriákkal) egyszerűbb, és visszapörgetés opció sem áll rendelkezésre - a GRID DS ettől függetlenül ezen a gépen, ebben a műfajban kiemelkedően minőségi darabnak számít, ha eleged van a Mario Kart-ból, és valami komolyabbra vágysz, bátran ajánljuk.
Mint ahogy bátran ajánljuk a GRID többi verzióját is. Többször elhangzott már, de erősítsünk rá még egyszer: a játék roppant változatos. Még az ellenfeleid is változatosan viselkednek benne, találkozol agresszív, lökdösődő kismalacokkal, és már a közeledtedre is megrémülő nyúlbélákkal - és mindennel a kettő között. A single player szekció teljes tartalma játszható multiplayerben is (online és LAN), minden játékmód, minden autó, a teljes mezőny (16 versenyző) bevonásával.
A GRID a “komoly” autóversenyzés lazább megközelítése, pazar prezentációval, jelentős élvezeti faktorral, és emberes tartalommal megtámogatva - a műfajt kedvelőknek ajánlott olvasmány.
