Panasonic G20 Full HD plazmatévé teszt

A tévé

Idén nyilván a legtöbb gyártónál a 3D-tartalmak megjelenítésére képes modellek jelentik a csúcskategóriát, de azért nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy belássuk, ezekből idén még jóval kevesebb fog fogyni, mint a hagyományos modellekből. Ez viszont egyben azt is jelenti, hogy a 2009-es prémium termékekben alkalmazott eljárások idén az alacsonyabban pozicionált készülékekben is megtalálhatóak lesznek. Így tehát nem meglepő, hogy a G20 sorozat tagjai az előd G10 modelljeihez képest többet tudnak, így például megkapták a THX profilt, illetve a Viera Cast névre hallgató szolgáltatásokat.

Külsőre

Az igaz, hogy nem a kávát nézi az ember, de ettől még megemberelhetnék magukat a gyártók, és egy kicsit talán izgalmasabbá tehetnék a tévék külalakját. A Panasonic TX-P42G20E külsejére tulajdonképpen semmi panasz nem lehet: elegáns, köszönhetően a már megszokott fényes fekete színnek, és arányos, bár a keret egy kicsit vastag. Hozza a mostanában megszokott japán minimalizmust, ami egyrészt jó, hiszen e készülékek bárhol otthonra lelhetnek, másrészt viszont egy kicsit unalmas is, de ez azért mégsem akkora baj, hiszen az ember általában a képernyőt nézegeti és nem a tévé külsejére fókuszál.

A készülék első pillantásra meglehetősen vékonynak tűnik, legvastagabb pontján nyolc centiméter, de tényleg kevesebbnek gondolná az ember. Jó hír, hogy a G20-as szériába tartozó modellekből kikerültek a ventilátorok, amelyeket ugyan eddig sem nagyon lehetett hallani, viszont mostantól már ez sem zavarhatja a műélvezetet. Ennek ellenére azt figyeltük meg, hogy a tévé egésznapos használat után sem melegedett fel.

Csatlakozók szempontjából igen jól eleresztett a modell. Három 1.3 HDMI és egy 1.4 HDMI-csatlakozó mellett helyett kapott rajta két SCART, egy D-Sub bemenet, CI és SD-kártya foglalat, két USB port, optikai és sztereo audiokimenet, komponens és kompozit videobemenet, valamint egy Ethernet csatlakozó. A készülék az analóg mellett tartalmaz egy DVB-T tunert is, amelynek köszönhetően a digitális tévéadások vételéhez nem szükséges SetTop Box.

A plazmák általában jobban bírják a külső behatásokat, mint az LCD-televíziók, ez elsősorban a képernyő felületén helyet kapó üveglapnak köszönhető. Biztos, hogy sokan szomorkodni fognak, de ezt nem vizsgáltuk valós körülmények között, például nem kértünk egy kisgyereket, hogy a játékaival dobálja meg a tévét vagy lökdösse azt. Úgyhogy inkább elhittük bemondásra a gyártó képviselőinek, hogy egy strapabíró eszközről van szó.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!