Ergonómia, külsőségek
Óriási népszerűségnek örvend a Panasonic teljes utazózoom (TZ, azaz Travel Zoom) fényképezőgép családja, hiszen kicsi, könnyű, bárhová magunkkal vihető csomagban kínál mindent, amire - akár - egy utazás során a fotózás szempontjából szükségünk lehet. A TZ20-t idén január végén jelentették be, és sokan kérték, hogy mutassuk be részletesebben. Most végre eljutott szerkesztőségünkbe a készülék.
Külsőre nem hoz túl sok újítást a TZ20. Szinte a kezdetek óta ugyanaz a dizájn jellemzi a csoport tagjait - ami bevált, minek is változzon? Mégis érdemes kiemelni a némileg megváltozott markolati részt, ami immár az LX5-éhez hasonlóan ívelt kivitelezésű lett (itt azonban sajnos le kell mondanunk a gumírozott felületről, ami a „Luxus 5-nél” megtalálható).
Amint a képen is látszik, szépen ível a kis ujjtámasz (inkább nevezzük így, mint markolatnak), s valóban, kellően jó támaszt ad a kéznek. A vaku veszélyesen közel került a gépet tartó kéz ujjaihoz, de szerencsére egyszer sem fordult elő, hogy használat közben beleértünk volna a villanó amúgy épp megfelelő fényébe. A Leica feliratot büszkén viselő optika mellett jobbra fent az AF segédlámpa látható.
A hátlapon 3”-os érintésérzékeny TFT kijelző egészíti ki az amúgy tipikusan panasonikos nyomógombokat. A gombok kicsik, de működésük kattanós, határozott, férfikéz által is jól használható. A fotózás és képvisszanézés között váltó csúszókapcsoló kicsit lötyögős, de ez ne zavarjon senkit.
Kis műanyag ajtócska alatt látható a HDMI és az USB-A/V aljzat. A fedél filigrán kivitelezése nem túl bizalomgerjesztő, érdemes óvatosan kezelni, nehogy idővel felmondja a szolgálatot.
Alul fém állványmenet várja feladatát; az akkut és a memóriakártyát rejtő ajtó apró, körömmel nyitható retesszel van ellátva.
A masina tetőlapján - balról jobbra haladva - a hangszóró nyílását, a GPS egység kiemelkedését, a sztereó mikrofont, a módválasztó tárcsát, a kioldót az azt övező zoomgyűrűvel, a dedikált filmfelvételi gombot és végül a bekapcsológombot látjuk. Elsőre furcsa lehet, hogy nem a szokásos nyomógombos megoldást választotta a gyártó, de használat közben egyszer csak megvilágosodik a felhasználó, hogy „jé, nem kapcsoltam ki véletlenül a gépet, miközben a videó gombját kerestem”.
A TZ20-nak jó a fogása - persze, nem győzzük hangsúlyozni, hogy kategórián belül kell gondolkozni -, a nyomógombok és kezelőszervek is a megfelelő helyekre kerültek, működésük határozott. A csúszókapcsolók használata is logikus döntés volt. Tetszett, na.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
