Bevezető, külső és ergonómia
Idén lett negyven éves az Olympus híres OM (Olympus Maitani) fényképezőgép rendszere, amit 1972 és 2002 között gyártottak. Az 1970-es évek elején Yoshihisa Maitani, az akkori tervező főmérnök alkotta meg az eredetileg M-1 névre keresztelt 35 mm-es filmes vázat, amit később, 1973-ban a Leica nyomására átkereszteltek OM-1-re. A rendszerre a teljesen manuális gépek voltak jellemzőek, az egyetlen igazi autofókuszos modell csak az 1986-ban bemutatott OM-707 volt. Az OM család tagjai a kezdőktől a profikig minden fotós igényt kielégítettek.
Hogy a világszerte szép sikereket megért rendszernek méltó emléktáblát állítson, a gyártó úgy döntött, hogy az OM-1 (illetve M-1) születésének negyvenedik évfordulójára megalkotja annak digitális reinkarnációját, az OM-D családot, amelynek első tagja az Olympus E-M5. A gyártó nem rejti véka alá, hogy az E-M5 formatervénél a legendás ősök álltak modellt: igaz, elektronikus kereső került az optikai helyére, és tükör sem csapkod már a gép testében. A klasszikus SLR-t idéző forma vagy tetszik valakinek, vagy nem - a sok „tégla” után mindenesetre üdítő színfolt a MILC-ek körében, az egyszer biztos.
Az Olympus (egyelőre?) kétféle kivitelben gyártja az E-M5-öt: szín feketében és ezüst/feketében. A két variáció nem csak színben, hanem a géptestet borító műbőr mintázatában is eltér, az ezüst/fekete még jobban hajaz a klasszikus vonalra.
Az E-M5 egy igen aprócska váz lett. Még a bejelentéskor a sajtófotókat nézegetve sem tűnt fel, hogy mennyire féken tartották a mérnökök a géptest terjedelmét; akinek volt már E-P1/2/3 készülék a kezében, az csukja be szemét és képzeljen rá még egy kis púpot - na, pontosan akkora az OM-D első tagja. A jobb szemléltetés véget készítettünk egy sor összehasonlító fotót, ahol egy Panasonic DMC-GX1 MILC, illetve egy Nikon D700 dSLR mellett látható az E-M5.
Az általunk korábban már bemutatott Olympus m.Zuiko 12-50 mm F3.5-6.3 EZ ED MSC optikával egybecsomagolva kaptuk meg tesztre a készüléket. Ha felcsavarjuk a vázra és kézbe vesszük az egységet, már tudjuk is a választ arra, miért nem a hagyományos 14-42 mm-es kitobival érkezik a masina: a 12-50-essel szinte tökéletes az egyensúly. Persze, a csepp- és porálló vázhoz amúgy is jobban illik a hasonló adottságokkal rendelkező objektív.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
